Keressen minket

Horgászat

Vadászok nyertek a Média Kupán – interjú Gyenge László csapatkapitánnyal – GALÉRIÁVAL

A 2022-es XVIII. Fishing & Hunting, Energofish, Optic World, BajcsHal Társasági és Média horgászverseny sorozatában első alkalommal a Vadászcsapat nyerte el a kupát. A 42 csapat 126 versenyzője közül a vadászok több mint 25 kilogramm halat fogtak, amelyből 17 kilogrammot csak a törpeharcsák tettek ki. Ahhoz, hogy ezt a mennyiséget produkálják, nagyjából percenként kellett egy halat kifogniuk! Gyenge Lászlóval, a Vadászcsapat kapitányával beszélgettünk, aki több évtizeden át a NIMRÓD Vadászújság felelős szerkesztőjeként, műfordítóként az egyik legismertebb vadászati és természettudományos ismeretterjesztő hazai szaktekintély.

Andrejszky Zoltán főszervező nyitotta meg a XVIII. Fishing & Hunting, – Energofish, Optic World, , – BajcsHal Társasági és Média horgászversenyt

– Maconka sajnos nem tudta fogadni a versenyt, hogyan fogadtátok?

– Ugyan váratlanul ért bennünket, de többen már rebesgették, lehet, hogy az aszály miatt a Maconkai-víztározón nem tudunk versenyezni, mert a tórendszert tápláló patakok elapadtak. A nagyon alacsony vízszint miatt sajnos alkalmatlan volt arra, hogy a találkozót ott bonyolítsák le. Végül a döntést Andrejszky Zoltán főszervezetőtől tudtuk meg. Így történt, hogy a Tisza Alcsi-holtágában, Szolnoktól pár kilométerre találkoztunk, ahol egy többszáz méteres partszakaszon 42 csapat gyűlt össze és 126-an neveztek a Média Kupára. Rengeteg ismert újságíró kolléga és sok más híresség érkezett idén is, mint például Erdei Zsolt ökölvívó, Besenyei Péter műrepülő, de Reviczky Gábor és Straub Dezső színművész is elfogadta a meghívást. Teljesen ismeretlen vízen, de végig egyforma partszakaszon helyezkedtünk el. Csodálatos környezetben, páratlan panorámával és egy rendkívül tiszta parton kezdtünk neki a versenynek. Kiváló választás volt, kiváló helyszín egy ilyen rangos eseménynek.

A Tisza Alcsi-holtágában, Szolnoktól pár kilométerre

– Kik voltak a társaid?

– A vadászcsapathoz két barátom, Berecz Ádám és Berecz Ákos csatlakozott. A horgászat egy kicsit mindig közel állt a szerkesztőségünkhöz, hiszen régi kollégáim közül Köller Joachim és Gellér Tibor is eredményes sporthorgász volt. Gyakran együtt is mentünk horgászni, mert már a mi időnkben is több vadászház vagy vadászterület kiváló vadvizeiről, horgásztavairól is híres volt. Joachim sajnos pár éve meghalt, Tibor kollégám pedig más okból nem tudott csatlakozni, így frissíteni kellett a csapatot. Persze ez nem egy tipikus horgászverseny, inkább társadalmi esemény, amelyen jóízű verseny is kialakul, sokan ismerjük egymást, a hírességek között sok sajtómunkás, tévés is feltűnt, régi és új kollégák egyaránt, de jöttek a NAV-tól, a rendőrség több főkapitánysága is bevetette a készségeit, és bizony szoros verseny alakult ki.

A vadászcsapat: Gyenge László, Berecz Ádám és Berecz Ákos

– Milyen időtök volt? Hogy járt a hal?

– Egészen szokatlan hőségben szereltük fel a készségeket. A több hét óta tartó nagy meleg miatt kicsit aggódtunk, de a mély víz, amely elérte a négy métert is, egyáltalán nem volt algás. Tiszta partszakasz fogadott bennünket, 20 méteren helyezkedhettünk el, és több száz méteren végig versenyhorgászok voltak a holtág külső szakaszán. Jó előre figyelmeztettek bennünket, hogy olyan nagy pontyok, amilyenek Maconkán vannak, itt biztosan nem lesznek, ezért mérlegelni kellett, hogy milyen halfajra fogunk horgászni. A nagy meleg miatt pedig igencsak szűkültek a lehetőségeink.

– Mire szereltetek fel végül?

– Horgászonként egyetlen botot lehetett használni, amelyen egyetlen horog lehetett. Nem használható sem rakós bot, és a pergetés sem engedélyezett. Ez régi szabály a Média Kupán. A reggeli eligazításon kiemelték, hogy igen sok törpeharcsa van a vízben, tehát számítani kell rá, hogy az egyébként rendkívül mohó hal korlátozza majd a lehetőségeket. Mi úgy döntöttünk, hogy ezt fogjuk kihasználni, és mind a hárman ráálltunk a törpeharcsa fogására. A nyolc órai sorsolás után, kilenc órakor megszólalt a verseny kezdetét jelző kürt, és a horgászat délután 17 óráig tartott. A parttól egyenletesen és gyorsan mélyült a holtág. Tőlünk nagyjából 6-10 méterre, fenéken horgásztunk. Mi meglehetősen egyszerű szerelékkel vágtunk bele, hosszú spiccbottal, bolognai bottal volt igazán érdemes horgászni. Magam többnyire egy nagyon könnyű picker bottal horgásztam. A tervünk az volt, hogy folyamatosan sok kisebb halat, törpeharcsát, keszegeket, kárászokat fogjunk. Halas etetőanyaggal dolgoztunk, és a horogra csonti vagy giliszta került.

– Számokban, hogy alakult ez a 25 kilogramm hal?

– Nyolc órán keresztül, pihenő nélkül járt a bot. A 25 kilogrammból 17 kilogramm törpeharcsa volt. Ez azt jelenti, hogy hárman, nyolc óra alatt több mint 400 törpeharcsát fogtunk, de pontosan nem számoltuk meg. A társaim többnyire puszta kézzel, én inkább egy partra kikészített ronggyal fogtam meg a törpeharcsákat, olykor horogkiszedővel akasztottam ki a mélyre nyelt horgot, de így is több szúrást kaptunk. Érdekes fogásunk is akadt, mert egy kisebb süllő is horogra akadt, majd délután felé megfordult a halfajok aránya, és a törpeharcsa helyett „fehér halat”, keszegeket, kárászokat kezdtünk fogni. Az etap utolsó órájában egy félórára átszereltem, és method módszerrel nagyobb, méretes halra is próbálkoztam, de egyáltalán nem volt kapásom, ahogy tíz csapat az idei versenyen, szintén nagyhalas szerelékkel, semmit nem tudott mérlegelni. A verseny lefújása után indult a mérlegelés, és a hírek alapján már kezdtünk reménykedni…

Balról Erdei Zsolt ökölvívó és Andrejszky Zoltán főszervező

– A Mádia Kupa mindig híres a vendéglátásáról, idén mi volt a menü?

– Andrejszky Zoltán vezetésével, a rendezők mindig kitesznek magukért. Most kora reggel sajtos-tejfölös lángost sütöttek a horgászoknak, egész nap az Auchan kihelyezett büféje kedveskedett a verseny résztvevőinek, miközben több bográcsban babgulyást főztek a versenyzőknek vacsorára. Jól szervezett, pontos, precíz, kifogástalan eligazítást, ellátást kaptunk.

Eredményhirdetés. A Média Kupa történetében először nyertek a vadászok.

– Milyen érzés volt átvenni a díjat, és milyen érzés volt azt ifj. Hubai Imrétől, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnökétől átvenni, akinek már az édesapja is nagy vadász volt, és persze régi jó ismerősöd?

– Az eredményhirdetés itt nem a legelsőkkel, hanem hátulról kezdődik. Mindenkit megtapsolunk, gratulálunk, mindenki kap emléklapot és valamilyen ajándékot is a szponzorok jóvoltából. Mikor már alig tíz csapat maradt hátra, gondoltuk, hogy igen jó helyezést értünk el, reménykedtünk, hogy akár mi lehetünk a dobogó legfelső fokán. Nehéz leírni, milyen érzés, amikor már senki nincs előttünk a felsorolásban, és minket hívnak. Andrejszky Zoltán ezekkel a szavakkal jelentette be, hogy mi győztünk: „a vadászok ezúttal nem lőttek bakot.” Nagyszerű pillanat, amikor magasba emelhettük a győzteseknek járó kupát. Sok az ismerős, jó barát, de azért mi mégis vadászok vagyunk, még akkor is, ha szeretünk horgászni. Sok a rangos csapat, versenyző, régóta veszünk részt a Média Kupán, többféle csapatösszeállításban, de soha nem állhattunk még a dobogón – ezúttal megtörtént, és a legtöbb törpeharcsáért járó különdíj is a miénk lett. Külön megtiszteltetés volt átvenni a díjakat ifj. Hubai Imrétől, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnökétől, aki maga is vadászember, vadászdinasztia sarja. Nehéz lesz ezt az eredményt megismételni, de ahogy a vadászatban szoktunk mondani, azért ráduplázunk jövőre!

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Társasági és Média Horgászverseny -> https://mediahorgaszkupa.hu/

Fotó: Társasági és Média Horgászverseny -> https://mediahorgaszkupa.hu/

Horgászat

Kifogták az őszi szezon első menyhalát az Ipolyból

Nógrád megyében, az Ipoly felső szakaszán, szeptember első hetében célzottan menyhalra horgászott Tóth István barátaival. A salgótarjáni horgász jól ismeri az Ipolyt, mivel több mint 25 éve odajár horgászni.

A fényképen látható menyhalakat az Ipolyon fogta ki Tóth István és Baksa Dénes. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

25 évvel ezelőtt, Vas Károly barátjával az egyik helyen paducra „vadásztak”. Már majdnem besötétedett, amikor a folyó furcsán „megelevenedett”. Úgy látták, mintha a víz felszínén sok kisebb-nagyobb hal úszna, „delfinre” emlékeztető hullámokat láttak maguk előtt a keskeny folyón. Az apró mozgások felkeltették a tapasztalt horgászok érdeklődését.

A kedvelt horgászhelyek egyike valahol az Ipolyon (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Károly azt mondta: „Nézd István!! Ezek menyhalak lesznek”. Az új megfigyelésüknek annyira megörültek, hogy a következő hétvégén, ugyanazon a helyen, célzottan menyhalakra kezdtek el horgászni. A megfigyelésük jónak bizonyult, mert már 25 éve ide is járnak horgászni. Több helyet ismernek, amit felváltva látogatnak. A menyhalak szokásait is sikerült jól kiismerni. A helyválasztás a sikeres horgászatuknak a sarokpontja. Erről a titokzatos halról azt érdemes tudni, hogy csak bizonyos szakaszon található meg a hazai folyókban és nagy tavainkban. Áradásban, vagy nagy szerencsével bárhol megfogható, de az esetek többségében az egyedi megfigyelések, tapasztalatok vezetnek eredményre – foglalta össze István.

Időnként egy-két süllő is megérkezik menyhalazás közben. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Az Ipoly folyónak a vízmennyisége általában állandó, kivéve a mostani évet. Az átlagos vízhozamnak körülbelül csak a fele érkezett Magyarországra. Azon a szakaszon, ahol menyhalra horgásznak, a víz nem is túlzottan gazdag oxigénben, sőt… Mivel a hal kevésbé ismert, ezért viselkedése mutathat furcsaságokat is.

Egy ritka vendég: egy termetes angolna. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Az Ipolyon a menyhalak már szeptember elején, közepén megmozdulnak. Egészen május elejéig, közepéig lehet rájuk sikeresen horgászni. Azonban a viselkedésük kiszámíthatatlan. Vannak olyan éjszakák, amikor van kapásuk, máskor folyamatosan piszkálják a csalit. Bár sok mindent kipróbáltak a hosszú évek alatt, két csali vált be igazán. Ha van friss kishal, annak az utolsó 1/3-át kínálják fel, úgy, hogy a farokúszó szabadon mozoghat a vízben. A felszerelésük nagyon egyszerű: feeder botokat használnak. A kishalat süllőző egyes horoggal kínálják fel. Az előke 30-50 centiméter hosszú, ami után egy pici csúszóólom van felszerelve. Az előre lefagyasztott kishalat nem preferálják, mert hamar leolvad a horogról. Sok esetben azonban „művészet” télen kishalat fogni. A kishal mérete se legyen túl nagy, mert ha az már túlságosan nagy, nem képes felvenni a menyhal. Ha három-négy centiméter hosszú a csali, azt kisebb-nagyobb menyhalak is képesek felvenni. Általában a menyhalak nagysága 30 -52 centiméter között változik. Ha nincs más lehetőségük, akkor gilisztát is használnak.. Azt is érdemes tudni a menyhalról, hogy a kishal bármelyik részét felveheti. Mivel az eddigi recept bevált, nem is változtatnak rajta Istvánék. A menyhal szürkület utolsó perceitől fogható megközelítőleg két óráig. Ha ezalatt nem sikerül menyhalat fogni, jobb, ha haza indulunk.

Baksa Dénes és egy menyhal. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Azt is megfigyelték, hogy sok esetben több menyhalat lehet fogni a sekélyebb részeken, mint a két méteres vízben. Ez a megfigyelésük is egy véletlennek, egy rontott dobásnak köszönhető. Két-három főnek egymás mellett horgászni sok esetben nem egyszerű feladat. Miután a csali szinte alig érkezett be a 10-20 centiméteres vízmélységbe azonnal kapás és bevágást történt. Majd újból és újból. A meglepő eredmény ismétlődött, mert egymás után fogták ki a menyusokat. Vélhetően a menyhal jobban érzi magát a sekélyebb szakaszon, mert ott egyszerűbben kereshet magának élelmet éjszakai órákban

Fotó: Tóth István – Agro Jager News

Az Ipoly azonban évről-évre egyre rapszódikusabb: sok év átlagában az figyelhető meg, hogy egyre kevesebb a menyhalak száma. Viselkedésük sem kiszámítható. Több esetben előfordult olyan, hogy egy halat sem tudtak kifogni. A csalit csak piszkálták de nem vették fel. Ha változik a folyómeder, a menyhalak azonnal reagálnak rá, és eltűnhetnek a következő évre.

Fotó: Tóth István – Agro Jager News

Aki menyhal horgászatára szánja el magát, legyen nagyon türelmes. A folyó különböző szakaszait járja végig, keressen oxigéndús, nagy köves partszakaszokat és előbb utóbb sikerrel járhat – zárta beszámolóját Tóth István salgótarjáni horgász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek: Tóth István

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

 

 

 

 

Tovább olvasom

Horgászat

Kezdetét vette az őszi haltelepítési szezon a Balatonon

Balatoni hal: 2022. szeptember 22-én kezdetét veszi az őszi haltelepítési szezon a Balatonnál. 

Fotó: Balatonihal.hu

Ma reggel a Varászlói tógazdaságunkban zajlik a lehalászat, majd jövő hétfőtől már Balatonlelle-Irmapusztán folytatjuk az éves termés „betakarítását”. A fogott halakat válogatást követően szállítjuk a Balatonba. A horgászok a megszokott minőségű és mennyiségű haltelepítésekre számíthatnak, azonban idén a korábbinál kevesebb helyszínen zajlanak majd a telepítések. Ennek oka elsősorban a magas üzemanyagárak miatt megnövekedett szállítási költség, másodsorban a Balaton alacsony vízállása, melynek következtében néhány telepítési helyszínen olyan sekély a víz, amely nem tenné lehetővé a halak biztonságos leengedését.

Ábra: Balatoni hal

Arra fogunk törekedni, hogy a tógazdásagainkhoz legközelebb fekvő, biztonságos vízmélységgel rendelkező helyszínekre szállítsuk a fogott halakat. Továbbá igyekszünk tartani azt a korábbi alapelvet, hogy az éves pontytelepítési mennyiséget megközelítőleg azonos arányban osszuk el a Balaton három medencéjébe. De azoknak a horgászoknak sem kell aggódniuk, akik esetleg távolabb horgásznak egy-egy telepítési helyszíntől, ugyanis a haljelöléses vizsgálatokból tudjuk, hogy a halállomány az élőhelyi adottságok és nem pedig a haltelepítési helyek arányában oszlik el a Balatonban. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően honlapunkon napról-napra beszámolunk a haltelepítések aktuális mennyiségeiről. Az események nyilvánosak, az előre jelzéseinket követve bárki szabadon megtekintheti a munkát.

Az alábbi táblázatban látható fajonként és korcsoportonként az éves telepítési kötelezettségünk, valamint a már idén betelepített mennyiség. Értelemszerűen a hiányzó értékeket az előttünk álló őszi telepítési szezonban fogjuk kihelyezni.

Forrás: Balatoni hal

Tovább olvasom

Horgászat

Szürkeharcsát fogtak a Lehőci holtágon – VIDEÓVAL

Wimmer Ferenc, Tolna-megyében, a Duna alsó holtágára, Lehőcre ment ki célzottan szürkeharcsára horgászni. A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületet a Tolnai híd alatt húzódó Mádi Kovács zsilip választja ketté. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.

Wimmer Ferenc fogta a fényképen látható szürkeharcsát, amely megközelítőleg 140 centiméter hosszúságú és 21,96 kilogramm volt. (Fotó: Agro Jager News)

A tolnai dunaszakasz szabályozásakor Gróf Széchényi István (1791 – 1860) is itt szállt meg. Emlékét egy tábla hirdeti az utókor számára az egyik ház falán.  A Duna áradása 1956-ban hatalmas pusztítást okozott, a katasztrófát szintén egy emléktábla őrzi Tolna városában.

1956-os árvíz, és a pusztítása. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A Mádi Kovács zsilip tövében egy halrács választja ketté a két vízterületet. Ferenc mindkét vízterületet igen jól ismeri, mert szabadidejében, társadalmi halőrként óvja a helyi halállományt.

2022. augusztus 7-én, jó barátjával, Bániczki Bélával indultak el horgászni. A helyi harcsafogó bajnokságon szokott együtt szerepelni a két rutinos versenyző. Idén, a hagyományteremtő céllal megszervezett I. Lehőci Harcsafogó Kupán már bizonyítottak, mert sikerült megszerezniük a harmadik helyezést. A két napos verseny minden csapatnak felejthetetlen élménnyel járt, mert mindenki zsákmányolt kisebb-nagyobb harcsákat.

A Lehőci holtág. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A horgászat megkezdése előtt, a késő délutáni órákban, nagyméretű csalihalakat fogtak. A harcsánál a mindig a csalihal mérete a meghatározó. Minél nagyobb halat szeretnénk kifogni, annál nagyobb a csalihalat kell felkínálni. Egy bizonyos méret után, csak a nagyobb halak „jöhetnek”.  A legoptimálisabb a „tenyérnyi-méretű” csalihal. A tenyeres kárászt csónakkal juttatták be a vízbe, a parttól alig 30 méterre. Mivel a harcsa a legokosabb halak közé tartozik, ezért minden részletre fokozottan figyelni kell. A szakítózsinórként erőgumit használt a tapasztalt horgász. A harcsára tipikusan jellemző az a viselkedés, hogy a felkínált csalit azonnal elengedi, ha bármilyen ellenállást érzékel. Mivel a gumi képes megnyúlni, ezért a harcsa nem veszi észre a csapdát. Másik előnye az, hogy újracsalizásnál könnyen ki lehetne kötni a végszereléket.

Egy jól ismert márka horgait használta, amelyen segédhorgok is vannak. Talán ez a legkíméletesebb megoldások egyike a csalihalaknál. A kis méretű segédhorgok nem okoznak komoly sérülést a csalihalnak. A horog ütötte seb fertőtlenítése után a hal életképes marad, és szabadon ereszthető, ha nincs kapás. A spannolós módszer mindig beválik a Tolnai Dunáért Egyesület vízterületén, amelynek a mélysége megközelítőleg 3 – 3,5 méter mély, vízállástól függően. Az idei év szárazsága a tolnai régiót sem kímélte. Friss vizet csak a Sióból tudnak kapni, amit felduzzasztanak vízügyi szakemberek, majd „visszafelé” érkezhet a holtágba a szivattyúzott víz.  A holtág teljes szélessége eléri a 260 métert, hossza eléri a nyolc kilométert.

A halállományra nagyon büszkék a helyiek. Wimmer Ferenc éjjel-nappal a harcsákat és az orvhorgászokat figyeli…. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

Miután behelyezték a felkínált csalit, vártak. Teltek az órák. A kora esti órákban, ami talán az egyik legjobb időszaknak tekinthető, semmi nem történt. Az éjszaka csöndesnek bizonyult. Hazánk legnagyobb ragadozóhala bármikor rabolhat, de legjobb harcsára horgászni, sötét viharos éjszakákon. A harcsák kora esti órákban aktívak, majd lefekszenek „aludni”. Hajnali három óra fele pedig újra elindulnak a kora reggeli órákig. „Este 11, és hajnali háromóra között a horgász is aludhat egy keveset. Szinte biztos, hogy nem fog semmi történni”.  A Lehőci holtág harcsafogói egész éjszaka, sőt még reggel is vártak… Nem történt semmi. Feljött közben a nap is, már majdnem indultak haza. Aki bizony harcsa horgászatára adja a fejét, számolnia kell a kudarccal is. Csöndben el is könyvelték, hogy ezen a horgászatuk alkalmával csak tapasztalatot gyűjtöttek. Hét órakor az egyik bot szinte kettétört egy nagyerejű kapástól. Feri, azonnal ott termett és bevágott a halnak. A rutinos horgász egyből tudta, hogy nagy halat sikerült megakasztania. Mivel a holtág bővelkedik akadókkal, ezért a fárasztáshoz azonnal csónakba ültek. Az összeszokott páros negyedóra fárasztás követően a csónakba emelte a meglepődött zsákmányukat. A szürkeharcsa megközelítőleg 140 centimért hosszú, és 21,96 kilogramm volt. A közös fényképek, és a horog ütötte seb fertőtelenítése után, azonnal vissza is engedték a halat.

A mostani horgászatukkal, a hamarosan megrendezésre kerülő „II. Baráti Harcsafogó Verseny”-re készültek fel, amelyet kora őszre szerveznek meg a Lehőci holtág területére. A versenyre még vannak kiadó helyek – összegezte tapasztalatait Wimmer Ferenc.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó és videók forrása: Bániczki Béla és Wimmer Ferenc

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

Tovább olvasom