Természetvédelem
Visszanéző (2024): Kígyászölyvet figyeltek meg Apajon
Apajon kígyászölyvet figyeltek meg:
Kőhegyi Dániel amatőr természetfotós kígyászölyvet figyelt meg az Apaji tórendszer területén. A szerencsés fotós beszámolt élményeiről:

Fotó: Kőhegyi Dániel – Agro Jager News
Aznap, a tavak közötti gátrendszeren cserkeltem az autómmal, ami általában eredményre szokott vezetni. Mivel nincs teljesítménykényszer, minden közönséges madárfajnak úgy tudok örülni, mintha az lenne a legritkább Magyarország területén. Sok év alatt megtanultam, hogy amilyen korán csak lehet, ki kell menni a területre és a napfelkeltét már kint kell fogadnom. A másik lehetőség, hogy késő délután érek ki a területre – ezt minden esetben a munkám határozza meg.
Nagyon sok madárfaj figyelhető meg, főleg tavasszal és az őszi hónapokban. Az Apaji tórendszer azért különleges, mert a tavak közvetlen szomszédságában legelők találhatók sok-sok kilométeren át. Ez, a távolság és a takarás hiánya miatt különösen nehézzé teszi a madarak megfigyelését és megörökítését.
A területet csatornák is színesítik, amelyek számos madárnak különleges élőhelyet biztosítanak, főleg a tavaszi és őszi vonulás időszakában.
Aznap is a megérzéseimre hallgattam, és egyszer csak megláttam a tavak között egy kígyászölyvet egy oszlopon, amely pontosan engem nézett. Bár évek óta fényképezek, ilyenkor mindig furcsa érzés fut végig rajtam. Tudom, hogy ez egy különleges pillanat, és ha óvatlan vagyok, soha többé nem láthatom az adott fajt. Ennek ellenére ez a fiatal madár megvárta, hogy megálljak, kivegyem sebességből az autót, lenyúljak a fényképezőgépemért és azzal a csillogó fekete tárggyal felé nézzek és fényképezzek. Ez a madár annyira komolyan gondolta ezt, hogy percekig nem repült el, csak kíváncsian figyelt.

Fotó: Kőhegyi Dániel – Agro Jager News
A fotósok számos alkalommal beszámoltak hasonló élményekről más fajok esetében is, legyen az madár vagy emlős. Valahogy megérzik az ember szándékait. Ami egy vadásznak szinte kizárt, azt egy fotós megteheti.
A kígyászölyv azonban az érzékeny fajok közé tartozik, sokáig nem lehet egy helyben tartani. Néhány igazán jó fényképet tudtam készíteni róla. A madarat körülbelül 70 méterről tudtam lefényképezni a 800 mm-es objektívemmel. Majd hirtelen elrepült. Ez a madár nagyjából egy hetet tartózkodott a területen, majd eltűnt. Mások is látták, próbálták megfigyelni kisebb-nagyobb sikerrel, de végül nyoma veszett.
Valószínűleg ez a madár északabbról vándorolt ide. Magyarországon megközelítőleg 40-45 párról beszélnek a szakemberek, amelyek főként az Északi-középhegységben találhatók. Egyesek szerint a Kiskunságban is költ. A többi fotóstársam is csak ezt az egy példányt tudta megörökíteni. Az is előfordulhat, hogy a közelben él egy pár, bár gyűrűt sajnos egyik madáron sem tudtunk megfigyelni.
Remélem, idén a nyári hónapokban újra találkozunk” – zárta beszámolóját Kőhegyi Dániel.
További részletek a kígyászölyvről itt érhető el.
Kőhegyi Dániel amatőr természetfotós oldala itt érhető el
Agro Jager News
Természetvédelem
Az énekes rigó az idei év madara
Az idei évben az énekes rigót választották az év madarának
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kezdeményezésére 1979-ben indult el az „Év madara” kampány. A program célja, hogy felhívja a figyelmet az egyes fajok és fajcsoportok védelmére, valamint megismertesse azon élőlényeket, amelyek védelmében a lakosság is közreműködhet. Ezúttal az internetes szavazáson az énekes rigó kapta a legtöbb voksot.

Fotó: Énekes rigó (fotó: Puskás József) – KNP
Az énekes rigó a fekete rigónál valamivel kisebb testméretű madárfaj. A hímek és a tojók egyforma megjelenésűek: testük felső része olívabarna színezetű, a torok fehéres, a begy és a mell és a testoldalak sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozottak. A szárny és a farok tollai sötét olajbarnák, a repülés közben láthatóvá váló alsó szárnyfedők sárgásak. A kirepült fiatalok az öreg madarakhoz hasonlítanak.
A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a hímek európai viszonylatban is az egyik legszebbnek számító éneke:
Elsősorban gerincteleneket (leginkább földigilisztát és ízeltlábúakat) fogyaszt, viszont a nedvesebb mikroklímájú élőhelyein a táplálékának jelentős részét a csigák alkotják. Mivel a házas fajokat gyakran ugyanazon a kemény felületen (többnyire kövön) töri fel, ezért a “rigóüllő” elnevezést kapta. A nyári és az őszi időszakban bogyót fogyaszt és a fiókák etetéséhez is használja ezt a táplálékot.
Alapvetően a dús aljnövényzetű lomb- és elegyes, valamint a fenyőerdők tekinthetők a faj eredeti élőhelyeinek, viszont az elmúlt évtizedekben már hazánkban is érzékelhető a faj településekre való költözése, ezáltal egyre gyakrabban figyelhetjük meg a kertekben és parkokban is.

Fotó: Puskás József
Évente kétszer is költ. A száraz növényi szálakból és gallyakból álló csésze alakú fészkét fák ágainak törzsközeli részére, valamint bokrokra építi. A fészek érdekessége, hogy a belső felületét a tojó nyállal kevert pudvás faanyaggal és sárral tapasztja ki. A tojó alkalmanként 4-5 kékeszöld tojást rak, amelyeket 12-13 nap kotlással költ ki. A hím eközben a közelben énekelve védi a pár területét. A kikelő fiókákat mindkét szülő eteti, a gyorsan fejlődő fiatalok két hét után hagyják el a fészket, mivel ekkor még alig tudnak repülni, a sűrű aljnövényzetben bujkálnak a ragadozók elől és további közel két héten át jellegzetes eleségkérő hanggal hívják magukhoz az etető szülőket.

Az énekes rigó a csésze alakú fészkét fák ágainak törzsközeli részére, valamint bokrokra építi (fotó: Orbán Zoltán/MME)
Az énekes rigó vonuló faj, a telet Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten töltik. A településeken élő populációkra egyre inkább jellemző az áttelelés.
Az európai, észak-afrikai és közel-keleti mediterráneumot célzó vonulása miatt ezt a fajt is érinti a madárbefogás- és vadászat. További negatív hatásként említhető a sűrű, nagyobb kiterjedésű bokrok, bokrosok és a fészket még röpképtelenül elhagyó fiókáknak menedéket biztosító dús aljnövényzet(foltok) hiánya.
Természetvédelem
Ökológiai kapcsolatok a téli pusztán: madarak az őzek nyomában
Az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva a figyelmes szemlélő érdekes ökológiai kapcsolatokra is felfigyelhet. Például arra, hogy az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.

Népes madárcsapatok kísérik az őzeket a téli pusztán Fotó: Balla Tihamér
Régen tapasztaltunk már nemzeti parkunk táján ilyen vastag és stabil hóborítást, amilyet az idei január hozott. A Csanádi pusztákon is több mint egy hétig vastag hótakaró borította a tájat. Ez számos állatfaj, például a földön táplálkozó madarak számára kihívást jelent, nehezen jutnak táplálékhoz. Ilyenkor megfigyelhetjük, hogy számos madárfaj követi az őzeket a téli pusztán.
Az őzek a zord téli időben népes, akár több tíz példányos csapatokba, rudlikba verődve járják a pusztát. Erős patáik segítségével, jellegzetes kaszáló lábmozdulatokkal hatékonyan képesek elkaparni a vastag, akár megfagyott hóréteget is, hogy hozzáférjenek a gyepekhez, vetésekhez, amelyek a téli táplálékot biztosítják számukra. Egy-egy ilyen népes őzrudli akár egészen nagy területen is képes eltakarítani a havat a talajfelszínről. Az így szabaddá váló felületeken aztán a madarak is tudnak szedegetni, élelem után kutatni. Apró pintyféle énekesekből álló csapatok, tengelicek, sármányok, verebek, sőt az ilyenkor északi tájakról ideérkező kék galambok csapatai is sokszor kísérik az őzeket. A csókák, varjak, de még nemzeti parkunk címermadarai, a túzokok is kihasználják ezt a táplálékszerzési lehetőséget a téli pusztában.
A behavazott, fehér tájban már messziről feltűnhet egy-egy népes őzcsapat. Ha ilyet látunk, érdemes távcső segítségével tüzetesebben megfigyelni őket. Már maga a hóelkaparó tevékenység is nagyon látványos, csak úgy porzik a hó a patájuk alatt. Ha alaposabban szemügyre vesszük az őzcsapatokat, megfigyelhetjük a körülöttük szorgoskodó, táplálék után kutató madarakat is.
Forrás: KMNP
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A puszta rejtőzködő kisragadozója, a molnárgörény
Molnárgörényt fényképeztek a Körös–Maros Nemzeti Parkban.
A Körös-Maros Nemzeti Park pusztai területeit járva szerencsés esetben akár egy molnárgörényt is megpillanthatunk, bár életmódja miatt erre csak ritkán adódik lehetőség. Ez az érdekes kis állat nagyon ügyes, leleményes vadász.
A molnárgörény a magyar emlősfauna kevéssé ismert, védett ragadozója, amely kis termete és rejtőzködő, éjszakai életmódja miatt csak ritkán kerül szem elé. Mezei, vagy pusztai görénynek is nevezik: nyílt élőhelyek (legelők, rétek, és agrárterületek) vadásza. Az ember közelségét elkerüli, nem úgy, mint rokona, a házi görény.

Fotó: Palcsek István Szilárd
Táplálékát főként a kisemlősök képezik. Teste nyújtott, lábai rövidek, a talajszinten előforduló, kisebb testű állatok zsákmányolásához alkalmazkodott.
A kardoskúti puszták gyepterületein és szántóin az egyik fő zsákmányállata, a hörcsög megfogyatkozott, így főként a güzüegerek és a mezei pockok jelentik számára a fő táplálékforrást, amivel hasznot is hajt a gazdálkodóknak. Ezeket a zsákmányállatokat – a fajra jellemző módon – a földfelszín alól, a járatokból is kikaparja.
Búvóhelyei földalatti üregekben találhatók, melyeket maga ás ki, esetleg ürge- vagy hörcsögjáratokat bővít ki saját méretére. A kazlakat is gyakran választja pihenőhelyéül. A kölyöknevelés korai szakaszában, illetve téli időszakon kívül általában több búvóhelyet is használ. Ezeket váltogatja és ritkán tartózkodik néhány napnál tovább egy helyen.
Nagyon hasonlít közeli rokonához, a közönséges görényhez. Bundája azonban világosabb rokonáénál, valamint fején a világos szőrzet kiterjedése is nagyobb.
Forrás: KMNP




