Connect with us

Hunting

Hunting of predators in the county of Veszprém

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

OMVK : At the end of the hunting year, as the breeding period of small game approaches, hunting for wild animals becomes more and more important, the importance of which is drawn to the attention of organized hunting weeks in our landscape units.

The National Hungarian Hunting Chamber (hereinafter: the Chamber) is a self-governing public body of professional and sport hunters, which also performs public tasks and general professional advocacy tasks, (Figure: OMVK)

The series was opened by the  Marcal basin landscape unit , where between January 27 and February 2, the living conditions of small game were improved in this way for the fourth time. 18 of the 20 farmers in the Landscape Unit who are entitled to hunt, with a total of 50 people, represented themselves at the closing event. The duvad spread made in the torrential snowfall turned out to be truly spectacular. A total of 52 foxes, 1 golden jackal, 4 badgers, 1 skunk, 4 jays and 1 magpie were on the table. What was particularly interesting was that   the professional hunter of the Bakonyér-men Hunting Association also brought 6 nutria, of which he caught four in the last few days and two on the morning of the event in his hunting area. The host of the closing event of the duva week is the  Somlótája Vadásztársaság volt. After the table setting was prepared, the event was opened by a trumpeter. András Takács,  head hunter of the landscape, greeted the guests. He thanked the Somlótája Vadasztársaság for taking on the role of host, and then invited  Sándor Nardai  vt. president, open the event. In the greeting of the head of the hunting company, the vt. current situation, the most important challenges affecting their management. He wished everyone a valuable professional day and a pleasant pastime. After that  Gyula Pap ,  OMVK Veszprém County Territorial Organization its president gave a speech in which he expressed his joy that so many people had been addressed at such a professional event. He talked about the increasing importance of small game and the problems related to big game. He offered a prize, a beautiful vase made just for this occasion, to the person entitled to hunt the most deer ( Bakonyalja Szarvaskő Vadasztársaság ). After that,  András Takács spoke about the importance of flood mitigation, its nature protection, environmental protection and overall about its social importance. He presented the county statistics of the last four hunting years and presented the results achieved. (In the last four hunting years in Veszprém County, a total of 34,504 duvads were killed or caught by those entitled to hunt). In his speech, András Takács emphasized that wild boar breeding must be continued because it is essential for the protection of both our small and large game population. In the following,  László Papp, the representative of the hunting authority appeared to explain the legal status of the nutria on the table and talked about what can be expected in relation to the spread of this new species or the introduction of other similar species. He drew attention to the fact that, from now on, all rights holders whose hunting area has some kind of permanent watercourse should pay close attention and, even if they cannot stop it, slow down the spread of this species with all legally permitted means.

The Marcal basin’s snow-covered blanket. Photo: OMVK

 

After his speech, András Takács asked the professional hunter of the Bakonyér-ment Hunting Association to explain the first signs of the appearance of the nutria, its recognition, its damage and the circumstances of its capture. Sándor Dávid  explained what the fundamental differences are compared to the beaver in its tracks and other external features, since he also initially suspected that the beavers were used to the piped corn placed under the pheasant feeder. He explained which type of corset and which method is the most effective for slimming. After the greetings, the introductory lectures and the presentation of the table, the program continued in the community building. István Lakatos,  head hunter of the landscape unit, gave a lecture on the problem of antlers in deer. In his introduction, he emphasized that the research program would not have been possible Without the moral and financial support of the Ministry of Agriculture  . He praised the landscape unit’s main hunting system, where such and similar initiatives are supported in all cases. He thanked all the hunters participating in the research for their conscientious work and expressed confidence that the research could continue in the future, as the results can now be considered of international importance.

In his presentation, he described the research results in detail, listing the sample collection locations and numbers. He analyzed the effectiveness of different test methods and the problems they revealed. Meanwhile, he illustrated what he said with a spectacular slide. At the end of his presentation, he received many questions, in which the audience mainly asked about practical tasks, expected challenges, and possible human health connections. The next speaker  is András Szollár was a shooting instructor. During his presentation on safe gun handling, he gave a theoretical and practical presentation primarily related to the use, handling, handling of the gun, behavior before and after shooting, and the way to carry it. He covered the basic safety regulations and behavioral rules that must be followed in relation to handling weapons. Together with his English colleague, he shared with the audience extremely interesting knowledge about weapon manufacturing, ballistics, and servicing procedures, illustrated with video material. Of course, there was also a shower of questions, which primarily concerned topics related to production, new calibers, lead bullets vs. steel bullets, new bullet types and their challenges. After the answers, András Takács thanked the guest speakers for accepting the invitation.

A total of 73 dúvads were laid   on the table closing the dúvad week of the Bakony Landscape Unit , which is the most serious achievement of the past 5 years. In the hunting year behind us, the landscape unit killed 2,875 of the required 3,142 wild boars, that is, it can boast a performance of 92 percent, which, according to head hunter Attila Németh, is an outstanding performance in a big game management area.

This year,  Budapesti Erdőgazdaság Zrt.’s Uzsai Forestry  hosted the closing event of the  V. Bakony Dúva Week  . The attendees were greeted by the most beautiful table setting of the last 5 years: 2 golden jackals, 1 jackal, 41 foxes, 20 badgers, 2 dolman crows, 1 magpie and 6 jays were on the table. Attila Németh,  head hunter of the landscape unit, said on the spot that although the duva week is not a competition, it can still be felt that the participants register with a healthy competitive spirit and take part in this “action”. He explained that this year, in terms of absolute numbers, the  Kislőd Hunor Hunting Association  occupied the third step of the imaginary podium with 11 wild animals. The second place is the  Hajag Rural Hunting Associationé, who contributed 19 wild animals to the table. The Uzsai Forestry Directorate of the host Budapesti Erdőgazdaság Zrt.  took first place  with 23 wild animals. According to Attila Németh, however, the truth demands that we examine the performance of those entitled to hunt in proportion to the area, since the hunting was not carried out in an area of ​​the same size, and the number of specialist personnel is also different. In light of this, the Hajag Rural Vt. comes in third place, whose members shot 1.93 dudus per thousand hectares.

The Uzsa Forestry Directorate finished in second place   with 2.3 pieces, and thus the  Hunor Hunting Association of Kislőd took over the first place. with 2.89 units/1000 hectares. Looking back on the last five years, Attila Németh said that the plan numbers have increased drastically every year. – In the first three years, the landscape unit was able to meet the required numbers without any problems. However, this cannot be said about the fourth year. In last year’s hunting year, I issued a “Did not fulfill” certificate to 12 of the 25 persons entitled to hunt in the Bakony Landscape Unit, i.e. almost half of the landscape unit. At first, we hoped that we didn’t fulfill it because we ran out of deer, but this was disproved by the hunting year behind us, because this year only 7 of the 25 eligible to hunt could not fulfill the repeatedly increasing plan numbers, he pointed out.

Paying homage at the Bakony duvad spread. Photo: OMVK

 

Attila Németh also addressed an anomaly affecting all those entitled to hunt. – The law stipulates that the person entitled to hunt must submit the certificate to the hunting authority together with the annual game management plan. This deadline is February 15, which means that the culverts killed in the last two weeks of February will not be included in the fulfillment, even though it often happens that the prescribed framework would already be met with the specimens brought to the table during this time, he pointed out. He added that this anomaly was reported to the legislator, and they requested that the law be amended to the extent that in the future the stormwater mitigation certificate must be submitted not with the annual plan, but with the annual report.

Imre Vezsenyi , head of the wildlife management department of the Budapesti Erdőgazdaság Zrt., drew attention to the fact that wild boar eradication is also essential because these winged and furry pests can be prominent vectors, i.e. spreaders, of African swine fever, as they feed on dead animals and cover huge areas. they walk in. Imre Vezsenyi thanked those who donate their free time to this activity. He also expressed his gratitude to the  Hunting Chamber of Veszprém Vármegyei  , because they support through tenders so that those entitled to hunt can not only use guns, but also traps.

The host Simon Sándor  , head of the Uzsa Forestry Directorate of the Budapesti Erdőgazdaság Zrt., stated that in addition to big game management, in order to ensure the living conditions of small game, they are still in favor of reducing predators. According to him, predator hunting can only be done out of heartfelt commitment, not out of compulsion, as it is a serious challenge to outwit an experienced, sophisticated predator with a bullet gun, often in poor visibility conditions. “At the same time, this is precisely where the beauty of duke hunting lies, and that’s why this huge cover should be covered, which covers extra hunting performance,” he pointed out.

Gyula Pap , president of the Veszprém County Hunting Chamber, also congratulated the table setting and thanked the organization. He assured those present that their work will not be without results, because even if it is slow, the reduction of wild boar will definitely have a positive effect on the small game population and even on the evolution of the roe deer population. This year, the chamber also awarded a beautiful vase to the person entitled to the hunt that dropped the most thunder. Gyula Pap presented the recognition on the spot to the Uzsai Forestry Directorate of Budapesti Erdőgazdaság Zrt.

The  VI.  The next presenting hunting company,  Öreg -Tölgy Vt.  hosted on the first of March. 1 jackal, 41 foxes, 11 badgers, 4 magpies, 2 dolmány crows, 10 magpies, 8 jays, and a total of 77 killed and captured buzzards were honored at the shared landscape table, accompanied by Róbert Fekete’s trumpet  call  . This year, the  Nagyvázsonyi Kinizsi Vadasstársaság  was the most successful during the duvad week with 16 duvads. 15 persons entitled to hunt were represented at the table and the subsequent professional program.

The Balaton upland duvad spread. Photo: OMVK

 

With the offer of the Veszprém Vármegyei Hunting Chamber,  the head hunter of the landscape unit Péter Surányi  and  the chamber secretary Lajos Baracskay  handed over the valuable vase, which goes to the person entitled to hunt the most fallow deer in the 2022-23 hunting year. This year, the  Csobánc Landowners’ Hunting Association  performed best in terms of dune droppings.

The program continued with professional presentations:  Lajos Titscher  , host and secretary, introduced the Öreg-Tölgy Hunting Association, Imre Vezsenyi, the adviser of the country-wide advisory network of the game management landscape units in the county of Veszprém, established in accordance with the provisions of the National Action Plan against African swine fever, explained about the evolution of the county’s wild boar population the current events. Finally,  Tamás Csapó,  a professional hunter of the Bősárkányi Vadgazda Vadásztársaság, shared his experiences of deer management with the audience.

Source: OMVK

Related Topics:

Hunting

Vadászat fényképezőgéppel: Retkes Tamás Gemencből jelentkezett – GALÉRIA

Published

6 months ago

on

2023.10.27.

By

Print Friendly, PDF & Email

Nagyon vágytam már az erdőbe, mert utoljára szeptember közepén jártam kint. Azóta folyamatosan vadásztak, így nem tudtam fényképezni. Most, 23-án, végre sikerült összehozni és nagyon jó mozgás volt. Reggel, már napkelte előtt kimentem, hogy az első fényeknél fényképezzek. Az egyik nyiladékon, a távolban, egy spíszer bikát vettem észre, majd egy tehenet és borját pillantottam meg, ahogy átváltanak előttem.

Aztán, ahogy fotóztam őket, egyszer csak egy vörös róka jött be a látómezőmbe. Gyorsan ráfókuszáltam, hogy az előtérben a rókát lássuk, miközben a háttérben a szarvasok figyelnek.

Sikerült is jó pár fotó, ahogy közeledik felém a róka. Aztán egyszer csak a bal oldalról még egy szarvasbika váltott ki, a háttérben álló a szarvasokkal. Ekkor visszaálltam a szarvasokra és készítettem megint pár fotót.

Mikor továbbindultam, nagyon jó fények fogadtak és gyönyörű volt az őszi erdő, állatok nélkül is. Így készítettem pár ilyen fotót is.

Egy másik nyiladékon, jobb oldalról, fiatal bikák, spíszerek és tarvadak borjaikkal váltottak újra ki és legeltek előttem, ahol megint csak több fotót sikerült lőnöm róluk. Innen továbbsurrantam és megint egy szép erdőrészletet örökítettem meg , majd arra lettem figyelmes, hogy több pókháló csillog a reggeli fényben. Így egy kicsit megálltam ezeket is  fotózni.

Már kifelé vettem az irányt, mikor egy nagyobb tisztáson, a nagy fűben, egy róka vöröslött már messziről. Gyorsan közelebb cserkeltem és lőttem pár fotót, ahogy éppen a reggelijét kereste. Persze, vadászott. Ezek után még egy szürkegémet, hattyúkat és egy kárókatonát örökítettem meg.

Végül dél körül értem ki az erdőből. Visszaindultam az autómhoz és örültem, hogy ennyi mindent sikerült fotóznom.

Jól esett a 18 000 lépésszám körüli séta, a cserkelés is, hogy friss levegőn lehettem, messze az emberektől, kiszakadva a város nyüzsgésétől. Így ez a hét, kedden úgy indulhatott, hogy feltöltődve tudtam munkába állni!

Írta és fényképezte:
Retkes Tamás természetfotós

Continue Reading

Hunting

Nagyterítékű nyúlvadászat Komádiban – GALÉRIÁVAL

Print Friendly, PDF & Email

Komádiban, a Bihar-Népe Vadásztársaságnál jártunk, ahol francia vendégek vadásztak mezei nyúlra.

Published

6 months ago

on

2023.10.20.

By

Print Friendly, PDF & Email

A Bihari-síkon járunk. Éppen csak átlépjük Komádinál a Sebes-Köröst s magunk mögött hagyva a Kis-Sárrét innenső felét, egészen Berettyóújfaluig, a Berettyó-folyóig nyúlik hazánk kistája. Újfaluból, ami persze város, azután vissza Nagyvárad alá, egészen a Bihari-hegyközig nyúlik, miközben nyugaton, a két folyó találkozásánál ér véget. Így tartozik egybe e táj, – benne emberrel és vaddal – elválaszthatatlanul. S hogy mit hoz a holnap, azt csak a Jóisten és az idő tudja. A református Tiszántúlon még nem távolodott el se Istentől, se a tájtól az ember, s a régi törvény még elevenen él. Hajnalodik és gyülekeznek a vadászok Komádiban, a Bihar-Népe Vadásztársaság Teleki vadászházában. Ahogyan a régi elnök szokta mondani: A vadászházba, csak odafelé lehet sietni!

Indulás a Bihar-Népe Vadásztársaság Teleki vadászházából.

A Bihar népe vadásztársaság, Komádiban, mintegy 16 000 hektáron gazdálkodik. Egyik ékköve a Sebes-Körös, ami mintegy 14 kilométer hosszan határolja, míg másik oldalt ősgyepek nyújtózkodnak. Köztük, ha meg is ritkultak az egykori szikes mocsarak, Furtának és Vekerdnek még ma akad egy-kettő. A kistájon persze morotvaroncsok, régi, lefűződött vagy ember miatt kialakult régi folyómedrek s még dűnesorok is megtalálhatók. A táj, hogy a vizet levitték róla, ma már egyre szárazabb s a hatalmas síkság hazája lett a túzoknak, a vadlibának és persze a mezei nyúlnak. A liba nem költ a pusztában, hacsak nem veszi be magát a Körmösd-pusztai-tározó 100 hektáros vadvizeibe, de inkább a Begécsi-halastavakról, meg a szomszédból, az Emlékről, Zöldhalmiról, meg a Gazdák-taváról húz át, de akkor már itt vannak az északiak is. Hamarosan a vadlibától lesz hangos a határ – annak van most itt az ideje.

A csillagok alatt jár a vadliba!

Ami jó a túzoknak, az jó az apróvadnak és fordítva is igaz. Az intenzív dúvadgyérítés, hogy nyomában voltak a rókának, a borznak, minden földön fészkelő madárnak, emlősnek jót tett. A társaságok munkái összeérnek és mindig van egy-egy jó szomszéd, akivel, ha úgy hozza a sor, jó leülni vagy együtt menni vadászni. Az itteni ember egyáltalán nem haragtartó, de nem is felejt. Inkább ez a jellemző rá s ha meg is békél valamelyest, sokáig visszajár az emlékezet. Az adott szónak, a becsületnek súlya van és nem attól valaki, valaki, hogy kenetteljes, hanem attól, amit a Jóistennel közösen végez. Ez formálja azzá ezt a tiszántúli népet, amelynek a gyökerét mai világunkban aligha leljük meg, hiszen azok valahol, mélyen a múltból fakadnak.

Csapdából azonban lehetne több is. Beszélik, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik területén egy vadásztársaság használatra, majdcsak 30 csapdát is kapott, hogy üzemeltesse, hogy legyen túzok. Azt mi is felállítanánk – veti közbe Varga Balázs vadászmester, a társaság Teleki vadászházában, csak vegye meg a Hortobágyi Nemzeti Park, majd mi is kitesszük! Mindenki bólogat, mert jó volna ennek azért utánanézni és az azért nagy szó, ha igaz. Mert sokba kerül annyi csapda és no, nem lenne ennek itt ellenzője senki.

Ami igaz, az igaz. A 400-as mezei nyúl kvótát ebben az évben megemelték 1000 darabra. Tavasszal 2000-es állománnyal fordultunk rá erre az esztendőre – folytatja. Március közepén már láttunk kisnyulat, ami iszkolt a dűlőben, ami azt jelenti, hogy február végén fialhattak legelőbb.

Varga Balázs jobb szélen: hajtás indul!

A vadászházban már mindenki megérkezett. Komádiban sok kutyát tartanak és szokás, hogy a kutyát errefelé nem kötik meg, annak a gazdája meg a többi vadász közt van a helye, s szabadon van mind. Ez a szokás, ez a törvény s ha „valamék” acsarkodna, azt nemcsak a gazdája fegyelmezheti. Persze hamar rend is van ilyen helyen s a kutya olyan, mint a gyerek: igen gyorsan megtanulja, mit lehet és mit nem. De nincs is ebből gond. Egyik kutya a vadászkürtre néz sandán, a másik a gazdája körül fitet, a harmadik meg jelöli már a vadásztárs csizmáját. Itt Biharban így gyülekeznek, így kezdődik a nap.

  • Menjél iratkozzál már be! Úgy csinálsz, mintha nem tudnád! Na! – mordul meg Varga Balázs vadászmester, de mindenki tudja, hogy csak ilyen a szavajárása és egyébként meg sokat nem igen beszél. A fiatalok köré gyűlnek. Látható, hogy szeretik.

Az elnökkel beszélgetnek most ők ketten, Puskás Sándorral. Nem, nem vonulnak félre, ott mindenki előtt megbeszélik. Nem titkolóznak. Ha meg kell majd valami komolyabb dolgot beszélni, akkor össze ül az IB. Itt meg nem illik, nem is szokás, hogy félre vonulunk, suttogunk.

Hajnal Komádiban, a Bihar-Népe Vadásztársaság Teleki vadászházában.

Aztán valaki szól:

  • Megérkeztek!

Mindenki felsorakozik és érkeznek a vendégek. Ők azok, mondja az elnöknek Balázs és a három éve visszajáró csapat körbemegy és mindenki köszön, még a legfiatalabb hajtónak is. Kürtszóval fogadják őket s a vadászok üdvözlése alatt a kutyák is illedelmesen ülnek, de már mindegyik a gazdája mellett. Köszöntő, eligazítás és a végén a vadászmester megjegyzi.

  • Nagyon nem akarok sokat beszélni, mert hazajöttetek.

A tolmács, a kísérőjük fordít. Mire a franciák elmosolyodnak…

  • Merci beaucoup! Merci! Köszönöm szépen! Köszönöm! – érkezik mindegyik vadásztól a felelet.

Na igen, a régi vendég akárhogy is van, hazajáró vendég, még akkor is, ha itt húzódik a trianoni határ. De mit ne mondjak? Deák Ferenc nevelt lánya, gróf Nedeczki Ferike, Szilas-pusztára báró Nagybölönyi Bölönyihez jött férjhez, s mikor tűzték ki a világégés után a határt, a Párizsban felnőtt bárónő megvendégelte a francia katonatiszteket (földmérőket), akik voltak olyan gálánsak és a birtokot mindezek után nem vágták ketté. Sovány vigasz, de úriemberek voltak, s ha fájt is, fáj is a környéknek, hogy toronyirányt nem mehetünk be ma se Nagyszalontára vagy Nagyváradra, mégis igaz, hogy az udvariasság is határokon és korokon átívelő. 100 év után talán megnyílhatnak a régi utak. Ennek az árát nem más, mint ma is az a nép fizeti meg, akik itt élnek s nemcsak ezen az oldalt, hanem a másik oldalon éppen ugyanúgy…

A híres Komádi TV torony: 185,5 méter magas.

S az, hogy 100 év után még beszédtéma, érthető, hiszen a határ ma is zárt s azon csak az égi vándorok, éjjel a szarvas s ki tudja, még ki ismeri a régi csapásokat, de arról hallgat a nád, hallgat a Sárrét, mert a titkok csendesek…

Ahogyan csendesek a Temető kert kerítés nélküli régi sírhantjai. Itt, ott virág díszlik, öreg fák között, régi csónakos fejfák mutatják, hogy ez itt, a Sárrét utolsó nyúlványaként, valamikor vízjárta település volt. A régi fejfák közül egy-egy megmaradt s hogy miért, azt csak az tudná megmondani, aki kivágta, aki faragta, aki a tűzben megégette a végét, hogy mit csinált véle, hogy annyi idő után egy-egy még ma is itt áll? Annak a titkát ő is magával vitte. A nagy utat jelképezték ezek a csónak alakú fejfák. Úgy gondolták, hogy itt az életben sem lehetett csónak nélkül élni s hitték, hogy odaát sem lehet anélkül megmaradni. Partosabb részeken temettek, hol másutt? Hiszen itt amerre a szem ellátott nád, nád és vízi világ volt. Komádiban temettek utoljára csónakból a Sárrétben, s volt idő, hogy Mária Teréziának teknősbékával fizették az adót.

Hubert Kiskundorozsmán

Mindenki a fejfákat nézi, kevés szó esik. Vannak közöttünk olyanok, akik tudják, melyik fejfa alatt ki nyugszik, s merre vannak a rokonok. Régi idők öregjei nyugszanak itt, ma már nem temetünk ide – szólal meg Varga Balázs.

  • Na, akkor most már álljunk fel! Persze vonalhajtás. Elálló nincs. Egy vadász, két hajtó. Menjetek! Ahogy szoktuk. Tudjátok tik!

Mikor mindenki felállt vonalban, jó vadászmesterhez illően beállt a középbe.

  • Indul!

Súlyos aszály az Alföldön. Értékre vigyázni! Csak a reggeli harmat mentette meg a mezei nyulat.

A rókát nem lehet fegyverrel, csapdával és kotorékozással teljesen visszaszorítani. Ebből, ha egyet is elhagyunk, azon a területen, különösen, ha egy alomnyi kölyköt felnevel, ott nem kell apróvadra vadászni, de a túzok sem marad meg a többi madárral s ha ott elhanyagolják a dúvadazást, akkor a borz is megtelepszik. Akkor a két vadfaj elnépteleníti a mezőt.

Az ősz színei a Bihari-síkon.

A tavalyi aszály és az idei rettentő nagy forróság visszaszorította a lucernásokat is, amiből egyre kevesebb van Komádiban is. A régi fajták, mint a derecskei is, ami akár 12 évig is bírta egy helyen, ma már a múlt. Egyrészt az új fajták hamar kiritkulnak, miközben az unió által előírt ciklusokat betartva, a vetésforgók miatt sem maradhat négy évnél tovább. Valamire tanítanak bennünket, mondják a gazdák, de amit itt megtanultak a szülőktől, a nagyszülőktől s azt, amit  itt megfejelt, szó szerint megrámázott, megpatkolt a debreceni agrároktatás közel 170 évével, eredményessé tette a gazdákat – itt is. Amikor a gyakorlat találkozik a tudományos alapossággal kidolgozott technológiával, integrált tudással. Ezt képviseli a Debrecen Egyetem, ami ma már a középfokú intézményével, a „Balázsházyval”, egyedülálló nemcsak itt a Tiszántúlon, de a hazánkban is és szélesítve a Kárpát-medencében. 170 éves hagyománya van a felsőoktatásnak Debrecennek, ahova az itteni ember szívesen megy. Odatartozunk, hová máshová? A nagy betűs Debrecenhez és ez nem mostani hullám, ezt mondták a régi öregek is…ezt tanulta, ezt hallotta minden gyerek a szüleitől, a nagyszüleitól.

Varga Balázs vadászmester: mit látsz Kóti Dani? Elfeküdt-e?

Két hónapja nincs eső! Csoda, hogy megmaradt a nyúl s az idei augusztus végi lucernavetések, a repcevetések elmaradtak, mert rendbe tenni egy-egy földet, ilyen mérhetetlen aszályban, lehetetlenség. Persze gabona után egy azonnali tarlóhántás után megomlott a föld, de 10 centiméternél nem lehetett mélyebben művelni.

  • Ki meri?! – vettette közbe valaki!
  • Most ne törődjél azzal, csak szedjed a nyulat! – neveti Balázs – Vadászunk most, azt meg majd megbeszéljük odabent!

Nyúl pattan előttünk!

Mindenki tudja, mindenki látja, hogy mit terem a föld, hogy mit tud teremni s hogy mit lehet megtermelni. Nincs új a nap alatt s a távolban vetnek. Intenek, intünk. Annak kell köszönni elébb, aki érkezik. Régi törvény és ha úr, ha paraszt, akkor is így van. Az más kérdés, hogy udvariasan megállítják a gépet, hogy nyugodtan menjen csak a hajtás. Persze tudják, azok is, hogy idegenek vannak közöttünk, ne vigyék rossz hírét a városnak. Annyira nem sietnek, hova sietnének, meg aztán meg kell nézni, hogy lövik a nyulat! Kényelmesen a traktorfülkéből: az igazi, az a valódi! A vetőgépről fogadják a köszönést. A faros, most aztán nyeli a port! A nagy köszöngetés vége az lesz, hogy még a franciák is integetnek. Nincs itt baj a népekkel s ahogy szokták mondani, a vadászat összeköt, de úgy látom a mezőgazdaság is…

Szól a puska s annak ellenére, hogy nincs elálló, rengeteg a vad – dicséri a vadgazda munkáját. Ez itt a Pap tag, nyomunkban a vadaskocsival az elnök, mert sok a nyúl, nehéz vinni. Ha valaki tudja, akkor ők tudják. Az erdő akkor még nem volt meg, amikor az egyház gazdálkodott itt. Persze, a református egyház, erre abból a nyakas, rebellis fajtából való ember lakik. Szókimondó. Barátnak jó, ellenségnek veszedelmes fajta. A nagybátyám, Máté Áron Körösnagyharsányban, aki presbiter ma is, vallja, hogy az egyháznak is vissza kellett volna kapni a régi földjeit. Ott vannak azok most is, Püspök Úr – mondta a minap. Adják vissza a községnek, hogy gazdálkodhassunk rajta, mert ahogyan régen tudtak, ma is meg tudnánk művelni s akkor az eklézsia is másképpen alakulna.

Jó kutya nélkül nem lehet vadászni!

A hite viszi előre a református embert, akkor is az vitte előre, amikor kiöntött a Körös és elvitte a falut. Az itteni ember, mondhatni az anyatejjel szívja magába ezt s ha még messze kerül is, megismérvszik róla. Persze csibész itt is van, de a betyárbecsület is létezik ám!

  • Róka jár benne, vagy valami megy odabent, mert felgallyazott a fácán – szólal meg Balázs.

A tolmács fordít és mindenki a kakatoló, méltatlankodó fácánra figyel, amit persze nem látunk, csak halljuk, hogy odabent kiabál.

Fordulunk a Pap tag másik oldalára s ahogy megindulunk, újra szólnak a puskák. Elálló nélkül is ügyesek, csak hát jobban figyelni kell, mert ha ugrik a nyúl és a fegyvert nem a kezünkbe tartják, olyan előnyre tesz szert, hogy rendre lemarad a lövés, de nem a sarki, a körszakállas vadásznál. Parádés lövésekkel kedveskedik a hajtóknak és barátainak s ha úgy jön ki a sor, akad, aki meglépi. Persze látja a vadászmester s mikor odaér, hogy felvegye a nyulat megkérdi.

Varga Balázs vadászmester: Lődi Pistának adjatok még nyulat, bírja!

  • Na, mennyi?
  • 52 lépés!
  • Az már valami!

Akinek nincs szerencséje, négy öt nyulat is cipel, de valaki nem igen hajol le. A hajtás végén a vadászmester mutatja, hogy mennyivel elé kapja a puskát és hogy tartsa. Sokat nem foglalkozik vele, de mikor a szőlőskertben felállunk és karikára esik az első nyúl, kalaplengetéssel üdvözli a vadászmestert!

  • Merci beaucoup! Merci!
  • Még a végén francia nyelvvizsgát teszünk!

Őszit porba, tavaszit sárba!

Itt vagyunk az Öregkertben, Heréskertnek is hívják. Tátott szájjal nézem, hogy csíkról, csíkra művelt szőlők, kukoricák, tök. Az ősz gazdagsága integet felénk minden parcellában. A fene ott eszi meg a kukoricát, mondja egy régi öreg, aki mellé teszi, hogy csak a mezsgyébe lehetett vetni, mert tiltották.

  • Miért tiltották? – kérdi meg valaki.
  • Azért fiam, mert nem odavaló! Ilyen helyt gyümölcsöt, szőlőt, zöldséget kell termelni!

Az Öregkert Komádiban. Igazán büszkék lehetnek rá!

Egy kis kunyhóból int valaki. Balázs arra felé veszi az irányt, mert az öreg Gulyás János az. Még őt is vitte meccsekre.

  • Mi voltál, szurkoló? – kérdi valaki.
  • Én bal hátvéd jobb lábbal! Igaz Jancsi bácsi? – mondja a vadászmester.
  • Micsoda csapat volt a Komádi Egyesület. Betyárok vótatok!
  • Jaj, Jancsi bácsi, azért maga is benne volt, mert járó motorral várt bennünket!
  • Kitörtetek az öltözőből, mint Zrínyi a várból!
  • Mit tudtunk tenni Jancsi bácsi? Védekeztünk! A pályán meg támadtunk!

Varga Balázs Gulyás Jancsi bácsit köszönti!

Valaki még kérdezősködött, hogy mi volt, miért járt a busz, de azok ketten csak legyintettek, mert nem kell azt tudni mindenkinek. Áll a hajtás. Persze, hogy áll s a franciák is köszönnek az öreg úrnak. Aki nem idevaló is láthatja, hogy valami régi dolgokról esik szó.

  • Mennünk kell Jancsi bácsi!
  • Menjetek Balázs! Menjetek…

Balról Gulyás Jancsi bácsi buszvezető és Varga Balázs vadászmester, a Komádi SE régi jobb lábas bal hátvédje.

Puskás Sándor, az elnök még tudja, hol voltak a földjeik. A régi körte, amit már gyerekkorában is ismert, most is terem. Csak bicskával lehet megenni, mert akkor jó, ha az idő meghűl, mert akkor érik meg. Az íze kedvéért meg lehet kóstolni, de bakóba, szatyorba nem szed és rajta kívül nem is mehet oda senki. Egy szemet, na, igen talán annyit, de itt minden földnek, szőlőnek gazdája van. Nem azért jár ki a gazda, hogy más leegye! Micsoda dolog lenne az! S a régi törvény kerítés nélkül is él!

A távolban már érkezik a vadaskocsi.

A mozaikos, színes csíkok, a megannyi termesztett növény, csak kedvez az apróvadnak és szépen szól a puska. Hajolgatnak is a hajtók és az útra, ha lehet egy-egy nagyobb kupacra rakják a vadat. A szedők majd kötözik s mikor megtelik az állvány, viszik be a vadászházhoz.

  • Ide még a tagi vadászaton bejövünk?
  • Egyszer!
  • Mert itt szépen van vad, csak azért kérdezem.
  • Az lehet, de ha egyszer leberetváljuk a területet, évek kellenek mire újra lesz nyúl.

Több szó nem esik. Sora van ennek is, mint a lepényevésnek és nem lehet belenyúlni, többet vadászni. Békesség kell a vadnak és hagyni kell. Vadászni is kell, de gazdálkodásnak tudománya van.

Eb a vadász kutya nélkül! Munkában egy német vizsla a Bihar-Népe Vadásztársaság területén.

A szőlőskert csodájából a Cigány-tó dűlőnek fordulunk. Rossz, nehezen művelhető földek ezek. Mesélik nekem, hogy amikor a termelőszövetkezetbe beverték a parasztokat s azok, akik erőnek erejével nem mentek, azoknak végül itt adtak földet. A legrongyabb földek voltak azok. A tagosítás, a szocializmus építése így ment. Ma már nem, de amikor gyerek voltam, akkor még azt is beszélték, hogy Körösnagyharsányba két hétig jártak, hogy megalakítsák a termelőszövetkezetet – de hozzátették, hogy mindig csak éjjel érkeztek. S ha nem is az utcán, de egymás között megbeszélték, hogy egyedül nem mertek azok közül bejönni a házakhoz egy se. Így ment s ha el is telt lassan 70 év, látható, hogy megemlékeznek róla a vadászok, az emberek. Gyanítom, hogy egyik-másiknak, akiknek itt adtak földet, volt közötte rokona is, de ki meri megkérdezni? Nyilvánvaló azért mondja, mert a nyomorúságot nem felejti könnyen az ember. Különösen az itteni, de akkor sem törik meg.

Irány a Cigány dűlő!

Na, alig lett vége a Cigány-dűlőben a hajtásnak, amikor a kisvédgát napsütötte oldalán heveredünk le. Tanakodunk, hogy merre menjen a hajtás. Én csak hallgatok, aztán úgy döntenek, hogy hajtsuk meg az erdőt. Az akácosban nem tudunk menni, de a tölgyes jó lesz. Az elnök hátrahagyja az autóját s mivel a lánya iskolában van, a kutyáját a vadászból jövet felveszi, hogy szokja a vadászat ízét, de el nem engedi.

  • Tudjátok, hogy csak a lányra hallgat! – mondja.

Puskás Sándor a lánya kutyáját szoktatta.

Persze tudja mindenki, de valamit mondani kell, na. Az elnököt jól ismerik és a lányát is, aki kicsi kora óta jár az apjával. Csak furcsa látvány az elnök, puska nélkül, meg egy fiatal vizslával pórázon. Balázs csak nem bírja, megszólal:

  • Minek az elnöknek puska, elég, ha neve Puskás!

Jóban vannak, szoktak egymással viccelődni, meg na, tényleg szokatlan látvány is, de nagyon szereti a lányt is, a kutyát is, a vadászatot is. A kutya, ha lányé is, csak neki dolgozik az is, de nevetik, persze, hogy nevetik…

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az erdőben azonban nehezebb a dolga a vadászoknak, mert fa is van, de látható, hogy otthonosan mozognak itt is. Jól forgatják a puskát és a kutyákra is vigyáznak, ahogyan a hajtókra is. Szólni nem kellett senkire és rágyújt egy cigarettára a hajtás végén. Óvatosan szívja, mert olyan száraz a határ, mint a pozdorja lemez – kár lenne felgyújtani. Tenyérnyi repedések mindenfelé s most mondja Lődi Pista, hogy egy helyen elejtette a nyáron a telefonját és haza kellett menni ásóért, mert nem érte el…

Célon. Nyúlvadászat Komádiban!

A Komádi határban nem lehet eltévedni csak ködben, mert Magyarország egyik legnagyobb tornya itt magasodik.185,5 méter, de állítólag van, akinek így is sikerül. Akiről beszélnek, nem ismerem, de ennyi elég volt, hogy mindenféle történettel színesítsék a napot.

Madarat tolláról! Ez bizony túzok, mutatja Attila!

Amúgy most innen is látszik a Cigány-tóból, de látszik a református templom tornya is, a tornya olyan, mint a hódmezővásárhelyié, ez is körbe korlátos. A község újkorát 1605-től eredeztetik. A templomot 1843-ban építtették s ami igaz, az igaz, Bocskai szabad hajdúi laknak itt is. Csak megjegyzem, hogy három harang lakik a toronyban, amelyek közül a legnagyobb 1012 kilogramm! Több, mint egy tonna! Horthy Miklós kormányzó adományozta. Aki arra jár, minden nap délben hallhatja is, miközben nyolckor a kicsi szól. Vasárnap meg istentisztelet előtt, aztán hallhatjuk mind a hármat egyszerre.

Íme ->

  • Na gyerünk Iráznak, neki a Lázár-laposnak! – adja ki Varga Balázs az utasítást.

A Lázár-laposon valamikor egy tanya állt, itt is és körbe mindenütt tanyák sorakoztak. Csak mikor jött az államosítás, mindet egytől, egyig széjjelverték, széjjelrángatták. Mentek az emberek a faluba, mentek innen gyárakba, Pestre és sokan meghaltak – nem bírták. Azt, mikor mindenét elvették az embereknek, azt nem lehetett elviselni. A lovat is sajnálja az ember, hogyne sajnálná, de még egy-egy jó kezebeli szerszámát is nehezen adja még kölcsönbe is, hát még akkor, amikor az a megélhetést jelentette…

Gyülekező a Lázár-laposon.

Felsorakozunk és akárhogy is kanyargunk, akárhogy is telik az idő, akárhogy is, nap, nap után folyik a Sebes-Körös, hogy minden évben öregebb és öregebb lesz mindenki. A Lázár-tanya is már 70 éve odavan, csak, csak megállnak a vadászok és amikor ilyen helyre érkeznek, megemlékeznek róla. Már az is a Lázár-tanyáról beszél, aki nem is ismeri és szájról, szájra megtartja a vidék az emlékeit. Én se tudom, kik voltak a Tarrék, de tudom, hogy az első libáimat, az első liba dublémat, a Tarr-tanyánál lőttem apám puskájával.

Ha vadászruházat, akkor -> EWIDENT 

A határban erre is, arra is megáll egy gépész. A hajtás a távolban lassan mozog. Jöttünk elébük, hogy szedjük a vadat. Ma nem, de holnap megkeresünk, abból jut majd belőle. Fog kezet az egyik emberrel a vadászmester. Feljebb egy tagtársuk bérmunkában vet, mi mást: gabonát. Ki az? A Tóth Tamás! Ilyen gépe nincs másnak!

Francia vadászok a Lázár-laposon. A visszajáró vendég talán a legjobb minősítése egy vadászterületnek!

Őszit porba, tavaszit sárba! – tartja a mondás, de most, hogy két hónapja nem esik az eső, a föld is a végét járja. Arról nem is beszélve, hogy annyi pocok van, hogy napvilágon is futkosnak.

Varga Balázs vadászmester bemutatja a vendégeknek és a fiatal vadászoknak, hogyan kell egy kutyának dolgozni! Gratulálunk!

Szépen szól a puska és hajlonganak a hajtók. A kutyák is nyugodtabbak már, majd belejönnek – neveti a vadászmester, aki már látott egy-két idénykezdetet. Legalább van harmat reggel, az meg elég a nyúlnak, aztán majd megjönnek az esők és csak, csak kizöldül majd a határ.

A hajtásból egy-egy őz is kitör, az agancs még rajtuk van. Az a bak még marad, talán jövőre is, majd látjuk. Messze van még a felrakás, előttünk van a tél, de nem annak van most a sora. Elébb a nyúl, a fácán s ha úgy hozza az idő, akkor liba is lesz, meg talán kacsa is…néz a távolba Varga Balázs. Esteledik már s a távolba nézve megszólal: Még kölyök voltam, az első kutyám egy német vizsla volt és egy tacskó. Azt hittem, minden kutya ilyen, persze aztán rá kellett jöjjek, hogy ahogy minden év más, úgy sose lett nekem két olyan kutyám. Jó kutyáim voltak az biztos, de az a kettő, olyan sose lett többet. Ma is hiányoznak. A tacskó különösen, mert úgy ment a kacsa után a Sebes-Körösbe, hogy azt filmezni kellett volna, de hol volt nekünk akkor ilyen technikánk. Telefon! Benne fényképező! A vizes kiskutya a zubbonyból leste az eget, aztán akkor ugrott ki, mikor esett le a kacsa, de a vizslám is ilyen volt! Utána engedtem a lágylövött fácánnak és szaladt alatta. Ma sem tudom, hogy látta vagy hallotta? De az biztos, hogy mikor leesett, el kezdett körökbe járni, addig, míg fel nem vette a szagot… De egyszer csak körbenéz és nem folytatja…

  • Mindenki kiért? Akkor rakjátok fel a vadat. Irány a vadászház!

Elnöki ügy. Komádiban a társaság korábbi és jelenleg elnöke is dolgozott.

Az irázi oldalból, ami valójában Újiráz lenne, át kell menni a Homroki oldalra, ami meg teljes nevén Magyarhomorog, de azt itt nem úgy szoktuk mondani, mert rögtön tudjuk, ha valaki nem idevalósi. Komádiban két tó is várja a horgászokat, az egyik Zsadánynak, a régi nagy vásártér után hullámzik, míg a másik a Komádi Horgász Egyesületé. Míg Zsadányban az SZM Bisztró, addig itt a város közepén, a Róna Étterem várja a vendégeket. Bizton mondhatom, aki erre jár üljön be és kérdezze meg a pincéreket, hogy mit ajánl a főszakács. Elhiheti nekem, ha valaki eljön ideáig, annak a legjobbat fogják szervírozni! Ha valaki nem is tudná, hogy mi, merre van Komádiban, az csak menjen át szemközt a Húsboltba, Ica néniékhez vagy ha horgászfelszerelését elvitték a Sebes-Körös óriás harcsái, ott, a buszmegálló mellett is mindenben fognak segíteni. Csak álljunk meg és kérjünk segítséget, mintha Londonban járnánk – mindenki segíteni fog, az biztos.

Odabent már készítik a terítéket!

S persze, aki vadászni szeretne Komádiban, a Bihar-Népe Vadásztársaságnál, az csak hívja fel Varga Balázs vadászmestert, a +36 30 495 20 79-es telefonszámon. A szállás miatt ne főjön senkinek se a feje, mert a vadászházat felújították és igen jó vendégházat lehet találni Magyarhomorogon is – igen Homrokon. A vadászházban három szoba, összesen nyolc vendéget fogad, de kicsit figyeljünk csak! Mert megszólalt a vadászkürt, ropognak a tüzek, kint a régi Kis-Sárrét utolsó maradványában, lent a Bihari-síkon, kint a Bihar-Népe Vadásztársaság Teleki vadászházának udvarán…

Teríték Komádiban, a Bihar-Népe Vadásztársaság Teleki vadászházában.

 

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Lapigazgató

Continue Reading

Hunting

A wild boar was shot in Slovakia

Published

6 months ago

on

2023.10.17.

By

Print Friendly, PDF & Email

It was a beautiful October day, it was pleasantly warm outside, so my son and I decided to go hunting. We sat down and waited  if we would be allowed to see or catch something. Unfortunately, 3 hours of waiting did not bring any success. After dark we decided it was time to go.

Pavel Chivan with his son and the wild boar of his life. Photo: Agro Jager News

No success today. On the way, we wondered what could be the reason that we could not see anything. We also met a colleague and so we continued together. He asked if we have time, that we could walk through the forest together, because a lot of acorns are falling and there will definitely be something there. So it was and we went through the oak forest.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

And he was right, lots of deer, mouflons grazing on acorns. After a short walk, in my hand termo I noticed that something was standing behind the bushes in the forest. I turned on the thermo on my gun and saw the boar’s head. I didn’t hesitate and a shot broke the silence of the night forest.

Ha vadászruházat, akkor -> EWIDENT 

Since I was shooting at a longer distance and I was not sure of a shot through the dense forest, I preferred to let my dog go ahead of me. After a while, the most beautiful sound that the owner of a hunting dog can imagine began to echo through the forest.

The Slovak wild boar. Photo: Agro Jager News / Pavel Chivan

Bavarian dyer’s report. We approached the caught piece and couldn’t help ourselves. God gave me probably my life’s wild boar. Weapons length 24 cm and 125 points. Thanks to my colleague Damian Gondek for convincing us to walk through the forest!

Written by Pavel Chivan

Continue Reading
Cart
Checkout - 0 Ft
  • 0
  • 1