Horgászat
Hogyan kerülhet a szákba 60 kilónyi busa? – GALÉRIÁVAL
Garai Roland barátnőjével június elején a Hárosi-öbölbe ment busára horgászni. A Duna jobb partján, Budatétény területén található vízterület rendkívül kedvelt célpontja a horgászoknak: az öbölbe a Dunáról ívni és telelni is bejárnak a halak. Az 1911 óta alulról nyitott holtágat, a folyótól a Háros-sziget választja el, amely természetvédelmi terület.
A fővárosi-, és környéki horgászok előszeretettel járnak ide, többek közt busákra horgászni, az öböl azonban rendkívül nehéz vízterületnek számít. Sok az akadó, változatosak a mederviszonyok, és a kidőlt fák is nehezítik a horgászatot. „Sok év kell ahhoz, mire elég tapasztalatot szerez itt valaki.” – mesélte lapunknak Roland, aki már több éve jár ide horgászni, éves szinten körülbelül 20-25 alkalommal, mivel a munkája mellett kevés ideje van. A busákkal körülbelül három-négy éve kezdett el intenzíven foglalkozni. A Kínából betelepített invazív halfaj egyre nagyobb számban él a hazai vizekben, megjelenésük az őshonos halakra nézve káros, mert algákat fogyasztanak, szilárd táplálékot nem vesznek fel. Méreteik egészen elképesztőek lehetnek, hiszen a busa gyorsan nő, épp ezért egy bizonyos méret után nincs természetes ellensége, – a horgászokat kivéve.
A busa horgászata öt évvel ezelőtt még kiforratlan volt, kevés etetőanyag volt jelen a piacon és kész praktikákhoz sem lehetett úgy hozzájutni, mint most. Roland a busákra több éve céltudatosan horgászott, de eddig nem sikerült egyet sem fognia, bár akasztások voltak az előző években. A kezdetekkor minden etetőanyagot kipróbált, ám sok hibát elkövetett. A kezdő busahorgászok talán egyik legnagyobb hibája a nem megfelelő állagúra kevert etetőanyag használata, mely, ha túl híg, a vízbe érve azonnal elterül, majd elveszik a hullámok között. A másik véglet pedig, ha túl tapadós, így nem felhőzik, tehát nem csal oda busát. Így hiába várjuk a kapást, nem lesz. Az egyik legfontosabb szabály az, hogy a busának el kell azt hinnie, hogy egy lebegő planktonfelhőt talált meg. A pettyes busát inkább állati eredetű, fehérjében gazdag etetőanyaggal lehet megfogni, míg a fehér busa inkább a növényi alapú etetőanyagot preferálja. Rolandnak több egyéni próbálkozása volt hagyományos etetőanyagokkal, illetve konyhai anyagokkal: puffasztott rizst darált le, majd kukoricaliszttel keverte össze, sőt, kipróbálta a színezett kenyérmorzsát is. Egy-két kapást ért el így, de az átütő siker elmaradt. Pár éve került legközelebb a busa megfogásához, igaz véletlenül, ekkor pergetés közben akasztott egyet, amely aztán csónakostul vontatta, majd leakadt.
Amit lehetett kipróbált, mind az etetőanyag, mind módszer tekintetében annak érdekében, hogy szabályosan meg tudja fogni őket. A Hárosi-öbölben a busák valamiért kifejezetten kerülik az úszós készségeket, így elsősorban fenéken próbálkozott.
Majd 2022-ben sikerült tökéletesre csiszolnia az évek alatt kifejlesztett technikát, amivel megtört a jég. Pünkösd hétfőn barátnőjével, Lucával ismét busahorgászatra indultak. Az etetőanyag is összeállt, amelyet Roland a következőképpen készített el. „Nagyon fontos a recept követése, mert ha rossz sorrendben keverjük az alapanyagokat, akkor az egész etetőanyagunk összeállhat.” – figyelmeztetett.
Fogjunk egy nagyobb vödröt, amibe tegyünk körülbelül 3 kilogramm kukoricalisztet, ehhez öntsünk folyamatos keverés mellett körülbelül 1 liter vizet, és a boltban található legolcsóbb tejből körülbelül 0,7 litert. Akkor jó, ha ezen a ponton enyhén túlnedvesített állagot kapunk. Az alapanyagokat érdemes takarmányboltokban megvásárolni, amivel sokat lehet spórolni. Roland korábbi hibáiból tanulva egy akkumulátoros fúrót és egy keverőszárat használt, hogy gyorsítsa a folyamatot. A legfontosabb, hogy az etetőanyag egységes, homogén állagú, és ne darabos legyen. Miután majdnem elkészültünk, a kész etetőanyagra hintsünk tejport, keverjük el és ezt ismételjük. Akkor jó az etetőanyag, ha a végeredmény száraz, egy nyomással összeálló, de könnyedént bontható lesz. Ehhez a kukoricaliszt, tejpor arányának körülbelül 2:1 arányban kell lennie. Miután összeállt az etetőanyag, Roland egy olyan helyet választott ki, ahol egy nagy törés van a mederben, a busák ugyanis ezen az „úton” szeretnek járni. A parttól alig 10 méterre körülbelül 1 kilogramm etetőanyagot juttatott be. Ha megtörténik az alapetetés, ezt már csak fent kell tartani, ezért 20 percenként érdemes kivenni a szereléket, és újból bedobni. A horogra tűzött techno pufik teljes előkehosszban meglebegtették a fenekező készségek horgait, így várva az etetőanyag felhőben táplálkozó halakra. Az etetőanyag miatt érdemes nagyméretű, bordás etetőkosarat használni.
Az előke hossza a busa horgászatánál nagyon fontos részlet, amin nagyon sok múlhat. Többen 6-8 centiméter hosszúságú előkét javasolnak, de ezzel Rolandnak eddig nem sikerült halat fognia. Az optimális méret szerinte körülbelül 20 centiméter – bár ez függ a célhalak méretétől –, de 25-30 centiméter hosszúságú előkével is volt korábban kapása. Érdemes minden hosszúságú előkeszereléket kipróbálni, hiszen minden horgásznak más-más a szerencséje. A horogválasztás is fontos, Roland egy angol gyártó széles öblű, 4-es méretű horgát használja. A busa rendkívül erőteljes halfaj, csontos a szája, ezért ha kapás van, nem szabad finomkodni, máskülönben a horog kipattan a szájából. Roland minden más halfajnál egyébként szakáll nélküli horgot használ, ez a módszer azonban megköveteli a hagyományos, szakállas horgok használatát.
A fehér és pettyes busa eltér egymástól, ugyanis a pettyes busa szája „felső állású”, magasabban áll, mint a fehér busának. Azaz, ha a fenekén horgászunk, a meder felett kell lebegnie a csalinak, máskülönben nem képes felvenni azt.
Rolandnak a techno pufik közül a három kicsi pufi vált be. Azért érdemesebb kisebbet használni, mert ez kevésbé takarja ki a horog hegyét, így az akadás biztosabb. A horognak tűhegyesnek kell lennie, amit előtte érdemes élesíteni. Roland két feeder-horgászbotja 3,6 méter hosszú, körülbelül 130 gramm dobósúlyúak, két hatezres orsóval. Mivel ez a két halfaj rendkívül erőteljes, ezért fő zsinórként 25-ös fonott zsinórt használ, illetve előkeként 18-as fonott zsinórral horgászik. A busákra éjjel és nappal is lehet horgászni, a mostani halakat dél és este hat óra között fogta ki.
Az első hal kapása meglepően visszafogott, már-már „maszatolós” volt. A busákra rendkívül nagy erő jellemző, ezért a bot mellett kell folyamatosan ülni, mert nem egy horgász vesztette így el a teljes felszerelését. Az első, 24 kilogrammos hal a bevágást követően erőteljesen elindult a túlpart irányába, és nem igazán lehetett megállítani. Zsinór volt bőven, így idővel a hal magát fárasztotta. A busákra nem jellemző, hogy akadókba úsznak a kapást követően, de ez a hal mindent megtett, hogy megmeneküljön, és többször az akadók felé indult. Egy nagy harcsát is felzavart az egyikben, mert óriási hullámok indultak el a fárasztás közben, nem kis riadalmat okozva a többi hal között. A közel egy órás fárasztás után a busa lassan megadta magát, miközben Luca előkészítette a szákot, így végül könnyen a partra került a hatalmas hal. Újbóli bedobást követően öt percen belül ismét kapás volt. Ezúttal a busákra jellemző, heves mozdulattal rántotta magával a botot, csak a bottartó villája állította meg a víz felé repülő felszerelést. A szintén közel egy órás fárasztás során a busa bejutott az egyik akadóba, de a csónak segítségével sikerült gyorsan kiszabadítani, így folytatódhatott a fárasztás. A második hal a mérlegeléskor 22 kilogrammot nyomott. A nap végén sikerült még egy „kisebb”, vélhetően fehér busa – pettyes busa hibridet megakasztani. Ez a 13 kilogrammos hal is rendesen küzdött, közel fél órás fárasztás után sikerült megszákolni. Mivel ezek a halak invazív fajoknak számítanak, visszaengedésük szabályellenes, így az egyébként sporthorgász Roland a törvényi előírásoknak megfelelően hazavitte a közel 60 kilogrammos zsákmányt. Ehhez külön logisztika kellett, amit most nem kis küzdelem árán megtanultak. „A nagyobb busák szinte szálkamentesek és rendkívül finom a húsuk, emellett a sok antioxidáns miatt igen egészséges is. A busa horgászatával és fogyasztásával tehát egyszerre tehetünk szívességet saját magunknak, és a természetnek egyaránt!” – zárta beszámolóját Garai Roland busahorgász az Agro Jager News-nak.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Garai Roland
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
2024. március 20-án a Balatonon, a Szent Miklós hajón került megrendezésre a VIII. Halak Napja és III. Halőrök Napja központi rendezvény.
A megnyitón a vendégeket dr. Dérer István MOHOSZ főigazgató, dr. Szűcs Lajos MOHOSZ elnök és Szári Zsolt BHN Zrt. vezérigazgató köszöntötte. Ezt követően a résztvevők szakmai előadásokat hallgathattak. Délután látványtelepítés keretében 40 mázsa háromnyaras ponty került Tihany előtt hajóról a Balatonba. A területi és országos illetékességű halőri kinevezések mellett átadták a Címzetes vezető halőri címeket is. Az év halőre címet Kiss István, a BHN Zrt. munkatársa kapta.
Horgászat
Elektromos árammal elkábították, majd „összegereblyézték” a halakat
Az ügyészség vádalt emelt két férfival szemben
A Bajai Járási Ügyészség orvhalászat miatt vádat emelt két férfival szemben, akik a Dunába eresztve az elektromos halászgép vezetékét, árammal elkábították, majd un. gereblyéző módszerrel összegyűjtötték a halakat.
A vád szerint a sükösdi férfi orvhalászat miatt korábban kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés próbaideje alatt állt. 2022. augusztus 2-án, hajnalban a társa motorcsónakján megjelentek a Dunán azért, hogy jogosulatlanul halat fogjanak. A férfiak elektromos halászgéppel, tiltott módon, a gép vezetékeit a vízbe eresztették, aminek következtében az áram bevonzotta és elkábította az állatokat.
Ezután a vádlottak un. gereblyéző módszerrel összegyűjtötték, és a csónakba emelték a halakat. Az orvhalászat befejeztével a férfiak a Duna bal partján elrejtették az eszközeiket, a motorcsónakot pedig egy úszóműhöz rögzítették, majd autóba ültek és távoztak. A szekszárdi rendőrök a Tolna Vármegyei Horgászegyesületek Szövetségének munkatársaival közösen tartott ellenőrzésük során a két rabsicot igazoltatták, az elrejtett illegális horgászeszközöket megtalálták és lefoglalták.
A vádlottak tiltott módon olyan eszközt használtak halfogásra, amely az elektromos áram halakra kifejtett élettani hatásának kihasználásán alapul, az elkábított halakat pedig úgy ejtették zsákmányul, hogy nem a szájnyílásukba, hanem más testrészükbe akasztottak horgot.
Az ügyészség a két férfit orvhalászat bűntettével vádolja és ezért a büntetett előéletű férfival szemben végrehajtandó börtönbüntetés kiszabását indítványozza azzal, hogy a korábbi büntetését is utólag végre kell hajtani. Emellett az elkövetéshez használt eszközök elkobzását is indítványozza az ügyészség. Ügyükben a Bajai Járásbíróság fog dönteni.
A fotókon a vádlottak által használt és utóbb elrejtett elektromos halászgép és vezetékei, valamint szákok láthatók.
Forrás: Ügyészség
Horgászat
Vajon mit fogtam?
Egy dunai horgász segítséget kért a Magyar Haltani Társaságtól a fényképen szereplő halfaj meghatározásában:
Egy dunai fogásommal fordulok önökhöz, melyről a közösségi médiában már érkezett megjegyzés a fajával kapcsolatban. Lehetett hallani korábban hibrid tokfélékről, így pl. a vicsegéről (viza x kecsege). A biztonság kedvéért örülnék erről valamiféle visszajelzésnek. Szerintem fajtiszta kecsegéről van szó, de egy természetes vízről lévén szó nem lehet benne biztos egy átlagos horgász. Érdekelne a hal életkora is, melyet a méretei alapján (85 cm, 8.68 kg) 13-14 évre becsülök.
A vizeinkben manapság már nem fordul elő ivarérett viza, így a vicsege kizárható. A kifejezetten hosszú orr, a karcsú test, a színezet, és a hosszú bajuszszálak alapján a halat egy méretes kecsegének látjuk (Acipenser ruthenus). A faj növekedéséről kevés az adat. A Volga vízrendszerében a 15 éves kecsegék hossza 70 cm körül alakul. Ezt figyelembe véve egy 85 centis példány kora inkább 20 év körül lehet.
Forrás: Magyar Haltani Társaság