Október első napjaiban felbukkantak a kékes rétihéják első példányai a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Egyelőre két öreg hím egyedet láttak a nemzeti park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén, ám bizonyára jóval többen is érkeznek majd – tájékoztatott a Körös-Maros Nemzeti Park.

Kékes rétihéja. Fotó: Balla Tihamér

Kékes rétihéják Magyarországon nem költenek, csupán téli vendégségbe érkeznek hozzánk. Rendszerint szeptember végén már találkozunk első hírmondóikkal, idén azonban úgy tűnik, később keltek útra. Dévaványa tágabb térségében átlagos években mintegy 80 példány telel. Nemcsak itt, hanem nemzeti parkunk valamennyi részterületén találkozhatunk a hideg évszakban kékes rétihéjákkal, ugyanis mindenütt megfelelőek számukra az élőhelyek.

Már 16 nyelven!

A most megfigyelt két hím éppen vadászott, amikor meglátták őket. A rétihéjákra jellemző, imbolygó repüléssel, alacsonyan szálltak a gyepek felett, így pásztázták a területet. Arrafelé most sok a mezei pocok, így bőven találhatnak maguknak táplálékot.

Magyarországon négy rétihéja-fajjal találkozhatunk: a barna és a hamvas rétihéják költenek is itt, a kékes rétihéják telelni járnak ide, a fakó rétihéják pedig csak átvonulnak felettünk. Mostanra a barna és a hamvas rétihéják döntő többsége már elhagyta a Dévaványai- Ecsegi pusztákat és a fakó rétihéják őszi vonulása is a vége felé jár. A kékes rétihéják azonban most megkezdték telelőterületeik elfoglalását és március végéig, április elejéig vendégeskednek nálunk, aztán útra kelnek majd északi költőhelyeik felé.

Körös-Maros Nemzeti Park

Az ősz egyik leglátványosabb természeti jelensége a kék vércse (Falco vespertinus) őszi gyülekezése a Kárpát-medencében található síkvidéki élőhelyeken. A madarak augusztus közepétől kezdve október elejéig csapatokba verődve járják a táplálékban gazdag alföldi élőhelyeket, mielőtt nekivágnak a közép-afrikai telelőhelyeket megcélzó több ezer kilométeres útnak.

Kék vércsék a Hortobágyon. Fotó: Szilágyi Attila

Napközben általában csak néhány tíz egyedből álló táplálkozó csapataival találkozhatunk egyszerre szerte a pusztákon, illetve a mezőgazdasági területeken, ahol gerinctelen (szárnyas hangyák, egyenesszárnyúak, szitakötők) és gerinces (mezei pocok) prédaállataik nagyobb mennyiségben megtalálhatóak.

Beszállófákon töltik az éjjelt a kék vércsék. Fotó: Szilágyi Attila

A nap végéhez érve ezek a kisebb-nagyobb kék vércse csapatok összegyűlnek egy adott helyen, ahol az éjszakát közösen töltik, és mielőtt végleg nyugovóra térnek a madarak látványosan köröznek a kiszemelt éjszakázóhely felett. Ezek az éjszakázóhelyek általában kisebb erdők, facsoportok vagy szárnyékerdők.
Az éjszakázóhelyek pontos felderítése kiemelt természetvédelmi feladat, mivel itt a szakemberek viszonylag pontosan meg tudják számolni a madarakat, ezáltal nyomon tudják követni a vonuló madarak állományváltozását.

Soha nem látott mennyiségben gyülekeznek a kák vércsék a Hortobágyon. Fotó: Szilágyi Attila

A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk egyik legjelentősebb kék vércse fészkelő- és gyülekezőhelye, emiatt prioritást élvez a faj helyi állományának megőrzése és a megfelelő táplálkozóterületek biztosítása. Hortobágy-szerte 8-10 éjszakázóhely is kialakulhat, amelyeket kollégáink hétről-hétre felkeresnek a vércsék pontos számontartása végett. A Hortobágyon egy minimum 5000 egyedet számláló éjszakázóhely alakult ki, amely messze a legnagyobb valaha ismert éjszakázóhely a Kárpát-medencében!

A kék vércsék fokozottan védett madarak. Fotó: Szilágyi Attila

A kék vércse fokozottan védett faj hazánkban, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

Írta: Borza Sándor
Fotó: Szilágyi Attila
Természetvédelmi Őrszolgálat