Keressen minket

Természetvédelem

Viperakereső kutya segíti a Kiskunsági Nemzeti Park szakembereit

Kutyával keresik a veszélyeztetett rákosi viperát a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Tomi, a német juhászkutya kiképzése tavaly ősszel ért véget, így élesben még nem tudta tesztelni tehetségét.

Kutyával keresik a veszélyeztetett rákosi viperát a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Tomi, a német juhászkutya kiképzése tavaly ősszel ért véget, így élesben még nem tudta tesztelni tehetségét.

Tomi a német juhászkutya vipera vadászat közben a Kiskunsági Nemzeti Park területén (Kép:

Miért kell keresni a rákosi viperát?

A rákosi vipera egy rendkívül ritka mérgeskígyó. Körülbelül ezer példány élhet belőle a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Ez az egyik legveszélyeztetettebb állatfaj Magyarországon, ezen pedig az sem segít, hogy sok ragadozó tápláléka. A hüllők védelmével nemcsak őket magukat, de a többi állatfajt is óvják. Különlegessége, hogy kizárólag hazánkban fordul elő (a többi országból már kipusztult), ezért még inkább fontossá válik, hogy megőrizzük. Az első két példányt Herman Ottó vizslái találták a Rákos-patak mentén, 1892-ben.

A rákosi vipera megőrzését szolgáló védelmi program 2004 óta működik. Célja a faj tenyésztése, monitorozása és új élőhelyek létrehozása. A Rákosi vipera védelmi LIFE programot két alkalommal is, 2009-ben és 2015-ben Európa legsikeresebb természetvédelmi programjai közé választották és „Best of the Best” díjjal jutalmazták.

Herman Ottó és kutyája.

Herman Ottó és kutyája (Kép: Az én kutyám)

Ki a legalkalmasabb a keresésre?

Nem az ember. A sűrű fű között nagyon nehéz feladat ilyen hatalmas területen egy apró viperát megtalálni, aki ritkán dugja ki fejét az aljnövényzetből és rendkívül jól bele is olvad abba. Kitűnően rejtőzködik, így szemmel kutatni kemény vállalkozás. Akár 10-12 órás folyamatos keresésbe is telhet csupán egyetlen élőhely felderítése. Az időigényes munka során felvetődött a kérdés: miért nem kutyával keresik őket?

A Kiskunsági Nemzeti Park harminc négylábú közül választotta ki Tomit, az egykori robbanószer-kereső kutyát. Ő bizonyult a legalkalmasabbnak erre a különleges, egyedülálló feladatra. Különböző korú és nemű viperák azonosítására képes, és rendkívüli szimatát semmi sem verheti át. A rákosi viperát sosem keveri össze más fajokkal, még ha azok emberi szemmel igen hasonlónak is tűnnek. Jelzése pedig igen passzív, hogy ne zavarja meg a kígyókat. Csupán abba az irányba fekszik le, ahol a hüllő található.

Tavasztól indul az éles bevetés

Tomi kiképzése ősszel ért véget, télen pedig nem tudta tesztelni különleges képességét, mert a viperák ilyenkor nem aktívak. De a tréning ekkor sem maradt abba, a kihelyezett mintapéldányokat, vedléseket kivétel nélkül mindig megtalálta és jelezte.

Tavasztól már a tehetséges németjuhász segítségével térképezik fel, hol élnek pontosan a rákosi viperák. Ahol találnak, ott megbeszélik a gazdálkodókkal, hogy ne legeltessék túl az adott területet vagy egy ideig egyáltalán ne legeltessenek rajta. Ezzel segítve a különlegesen ritka rákosi vipera fennmaradását. S hogy miért nem kell tőle félnie senkinek? Mert a rákosi vipera veszélyesen hangzó neve ellenére egyrészt félős, legszívesebben elrejtőzik, másrészt nagyon ritka, harmadrészt olyan gyenge mérget bocsát ki magából, ami marását a méhcsípéssel teszi egyenértékűvé.

Forrás: Az én kutyám

Természetvédelem

Vége a fenyőnek? – Konferencia a lombos fafajokról

Mecserdő Zrt.: „Az ismeretlen ismerős – a lombos fafajok faanyaga” címmel szervezett tudományos konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága. Ahogy a cím is utal rá, a november 8-án lezajlott ülésen a hazai lombos fafajok faanyagának tulajdonságait és felhasználási lehetőségeit mutatták be az előadók, a lehető legváltozatosabb szempontok alapján. A kulcskérdés az volt, hogy hogyan válthatjuk ki és helyettesíthetjük lombos fafajokkal a fenyveseket, illetve az általuk adott nyersanyagot.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

“A Mecsekerdő Zrt. Baranya megye legnagyobb erdő- és vadgazdálkodója. A természetvédelem a mindennapi munkánk meghatározó része. (Ábra: Mecsekerdő Zrt.)

A konferenciát az MTA PAB Agrártudományok Szakbizottság Erdészeti és Vadgazdálkodási Munkabizottsága szervezte a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar dékánhelyettese, Dr. Pásztory Zoltán hathatós közreműködésével.

Hazai fafajok adatai

A konferencia alaphangját Sulyok Ferenc, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnökének, a kiskunsági KEFAG Zrt. vezérigazgatójának a hazai erdők fafajaira vonatkozó átfogó, statisztikai alapokon nyugvó beszámolója adta meg. Ebből kiderült, hogy Magyarországon – jelentősen növekvő erdőterületek mellett – az ellentmondásos megítélésű nemes nyár és az ország közel egész területén idegenhonos fenyő állományok területei csökkennek, ugyanis a kitermelés ezeknél a fajoknál jóval meghaladja a növedéket. Mindez logikus annak fényében, hogy a jelenlegi szabályozás az őshonos – azaz lombos – fafajokkal való erdőfelújítást támogatja.

Nem mindegy azonban, hogy a klimatikus viszonyok és a szakmai szabályozás miatt visszaszoruló fenyvesek helyére mit és milyen célból ültetünk. Ezt az összetett kérdést járta körül a konferencia több előadása is.

Milyenek lesznek a jövő erdői?

Horváth Iván, a Budapest Erdőgazdaság erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetője, a Pro Silva Hungaria Egyesület elnöke is erről beszélt – az erdész azon dilemmájáról, hogy a rendelkezésére álló fafajok széles választékából milyen szakmai megfontolások alapján válasszon. A legnagyobb kihívást az adott terület klímája és hidrológiai viszonyai jelentik, hiszen ezek a felgyorsult klímaváltozás körülményei között rendkívül dinamikusan és sajnos vissza nem fordítható módon változnak. Éppen ezért az erdész felelőssége, hogy ne a jelenlegi, hanem egy akár ötven-száz év múlva bekövetkező, „majdani” ökológiai állapotra tervezzen erdőt.

A lehetséges megoldások közül az egyik legfontosabb az „elegyesség” – azaz a több fafaj harmonikus együttélésén alapuló elegyes, változatos erdők létrehozása. Az erdők a leginkább összetett szárazföldi ökoszisztémának számítanak, és a jövő erdőinek hosszú távú tervezésekor elengedhetetlen a fajgazdagság növelése, a széles fafajspektrum, a tájidegen kategória felülvizsgálata, illetve a jelenleg uralkodó célállomány-szemlélet meghaladása.

Prof. dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének igazgatója a lombos faanyagok – tehát nemcsak az élő fák, hanem a beépített, felhasznált nyersanyag – biológiai károsítóit, elsősorban a különböző ízeltlábúakat, azok kártételét, illetve a kárkép alapján a fajok beazonosításának módszertanát mutatta be.

A fa és a körforgásos gazdaság

Távolról indítva, szélesebb perspektívából mutatta be a helyzetet Dr. Börcsök Zoltán, a Soproni Egyetem Innovációs Központjának tudományos főmunkatársa. A lineáris és körforgásos gazdaság közötti különbségről, a hulladékhasznosítás jelentőségéről beszélve kiemelte a fafeldolgozás rendkívül alacsony karbonlábnyomát, illetve a faanyag nagyon magas újrafelhasználási arányát a többi nyersanyagéhoz képest. Mindez kifejezetten modern és korszerű nyersanyaggá avatja a korábban „elavultnak” gondolt fát.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Hogyan váltja ki a lombos fa a fenyőt?

A fenyők és a lombos fafajok tulajdonságairól, a köztük lévő jelentős, felhasználhatóságukat nagymértékben befolyásoló különbségekről beszélt dr. Fehér Sándor docens, a Soproni Egyetem Faipari és Műszaki Intézetének igazgatója. Előadásának végkövetkeztetése az volt, hogy a két faanyag-típus közötti különbség korszerű technológiai megoldásokkal áthidalható.

Dr. Pásztory Zoltán dékánhelyettes, a Soproni Egyetem tudományos főmunkatársa elsősorban a hazai lombos fajokból készült építőipari anyagokat és megoldásokat – de még inkább az ezekre vonatkozó technológiai és tudományos kutatásokat – mutatta be. Mint elmondta, a Soproni Egyetem, és azon belül is a Faipari Mérnöki és Kreatívipar Kar kivételesen elkötelezett az eddig kizárólag importból származó fenyő fatermékek hazai lombos fajokkal való helyettesítése, és a magyarországi favagyon magasabb hozzáadott értékű hasznosítása mellett.

A lombos fafajok egy speciális felhasználási területéről, az OSB-lap gyártásról adott elő Lipák László, a Swiss Krono fabeszerzés vezetője. A gyakorlati, termelési-értékesítési megközelítésű előadásában bemutatta a társaság azon törekvését, hogy a korábbi, alapvetően fenyő alapanyagú építőipari termékgyártásról átálljon hazai lombos fafajok felhasználására. Ez, illetve a kiszámíthatatlan külpolitikai helyzet (a Swiss Kronónak jelentős termelőkapacitásai voltak-vannak Ukrajnában és Oroszországban) természetesen komoly technológiai kihívások elé állítja a céget, de mára már bebizonyosodott, hogy a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a fenyő alapanyag az OSB-lap gyártás során akár teljes mértékben kiváltható hazai lombos fafajokkal.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Eltűnnek a villanyoszlopok, hogy biztonságban vonulhassanak a védett túzokok Mosonmagyaróvár környékén – GALÉRIÁVAL

Évtizedek óta töretlen a hazai túzokvédelmi munka, mely az E.ON Hungária Csoport és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében most újabb mérföldkőhöz érkezett. Mosonmagyaróvár térségében, Mosonszolnok és Újrónafő között 7 kilométeres szakaszon cseréli földkábelre az ott lévő villamos légvezetéket az E.ON, ezzel biztosítva a környéken élő védett madaraknak a biztonságos környezetet.

A túzok. (Fotó: E.ON Hungária Csoport)

  • Több mint 7 kilométeres szakaszon viszi a föld alá középfeszültségű hálózatát az E.ON Hungária Csoport a madarak védelmében
  • A Mosonszolnok és Újrónafő térségében megvalósuló beruházás az itt fészkelő, védett túzokok és más nagy testű madarak megóvását és szabad vonulását szolgálja
  • A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósággal közösen előkészített madárvédelmi beruházás 265 millió forintból valósul meg
  • Az E.ON madárvédelmi intézkedései folyamatosak, a nemzeti park területén Rajkánál már elkészült egy további, három és fél kilométeres, a túzokpopuláció megóvása szempontjából fontos szakasz földkábelesítése

Haraszti Judit, az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. vezérigazgatója és Kulcsárné Roth Matthaea, a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója. (Fotó: E.ON Hungária Csoport)

A túzokok esetében a hagyományosan alkalmazott madárvédelmi megoldások, mint a légvezetékes hálózat szigetelése, madárvédő burkolatokkal való ellátása nem nyújtanak kellő védelmet. Európa legnehezebb röpképes madara számára ugyanis az jelent veszélyt, hogy nem képes jól manőverezni a levegőben, így nekiütközhet a vezetéknek, emiatt szükséges teljesen átépíteni, a föld alá vinni a kábeleket. Egy ilyen átépítés azonban nem csak jelentős anyagi beruházást igényel, számos műszaki és egyéb feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a légvezetéket földkábelre cserélhessék a szakemberek.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

A földkábel egy nagyforgalmú utat keresztez, emiatt a földmunkák során a szakemberek a 86-os utat teljes szélességében átfúrták, biztosítva az út eredeti teherbírását. A védőcsőbe burkolt földkábelt 1,2 méter mélyen fektetik, hogy a mezőgazdasági területen mélyszántást végző munkagépek tevékenységét a földkábelek ne akadályozzák. A földmunkák során a termőföld rekultivációjára is odafigyeltek az E.ON-nál, azaz a földrétegek szétválasztásával biztosították, hogy a talaj legfelső termékeny rétege ne keveredjen a kavicsos, törmelékes altalajjal, és így a beruházást követően a mezőgazdasági terület újra művelésbe vonható és értékes maradjon.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

Annak érdekében, hogy a beruházás ideje alatt is folyamatos legyen az áramellátás, először az új földkábeleket fektették le, és csak most, azok üzembe helyezése után engedik le a régi légkábeleket és bontják el az oszlopokat Mosonszolnok és Újrónafő között. Az új, már elkészült földkábel az eredeti légvezeték nyomvonalán halad, amely összesen 7072 méter hosszú szakaszt érint.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

“Minden újonnan épülő villamosenergia-hálózatunk a madarak számára biztonságos módon épül, és folyamatosan dolgozunk azon, hogy a már meglévők is mind madárbarátok legyenek. A nemzeti parkok szakembereinek útmutatása, partnersége kulcsfontosságú a számunkra, hiszen ők ismerik legjobban a madárpopulációk fészkelési és vonulási szokásait, melyet hálózati munkáink tervezése és időzítése során figyelembe veszünk. Büszkék vagyunk arra, hogy ezekkel a beruházásainkkal hozzá tudunk járulni a túzokpopuláció és más védett madaraink megóvásához” – mondta el Haraszti Judit, az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. vezérigazgatója.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

A beruházás keretében az eddig a légvezetékeken alkalmazott távműködtetésű és kézivezérlésű oszlopkapcsolók helyett három új, modern – egyenként több mint 10 millió forint értékű – kapcsolóállomást létesítettek az E.ON szakemberei, az új készülékek a gyorsabb hibaelhárítást szolgálják egy esetleges meghibásodás esetén. A környéken élők számára tehát magasabb ellátásbiztonságot is jelent a fejlesztés amellett, hogy a madárvilág megóvásában egy kiemelkedő jelentőségű lépés.

Az E.ON és Igazgatóságunk közötti évtizedes együttműködésnek szép példája a mosonszolnoki, a madarak védelmét szolgáló földkábel fektetés. Különösen fontos ez a túzokok élőhelyén – és büszkén modhatjuk, hogy a kisalföldi  túzokállomány hazai élőhelyein lassan az összes vezeték föld alá kerül. Örülünk annak, hogy az E.ON ezt saját vállalásként teszi, hiszen ez azt jelzi, hogy munkatársaik és a legmagasabb szintű döntéshozóik is magukénak érzik a madárvédelmet. Bízunk abban, hogy a jövőben is együtt tudjuk szolgálni a helyi madárvédelem ügyét” – tette hozzá Kulcsárné Roth Matthaea, a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója.

Az összesen több mint 265 millió forintba kerülő madárvédelmi nagyberuházás a Magyarországon és Szlovákián átívelő Danube InGrid program keretében valósul meg, részben Európai Uniós forrásból, részben az E.ON Hungária Csoport finanszírozásában.

További túzokvédelmi intézkedések az E.ON-nál

 Az E.ON madárvédelmi tevékenységének célja az állatvilágot kímélő, fenntartható és biztonságos hálózat megteremtése. 2020-ban Rajka térségében, szintén a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén 3,5 kilométeres nyomvonalhosszon vitte föld alá hálózatát a vállalatcsoport a túzokok védelmében, a beruházás költsége közel 62 millió forint volt. 2021-ben a Kiskunsági Nemzeti Park területén zárult az az átépítéssorozat, ahol összesen 32 km szabadvezetéket szüntettek meg Apajpuszta térségében, az ottani túzokpouláció megóvásáért. A projektet az Európai Unió támogatta a LIFE projekt keretében, melynek teljes költsége 645 millió forint volt. A most megvalósuló Mosonszolnok-Újrónafő beruházással együtt már több mint 42 kilométeres, a túzokok élőhelyét érintő szakaszon lett akadálymentes az égbolt az E.ON Hungária Csoport szolgáltatási területén, a beruházások összértéke közel egy milliárd forint.

Forrás: E.ON Hungária Csoport

Tovább olvasom

Természetvédelem

A Kis-Sárréten is stabil a kuvikállomány

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén sokfelé költ kedves, kistermetű bagolyfajunk, a kuvik. Nappal ritkán látható, inkább az esti, éjszakai órákban hallatott hangja árulja el jelenlétét.

Fotó: Bíró István – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Jó eséllyel megpillanthatjuk a költőhely közelében, tetőn, háztetőn, kazal tetején, száraz fán üldögélve. Kül- és belterületeken is keresi az emberi létesítményeket, házakat, istállókat, magtárakat, szénatárolókat, kazlakat.

Sok babona és hiedelem fűződik a kis bagoly nevéhez, de az is igaz, hogy már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogy táplálkozása révén nagyon sokat segít a ház körüli kártevők létszámának szabályozásában. Táplálékának jó részét ugyanis az apró rágcsálók, mezei pockok, háziegerek alkotják, de a nyári időszakban sok rovart is pusztít. Nem veti meg az apró énekesmadarakat, esetenként a békákat sem.

Magyarországon belül az Alföldön, és általában a sík területeken a legelterjedtebb. Bebizonyosodott, hogy az élőhely-választásnál nemcsak az emberi létesítmények, hanem a legeltetett, kaszált gyepek, a külterjesen művelt szántók, fasorok, fás ligetek jelenléte is fontos szempont számára. A ’80-as években tapasztalt állománycsökkenés után ma már elmondhatjuk, hogy a számukra megfelelő élőhelyeken a kuvikok létszáma stabilizálódott, sőt néhol növekedés is megfigyelhető. A Kis-Sárréten is hasonló a helyzet, minden faluban hallani éjszakánként jellegzetes hangját, sőt külterületi állattartó telepeken, elhagyott tanyákon is megtelepszik. Költ a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Földesi Állattartótelepén is, ahol évek óta a betárolt szénakazalban fészkel.

A kuvik rendkívül hűséges, monogám madár. Nemcsak a párjához, hanem a költőhelyéhez is ragaszkodik. Háborítatlan helyeken, lakatlan házakban, romos padlásokon, kémények kürtőiben hosszú éveken keresztül neveli fiókáit. A költési ideje nagyban függ az időjárástól és ezzel összefüggésben a táplálék mennyiségétől és minőségétől. Általában elmondhatjuk, hogy április vége felé kezd kotlani, s általában 3-5 tojást rak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom