Pont kerülhet a balatoni halászat betiltása körül kialakult közel húszéves vitára: idén már több mint ezer hektáros vízfelületen, összesen öt tógazdaságban gazdálkodik az állami Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Ez a terület pedig elegendő ahhoz, hogy pótolni tudják a tó halállományát, sőt, a felesleggel ki tudnak lépni a piacra. Mindeközben az idei időjárás miatt veszélyes helyzetbe került több magyar tógazdaság.
Újra visszakerülhet a fogyasztók asztalára a balatoni ponty, -csuka, -harcsa, vagy a -fogas, miután a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. ismét öt tógazdaságban, több mint ezer hektáros vízfelületen gazdálkodhat. Áder János köztársasági elnök a Kék bolygó című podcast adásában beszélt erről Szári Zsolt halászati mérnökkel, a Balaton élővilágának megóvásáért felelős miniszteri biztossal, a halgazdaság vezérigazgatójával.
A két politikus szerint körülbelül húsz éve fennálló problémának kerülhet ezzel pont a végére, ami a balatoni halászat betiltása körül alakult ki. Az ezer hektárt meghaladó vízterület már elegendő ahhoz, hogy a halgazdálkodási társaság a Balatonéval azonos vízminőségben tudja a „magyar tenger” kedvelt halfajait nevelni, valamint képesek legyenek pótolni a tó halállományát, a felesleggel pedig kilépni a piacra. A piaci megjelenéshez pedig nagy segítséget jelent az a tény, hogy a balatoni hal pár hete megkapta az Európai Uniótól az oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termék minősítést.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 2009-ben alakult a Balatoni Halászati Zrt. jogutódjaként. Jogelődüknek tekintik az 1899-ben alapított Balaton Halászati Részvénytársaságot is. A halgazdaság 100 százalékban a Magyar Állam tulajdona, a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja, aki a Társaság irányítását átadta a Földművelésügyi Minisztériumnak. Fő feladatuk a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása.
Tógazdaságok veszélyes helyzetben
Július végén súlyos problémára hívta fel a figyelmet a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet közleményében. Eszerint komoly gondokkal küzdöttek a völgyzárógátas tógazdaságok a tavasz óta tartó egyre nagyobb aszály miatt.
A kisebb-nagyobb esőzések ellenére is a tógazdaságokban komoly volt a vízhiány, mivel a lezúduló csapadék legtöbbször nem került bele a halastavakba, annak következtében, hogy a szintén aszály sújtotta vegetáció felszívta azt. A hosszan tartó hőség miatt jelentős volt a párolgási veszteség, hiszen egy meleg nyári napon akár 2-3 centimétert is csökkenhet a tavak vízszintje.
A halastavak üzemi vízszintje sok helyen az 50 százalékot sem érte el. A beszűkült vízi élettérben pedig a halfogyasztó madarak károkozása is jelentősebb, hiszen az ivadék nem tud elbújni a mélyebb vízben a gázlómadarak elől.
A haltermelőknek állománymentő kényszerlehalászásokat kellett végrehajtaniuk a drasztikusan lecsökkent vízszint miatt. A kisebb tavakon levegőztető készülékekkel és szivattyúzással próbálták megmenteni a halállományt az oxigénhiánytól, ugyanakkor ez jelentős többlet költségekkel járt. Van olyan haltermelő, aki idén ki sem tudta helyezni a halastavait ivadékkal a már tavasszal jelentkező vízhiány miatt. Várhatóan ez a kedvezőtlen száraz nyári időjárás negatív kihatással lesz az őszi lehalászási eredményekre.
Halfogyasztási szokások
2020 októberében országos kampány indult HalPéntek néven a rendszeres, legalább heti egyszeri halfogyasztás ösztönzésére. Zambó Péter, az Agrárminisztérium államtitkára akkor arról beszélt az MTI-nek, hogy bár Magyarországon több mint 30 százalékkal nőtt a halfogyasztás 2013 óta, egy ember átlagosan 6,7 kilogramm halat fogyaszt évente, és ez még mindig alacsony szintet jelent. A halfogyasztás továbbra is szezonális jellegű: a magyarok leginkább húsvét és karácsony előtt vásárolnak halat.
Forrás: Napi.hu
