Keressen minket

Horgászat

Tapasztalatok a dunai menyhal horgászatáról

Közzétéve:

Magyarország vizeiben él egy különleges hal, ami a horgásztársadalom egy igen szűk rétegét a hideg, téli hónapokban a vízpartra csalja. A menyhal horgászata egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban. Amíg a bojlis horgászok és a szürkeharcsa horgászok készülődnek a szezonra, addig a menyhalasok sok-sok éjszakát ülnek kint a folyóvizeink mellett. A híres természetkutató, Herman Ottó szerint a menyhal a folyóvizeink mellett őshonos a Balatonban és a Fertő-tóban. Ezt a halfajt azonban kisebb tavakban ne is keressük. Ő egy igazi vadhal, ami a leghidegebb hetekben ébred fel a nyári álmából, és éli különleges életét.

Könye Géza osztotta meg a tapasztalatait dunai menyhal horgászatáról (Kép: Könye Géza – Agro Jager News)

Erre a különleges halra csak és kizárólag télen lehet horgászni, amikor hideg van. A menyhal nyáron is táplálkozik, de akkor, valamiért a horgászok nem tudják horogra csalni. Január második felében a tartós hideg napok száma jelentősen megugrott, így a menyhalhorgászok az ország különböző pontjain vallatták a vizet.

A következő interjúalanyunk Könye Géza, aki 2006-ban kezdte el a menyhal horgászatát. Géza, ha teheti, a szabadidejében horgászik. Télen egy kicsit nehezebb a hideg miatt pecázni, de a szenvedélyes horgásznak ez sem jelenthet akadályt.

Kérlek mesélj magadról! Hogy szerettél bele a menyhalakba?

Gyerekként a Bodrogon és a Tiszán horgászhattam, főleg a nyári szünetekben. Ez maradandó élményt okozott nekem. Mindenféle halat sikerült kifognom. Akkoriban nem volt lehetőségem horgászni a téli hónapokban. Egyszer, amikor még kis horgász voltam, hallottam egy történetet egy különleges halról, ami csak télen aktív. A körülmények akkor nem tették lehetővé a menyhal horgászatát. Amellett egy gyereknek nem is való a téli folyók melletti horgászat, főleg nem egyedül. Közben megváltoztak a lehetőségeim. Ekkor felcsillant a remény, hogy végre menyhalat is láthassak…

Egy igazi horgász nem riad meg a körülményektől (Kép: Könye Géza – Agro Jager News)

A lelkesedésem és a türelmem azonban a Dunán, alkalomról alkalomra kissé csökkent. Nem ment, nehezen ment a dunai horgászat. Az ólmok túl gyorsan fogytak. Amikor pedig minden optimális volt, maximum gébeket sikerült kifogni. Sokszor azt éreztem, hogy olyan a dunai horgászat, mint egy végeláthatatlan küzdelem. Amikor csak tehettem, folyamatosan azon gondolkoztam, vajon mit ronthatok el. Egyre többet olvastam, tanultam a hibáimból. Végezetül sikerült kifejleszteni a saját technikámat, ami elvezetett a dunai halakhoz. Sikerült megtörni a jeget, mindenféle halat sikerült horogra csalni. A menyhalhorgászat, azonban a téli hideg miatt nehezebb . Akinek nincs elég türelme, és nem elég edzett, előbb-utóbb lemorzsolódik.

Kérlek mesélj a dunai menyhalas tapasztalataidról!

2006-óta minden télen kint vagyok. A horgászat is egy művészet. Nincs két egyforma nap, időjárás, vízállás, mindig új körülményekhez kell alkalmazkodni. Az elmúlt évek során naplót vezettem: felírtam a vízhőmérséklet mellett a levegő hőmérsékletét, a vízállást, a fogás időpontját, és a halak adatait is. Saját adatbázist létesítettem a menyhalakról. Nincs titok, amit kaptam másoktól én is tovább szeretném adni a fiatalabb generáció részére. Általában feeder bottal horgászom. A végszerelékem végtelen egyszerű. Egy akkora csúszóólmot használok, ami képes megállítani az 50-70 cetiméter hosszú végszerelékemet. Emellett van egy kiszuperált pergető botom, ami erre a célra tökéletesen megfelel. Számos csalit kipróbáltam. Nekem az egyik nagyon bevált. Az pedig a géb… Az esetek jelentős többségében, tízből kilenc alkalommal meg is tudtam fogni a tökéletes csalihalat is, a legegyszerűbb technikával. Egy pici ólom, és úszó segítségével a kövezések mellett úsztatom a felkínált csalit, vagy úszó nélkül úsztatom.. Ha meg van a csali, azt kettévágom, és 2.0 vagy 3.0 horogra tűzöm fel. Körülbelül öt centiméteres csalit használok, amit a két végén megtűzök. Aki nem elég magabiztos, annak azt javaslom, hogy szerezzen be csalihalat boltból, mert elég nagy rizikó, ha valaki a helyszínen próbál meg gébet kifogni. Nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog. Ezt a halfajt nyáron könnyű megfogni, télen azonban nehezebb! Az évek alatt kiderült, hogy a menyhal bármekkora horgot képes felvenni. A nagyobb horgok azért jobbak, mert nem képesek nagyon lenyelni és a fogás után könnyebben ki tudjuk szabadítani a horgot. Akkor van esélyünk leginkább menyhalat fogni, ha a vízállás a Dunán kisebb vagy átlagos, mert a menyhalak a kövezések körül keresnek élelmet. A menyhal egyébként egy falánk jószág. Egy esetet soha nem felejtek el: az egyik fogásnál az egyik menyhal szájában négy horgot láttam. Ebből egy az én horgom volt, kettő a szomszédomé, az első pedig ismeretlen horgásztól akadhatott meg. A hal képes akár fél óra elteltével újra felvenni a felkínált csalit..  A horgász barátommal nem akartuk elhinni, de tényleg így volt.

A menyhal nehezen horogra csalható hal. A menyus horgászok sokszor egymást erősítve ülnek kint a vízpartokon (Kép: Könye Géza – Agro Jager News)

A Duna azonban nagyon rapszodikus, semmi sem biztos, sikerre nincs garancia. Az egyik évben meg tudtam azt tenni, hogy egy hónapon keresztül minden este lemehettem egy kicsit pecázni. Egy darab mozdítás nem volt a boton. Ezt kudarcnak éltem-e meg? Egyáltalán nem. Vélhetően, akkor azon a szakaszon nem volt menyhal. 15 éves tapasztalatom alapján ki merem azt jelenteni, hogy a szürkület és a sötétedés utáni maximum két óra az optimális időszak a menyhal kézrekerítéséhez. A legelső, legkorábbi menyhalamat az egyik évben szeptember 14-én fogtam ki, amikor a vízhőmérséklet még csak 10 Celsius fokos volt. Saját tapasztalataim alapján az esetek többségében október közepétől tudok menyhalat fogni, de ez is sok tényezőtől függhet. Az ívás nem minden esetben befolyásoló tényező. Az ívást, szerintem nem a víz hőmérséklete határozza meg, hanem a nappalok hossza.  Azt figyeltem meg, hogy a menyhal – mint a szürkeharcsa – kifejezetten érzékeny a fényre. Azaz, ha erős a telehold, nem biztos, hogy látunk menyhalat… Ha viszont nagy, és koszos áradás jön, akár fényes nappal is megfoghatjuk!

A menyhal-mennyország a Dunán 2010-ig volt. Ez azt jelenti számokban kifejezve, hogy két-három pecázás alatt 10 percenként volt kapás és hal is… Amikor a vörösiszap-katasztrófa bekövetkezett, még azon a télen lehetett menyhalat fogni. Nem is aggódtunk, mert a szennyezés ellenére tudtunk halat fogni. Sajnos azonban valami megváltozott, mert 2014 évig alig-alig lehetett menyhalat látni. A mostani időszakban (2014-2022-es évek között) én azt látom, hogy a menyhal állománya folyamatosan erősödik. Az sem titok, hogy hova szoktam lejárni. A menyhalhorgászok egymással úriemberek. Hideg van, a Dunán mindig van elég hely. Szeretek lejárni a békásmegyeri kövezésre, a szentendrei hajókikötőhöz, és a pünkösdfürdői területre is. Egyik évben egy jó barátom kérte a segítségemet. A legjobb helyemre ültettem le, én pedig egy olyan helyre mentem el, ahol nem igazán tapasztaltam addig menyhalat. A sors viszont kiszámíthatatlan, főleg a menyusoknál. A barátomnak kapása sem volt, én pedig ki tudtam fogni egy darab menyhalat. Ennek az a tanulsága, hogy soha nem szabad feladni:  legyünk elég bátrak változtatni, és új helyeket kipróbálni.

Nemzetközi Természetvédelmi Fesztiválon elnyert második helyezésről készült film itt tekinthető meg:

A közösségi médiában, a Menyhal-Lota Fan Klub csoportban, azt látom, hogy egyre többen fognak menyhalat, aminek személy szerint nagyon örülök.

Aki még nem járt sikerrel, az ne késlekedjen. Körülbelül egy hónap maradt a menyhal horgászatára. Aki most lemarad, legközelebb csak ősszel próbálkozhat újból – összegezte tapasztalatait Könye Géza menyus horgász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Képek forrása: Könye Géza

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

 

 

Horgászat

„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen

Published

on

Krikkó Ádám a Duna csepeli szakaszán keszegezés közben egy hatalmas pontyot akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak: Vasárnap úgy gondoltam, nem árt egy kis agyfertőtlenítő peca, így hajnalban kimentem a csepeli részre. Fél hat felé érkeztem, és az első szabad helyre be is ültem.

Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News

Gyors kajakeverés egy keszeges pecához: semmi bonyodalom, egy egyszerű keszeges etető, és csonti bele. Botok elő, sima, egyszerű MH feeder, mert a dobótáv kell a nagyobb keszegekhez. Jöhet a bevetés. Csalinak 4-5 csonti ment fel és egy pici lebegő pellet, mert az már bevált.

Hét óráig csak maszatolós kapások voltak, majd végre jött egy kicsit komolyabb. Gondoltam, na végre megvan az első, bár ez sem lesz nagy. A bevágás pillanatában megjött a „mintha egy betontuskót akasztottam volna” érzés – csak ez mozgott. 🙂

Azt sejtettem, hogy 10 kg feletti, mert nem rázta a fejét, hanem ha megindult valamerre, akkor konokul tolta az irányt. Közben azon gondolkodtam, hogy ezt hogyan fogom kiemelni egyedül, amikor nagy merítő nincs is nálam, csak egy 50×50×60-as méretű… És vajon a szerelék kibírja?

0,16-os fluorocarbon előke volt fent. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy ez könnyen elszakadhat, ha erőltetem. Az első 20 percben sokat nem irányítottam, csak hagytam úszni, finoman visszafogva, és amikor hagyott egy kis szünetet, akkor próbáltam közelebb csempészni. Így sikerült kb. 15 méterre húzni, nagyjából 50-60 méterről, és éreztem, hogy fárad.

Na, ekkor jött a második, hevesebb roham a nádasok felé. Először a jobb oldali nádast vette célba. Tudtam, hogy onnan nem tudom kifordítani, ezért megnyitottam a féket: hadd menjen. Abban a pillanatban visszaindult középre, de még ekkor sem nagyon tudtam megállítani a finom szerelék miatt, csak lassítani. Az ellenállást érezve egy szép nagy körben a bal oldali nádas felé tört ki. Újra engedtem neki, ő pedig megint a nyílt víz felé vette az irányt.

Közben éreztem, hogy végre ismét közelebb tudom csempészni. Ezt a nádas–nyílt víz játékot még kétszer eljátszottuk, mire végre előttem volt 6-7 méterre…

Ekkor láttam meg a hátát egy fordulásnál, és örültem, hogy barna nadrág van rajtam. 😃

Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News

Tudatosult bennem, hogy ezt egyedül, kis merítővel esélytelen kiemelni. Közben próbáltam segítséget szerezni telefonon vagy bárhogy, de nem jártam sikerrel. Szerencsére ekkor ért mögém egy fiatal horgász pár, én pedig azonnal lecsaptam a lehetőségre: hátha van náluk nagy merítő. Nem volt, viszont készségesen rögtön jöttek segíteni.

A hal még próbált néha kitörni, de már 3-4 méteres kirohanások után sikerült lassan meríthető távba hozni. Itt kezdődött az igazi zsonglőrködés: vajon hogyan fogjuk fejjel belebuktatni a kicsi merítőbe? Végül sikerült.

Ott, a part szélén állva esett le igazán: ez a meccs papíron majdnem elment. És mégis nálam volt! Külön köszönet és hála az ifjú párnak a segítségért!

Jött a gyors mérlegelés és mérés: az eredmény 20,45 kg és 82 cm. Láttam, de nehéz volt elhinni, hogy ott állok a parton, és azt látom, amit látok. Egy örök klasszikus jutott eszembe: „Ilyen nincs, és mégis van!” – Török László / Magyar Rádió, 1988.

Pár fotó után jött a következő nehéz feladat: hogyan tesszük vissza a csúszós köveken? De ezt is sikeresen megoldottuk.

Jobb ajándék nem is lehetett volna a közelgő gyereknapra, mint a saját rekord megdöntése, ami eddig 11,75 kg volt. Hogy majdnem a duplája lett, az már csak a pont volt az i-re.

Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News

Igazából innentől úgy voltam vele, hogy amit lehetett, kihoztam a napból. Akár haza is mehetnék, de eleve a víz látványa miatt mentem ki. A foglalkozás elérte célját: ez a negyven perc teljesen kitakarította az agyam.

Ilyen egy jó „peca”!

Írta és fényképezte: Krikkó Ádám

Van egy szép élménye?

Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Horgászat

Ezekkel mindig történik valami Diósjenőn

Pálinkás Viktor és barátai harcsára horgásztak Diósjenőn

Published

on

Pálinkás Viktor élménybeszámolója:

Onnan indul a történet, hogy 2025-ben, Diósjenő taván, a II. Baráti Harcsafogó Versenyen, Viktor és Moxi tórekordot állítottak fel, és a tavat feljegyezték a MOHOSZ ranglistájára is, a kifogott 94,5 kilogrammos harcsájukkal.

Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News

Idén a csapat címvédőként érkezett Diósjenőre, és már az öltözetükön is látszott, hogy kemény úriemberek szállnak újra versenybe a tavon.

Az első éjszaka csendesen telt, de a hajnal hangosra sikeredett… A kapásjelző először megcsippant, majd a ráható erő visításra kényszerítette! Mint mindig, Dodi ért elsőként a botokhoz, és határozott bevágással jelezte a halnak, hogy a kemények csapatához érkezett. Itt hozzátenném: Dodi technikáját tanítani lehetne. Folyamatos, egyenletes halvezetés — nem sokan tudják utánozni. A csapat a stégen várta a bajszos vendéget. A stég körüli kis csatát ismét a kemények nyerték. Mikor a hal a stégre került, a barátok összenéztek, és hangosan elhangzott a csapat neve:

NEM MI VÓTUNK!!!

Négy nap leforgása alatt temérdek élmény, nevetés és sztori került elő, az utolsó napon pedig kiderült, hogy a csapat háza táján még egy deci tej is elfogyott… Senki sem vállalta magára.

Lehet, hogy azzal festették fehérre az utolsó halukat? Az történt, hogy az utolsó éjjel a brigád aludt, csak Moxi volt talpon, és ekkor jött az idei év különdíja… Amikor a harcsa betépte a szakító segéddamilt, Moxi Dodit megelőzve bevágott a halnak — ez is különdíjat érdemelne. Szép lassan jött kifelé a hal, néha kissé nehezen is. Mint később kiderült, mindkét horog akadt, ezért volt nehézkes a fárasztás.

Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News

A csapat ismét a stégen állt, és nem maradhatott el a felkiáltás:

NEM MI VÓTUNK!!!

A gyönyörű hal egy albínóharcsa volt. A csodálatos tavon élmény a horgászat, ezek a baráti találkozók pedig folyamatos mosolygós koccintásokkal telnek. A főszervező, Zsolna Mihály évről évre színvonalasabb baráti találkozókat szervez a horgászegyesület segítségével. Székely Mihály, a horgászegyesület elnöke mindig kedves szavakkal és mosollyal az arcán fogadja a harcsahorgászokat.

Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News

Délelőtt kezdődött az eredményhirdetés, és a horgászegyesület ismét kitett magáért, mert üres hassal senkit nem engedett haza: egy finom étellel kedveskedtek a résztvevőknek. Köszönünk mindent, Diósjenő, jövőre támadunk…

Ui.: Mikor távoztak az autók, és elérték az erdő szélét, Diósjenő kedves lakossága már csak annyit hallott, hogy négy öblös hang azt kiáltja:

NEM MI VÓTUNK!

Rögtön összenéztek, és sorolták:

DODI, VIKTOR, SÜNI, MOXI…

Írta és fényképezte: Pálinkás Viktor

Van egy szép élménye?

Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Horgászat

Rekord pontyok a Pilismaróti öbölből

Pécz József élménybeszámolója a Pilismaróti-öbölből:

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A közösségi médián keresztül ismertem meg Pécz Józsefet, aki szabadidejének nagy részét rendkívül eredményesen tölti a Pilismaróti-öbölben. Köztudott, hogy az egyik legeredményesebb horgász, aki képes nagyobbnál nagyobb pontyokat kifogni. Sikereiről és tapasztalatairól kérdezte lapunk:

– Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt kezdtem el ismét komolyabban horgászni. Horgászengedéllyel 1986 óta rendelkezem. Senkinek sem kell bemutatni, milyen drámai változásokat okozott a koronavírus egyik pillanatról a másikra. 2019 decemberében, a kínai Vuhan városában tört ki a vírus. Akkor még hihetetlennek hangzott, hogy kis hazánkat is eléri. 2020 márciusában igazolták az első esetet Magyarországon. A hatóságok ezt követően lezárták a határokat, és hirtelen a családom élete is teljesen megváltozott. Minden felborult egyik pillanatról a másikra.

Megközelítőleg húsz évig roncsderbiztem, ekkor azonban ezt is elengedtem. Egy korszak lezárult. Ekkor döntöttem úgy, hogy ismét elkezdek horgászni. A közösségi médiában láttam, mekkora halakat lehet fogni a Pilismaróti-öbölben. Mivel a nyári családi nyaralás elérhetetlenné vált, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy vásárolunk egy lakókocsit, amellyel bármennyi időt a vízpart mellett tölthetünk. Az első próbánk során szinte azonnal sikerült megszákolni egy 11 kilogrammos amurt, amelyet több hasonló súlyú hal követett.

Ekkor kezdődött el az igazi nagy szenvedély. A bojlis horgászat lett a nagy szerelem. Szerencsére a feleségem mindig toleráns volt velem, így a horgászattal kapcsolatban is megértő maradt. Nem titok, hogy az elmúlt évben körülbelül 150 alkalommal voltam kint horgászni, időjárástól függetlenül. Legyen bármilyen cudar is az idő, akár még a téli hónapokban is.

A napi tapasztalatok aztán elkezdtek kombinálódni a megfigyelésekkel, az információcserével és a folyamatos tanulással. A horgászat is egy gyorsan változó „tudománnyá” vált, amelyben nagyon gyorsan le lehet maradni, mert közben a halak viselkedése is változik. Újabbnál újabb tippek és trükkök jelennek meg, a nagy fogások pedig a siker egyik ismérvei.

A megcélzott nagy halakhoz minden szükséges felszerelést lépésről lépésre beszereztem. 3,75 librás botokkal és 130 grammos ólmokkal horgászom, Korda Krank horgokkal, amelyek az egyik legjobbak a kavicsos aljzaton. A körülmények miatt érdemes két-három horgászat után cserélni a horgokat, mert az élük gyorsan tompulhat. Folyamatosan tanulok másoktól. Az elmúlt időszakban már én is klippelem a horgokat, nem kötöm őket saját kezűleg.

Az elmúlt években komoly gyakorlati tapasztalatokat szereztem a bojlik terén is. Mindent kipróbáltam, időt és pénzt nem kímélve. Végül Jankovics Krisztián termékei mellett maradtam, amelyeket az egyik legjobbnak tartok a vadvízi horgászatokhoz. A halak viselkedése nagyban függ a víz hőmérsékletétől. Minél melegebb a víz, annál jobban szeretik a pontyok az édes ízű csalikat. A mangós, cseresznyés és szilvás ízekkel szinte mindig eredményt tudok elérni. Míg pontyot szinte bármikor horogra lehet csalni, az amur csak 14 fokos vízhőmérséklet felett aktivizálódik. A fűzött tigrismogyoró az egyik kedvenc csalijuk.

Ezzel szemben a téli időszakban a kisebb bojlik működnek jobban. Szinte minden esetben 13–30 milliméteres bojlikat kínálok fel. A több kapás érdekében etetőhajót is alkalmazok. A nagyobb halak már sokat megéltek, sok horgásszal találkoztak. Saját tapasztalatból tudom, hogy a tökéletes formájú bojlikat a kapitális halak gyakran elkerülik. Éppen ezért mindig megfaragom őket kocka vagy trapéz alakúra. Dőlőbóját használok, előtte pedig kitapogatom a medret. A meder ismerete nélkülözhetetlen. Közismert, hogy a ponty mély iszapba nem szívesen megy bele. Emellett a nagy halaknak már nincs igazán félnivalójuk, ezért sokszor külön, magányosan járnak.

A nagy fogás mindig hatalmas örömöt okoz, ilyenkor egy szivart szoktam meggyújtani a parton. Természetesen minden fogást megörökítek, videókat is készítek. Ezt követően a helyi horgászrend szabályait betartva minden esetben visszaengedem a halakat. Tavaly összesen 17 szivar fogyott el. Több olyan eset is volt, amikor a kifogott hal mérete még engem is meglepett.

Az egyéni rekordom 23, illetve 27 kilogramm volt, amelyekhez különleges történet is kapcsolódik. Karácsony előtt mindig adakozni szoktam. Minden évben december 26-tól szilveszterig kint ülök a parton és folyamatosan horgászom. Mindig akad olyan horgászfelszerelésem, amelyet már nem használok, kidobni viszont soha nem szerettem semmit, ezért ezeket rendszeresen felajánlom másoknak. 2024-ben a közösségi médiában kerestem meg a pilismaróti közösséget, ahol egy kisebb ajándékcsomagot ajánlottam fel egy olyan fiatal horgásznak, aki anyagi okok miatt nem tud megfelelő felszerelést vásárolni. Egyetlen édesanya jelentkezett, akinek a kisfia szeretett volna horgászni.

A találkozót a parton beszéltük meg, ahová néhány déli gyümölcsöt is összekészítettem az ifjú horgásznak. Miután átadtam neki mindent, a kisfiú egy pillanatra megállt, és azt kívánta nekem, hogy fogjam ki életem legnagyobb halát. Ez december 20-án történt, ami nem éppen a rekordfogások optimális időszaka. Nem sokkal később érkezett meg a 23 kilogrammos ponty. Akkor sajnos segítség nélkül kellett megszákolnom ezt az óriási halat. Bár nem voltak ideálisak a körülmények, a fogás után be is mentem a vízbe, hogy segítsek a halnak az elúszásban. Mindketten elfáradtunk – talán ő egy kicsivel jobban, mint én.

Egy évvel később megismétlődött a történelem, ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel. A kisfiú ismét jó szerencsét kívánt nekem, ezt követően pedig megfogtam életem legnagyobb pontyát, amely elérte a 27 kilogrammot. Örömömben sírva fakadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy a Pilismaróti-öböl megajándékozhat ekkora hallal.

Azért, hogy másnak is legyen hasonló élménye, én is felkaroltam egy körülbelül 15 éves fiút, akinek lépésről lépésre próbálom átadni a tudásomat, ahogyan annak idején nekem is segítettek mások gyerekkoromban. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy menjen ki horgászni, amennyit csak tud, mert előbb-utóbb megérkeznek a szebbnél szebb halak is. A fogás nélküli napok pedig a vadvízi horgászat természetes részei. A víz próbára teszi a horgászokat. Akik türelmesek és kitartóak, azok akár kapitális halakat is foghatnak a Pilismaróti-öbölben.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Van egy szép élménye?

Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom