Keressen minket

Természetvédelem

Hamvas rétihéja jelölése nyomkövető eszközzel

Print Friendly, PDF & Email

A füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok védelmére összpontosító Grassland-HU Life integrált projekt keretében 2021. július 31-én jeladó került egy kifejlett hamvas rétihéjára. A hamvas rétihéja fokozottan védett, ritka ragadozómadarunk, legtöbbször kezelésből kihagyott sásosokban építi fészkét, de szántóföldi kultúrában is költhet – közölte az MME.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok védelmére összpontosító Grassland-HU Life integrált projekt keretében 2021. július 31-én jeladó került egy kifejlett hamvas rétihéjára. A hamvas rétihéja fokozottan védett, ritka ragadozómadarunk, legtöbbször kezelésből kihagyott sásosokban építi fészkét, de szántóföldi kultúrában is költhet – közölte az MME.

Hím hamvas rétihéja (Fotó: Henzc Péter).

Hím hamvas rétihéja (Kép: Henzc Péter – MME)

A Magyar Madártani Egyesület logója (Ábra: MME)

A nyomkövető eszköz akár percekre pontosan tájékoztathat minket arról, hogy a madár mely területeket látogatja meg vadászata során, milyen élőhelytípusok felelnek meg számára, vagy melyeket kerüli el. Ezzel nagyban hozzájárulhat a hamvas rétihéják számára kedvező feltételek megismeréséhez, illetve biztosításához. A jelölés elsődleges célja ugyanis az ilyen élőhelyek számukra megfelelő kezelése, védelme, annak érdekében, hogy jelenlegi alacsony számuk (50-100 pár) ne csökkenjen tovább.

A madár az “Imi” nevet kapta. A madarat a korábbi hamvas rétihéja fajmegőrzési koordinátor, Fatér Imre engedte szabadon. Az elengedés napján már látható volt, hogy többször is zsákmányt hordott a fiókákra vigyázó párjának egy közeli Natura 2000 területen lévő gyepről.

“Imi” nevű jeladós hamvas rétihéja egyik kirepült fiókája (fotó: Turny Zoltán)

“Imi” a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzetében állt párba még tavasszal. A kaszálástól, legelő állatok taposásától az intézkedéseknek köszönhetően megvédett fészkükből három fióka sikeresen kirepült augusztus elején. Egy közeli költésbe kezdő pár azonban nyárra már eltűnt a területről. Sajnos ez nem ritka eset, mivel a talajon fészkelő hamvas rétihéjákra sok veszély leselkedik, például az emlős ragadozók, vagy a vaddisznó.

A gyepek és szálas takarmányok kaszálása, betakarítása jó táplálkozási lehetőség a hamvas rétihéjáknak is. A hirtelen megszűnő takarás könnyebben elérhetővé teszi a rágcsálókat, gyíkokat (Kép: Árvay Márton – MME).

Érdekesség, hogy “Imi” befogásakor láttuk csak meg, hogy az már gyűrűt viselt. A gyűrűje alapján tudtuk meg, hogy 2016-ban a Hevesi-síkon hagyta el a fészket, amit egy önkéntesünk fedezett fel korábban. A gyűrűt is ott kapta fiókaként. Tojó fészektestvérét pedig már 2017-ben is leolvasták kirepülése helyén, mert szülőhelyén állt párba és költött sikeresen.

Hím hamvas rétihéja. A faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. (Fotó: Hencz Péter).

“Imi” a fiatalok szétszéledése után, valószínűleg néhány hét múlva útnak indul a telelőterületére, miközben sok veszéllyel fog találkozni. Reméljük, hogy napról-napra követve megismerjük majd az Afrikába vezető útvonalát is.

Forrás: MME

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom