Közel harminc év után részben elkezdődött januártól az osztatlan közös tulajdonban lévő földterületeken a hatékony birtokrendezés. Nagy István agrárminiszter a Magyar Nemzetnek adott interjúban kiemelte: a korábbi kísérletekkel ellentétben a törvény gyors rendezést kínál, és rugalmasan viszonyul a felek akaratához.
Az agrárbáróknak kedvező birtokszerkezet rendezése régóta időszerű, a baloldali kormányoknak sosem állt érdekében – mondta Dr. Nagy István agrárminiszter (Kép: Havran Zoltán)
A miniszter a kritikákra reagálva kiemelte, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítményét romboló, az agrárbáróknak kedvező osztatlan közös tulajdonszerkezet rendezését segítő törvény nem megy szembe a földforgalmi törvénnyel.

Hosszú idő után egy komplett törvénycsomag hivatott megkönnyíteni az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését. Korábban is próbálkozott már a rendezéssel a kormány, kevés eredménnyel. Mi változott?

A kormány valóban tett már kísérletet az osztatlan közös tulajdonú földbirtokok rendezésére. A 2012-es szabályokkal az volt a probléma, hogy nagyon hosszú ideig tartott lefolytatni az eljárást, akár ötszáz napig is elhúzódhatott egy-egy eset. Az új, januártól hatályos törvény gyors eljárást kínál, amely akár kilencven nap alatt lefolytatható. A jogalkotásnál a gyors eljárás mellett az volt az Agrárminisztérium célja, hogy minél rugalmasabb szabályozással tegye lehetővé a felek akarata szerinti birtokrendezést.

Milyen lehetőségeket kínál a törvény a területrendezésre?

Háromféleképpen rendeződhet az osztatlan közös tulajdon. A kis parcellák esetében a tulajdonostársak kötelező kivásárlásával, a felek egyezsége szerinti megosztással, idővel pedig kisajátítás útján. Január óta a kivásárlással kapcsolatos eljárásokat lehet elindítani, ebben az esetben egy tulajdonosé lehet a terület.

Annak jár elsőbbség, aki jelenleg is gazdálkodik a kérdéses területen.

A második típusú, a felek megállapodásához kapcsolódó megosztási eljárást eredetileg januártól lehetett volna kérelmezni, de a járvány miatt egyelőre nem fogadják be a földhivatalok ezeket a kezdeményezéseket. Ennek oka, hogy rengeteg az érintett, és az ő személyes jelenlétük nélkül nem folytatható le az eljárás. A harmadik típusú eljárásra, a kisajátításra most még nincs lehetőség. Feltétele, hogy legalább két éven keresztül meghiúsuljon több birtokrendezési kezdeményezés, és legalább száz tulajdonosa legyen az adott birtoknak.

Távol tarthatók a rendezéstől a spekulánsok?

Teljes mértékben kizárt, hogy valaki spekulációs céllal szerezzen területet. Azok vehetnek részt a birtokrendezéssel kapcsolatos döntésekben, akik legalább három éve tulajdonosok.

Több kritika is érte a megosztási törvényt, elsősorban azért, mert nem a helyben lakókat részesíti előnyben, hanem azokat, akik a területet művelik. Van ellentmondás?

Nincs. Életszerűtlen lenne, ha az a tulajdonos, aki akár több évtizede gazdálkodik, azzal szembesülne a várva várt birtokrendezést követően, hogy egy helyben lakó igényt tart a területre.

A területet művelők elsőbbsége nem megy szembe a földforgalmi törvénnyel, mivel ha el akarja adni, akkor a helyi gazdák elővásárlási joga érvényesül.

Fontos, hogy a birtokviszonyok rendezése nem érinti a haszonbérletet, vagyis a bérlők az új viszonyok mellett is az eredeti szerződésben foglalt határidőig gazdálkodhatnak a területen, és a szerződésben foglaltak szerint mondhatja csak fel a jogviszonyt az új tulajdonos is.

Kötelező megszüntetni az osztatlan közös földterületeket?

Ha a tulajdonosok nem szeretnék, nem kell lefolytatni megosztási eljárást. Bárki kezdeményezheti a hivatalos procedúrát, de ha a kezdeményező akarata ellentétes a többség akaratával, nem lehet megváltoztatni a birtokviszonyokat.

Mekkora területet érint az osztatlan közös tulajdon, és miért elemi érdek a rendezés?

Óriási területet érint, 2–2,5 millió hektárt, több mint egymillió ingatlant. Évente mintegy tízmilliárd forintot emészt fel ennek a hatalmas területnek a rendezetlen tulajdonviszonya.

A rendszerváltást követő kárpótlás hibái, a hiányos nyilvántartások és az öröklés miatt gyakorlatilag minden harmadik magyarnak, közel hárommillió embernek van valamekkora földtulajdoni hányada, sokan ráadásul nem is tudnak róla.

Akik tudnak róla, azok közül sokan nem gazdálkodnak, de ragaszkodnak a földjükhöz, és nem veszik figyelembe, hogy a földdel járó kötelezettségeket is viselniük kell. További probléma, hogy egy adott tulajdonosnak akár az ország különböző részén több, önmagában értékelhetetlen méretű tulajdona is van, egészségtelen, mozaikos birtokszerkezetben.

Egészen szélsőséges példákra is fény derült. Említene néhányat?

Találtunk önálló ingatlanként bejegyezve egy nyolc négyzetméteres, tehát egy félszoba méretével megegyező legelőt, amelynek két tulajdonosa is van. Nyilván van tartva olyan, egy hektárnál is kisebb szántó, amelynek több mint ezer tulajdonosa van. Gyakori, hogy művelésre már önmagában is alkalmatlan méretű területekre több száz vagy akár ezer tulajdonos is be van jegyezve.

A kárpótlás az 1990-es évek elejétől zajlott. Hogyan fordulhatott elő, hogy mára ennyire kaotikussá váltak a birtokviszonyok? Kik felelnek ezért?

Ma már látható, hogy hiba volt a rendszerváltás előtt megalakult szövetkezetekre bízni az egykori területeik felosztását és a jogosultaknak való kiadást, mivel ellenérdekeltek voltak.

Elterjedt gyakorlat volt az egykori téeszvezetőktől, a napjainkban is hangjukat hallató agrárbáróktól, hogy elszórt, kis területeket jelöltek ki kiosztásra, így sokan nem tudtak egybefüggő területekre szert tenni a kárpótlási jegyekkel vagy részarány-jogosultságukkal.

Emögött a birtokelaprózó gyakorlat mögött az a szándék húzódott, hogy az új tulajdonosok ne tudjanak egészséges méretű, önálló gazdaságokat kialakítani,

így kényszerűen, sokszor jóval a piaci ár alatt bérbe adják ezeket a földeket a téeszek helyén megalakuló, az egykori vezetőkkel tovább működő cégeknek. Nem véletlen tehát, hogy a baloldali kormányoknak eszük ágában sem volt megoldást találniuk az osztatlan közös területek rendezésére.

A földtörvénynek köszönhetően ezek a vállalkozások nem vehetik meg ezeket a földterületeket, mivel jogi személy nem, csak magánszemély vásárolhat földet Magyarországon.

Milyen általános szabályai vannak az eljárásnak?

Az a célunk, hogy a birtokrendezéssel kizárólag egészséges méretű, gazdaságosan művelhető parcellákat lehessen kialakítani.

Ezért döntöttünk arról a szabályról, hogy a tulajdon rendezése során önálló ingatlanként, tehát önálló helyrajzi számon szántóföldnél legalább egyhektáros, ültetvényeknél legalább 0,3 hektáros, zártkerteknél pedig legalább ezerötszáz négyzetméteres parcellákat lehet csak kialakítani. A tulajdonosok csak ezeknek a területi minimumelvárásoknak megfelelően oszthatják fel a területet. Alapvető rendelkezés, hogy bármelyik tulajdonos kezdeményezheti a terület megosztását, függetlenül attól, mekkora hányada van.

Minden tulajdonostársat megillet az ellentételezés még akkor is, ha a földhivatal megkeresésére sem jelentkezik, vagy holléte ismeretlen.

A tulajdonosok, lehetséges örökösök felkutatása vagy adott esetben egy hagyatéki eljárás lefolytatása nem hátráltatja a birtokrendezést?

Nem. Az eljárás kezdetén minden tulajdonostársat értesítenie kell a kezdeményezőnek. Az elektronikus nyilvántartásoknak köszönhetően már lekövethető a lakcímváltozás is. Abban az esetben sem akad el az eljárás, ha nem jelentkezik a tulajdonos, nem vette át a levelet, vagy nincs hova postázni az értesítést például azért, mert külföldön él. A törvény nem köti ki, hogy a megosztáshoz a tulajdonosok egyhangú döntése szükséges, sőt kimondja, hogy tulajdoni hányad szerint a tulajdonosok felének plusz egy főnek, vagyis az egyszerű többségnek a döntése elegendő.

Mi történik abban az esetben, ha a tulajdonos nem kapta meg az értesítést az eljárás kezdetén, de – ha másért nem, azért, hogy ellentételezést kapjon a tulajdonáért – részt kíván venni a rendezésben?

Ha egy tulajdonos külföldön él, de pontos elérhetősége nem ismert, így nem értesült az eljárásról, ám menet közben tudomást szerez a hivatalos rendezésről, bármikor bekapcsolódhat. Ha ez nem történik meg, akkor is felosztható a terület a többség egyezsége szerint, illetve egy tulajdonos birtokába kerülhet. A nem elérhető tulajdonos ebben az esetben természetesen jogosult a tulajdoni hányadának megfelelő területre, vagy ha az nem éri el az említett minimális területnagyságot, akkor pénzbeli ellentételezésre, amely tizenöt évre bírósági letétbe kerül.

Az ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonosoknak tehát tizenöt évük van az értékbecslés során megállapított ellenérték felvételére.

Az eljárás alatt előkerülő örökösök pedig hagyatéki eljárásban juthatnak hozzá tulajdonukhoz. Ha nincs megállapodás a felek között a területrész értékéről, akkor értékbecslőt lehet igénybe venni, és az értékbecslés során megállapítottak az irányadó árak.

Ha feltételezhető, hogy már nem él a tulajdonos, akkor a földhivatal felkutatja a lehetséges örökösöket, minden esetben elrendel hagyatéki eljárást?

Erre sincs szükség. A tulajdonostársaknak a földhivatali nyilvántartás szerinti címére kell kiküldeni az értesítést, de ha az ott szereplő cím rossz, vagy nem veszik át a küldeményt, akkor a törvény szerint az értesítést teljesítettnek kell tekinteni. Elhunyt tulajdonostárs esetében az örökösök felkutatására, hagyatéki eljárás lefolytatására a törvény nem kötelezi a részt vevő feleket. Természetesen, ha előkerülnek az örökösök, őket is megilleti a tulajdonrész megszerzésének lehetősége vagy annak ellenértéke.

Forrás: Magyar Nemzet