Természetvédelem
Miért hullanak el a fehérfejű rétisasok Észak-Amerikában?
1994-ben egy új betegség ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok déli területein az 1990-es évek óta egy titokzatos neurodegeneratív betegség tizedeli a fehérfejű rétisasok és más fajok állományait.
1994-ben egy új betegség ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok déli területein az 1990-es évek óta egy titokzatos neurodegeneratív betegség tizedeli a fehérfejű rétisasok és más fajok állományait. A németországi Luther Márton Tudományegyetem (MLU) és az amerikai Georgiai Egyetem friss tanulmánya végre megoldást adhat a rejtélyre – közölte a Phys.org cikke alapján a 24.hu.
A problémát egy olyan toxin okozhatja, amelyet invazív vízi növényeken előforduló cianobaktériumok termelnek. A helyzetet csak súlyosbíthatják azok a szerek, amelyekkel az érintett növényeket próbálják kiirtani.
1994-ben tömegesen kezdtek el pusztulni a sasok Arkansas államban. A beteg állatok agyában lyukak alakultak ki, és elvesztették az irányítást testük felett. A korábban ismeretlen kór a vakuoláris mielinopátia (VM) nevet kapta, a betegség eredetét akkor nem sikerült feltárni.
A későbbi vizsgálatok felfedték, hogy nemcsak a sasok, hanem növényevő prédáik is érintettek. Utóbb az is kiderült, hogy a betegségnek köze van a Hydrilla verticillata nevű inváziós növényhez, amely a régió tavaiban jelent meg. Egyes, a faj által érintett vizeknél ugyanakkor nem ütötte fel a fejét a betegség.
2005-ben aztán felfedeztek egy, a növény levelein előforduló cianobaktériumot, az Aetokthonos hydrillicolát. Úgy tűnt, a betegségnek ezen organizmushoz van köze, a laboratóriumi tesztekkel azonban nem bukkantak a VM nyomára. Csak Timo Niedermeyer, az MLU kémikusának újabb vizsgálatai során derült ki, hogy a tenyésztett baktériumok nem, csupán a természetben, leveleken lévő organizmusok bocsátanak ki egy eddig ismeretlen vegyületet.
Az anyagot a felfedezést követően sikerült vadon élő madarakban kimutatni, ezzel több mint két évtized után megoldották a VM rejtélyét. A kutatók úgy gondolják, hogy az invazív növény ellen használt szerek elősegíthetik a toxin képződését.
Forrás: 24.hu
Természetvédelem
KITEKINTŐ: Hollandia – Fészerben alvó farkast találtak
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
A részletekért kattintson!
Visszaengedték a vadonba azt a farkast, amelyre a hollandiai gelderlandi Hengelóban egy ház melletti fészerben bukkantak. Mikor megtalálták a farkas békésen szunyókált. Az állatot hétfő reggel fedezte fel a ház tulajdonosa, aki azonnal kihívta a rendőrséget. Gelderland tartomány szóvivője elmondta, hogy az állatot egy időre elaltatták, majd megvizsgálták és szabadon engedték. Az állatorvosi vizsgálat megállapította, hogy egészséges és sértetlen volt, ezért elvitték egy helyi erdőbe ahol hagyták, hogy magától felébredjen. A vizsgálatot végző állatorvos a helyi Omroep Gelderland műsorszolgáltatónak kiemlte, hogy egy ház közelében menedéket kereső farkast találni még mindig „nagyon szokatlan helyzet”.
Két évvel ezelőtt egy másik farkast is találtak már aludni egy doetinchemi ház hátsó kertjében, de egy ház közelében menedéket kereső farkast találni még mindig „nagyon szokatlan helyzet” – mondta az állatorvos az Omroep Gelderland helyi műsorszolgáltatónak.
Egyes helyiek azt mondták, hogy aggódnak a farkas házak közelében való jelenléte miatt:
– Szemben van egy játszótér. Soha nem tudhatod, mi történhet, ha egy sebesült állatról van szó – mondta az egyik szomszéd. Egy másik azt mondta, hogy aggódik a juhai és a lovai miatt.
Decemberben az Európai Bizottság javasolta a farkasok védelmére vonatkozó szabályok enyhítését, miután megszaporodtak a juhok és szarvasmarhák elleni támadások.
Jean Rummenie holland mezőgazdasági miniszter, a BBB gazdálkodópárti képviselője sürgette a bizottságot, hogy gyorsan terjessze elő a javaslatot, és azt mondta, hogy „már elkezd dolgozni a nemzeti jogszabályok módosításán”.
„Úgy gondolom, hogy sürgősen több intézkedésre van szükség a támadások megelőzése és az incidensek esetén történő gyors beavatkozás érdekében” – mondta.
A BBB korábban azt kívánta, hogy Hollandia legyen farkasmentes övezet.
Forrás:
Dutch News Hollandia
Fordította:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Fehér árnyak: nagy kócsagok vadásznak a nagylaki gyepeken
Szép számban figyeltek meg nagy kócsagokat a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén elterülő nagylaki gyepeken, január közepén szép számban láttunk nagy kócsagokat. A kecses madarak türelmesen várták, hogy a zsákmányul szolgáló rágcsálók a közelükbe jöjjenek.
A nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara. Alapvetően vízimadár, a vizes élőhelyekhez kötődik és nemzeti parkunk területén is több helyen költ, kisebb csoportokban. Általában bányatavak, kubikgödrök nádasaiban fészkel. A régió legjelentősebb állománya azonban az országhatár túloldalán, de közvetlen közelünkben, a Nagylaki-halastavak területén fészkel.
Bár a nagy kócsagok vízimadarak és alapvetően halakat, egyéb vízben élő állatokat zsákmányolnak, mégis viszonylag gyakran láthatjuk őket a szántóföldeken, vagy a gyepeken álldogálni. Ez azonban csak látszólag álldogálás, valójában így vadásznak. Akár órákig egyhelyben, szinte mozdulatlanul állnak és várják, hogy a potenciális zsákmány nagyon közel kerüljön hozzájuk. Ilyenkor aztán egy villámgyors mozdulattal, hegyes csőrükkel lecsapnak rá. A száraz területeken alapvetően rágcsálókra lesnek, ugyanis a halak mellett a mezei pockok és egyéb apró rágcsálók is kiváló táplálékot nyújtanak számukra.
Általában olyankor használják zsákmányszerzésre ezeket a vizektől távol eső területeket, ha ott nagyon jelentős táplálékforrás (rágcsáló) áll rendelkezésére, illetve ha az egyébként megszokott vizes élőhelyük nem nyújt elegendő élelmet. Jelenleg is ez a helyzet áll fenn, mert az elmúlt néhány napban még a nappali órákban is kitartóan nulla Celsius-fok alatt volt a hőmérséklet, ezért a nagy kiterjedésű sekély vizek többnyire befagytak, így ott nem tudnak halászni a kócsagok. Ezért jönnek át tehát a határ innenső oldalán elterülő, nagy kiterjedésű gyepterületekre vadászni. Mostanában itt könnyűszerrel megfigyelhetünk akár 15-20 nagy kócsagot is viszonylag kis területen. Reggelente 2-3 példányos, kis csapatokban érkeznek, éjszakára azonban visszahúzódnak a nagylaki tavak nádasaiba.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Visszanéző (2024): Kígyászölyvet figyeltek meg Apajon
Apajon kígyászölyvet figyeltek meg:
Kőhegyi Dániel amatőr természetfotós kígyászölyvet figyelt meg az Apaji tórendszer területén. A szerencsés fotós beszámolt élményeiről:
Aznap, a tavak közötti gátrendszeren cserkeltem az autómmal, ami általában eredményre szokott vezetni. Mivel nincs teljesítménykényszer, minden közönséges madárfajnak úgy tudok örülni, mintha az lenne a legritkább Magyarország területén. Sok év alatt megtanultam, hogy amilyen korán csak lehet, ki kell menni a területre és a napfelkeltét már kint kell fogadnom. A másik lehetőség, hogy késő délután érek ki a területre – ezt minden esetben a munkám határozza meg.
Nagyon sok madárfaj figyelhető meg, főleg tavasszal és az őszi hónapokban. Az Apaji tórendszer azért különleges, mert a tavak közvetlen szomszédságában legelők találhatók sok-sok kilométeren át. Ez, a távolság és a takarás hiánya miatt különösen nehézzé teszi a madarak megfigyelését és megörökítését.
A területet csatornák is színesítik, amelyek számos madárnak különleges élőhelyet biztosítanak, főleg a tavaszi és őszi vonulás időszakában.
Aznap is a megérzéseimre hallgattam, és egyszer csak megláttam a tavak között egy kígyászölyvet egy oszlopon, amely pontosan engem nézett. Bár évek óta fényképezek, ilyenkor mindig furcsa érzés fut végig rajtam. Tudom, hogy ez egy különleges pillanat, és ha óvatlan vagyok, soha többé nem láthatom az adott fajt. Ennek ellenére ez a fiatal madár megvárta, hogy megálljak, kivegyem sebességből az autót, lenyúljak a fényképezőgépemért és azzal a csillogó fekete tárggyal felé nézzek és fényképezzek. Ez a madár annyira komolyan gondolta ezt, hogy percekig nem repült el, csak kíváncsian figyelt.
A fotósok számos alkalommal beszámoltak hasonló élményekről más fajok esetében is, legyen az madár vagy emlős. Valahogy megérzik az ember szándékait. Ami egy vadásznak szinte kizárt, azt egy fotós megteheti.
A kígyászölyv azonban az érzékeny fajok közé tartozik, sokáig nem lehet egy helyben tartani. Néhány igazán jó fényképet tudtam készíteni róla. A madarat körülbelül 70 méterről tudtam lefényképezni a 800 mm-es objektívemmel. Majd hirtelen elrepült. Ez a madár nagyjából egy hetet tartózkodott a területen, majd eltűnt. Mások is látták, próbálták megfigyelni kisebb-nagyobb sikerrel, de végül nyoma veszett.
Valószínűleg ez a madár északabbról vándorolt ide. Magyarországon megközelítőleg 40-45 párról beszélnek a szakemberek, amelyek főként az Északi-középhegységben találhatók. Egyesek szerint a Kiskunságban is költ. A többi fotóstársam is csak ezt az egy példányt tudta megörökíteni. Az is előfordulhat, hogy a közelben él egy pár, bár gyűrűt sajnos egyik madáron sem tudtunk megfigyelni.
Remélem, idén a nyári hónapokban újra találkozunk” – zárta beszámolóját Kőhegyi Dániel.
További részletek a kígyászölyvről itt érhető el.
Kőhegyi Dániel amatőr természetfotós oldala itt érhető el
Agro Jager News