Balaton-felvidéki Nemzeti Park: Terjedőben van Zala megye nyugati peremén a nutria (Myocastor coipus). A Dél-Amerikában őshonos rágcsálót értékes prémje és húsa miatt telepítették Európába a 19. század végén. A szőrmetelepekről megszökött példányok kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetően önfenntartó populációkat hoztak létre.

Fotó: Právics Márk – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Nyugat-Zala Tájegység

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre. (BFNP)

A mocsári hódnak is nevezett nutria ma már Európa mérsékelt éghajlatú részén széles körben elterjedt. Hazánkba nagy valószínűséggel a szomszédos országok felől terjeszkedő, tenyészetekből szökött példányok leszármazottjai jutottak el. A nutria elsősorban Szlovákia és Ausztria felől, a Duna és mellékágai mentén terjeszkedik, ugyanakkor Szlovénia és Horvátország irányából is megfigyelhető inváziója.

Zala megyében 2016-ban észlelték első példányát a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a Mura folyó felső szakaszánál. Azóta több alkalommal sikerült megfigyelni élő és elpusztult példányait a Mura és a Kerka folyók mentén. Az utóbbi években a megye nyugati szélén, a szlovén határ mellett fekvő Hetés nevű kistáj néhány patakjában és kavicsbányatavában került szem elé több alkalommal ez a nagytestű rágcsáló. A korábbi években elsősorban elpusztult és legyengült példányok kerültek elő, melyek feltételezhetően a téli táplálékhiány következtében hullottak el. Az elmúlt évek enyhe telei azonban kedveznek a faj terjedésének. A tavalyi évben sikeres szaporodását is sikerült megfigyelni.

Annak érdekében, hogy Igazgatóságunk képet kapjon ennek a természetes élőhelyekre és az élővilágra potenciálisan veszélyt jelentő inváziós fajnak a terjedéséről, jelenlegi előfordulásáról, természetben való alkalmazkodásáról, vadkamerákat helyeztünk ki a Hetésben, a Kebele elnevezésű Natura 2000 területen. Május elejétől négy, majd később másik öt helyszínre kerültek önműködő, mozgásérzékelő kamerák. A kamerák olyan lassú folyású, dús parti növényzetű vízfolyások mellé lettek kihelyezve, amelyek közelében korábban már észleltük a fajt, illetve további, a nutria megtelepedésére alkalmas víztestek partjára. A kilencből hat helyszínen örökítettek meg nutriát a kamerák, eddig összesen 18 alkalommal. A képekből jól látszik, hogy azokon a helyeken, ahol korábban megfigyeltük a fajt, ott jelenleg is előfordul. Két helyszínen készültek képek az anyjukat kísérő fiatal egyedekről. A fotók alapján kijelenthetjük, hogy a nutria sikeresen szaporodik, önfenntartó populációja alakult ki a területen. Ez aggodalomra ad okot, ugyanis a nutria szapora rágcsáló, megfelelő körülmények között évente két alkalommal is világra hozhat 2-9 kölyköt, és a fiatalok már az első évben ivaréretté válhatnak, így a faj további gyors terjedése várható.

A megtelepedett nutriák a vízfolyások töltésébe ásott üregekkel és a szántóföldi növények fogyasztásával okozhatnak gazdasági kárt. Az élőhelyek átalakításával az őshonos élővilágra is negatív hatást gyakorolhat, ugyanis nagy területen képesek kipusztítani a nádast, és más vízi növényzetet. A nutria szerepel az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékén, így az ellene való védekezés a hazai természetvédelem számára is fontos feladat. A vadkamerás felmérés eredményei jó kiindulási alapot jelenthetnek az állomány visszaszorítását célzó beavatkozások tervezéséhez.

A kihelyezett vadkamerák természetesen nem csak a nutria elterjedésről szolgáltatnak fontos adatokat, hanem a terület vizes élőhelyeinek mentén élő más állatfajok előfordulásáról is. A vadkamerák segítségével eddig összesen 38 állatfaj jelenlétét sikerült kimutatni. Két új előfordulási helyről került elő a fokozottan védett vadmacska. A nehezen megfigyelhető, rejtett életmódú ragadozó a térség több pontjából korábban már ismert volt. A felmérés során lencsevégre került a fokozottan védett fekete gólya és a darázsölyv is.

Forrás: Právics Márk, Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Nyugat-Zala Tájegység