Az ugartyúkot veszélyezteti költőhelyeinek eltűnése, átalakulása, melyben nem csak az ember játszik nagy szerepet, hanem a globális felmelegedés is, amely a talaj vízháztartására hat negatívan. Ugyan jól alkalmazkodnak a mezőgzadasági területekhez, de itt az állandó emberi zavarás megakadályozhatja sikeres fészkelést. Fészkeit erőteljesen védi, de a varjúfélék, a barna rétihéja, a róka, a borz, a görény és a vaddisznó miatt a fészekaljpusztulások száma mégis magas. Fokozottan védett és a hazai Vörös Listán „súlyosan veszélyeztetett”-ként szerepel. Természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

Az ugartyúk a Hortobágyi Nemzeti Park rejtélyes lakója. Fotó: Szilágyi Attila

Az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) alakja és mozgása egy nagyméretű lilére emlékeztet.Körülbelül fácántyúk nagyságú, 38-45 cm-es testhosszúságú partimadár. Rejtőszínezete miatt a terepen nehéz észrevenni, hiszen tollazata homokszínű, sőtétbarna sávozással. Leginkább nagy sárga szeme, és fekete hegyű, sárga csőre tűnik fel. Röptében fekete-fehér szárnymintázatáról – amely még az ülő madáron is látszik -, és púposságáról ismerhető fel.

A korok és a nemek hasonlóak: A hímek karfedőin húzódó fehér sáv fekete szegélye határozottabb, mint a tojókon. A fiatal egyedek fehéres szemöldöksávja határozatlan, szárnyfedői pedig csaknem egyöntetű homokszínűek, és a nagyfedők fehéren szegettek.

 

Költési időszakuk április végén, május elején kezdődik. Leginkább homokbuckákon, rövid füvű szikes pusztákon, kopár vakszikes területeken, illetve újabban szántóföldi környezetben fészkel. Évente általában egyszer, ritkán kétszer költ. Rendszerint két tojást raknak, de pótköltés esetén egyetlen tojásból is állhat a fészekalja. A tojásokon a hím és a tojó 25-27 napig felváltva kotlik. Kikelésük után a fiókák rövid időn belül elhagyják a fészket, azonban csak 30 naposan válnak röpképessé. A család általában sokáig együtt marad.

Kizárólag állati eredetű táplálékot fogyasztanak, étlapjukon nagy számban szerepelnek sáskafélék, bogarak, giliszták, békák, gyíkok, emellett alkalmanként kisemlősöket és madárfiókákat is zsákmányolnak. Feltűnően nagy szemük segítségével elsősorban éjszaka mozognak, de gyakran nappal is aktívak.

Legelő juhok között az ugartyúkok Fotó: Szilágyi Attila

Vonuló faj, Magyarországon áprilistól októberig lehet megfigyelni. Az európai madarak a telet a Földközi-tenger térségében és Észak-Afrikában töltik. A család gyakran a vonulás idején összetart, más családokhoz csatlakozva kisebb, esetenként akár több tíz egyedből álló csoportosulásai is megfigyelhetőek.

Elterjedés:

Európában, Észak-Afrikában és Délkelet-Ázsiában költ. Európában a Brit-szigetektől egészen a Kaukázusig megtalálhatóak, de Nyugat-Európában csak szórványosan fészkel, Kelet- és Dél-Európában gyakoribb.

Magyarországon kisszámú rendszeres fészkelő. Klasszikus hazai fészkelő területe a Kiskunság, de megtalálható még Szentes, Pitvaros, Szarvas és Dévaványa térségében, a Hortobágyon, Bihari-síkon és Hevesi-síkon is. A Dunántúli területekről az 1990-es években tűnt el, utolsó fészkelését 1992-ben regisztrálták a Mosoni-síkon.

A többi partimadártól eltérően a szárazabb élőhelyeket kedveli. Elsősorban az alföldi homokpusztákon, szikeseken, egyéb kopár, köves területeken találhatjuk meg, de több helyen feljegyezték mezőgazdasági területeken történő költését is.

Forrás: HNP