Természetvédelem
Igazi madárritkaság, egy reznek bukkant fel Kardoskúton
Rendkívül ritkán látható madárfajt fényképeztek november végén
Magyarországon rendkívül ritkán látható madárfajt, egy rezneket figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai Kardoskúton, a Fehér-tó térségében.
A madár november 14-én, a Fehér-tótól délnyugatra fekvő barackosi területen, a szürkemarha gulyával legeltetett gyepen jelent meg. Amikor mintegy 60-80 méterre megközelítettük, felröppent, majd néhány száz méterrel odébb, egy lucernatáblában leszállt és ott táplálkozott. Később visszatért eredeti helyére, a legeltetett gyepre, ahol még másnap délelőtt is láttuk, akkor is egyedül volt. Ivarát nem sikerült megállapítanunk, színezete alapján azonban kizárható, hogy öreg hím lett volna, valószínűleg tojó, vagy fiatal madár volt.
A reznek rokonságban van a hazánkban is költő túzokkal, nem véletlenül nevezi a népnyelv reznektúzoknak, az angol nyelvben pedig kis túzokként ismerik. Testmérete azonban jóval kisebb, körülbelül akkora, mint egy fácán. Az Ibériai-félszigeten, Franciaország délnyugati részén, Szardínián, Észak-Afrika egyes területein és Ázsia sztyeppterületein él. A túzokhoz hasonlóan nagyon rejtőzködő állat, a legkisebb zavarás esetén is lefekszik. Tollazatának köszönhetően még a túzoknál is jobban beleolvad a környezetébe. A kakasoknak dürgési időszakban fekete nyaksávjuk van, de dürgési viselkedésük különbözik a túzokokétól.
A XX. század elején még kis számban hazánkban is fészkelt, utolsó költését 1973-ban Kardoskúton, a Fehér-tó térségében regisztrálták. Azóta csak rendkívül ritka kóborlóként jelenik meg, a mostani a kilencedik megfigyelés az országban. A Körös-Maros Nemzeti Park illetékességi területén legutóbb 2022-ben, Battonyán láttunk rezneket. A faj európai állománya az élőhelyek beszűkülése miatt csökkenő tendenciát mutat. Az elmúlt 25 évben a spanyol, a portugál és a francia állomány a felére csökkent, ezért a faj felkerült az európai vörös listára.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Jánossomorjai Erdészet területén
182 köbméter illegálisan elhelyezett hulladékot számoltak fel
A “Tisztítsuk meg az országot II.” hulladékfelszámolási pályázat keretében november hónapban összesen 182 köbméter illegálisan elhelyezett hulladék felszámolása történt meg a Jánossomorjai Erdészet által kezelt állami erdőkben.
A pályázati forrásból 7 helyszínen 5 községhatárban (Jánossomorja, Mosonmagyaróvár, Hegyeshalom, Dunakiliti, valamint Feketeerdő) sikerült eltakarítani a többnyire erdőszéleken, közúthoz csatlakozó erdőterületeken felhalmozódott lakossági hulladékot.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az erdészet azon dolgozóinak, akik aktív résztvevői voltak a programnak, valamint azoknak a gépes vállalkozóknak, akiknek a munkája elengedhetetlen volt a sikeres megvalósuláshoz.
Forrás: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.
Természetvédelem
Bábaszarka – Ismét több nagy őrgébics telel a Kis-Sárréten 6.
Ilyenkor télvíz idején is találkozhatunk áttelelő példányokkal:
A hazánkban előforduló gébicsfajok közül a nagy őrgébics a legtermetesebb, körülbelül akkora, mint egy rigó. Ilyenkor télvíz idején a Körös-Maros Nemzeti Park minden részterületén, így a Kis-Sárréten is találkozhatunk vele.
Alapszíne szürkésfehér, szárnya és farka fekete. Méretéhez képest nagy a feje, melyen egy fekete szemsáv kölcsönöz szigorú tekintetet számára. Külsejét a ragadozó madarakéhoz hasonló kampós, erős csőr teszi teljessé.
Hazánkban elsősorban téli vendég, de az északkeleti országrészben kis számban fészkel is. Európa és Ázsia nagy részén, valamint Észak-Afrikában költ. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain az első példányok idén is október közepén jelentek meg. Azóta a számuk növekedett, igaz sehol sem találkozhatunk velük túl gyakran.
Kedveli a fasorokkal, facsoportokkal, bokrosokkal tarkított, nyílt mezőgazdasági területeket, pusztafoltokat. Jellemzően magányosan figyelhetjük meg, igen nagy revírt, azaz táplálkozó-területet tart fenn telelőterületén.
Rendszertanilag énekesmadár, azonban életmódja a ragadozó madarakéhoz hasonló. Tipikus vártamadár, azaz zsákmányát különböző magaslatokról kémleli, például telefon- és villanyoszlopokról, vezetékekről, bokrok, fák és egyéb száraz növények csúcsáról, de gyakran vércse módjára szitál. Költési időben sok nagytestű rovart is fogyaszt, de télen ezek hiányában főként apró rágcsálók, alkalmanként kisebb énekesmadarak szerepelnek az étlapján. Ezeket gyakran a többi gébicsfajhoz hasonlóan tövisekre, tüskés ágakra szúrja fel.
A Kis-Sárréten Mezőgyán – Geszt – Biharugra határában, egy előre meghatározott útvonalon évről-évre megszámoljuk az itt telelő példányokat. A mostani eredmény 12 példány, de a teljes területen minimum 30 példány is előfordulhat. A nagy őrgébicset ezen a vidéken népies nevén, bábaszarkának is nevezik.
Forrás: KMNP
November 15-én megtörtént a műszaki átadás-átvétele a kis lilik fennoskandináv állományának védelmét célzó LIFE pályázat (LIFE LWfG CLIMATE RESILIENCE (LIFE19 NAT/LT/000898) keretében elkészült élőhely rehabilitációknak. A két helyszín az Akadémia és a Bivalyos volt, ahol a funkciótlan, vagy természetvédelmi szempontból negatív hatást gyakorló vízlevezető csatornákat dolgoztuk el, beton műtárgyakat számoltunk fel, egy kilátó pontot építettünk, mely a megfigyelést teszi könnyebbé, illetve vízkormányzó műtárgyakat alakítottunk ki. Jelentős mennyiségű földmunkával jártak ezek a tevékenységek.
Ezután pár napon belül már láttunk is kis liliket a Bivalyos tóegységben. A faj vélhetően nyugat-szibériai állományából napjainkban is jelentős mennyiségű állat fordul elő a Hortobágy térségében, az elmúlt hetekben 50-60-as csoportok is feltűntek a vegyes vadlúd csapatokban.
Ez már önmagában is igen nagy örömhír számunkra, azonban az elmúlt hetekben egy újabb rendkívül érdekes eseményre világítottak rá a legújabban GPS jeladókkal ellátott kis lilikek mozgási adatai. Történt ugyanis, hogy egyrészt két jeladós madár is Törökországban töltött egy jelentős időt (ami nem megszokott), ami viszont rendkívül meglepő, hogy ezt követően nem egyből Görögországba, a tradícionális telelőhelyükre repültek tovább, hanem visszatértek hozzánk és majdnem két hetet nálunk töltöttek ismét a Hortobágyon. Úgy tűnik nehezen tudnak elszakadni tőlünk, mi pedig ennek nagyon örülünk!
Forrás: Szabó Gyula Természetmegőrzési Osztály – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság