A jól sikerült karácsonyi szezon, és a korán beindult export miatt május végére elfogy a hazai halastavak készlete, és július végéig hiány alakulhat ki a piacon. Az árak egyelőre tíz százalékkal magasabbak, mint egy éve, de várhatóan tovább emelkednek.

A csapósügér (Perca fluviatilis) Eurázsiában a gyors folyású hegyi patakok kivételével, szinte minden folyó- és állóvízben megtalálható. A csapósügér Finnország nemzeti hala (Kép: Agro Jager News)

Általános meglepetésre a tavalyi karácsony legalább olyan jó halforgalmat hozott, mint az előző években, aztán pedig az idei év is szokatlanul jól kezdődött, mivel az export is beindult – mondta a Világgazdaságnak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője, az Aranyponty Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója. A szokatlanul korán felpörgő, főként Romániába, Lengyelországba és Németországba irányuló kivitel láttán a MA-HAL februárban felmérést készített, amelyből kiderült, hogy a halgazdálkodóknak nincsenek pluszkészleteik. A busa például teljesen eltűnt a piacról, de a pontyexport is jóval nagyobb volt a szokásosnál.

Március végén ilyen kevés hal még nem volt Magyarországon, és szinte biztos, hogy ez a készlet nem tart ki addig, amíg a tavasszal telepített egyedek elérik a másfél kilós súlyt, így május végére elfogynak a piacérett halak a hazai tavakból – mondta Lévai Ferenc. A hiány várhatóan júliusig tart, de a pótlásra – árualaphiány miatt – az import sem jöhet szóba. Lévai Ferenc szerint most mindenki arra törekszik, hogy a meglévő vevőit kiszolgálja – a piaci halárusokat, a nagy áruházláncokat és a horgászegyesületeket –, de a román igényeket már nem tudják kielégíteni. Örömteli ugyanakkor, hogy a hazai kereslet egyre bővül, ami megnövekedett halfogyasztást jelez – tette hozzá.

A tógazdaságokban fordult tehát a kocka az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor a koronavírus-járvány okozta felvásárlási láz elkerülte a halpiacot, és a felhalmozódó készletek miatt állami intervencióval kellett 1200 tonna halat levezetni. Szomorú ugyanakkor, hogy a szokásos 40 ezer helyett 60-70 ezer kormorán érkezett az országba, és hatalmas károkat okozott az egy kilónál kisebb egy- és kétéves halakban. Ennek pótlása Lévai Ferenc szerint most elképzelhetetlennek tűnik.

A kormoránok okozta károkat pontosan még nem lehet felmérni – ez Lévai Ferenc szerint akár 30-35 százalék is lehet –, de a mértéket jelzi, hogy már februárban nagyon megélénkült az ivadékok iránti hazai és külföldi kereslet. Az idei évre negatívan hat az is, hogy a téli csapadékhiány miatt a Dunántúlon nagyon alacsony a halastavak feltöltöttsége. A halgazdálkodók költségeit pedig nemcsak a kormoránok elleni védekezés növelte, hanem – ahogy az minden állattenyésztési ágazatra jellemző – a takarmányok egy év alatti mintegy 40 százalékos drágulása is.

A halhiány mellett ez, valamint az üzemanyagárak és a munkabérek növekedése is az áremelkedés irányába hat. A jelenlegi halárak körülbelül 10 százalékkal magasabbak, mint egy éve, de ahogy fogy a hal, valószínű, hogy további drágulás várható. Termelésnövekedésre ugyanakkor nem lehet számítani, mert bár a piaci alapjai meglennének, a tenyészanyaghiány gátat vet a bővülésnek.

Pozitívum viszont, hogy a Magyar Országos Horgász Szövetséggel (Mohosz) korrekt tavaszi árakban tudtak megállapodni, és az is, hogy a horgásztavakba kerülő halakat ellenőrizhető, állategészségügyileg is biztonságos termelésből szerzik be. Lévai Ferenc szerint a Mohosz halászokkal szembeni elvárásai is vállalhatók. Ilyen például, hogy őshonos halakat és ragadozókat is vegyenek be a szortimentbe, segítve a horgásztavak ökoszisztémájának regenerálódását.

Forrás: Világgazdaság