A csuka egyike a legkedveltebb horgászhalaknak. A catch and release elvét jellemzően gyakorló pergető és műlegyező horgászok egyaránt szívesen horgásznak erre a halfajra. a csuka szinte minden vizünkben előfordul és bár viszonylag nagy tűrőképességű hal, vadsága és nyálkás, hajlékony teste miatt nem könnyű vele bánni, így előfordulhatnak balesetek.

Egy hatalmas csuka testközelből (Kép: sporthorgász.eu)

A horog ütötte sebek

A csuka szája hatalmasra nyitható, így nagyméretű halakat is gond nélkül képes elnyelni. A szájszéle, főleg a nagyobb példányoknál kemény, a horog nehezen üti át, ugyanakkor felületes akadás esetén a száj keménysége és a hal vad védekezése, kiugrásai, fejrázásai következtében könnyen megszabadul a hal a horogtól. A csuka felső állcsontján, a szájszöglet közelében levő vékony, hártyaszerű redő viszonylag sérülékeny, a horog innen könnyen kiszakadhat.

A tágra nyitott csukaszájban a fogakkal ellátott kopoltyúívek közt is bő rések nyílnak, így a mélyre nyelt műcsali elég gyakran tud a kopoltyúívekbe vagy azok mögé akadni.

A csuka szájában nem igazán lehet olyan tipikus helyeket megjelölni, ahol a horog meg szokott akadni, az akadás bárhol előfordulhat. Törvényszerűségként viszont megállapítható, hogy a kisebb, illetve az egyeshoroggal ellátott műcsalik általában a száj szélén akadnak meg gyakrabban, mivel a bevágáskor az öblös csukaszájból kirántott műcsali itt találkozik a legnagyobb valószínűséggel és a legnagyobb erővel olyan felülettel, ahol megakadhat.

A kopoltyúk sérülése

A sérülésveszélyes akadási hely egyértelműen a kopoltyúívek környéke. Ha a mélyre került horog szerencsétlenül akad, megsértheti a kopoltyúíveken futó nagy erek egyikét, aminek erős vérzés lehet a következménye. A csukánál sajnos elég gyakran előfordul a mélyre nyelés, ugyanakkor a legtöbb esetben a vérzésnek nincsenek végzetes következményei. Korábban több, vérző csukát is fogságban tartottam megfigyelés céljából és egyetlen kivétellel mindig összeszedték magukat és fürgén úsztak el.

A horog olykor nem is akad a kopoltyúívekbe, csak az öblével öleli körül azokat. Ez is meglehetősen kockázatos helyzet, mivel a fejrázások, ugrások közben könnyen sérülést okozhat.

Amennyiben fárasztás közben azt tapasztaljuk, hogy a csuka vérzik, igyekezzünk minél gyorsabban, ugyanakkor a halra lehetőleg minél kisebb erőt kifejtve megragadni vagy megszákolni a csukát és a zsinórt meglazítani, hogy minél kisebb károsodás érje a hal kopoltyúit.

A halak vére gyorsan alvad, mind a vízben, mint a szárazon. Amerikai horgászvideókban többször találkoztam egy egyszerűnek és hatékonynak tűnő, a vérzés elállítását célzó módszerrel: a vérző kopoltyúra kólát öntöttek, ez állítólag segít rövid idő alatt lezárni a sebet. Magam is próbálkoztam vele néhány alkalommal, működőképesnek tűnt. Külföldi írásokban azonban olyan véleménnyel is találkoztam, hogy bár a vérzést elállítja, ugyanakkor roncsolja az egészséges kopoltyú felületét is, ami később okozhat gondokat. Az biztos, hogy a kóla rendkívül savas a foszforsavtartalma miatt, 2,3-mas pH-val rendelkezik. Összehasonlításképpen a kénsav pH-ja 1-es, az eceté 2,2, míg az élővizeké 7-8 körüli. Az erősen savas folyadék nyilvánvalóan roncsolja a seb körüli szöveteket, így csökkentve a vérzést, de hogy az ép nyálkahártyára milyen hatással van, az kérdéses. A módszer eredményessége tehát vitatható, mindenesetre jó tudni, hogy van ilyen is.

Forrás: sporthorgasz.eu