Az őszi erdő gyümölcseinek most van a szezonja. A Pilisi Parkerdőben kirándulóknak bőven van alkalmuk arra, hogy megkóstolják ezeket, esetleg gyűjtsenek belőlük otthonra is, ha különleges zamatú ételeket és italokat szeretnének készíteni. Az erdő gyümölcsei nemcsak kulináris élményt nyújtanak, az egészség megőrzését is szolgálják. Összeállításunk abban segít eligazodni, hogy mi mindenre jó, a csipkebogyó, a fekete bodza, a galagonya, a húsos som, a kökény, a sóskaborbolya, a vadalma és a vadkörte és az egyes berkenyefélék termése.

A csipkebogyó (Rosa canina) a vadrózsa pirosló áltermése, az első őszi fagyok idején érik be. Szinte egész Európában ősidők óta gyűjtik. Termésének színe változó, a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét mélyvörös már puha húsú túlérett. Az ilyen bogyó édes, azonban C-vitamin tartalmának nagy része ekkorra elvész. A csipkebogyót tea, szörp, lekvár, mártás, leves készítésére használják, de alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, bólé, gyümölcsbor készítésére.

Jótékony hatásai: a csipkebogyóban van természetes A-, B1-, B2-, és K-vitamin, de legfontosabb hatóanyaga a C-vitamin. Bizonyítottan erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Magjából csipkebogyó-olajat is készítenek, ami a sebgyógyulást segíti, enyhíti a napégés kellemetlenségeit, s még az apróbb ráncokat is kisimítja, azaz késlelteti a bőr öregedését.

FONTOS! A csipkebogyót nem szabad forró vízben áztatni, mert a C-vitamin már 50 °C fok körül megsemmisül.

A fekete bodza (Sambucus nigra) egyre inkább kultúrnövénnyé válik, hatalmas ültetvényeket telepítenek belőle, hogy legyen bőven nyersanyag az élelmiszeripar számára, de a vadonban is gyakran lehet vele találkozni.  Érett bogyóiból lekvár és bor készülhet.

Jótékony hatásai: adalékként megtalálható vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteákban. A népgyógyászatban a gyümölcs főzetével a görcsszerű fejfájást gyógyítják.

FONTOS! Nem szabad összekeverni a rokon fürtös bodzával (Sambucus racemosa) vagy a földi bodzával (Sambucus ebulus), mivel mindkettő mérgező!

Az egybibés galagonya (Crataegus monogyna): a  rózsafélék családjába tartozik, általában tövises cserje, vagy kis fa.  Érett termését még azelőtt érdemes begyűjteni, mielőtt a dér megcsípi. Nyersen és feldolgozva is fogyasztható. Lekvár, bor, sütemény is készülhet a felhasználásával.

Jótékony hatásai: a népi orvoslás köszvényre és szívpanaszok enyhítésére is használta. Napjainkra már különböző vizsgálatok bizonyítják, hogy a galagonya az egyik legkiválóbb szívre ható növény. Úgy erősíti és szabályozza a szívműködést, hogy jóformán semmilyen mellékhatása nincs, s ezért tartós kezelésre is alkalmas. Hatóanyagai csökkentik a vérnyomást, és a vér koleszterinszintjét is.

Tipp: a 40 év feletti, keveset mozgó, rendszertelenül táplálkozó, dohányzó, nagy igénybevételnek, erős stressznek kitett menedzserek szívműködési zavarainak megelőzésére is kiváló megoldás a naponta fogyasztott galagonyatea.

A húsos somot (Cornus mas) ma már több országban is termesztik. Gyümölcse savanykás, pikáns ízű. Nyersen is fogyasztható, jelentős a C-vitamin és a karotin tartalma. Az nyár végén érő ovális alakú, világospiros sombogyók még igen keserűek, ezért célszerű a lepotyogott, teljesen beérett bogyókat gyűjteni. Az éretlen termést az olajbogyóhoz hasonlóan lehet sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Éretten lekvár, szörp, gyümölcsbor, pálinka is készülhet belőle.

A kökény (Prunus spinosa) a rózsafélék családjába tartozó közismert, tövises, cserje termetű növényfaj. Egész Európában elterjedt. Sötétkék bogyóit az első fagyok után ajánlott szedni, mert előtte az ízük igen fanyar, utána válnak enyhén édessé. Nyersen is fogyasztható. Készülhet belőle mártás, gyümölcslé, lekvár, mézzel elegyítve dzsem, vagy zselé, illetve bor, likőr, pálinka.  Fogyasztható cukrozott gyümölcsként aszalva, avagy ginben 1-2 hónapig érlelve. Leveléből tea készülhet.

Jótékony hatásai: a terméséből készült lekvár hasfogó.  A  népgyógyászatban vérnyomáscsökkentőként alkalmazták.

A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a borbolyafélék családjába tartozó cserje. Egész Európában őshonos. A termése ehető, de nagyon savanyú, almasavat, pektint, C-vitamint valamint csak kis mennyiségű cukrot tartalmaz. A terméseket édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe – elősegíti a megszilárdulást – és szörpök készítéséhez szokták felhasználni. Citrompótlónak is megfelelő. Miután a termését megcsípi egy kicsit a dér, már kevésbé savanyú.

Jótékony hatásai: érett termésének fogyasztása, elsősorban étvágytalanság, gyomorproblémák, terhesség alatt fellépő hányinger kezelésére javallott.

FONTOS! Levelei és kérgének kivonata szív-, máj- és epe panaszok, valamint étvágytalanság kezelésére használható, de csakis orvosi ellenőrzés mellett!

A vadalma (Malus sylvestris) a rózsafélék családjába tartozik és az almanemesítésben jelentős a szerepe, anyatőként oltásra használják. Magyarországon őshonos.  Fanyar, kemény húsú gyümölcsöt érlel, ami éretten zöldessárga színű, esetleg pirossal árnyalt a napsütötte oldalán. Készíthető belőle mártás, ami kitűnő kísérője a húsételeknek, savanyú íze miatt a zsírosabb és a vadhúsok remek kiegészítője. Kompót, gyümölcskocsonya, gyümölcsbor és gyümölcsecet készítésére is alkalmas.

A vadkörte (Pyrus pyraster), másnéven vackor a rózsavirágúak rendjébe tartozik. Magyarországon sokfelé előfordul, például a Visegrádi-hegység és a Pilis területén kifejezetten gyakori. A termése kövecses húsú és fanyar ízű. Aszalványként nassolni való. A friss gyümölcsből préselt lé finom, a musthoz hasonlóan édeskés aromájú, szörpkészítésre is alkalmas. A kissé már megbarnult – szottyosodott – termésből jó ízű pálinka főzhető.

Jótékony hatása: szárított levelei fertőtlenítő hatásúak.

A berkenyefélék (Sorbus) Európában elterjedt, több mint 100, cserje- vagy fafajt magába foglaló nemzetség. Tudományos neve a „fanyar” jelentésű kelta „sor” szóból eredeztethető, ami egyértelműen termésének az ízére utal. Bogyóikból pálinkát, likőrt és ecetet készítenek.

Jótékony hatásai: leveleiből főzött teájának jelentős a csersavtartalma, ezért bél- és gyomorbántalmak esetén alkalmazható.

A madárberkenye (Sorbus aucuparia) kifejezetten keserű ízű gyümölcsének aromája csak akkor válik kellemesen fanyarrá, amikor megcsípi a dér. Narancsvörös terméséből lekvárt, zselét, szörpöt bort készítenek, pálinkát főznek. Remek hozzávaló süteményekhez, mártásként húsételekhez, különösen vadhúsok mellé.

Jótékony hatásai: aszalványát, teáját a népi orvoslás vizelet- és hashajtóként tartja számon. Fogyasztása vesekőképződés esetén és húgyúti betegségek ellen javallott.

A barkócaberkenye (Sorbus torminalis) első fennmaradt ábrázolása a középkorból származik, Hieronymus Bock füveskönyvében jelent meg. Gyümölcse nyersen is fogyasztható, édes-savanykás ízű. Készülhet belőle befőtt, lekvár, szósz és még pálinka is.

Jótékony hatása: gyomorpanaszok enyhítésére, gyomorkeserűként is beválik.

A házi berkenye (Sorbus domestica), régies nevén a süvöltinkörte méretre a legnagyobb méretű termést érleli a berkenyefélék közül. Nyersen is fogyasztható, de meg kell várni, amíg a termés teljesen bebarnul és megpuhul, mert a látványosan színes, de még kemény gyümölcs „fojtós” élménnyel gazdagítja az embert. Az érett gyümölcsből kiváló pálinka készíthető.

Jótékony hatása: Gyomorbántalmak, hasmenés esetén ajánlják fogyasztását.

FONTOS! Mint minden állami erdőterületen, a Pilisi Parkerdőben is külön engedély nélkül lehet – személyes felhasználásra – gyűjteni a vadgyümölcsöt, de a hazavihető maximális mennyiség naponta 2 kg/fő. Védett területen ehhez a természetvédelmi hatóság engedélye is szükséges, aminek beszerzése a kérelmező feladata! Bővebb információért kattintson!

Forrás: Pilisi Parkerdő