Tavaly még fiókák voltak, egészen pelyhes koruk óta Madárkórház lakói. Szívvel, lélekkel, kézből etetve gondoskodtak róluk a szakemberek, míg nyár végére fel nem cseperedtek.
Kilenc erdei fülesbagoly kezdte meg az új életét (Kép: Hortobágyi Madárpark)
Ekkor viszont nagy kihívás elé álltak: Meg kellett tanulniuk önmaguktól zsákmányt szerezni, azt megtartani, megvédeni, elfogyasztani, félni az embertől, más ragadozóktól, egyszóval bagolynak lenni. Ez a folyamat nem mindíg könnyű, vagy éppen rövid.

Ők többször, több röpdében és kórteremben igyekeztek mindent elsajátítani. Kezdetekben felnőtt fajtársaktól tanultak, majd egyénileg is érvényesülniük kellett. Mára elmondhatjuk, felnőttek, megérettek a szabad életre. Fájó szívvel, de most el kell engednünk a kezüket, azaz szárnyukat..

Sok sikert, rengeteg egeret kívánunak a Madárkóház munkatársai a való Életben!

Forrás: Hortobágyi Madárpark