Keressen minket

Természetvédelem

Hamvas rétihéja jelölése nyomkövető eszközzel

A füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok védelmére összpontosító Grassland-HU Life integrált projekt keretében 2021. július 31-én jeladó került egy kifejlett hamvas rétihéjára. A hamvas rétihéja fokozottan védett, ritka ragadozómadarunk, legtöbbször kezelésből kihagyott sásosokban építi fészkét, de szántóföldi kultúrában is költhet – közölte az MME.

A füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok védelmére összpontosító Grassland-HU Life integrált projekt keretében 2021. július 31-én jeladó került egy kifejlett hamvas rétihéjára. A hamvas rétihéja fokozottan védett, ritka ragadozómadarunk, legtöbbször kezelésből kihagyott sásosokban építi fészkét, de szántóföldi kultúrában is költhet – közölte az MME.

Hím hamvas rétihéja (Fotó: Henzc Péter).

Hím hamvas rétihéja (Kép: Henzc Péter – MME)

A Magyar Madártani Egyesület logója (Ábra: MME)

A nyomkövető eszköz akár percekre pontosan tájékoztathat minket arról, hogy a madár mely területeket látogatja meg vadászata során, milyen élőhelytípusok felelnek meg számára, vagy melyeket kerüli el. Ezzel nagyban hozzájárulhat a hamvas rétihéják számára kedvező feltételek megismeréséhez, illetve biztosításához. A jelölés elsődleges célja ugyanis az ilyen élőhelyek számukra megfelelő kezelése, védelme, annak érdekében, hogy jelenlegi alacsony számuk (50-100 pár) ne csökkenjen tovább.

A madár az “Imi” nevet kapta. A madarat a korábbi hamvas rétihéja fajmegőrzési koordinátor, Fatér Imre engedte szabadon. Az elengedés napján már látható volt, hogy többször is zsákmányt hordott a fiókákra vigyázó párjának egy közeli Natura 2000 területen lévő gyepről.

“Imi” nevű jeladós hamvas rétihéja egyik kirepült fiókája (fotó: Turny Zoltán)

“Imi” a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzetében állt párba még tavasszal. A kaszálástól, legelő állatok taposásától az intézkedéseknek köszönhetően megvédett fészkükből három fióka sikeresen kirepült augusztus elején. Egy közeli költésbe kezdő pár azonban nyárra már eltűnt a területről. Sajnos ez nem ritka eset, mivel a talajon fészkelő hamvas rétihéjákra sok veszély leselkedik, például az emlős ragadozók, vagy a vaddisznó.

A gyepek és szálas takarmányok kaszálása, betakarítása jó táplálkozási lehetőség a hamvas rétihéjáknak is. A hirtelen megszűnő takarás könnyebben elérhetővé teszi a rágcsálókat, gyíkokat (Kép: Árvay Márton – MME).

Érdekesség, hogy “Imi” befogásakor láttuk csak meg, hogy az már gyűrűt viselt. A gyűrűje alapján tudtuk meg, hogy 2016-ban a Hevesi-síkon hagyta el a fészket, amit egy önkéntesünk fedezett fel korábban. A gyűrűt is ott kapta fiókaként. Tojó fészektestvérét pedig már 2017-ben is leolvasták kirepülése helyén, mert szülőhelyén állt párba és költött sikeresen.

Hím hamvas rétihéja. A faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. (Fotó: Hencz Péter).

“Imi” a fiatalok szétszéledése után, valószínűleg néhány hét múlva útnak indul a telelőterületére, miközben sok veszéllyel fog találkozni. Reméljük, hogy napról-napra követve megismerjük majd az Afrikába vezető útvonalát is.

Forrás: MME

Természetvédelem

Fehér hótakaró borítja a sárréti tájakat

Jelentős mennyiségű hó fedi a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét területeit

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén – hasonlóan az országos viszonyokhoz –, az utóbbi évek enyhe telei során ritkán alakult ki hótakaró. Most azonban jelentős mennyiségű hó fedi a tájat, ami feltehetően hosszabb ideig meg is marad – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park.

Jelentős mennyiségű hó fedi a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét területeit (Kép:  Biró István – KMNP)

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A hirtelen beköszöntött tél gyökeresen megváltoztatta a terület élővilágának életét. A téli időszakban látványos tömegeket produkáló vadludak elől a hótakaró elfödte az élelmet (vetéseket, rövidfüvű gyepeket), így jó részük már továbbállt, táplálék után kóborolva. A nyári ludak viszont ilyenkor már zömmel párban mozognak és készülődnek a kora tavaszi költésre, nem repültek el. Gyakran látni hóban álldogáló nyári lúd párokat a halastavak és mocsarak közelében.

A halastavak még nem fagytak be, így a vadrécék több fajával is találkozhatunk itt. Természetesen a tőkés réce a leggyakoribb, de több száz barátréce, és néhány kerceréce, továbbá kanalas és kendermagos réce is színesíti a palettát.

Az áttelelő szürke gémek, nagy kócsagok, nagy pólingok most nehéz időknek néznek elébe. A kócsagok és a gémek a szántóföldeket keresik fel, rágcsálókra vadászva. A vonuló madárcsapatokat követő ragadozók (sólymok, sasok) száma is megcsappant. Az áttelelő rétisasok száma 15-20 példány körül alakul, fő táplálékukat ilyenkor az elpusztult halak képezik.

A Kis-Sárréten található Vátyoni-erdők elcsöndesedtek, a téli madárcsapatok azonban fel-feltűnnek az erdőszéleken. Fenyőrigókat, süvöltőket lehet megfigyelni, az öregebb erdőkben pedig a csuszkák kiáltását is hallhatjuk.

A területen előforduló nagyvad, főként a gímszarvasok, őzek a tél beálltával rögtön nagyobb csapatokba tömörültek és táplálék után kutatva, gyakran nappal is szem elé kerülnek. A természetvédelmi őr számára kiváló alkalom ez a terület figyelmes bejárására, hiszen a hóban olyan ritkán látható fajok nyomait is felfedezhetjük, mint a vadmacska, a hermelin, vagy a nyuszt. A lombját vesztett erdőt járva ilyenkor lehet felfedezni azokat a madárfészkeket, melyek vegetációs időszakban, a sűrű lombok között nem kerülnek szem elé. Elsősorban a rétisas, a héja, a darázsölyv, a fekete gólya vagy a holló fészkeinek feltérképezését végezhetjük el, ami nagyon fontos feladat.

A hótakarónak azért is van jelentős szerepe, mert az elmúlt év komoly csapadékhiányt eredményezett, és egy havas tél sokat segíthet a vizes élőhelyek fenntartásában, állapotuk javításában. Jelenleg mintegy 15 centiméteres hóréteg borítja a Kis-Sárrét tájait.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Vonulási csúcs: 6600 darumadár éjszakázott Kardoskúton

Január 7-én 6600 daru töltötte az éjszakát a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tavon és a környező gyepeken. Az őszi madárvonulás kezdete óta ez a legmagasabb egyedszám – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park.

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tavon és a környező gyepeken megközelítőleg 6600 daru éjszakázott január 7-én. (Kép: Palcsek István Szilárd – KMNP)

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Az ősz folyamán a daruvonulás gyengének bizonyult a térségben, mert alig volt csapadék, így a száraz tómeder nem vonzotta a madarakat. November végén megjöttek a várva-várt esőzések, s a tómeder is lassan kezdett feltöltődni. December közepére már összegyűlt annyi víz a Fehér-tóban, ami bevonzotta a darvakat, az itt éjszakázó egyedek száma ekkor elérte a 770-et. A hónap végén már 1560 daru éjszakázott a tavon és a közeli gyepeken.

Január legelején 3300 példányt, január 7-én pedig már 6600-at számoltunk. Nagy részük ekkor is a gyepeken töltötte az éjszakát, mivel a tó sekély, 10-20 cm-es vize addigra már befagyott. A hideg idő a madarakat is gyors továbbhaladásra késztette, így csupán 1-2 napot töltöttek a területen. Januárban Magyarországon belül a kardoskúti Fehér-tó körzetében volt a legmagasabb a darvak száma.

Jelenleg már csupán néhány tucatnyi daru tartózkodik a tó környékén. Az utóbbi években minden télen voltak itt kisebb-nagyobb számban áttelelő példányok.

Forrás: KMNP

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Jubileum: 25 éves a Körös-Maros Nemzeti Park

1997. január 16-án alakult meg a Körös-Maros Nemzeti Park

Pontosan huszonöt esztendővel ezelőtt, 1997. január 16-án alakult meg – hazánk hetedik nemzeti parkjaként -, a Körös-Maros Nemzeti Park. Több részterületből álló, 52 125 hektár kiterjedésű nemzeti parkunk magába sűríti mindazt, amit az Alföld táji és természeti értékei jelentenek – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park.

1997. január 16-án alakult meg a Körös-Maros Nemzeti Park (Kép: KMNP Facebook oldala)

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Az elmúlt két és fél évtizedben rengeteg szakmai tudást és tapasztalatot gyűjtöttünk össze a természetvédelmi kezeléshez. Megteremtettük az élőhelyek hosszú távú fenntartásához nélkülözhetetlen extenzív legeltetés feltételrendszerét és kiépítettük a bemutatás infrastruktúráját. A helyreállító beavatkozások révén számottevően javult az élőhelyek állapota. A fajmegőrzési programok eredményeként emblematikus, veszélyeztetett fajok állományait sikerült stabilizálni, vagy növelni. Mindez lehetőséget ad arra, hogy ezeket, az Alföld eredeti arculatát őrző, egyedi és megismételhetetlen szentélyterületeket a jövő generációira örökíthessük.

A Körös-Maros Nemzeti Park területének döntő hányada Békés megyében és Csongrád-Csanád megye tiszántúli felén található, kisebb része Jász-Nagykun-Szolnok megye délkeleti peremére is átnyúlik.  Legnagyobb értékeit az egykor összefüggő löszpuszta-gyepek utolsó maradványai, valamint a nagy kiterjedésű szikes puszták, továbbá az ártéri területek jelentik.  A nemzeti park legnagyobb részét borító füves élőhelyek fenntartása szempontjából nélkülözhetetlen az extenzív legeltetés. Ehhez Igazgatóságunk 4000 egyedet számláló, magas genetikai értéket képviselő magyar szürkemarha, házi bivaly, cigája és racka juh állományokkal rendelkezik.

A természeti és táji értékek megőrzése mellett alapvető fontosságú azok bemutatása, megismertetése a nagyközönséggel. Az ökoturisztikai tevékenység zászlóshajói a Kárpát-medence egykor és ma honos állatfajait bemutató Körösvölgyi Állatpark Szarvason, és a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont Dévaványán. A két helyszín regisztrált látogatóinak száma az előző évben meghaladta az 50 000 főt.

A KMNPI területén rendszeresen előforduló védett növény- és állatfajok száma meghaladja az 500-at. Nemzeti parkunknak különleges szerepe van a madárvonulásban is. A kardoskúti Fehér-tó, a Biharugrai-halastavak és a Montág-puszta nemzetközi szinten számon tartott vizes élőhelyek, amelyek évente több százezer madárnak nyújtanak pihenőhelyet. A fajmegőrzési programok eredményeként növekedésnek indult többek között olyan veszélyeztetett fajok állománya, mint a túzok (a KMNPI címerállata) és a fokozottan védett volgamenti hérics. Előbbi állománya az elmúlt 25 évben 300-350 példányról 600 példány fölé, míg a volgamenti héricsé 1000 tőről 5000 tőre emelkedett.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom