Keressen minket

Horgászat

A nagy-dunai kishorgász kalandjai

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Az Agro Jager News szerkesztői, munkájuk során, számos érdekes, különleges emberrel találkoztak már. Azonban a mostani interjúalanyunk, Szabadfi Istvánka, ahogy édesanyja hívja, nemrég töltötte be a 10 éves kort – átírt minden eddigi sztereotípiánkat. Szülői engedélyt megkapva beszélgettünk egy igazi vadvízi kishorgásszal, megtudva azt, hogyan látja egy kisfiú a horgászatot és a Dunát. Szülei, édesanyja hozzájárulásával Istvánkával beszélgettünk..

Szabadfi Istvánka és az egyik szép zsákmánya. Komolyabban két éve kezdett el horgászni (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Kérlek, mesélj pár szót magadról és a horgászatról!

Nemrégen múltam 11 éves, a horgászatba körülbelül hat éves koromban csöppentem bele. Nevelőapukám Szolnokon nőtt fel, és ő ott tanult meg horgászni is. Én kicsi koromtól érdeklődtem a világ és a horgászat iránt, már amennyire emlékszem rá. Egyszer spiccbottal egy csatornán, amire már nem is emlékszem, merre lehetett, kis pontyokat fogtam. Nem voltak nagyok, tenyérnyiek, de nagyon örültem neki, mert előtte még soha nem fogtam halakat. Ekkor még óvodába jártam, majd kisiskolás lettem, amikor az otthoni kis akváriumunkba folyamatosan hordtam haza a kishalakat, amelyeknek a többsége túl is élte az utazást. Anyukám nagyon örült, hogy szeretek horgászni és vannak sikerélményeim is. Komolyabban körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a horgászattal. Egy kereskedelmi csatorna horgászműsorait kezdtem el nézni. El kezdtem tanulni az ott bemutatott technikákat. Mindeközben a nevelőapukám is mindenben segített. Lépésről lépésre egyre több dolgot tanultam meg. A horogkötés művészetét is tanulom, amit még mindig igen nehéz feladatnak tartok. Példaképemnek Döme Gábort tartom, aki a műsoraiban és az újságcikkeiben be tudja mutatni  a horgászat mesterségét. Ha sikerül, akkor nálamnál idősebbeket szoktam megkérdezni, mit, hogyan érdemes kifogni. Nagyon jó helynek tartom a horgászboltot, mert ott mindig segítenek a bácsik. Mivel még kicsi vagyok, ezért anyukám mindenben felügyel. Életkoromhoz képest már jó felszerelésem van, és ha egy új típusú etetőanyagot szeretnék kipróbálni, anyukám besegít. Mindig mondja is anyu: Istvánka! A horgászboltban egy vagyont is ott lehetne hagyni. Én ezt úgy próbálom meghálálni, hogy ha van egy kis szabadideje, akkor beszélgetünk, főleg a halakról és a horgászatról. Mindig elmesélek neki mindent, mit láttam vagy tanultam. Türelmesen végighallgat és örül, hogy inkább kishorgász lettem, mint bármi más. Anyukámat nagyon szeretem, a horgászat miatt próbálok jól tanulni és ha lehet segíteni a házimunkában. A tanulás a másik olyan tevékenység, ami sokat vesz el az életemből, ezt kevésbé szeretem – de ha jó jegyet kapok anyukám mindig örül.

Istvánka a pontyfogás mesterségét is kiismerte (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Kérlek, mesélj pár szót hogyan szeretsz a Dunán horgászni?

Amikor csak tehetjük, akkor együtt megyünk ki a Duna különböző szakaszaira a szüleimmel. Életkorom miatt egyedül sajnos még nem mehetek ki, de ha minden jól alakul, pár év múlva akár már egyedül is horgászhatok a Dunán, amiről anyukám még egyelőre hallani sem akar. Kétszer már beleestem a Dunába úgy, hogy nem is tudok úszni. Nem is tudom miért ijedtek meg annyira. Az egyik alkalommal télen ismerkedtem meg a hideg Dunával, de még beteg se lettem. Anyukámmal, hogy jó kapcsolat legyen, idén nyáron, ha a koronavírus megengedi, meg szeretnék tanulni úszni is..

A kisfiú mindene a horgászat lett. Ha szabadideje megengedi az iskola mellett tanul nevelőapukájával horgászik (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Általában nevelőapukámmal a Molnár-szigetre és a Tasi-gát környékére megyünk horgászni. Vannak olyan helyeink, amik beváltak és jól tudunk horgászni. Mi sporthorgászok vagyunk, minimális mennyiségű halat viszünk haza anyukámnak, aki kevésbé szereti a halakat, nem úgy, mint mi, fiúk. De bármit is kérünk tőle, ő mindig megsüti vagy megfőzi.

Nevelőapukája segítségével már több halfajt sikerül horogra csalnia a kishorgásznak (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

A horgászatnak semmi akadálya nem lehet, jöhet meleg vagy hideg, mi mindig kint vagyunk. A telet azért szeretem, mert kevesebben vannak a vízparton. Nem szeretem azokat a helyeket, ahol sok a horgász és annyira közel vannak egymáshoz, hogy már zavarjuk egymást. Itt a Dunán mindig izgatottabb vagyok, mert a vadvízen bármilyen féle, alakú és méretű halfajta a horogra akadhat, szemben egy telepített horgásztóval.

A kisfiúnak már szürkeharcsát is sikerült fognia… (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Ilyen helyekre is néha eljárunk tapasztalatot gyűjteni, de nekem mindig a Duna lesz az egyetlen örök szerelmem. Legalábbis most ezt gondolom. Nyáron, ha tehetem spiccbottal horgászok, de az aktív pergetés is egyre közelebb áll hozzám. Pergetni egy 2,1 méter hosszú, 2-16 grammos dobósúlyú botot használok 3500-as orsóval. Sajnos a wobblerek sokba kerülnek és nagyon kell arra vigyázzni, hogy ne tűnjön el egy sem.

Istvánka családja. Édesanyja már elméleti szakembernek mondhatja magát a horgászatban kisfiának köszönhetően (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Meséld el, kérlek, milyen halakat fogtál már eddig, és mire vagy a legbüszkébb?

Az életkorom miatt nagyon nagy halakat még nem sikerült megfogni, de a rablóhalak mellett már sikerült fogjak mennyhalat is a télen. Erre azért emlékszem, mert kifejezetten hideg volt és rajtunk kívül senki nem volt a Duna mellett horgászni.

Valaki tud horgászni, valaki pedig csak azt hiszi, hogy képes erre az ősi mesterségre… (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Anyukám szeret mindig felhívni bennünket negyedóránként, hogy minden rendben van-e. Azért szeretek itt horgászni, mert sok különböző hal él itt, és bármilyen halat lehet fogni, ha tudjuk a megfelelő technikát. Nevelőapukámmal együtt közösen fogtunk már szép süllőket, balinokat, és pontyokat is. A legutóbbi alkalomkor a jól bevált, ötméteres spiccbotommal, amihez egy másfél grammos úszó tartozik, egy-két szem csontival egy vágó csíkot sikerült kifognom. Mivel nem ismerek még minden halfajt elsőre, nem is tudtunk, mivel állunk szemben. Készítettünk egy fényképet gyorsan, és a horogszabadítást követően azonnal vissza is eresztettük az ismeretlen kishalat.

Egy védett vágó csík amit csontival lehet fogni a Dunából Istvánka elmondása alapján (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Pontosan a nád mellé dobtam az úszót, amit ez a különleges hal, abban a pillanatban el is vitt magával. Különleges élmény maradt, mert ilyen különleges alakú, és színezetű halat eddig még nem láttam. A Dunában, ha jól tudom 40 különböző halfajta él, ebből elmondhatom, hogy már evvel a fajjal is találkoztam.

A kishorgász fárasztás közben…:

Bár még korai, de mivel szeretnél majd foglalkozni?

Vasutasság és a horgászat között még nem tudtam dönteni, de azt gondolom, hogy ha egyszer nagy leszek, akkor profi horgásztúra-szervező szeretnék lenni a Dunán. Ahol embereket tanítok meg a dunai horgászatra, olyan élményeket nyújtva, ami az én szenvedélyem is. Ezért a célért fogok mindent megtenni, hogy elérjem. Az út még nagyon hosszú előttem és sokat kell, hogy tanuljak – tudta meg az Agro Jager News a 11 éves Szabadfi „Istvánkától”.

Görbüljön!

Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News

 

 

Horgászat

Márnahorgászat a gyakorlatban

Print Friendly, PDF & Email

Czirják Viktor osztotta meg tapasztalait a márna fogásáról:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mivel úgy érzem, van rá igény, írok pár gondolatot a nagytestű márnák horgászatáról, a saját szemszögemből.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Nagytestű márna számomra a három kiló feletti. Én a dunántúli folyókat járom (Rába, Dráva, Duna), szerencsére ezek a vizek szép állománnyal rendelkeznek. Az év minden napján van gyakorlatilag esély, persze az ívási időben én sem piszkálom őket, de igazán ilyenkor és késő ősszel lehet becsapni a nagyokat. Ez legtöbbször csak néhány nap, amikor egy peca alkalmával akár 8-10 darabot is fogok, három kiló körüli átlagsúlyban.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Ilyenkor a nagyjából hasonló méretűek csapatokban vonulnak szaporodni, adott helyeken elidőzve akár napokig. Akkor kell ott lenni… Na, de hol? Egyrészt nyilván nem adok pontos koordinátákat, ráadásul különböző méretű folyókon is másképp viselkednek.

Az alapvető kulcs tehát a hely és az idő. Ami azonos a nagy (Duna, Dráva) és a közepes (Rába) folyókon, hogy jellemzően a nagyobb gödrök, medencék, törések alatt és felett állomásoznak ilyenkor egy ideig. Nem benn a gödörben, hanem azok környékén, gyakran alig méteres vízben. Mutatják magukat, sokszor napközben is!

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy ebben az időszakban nem etetek. Nincs értelme, nem fog a csapat ráállni, inkább figyelek egy darabig az adott helyen. El fogja árulni magát… Ez adja a módszert is, a leghatékonyabb a fenekezés, de a boló is jó lehet. Rakóssal általában nehéz elérni sajnos ilyenkor. Én erős feder botokat használok, vékony fonott zsinórt, 30-as mono előke, minimum 2-es vastag húsú horog. Szigorúan végólmos megoldás.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

A súly tekintetében két megoldás van. Van a helyben tartott (120-200 gramm), sodrás függvényében, illetve a görgetés alternatív változata ugyanazon a helyen 50 -80 grammal, az adott pályát végigkopogtatva. Általában az utóbbi a jobb most. Előke legalább 70 centi hosszú.

Természetesen a fényváltás és a teljes sötétség a legjobb időszak, akad napközben is, de hangsúlyozom, hogy a hely a legfontosabb! Többet ér tíz percet figyelni, mint akár egyetlen gombócot is dobni… (nyáron, ősz elején kell etetni!)
Csali nem bonyolult most. Favorit a vastag esőgiliszta, utána jön a sajt és biztos furcsa lesz, de a csemege kukorica is nagyon jó. Jók lehetnek bizonyos ízű waftersek is.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Giliszta általában kettő, néhány helyen tűzve. Sajt 1,5*2 centi kb, szilikon szálra fűzve. Csontit ilyenkor nem használok. (később annál többet) Gyakran dobok újat, figyelve, hogy hol fordulnak. Ha nincs kapás tíz percig, új dobás, vagy csali csere. Esetleg változtatok a módszeren (görgetés VS fix helyen).

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Nekem az áradó víz a barátom. Sok nagy halat fogok olyankor. Nem kell félni tőle, eszik akkor is, sőt…

 

Írta és fényképezte: Czirják Viktor

Tovább olvasom

Horgászat

“Az élmény, ami egy életre szól”

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Kelemen Dániel kapitális harcsát akasztott a szegedi Lencsés tavon. A fogásról beszámolt lapunknak:

Az elején leszögezném azt a tényt, hogy nem harcsára horgásztam, a nagyobb, pocakos pontyok voltak a célhalaim. Vasárnap délelőtt nem volt egy mozdítás sem, de ahogy delet ütött az óra, ez rohamosan megváltozott. Először sikerült a szákba terelni egy 8,46 kg-os nyurgapontyot.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

Ezután jött a csoda, amiről eddig még álmodni sem mertem….egy bedobást követően, hatalmas húzást éreztem, még mielőtt leraktam volna a botomat a bottartóra. A rejtélyes hal teljes erejét bevetve megindult. Ekkor már sejtettem, hogy nem kis példánnyal van dolgom. Az orsóm szó szerint füstölt, a botom karikába hajlott. Miután komolyabb ellenállást érzett, feljött a víz felszínére és csapott egyet a farkúszójával. Ekkor tudatosult bennem, hogy a horgon egy kapitális, akkori tippem szerint egy 50+ os harcsa van. Az igazi küzdelem ezután vette kezdetét: próbáltam fékezni a hal nagyobb kirohanásait, de egy “gyengébb” felszereléssel ez nehezen kivitelezhető.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A partról való fárasztás körülbelül fél órához közeledett, ekkor szóltak a horgásztársaim a halőrnek, Laci bácsinak, hogy sürgősen jöjjön a csónakkal, mert alighanem egy új tórekord küzd a horog végén. Nem kellett sokat várni, már jött is a segítség. A küzdelem odabent folytatódott a vízen, ahol a hal irányított engem, s nem én őt. A méretes, masszív csónakot ide-oda húzta, vonta. A tóban számos nagyobb akadó található, amely elől a halat több alkalommal sikerül elhúzni. A partról rengeteg szurkolást kaptam, ami a végén már nagyon kellett, hiszen kezdett elhagyni az erőm, de küzdöttem tovább. A fárasztás során a harcsa többször is lefeküdt az iszapba, ezzel is megnehezítve a dolgomat.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

A tavat bejártuk a a bivalyerős “torpedóval”, de a vége fele éreztem, hogy fárad. Ekkor mutatta meg először a fejét. Amint megláttam felordítottam, ez tényleg kapitális lesz. Szerintem mindenki hallotta, aki a környéken volt. A monstrum többször kirohant még, de egyre fáradtabb volt. Közeledtünk az egy órán át tartó fárasztáshoz, amikor is sikerült 6.-7. próbálkozásra csónakhoz húzni. Laci bácsi kapva kapott az alkalmon és megragadta a halat, de a behúzáshoz már ketten kellettünk. Amikor sikeresen bent volt a hal, még nagyobb volt az öröm. A partról hatalmas tapsvihar kerekedett, mindenki örült a sikeremnek, sikerünknek. Ezután kivittük a partra és csodájára jártak kicsik és nagyok a nem mindennapi fogásnak. A hal lemérésre került, a pontos méretei pedig 240 cm hosszú és 81 kilogramm volt.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

Ezzel megdőlt a Lencsés-tavi harcsarekord. (A horog a hal szájába akadt hibátlanul, szabályosan, a lehető legjobb helyre.)

Felszerelés: Fox Horizont X3 bot, Shimano Ultegra XTE 14000 orsó, 0,25mm Shimano technikum főzsinór, Korda IQ Fluocarbon 25lb előkezsinór, 4-es Korda Krank X horog

Csali: 1 szem 22mm-es süllyedő fűszeres bojli volt. A tóban számos nagytestű hal is megtalálható, amely feledhetetlen élményt tud adni. Aki teheti az látogasson el Szegedre, a Lencsés horgásztó partjára és szerezzen élményeket.

Írta és fényképezte: Kelemen Dániel

Tovább olvasom

Horgászat

Átadták az Év halőre díjat

Print Friendly, PDF & Email

Átadták az Év halőre díjat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 20-án a Balatonon, a Szent Miklós hajón került megrendezésre a VIII. Halak Napja és III. Halőrök Napja központi rendezvény.

Fotó: MOHOSZ

A megnyitón a vendégeket dr. Dérer István MOHOSZ főigazgató, dr. Szűcs Lajos MOHOSZ elnök és Szári Zsolt BHN Zrt. vezérigazgató köszöntötte. Ezt követően a résztvevők szakmai előadásokat hallgathattak. Délután látványtelepítés keretében 40 mázsa háromnyaras ponty került Tihany előtt hajóról a Balatonba. A területi és országos illetékességű halőri kinevezések mellett átadták a Címzetes vezető halőri címeket is. Az év halőre címet Kiss István, a BHN Zrt. munkatársa kapta.

Az eseményről készült részletes beszámolónk a Magyar Horgász áprilisi számában olvastható.Forrás: MOHOSZ

Tovább olvasom