Keressen minket

Természetvédelem

Ökológiai kapcsolatok a téli pusztán: madarak az őzek nyomában

Az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Közzétéve:

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva a figyelmes szemlélő érdekes ökológiai kapcsolatokra is felfigyelhet. Például arra, hogy az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Népes madárcsapatok kísérik az őzeket a téli pusztán Fotó: Balla Tihamér

Régen tapasztaltunk már nemzeti parkunk táján ilyen vastag és stabil hóborítást, amilyet az idei január hozott. A Csanádi pusztákon is több mint egy hétig vastag hótakaró borította a tájat. Ez számos állatfaj, például a földön táplálkozó madarak számára kihívást jelent, nehezen jutnak táplálékhoz. Ilyenkor megfigyelhetjük, hogy számos madárfaj követi az őzeket a téli pusztán.

Az őzek a zord téli időben népes, akár több tíz példányos csapatokba, rudlikba verődve járják a pusztát. Erős patáik segítségével, jellegzetes kaszáló lábmozdulatokkal hatékonyan képesek elkaparni a vastag, akár megfagyott hóréteget is, hogy hozzáférjenek a gyepekhez, vetésekhez, amelyek a téli táplálékot biztosítják számukra. Egy-egy ilyen népes őzrudli akár egészen nagy területen is képes eltakarítani a havat a talajfelszínről. Az így szabaddá váló felületeken aztán a madarak is tudnak szedegetni, élelem után kutatni. Apró pintyféle énekesekből álló csapatok, tengelicek, sármányok, verebek, sőt az ilyenkor északi tájakról ideérkező kék galambok csapatai is sokszor kísérik az őzeket. A csókák, varjak, de még nemzeti parkunk címermadarai, a túzokok is kihasználják ezt a táplálékszerzési lehetőséget a téli pusztában.

A behavazott, fehér tájban már messziről feltűnhet egy-egy népes őzcsapat. Ha ilyet látunk, érdemes távcső segítségével tüzetesebben megfigyelni őket. Már maga a hóelkaparó tevékenység is nagyon látványos, csak úgy porzik a hó a patájuk alatt. Ha alaposabban szemügyre vesszük az őzcsapatokat, megfigyelhetjük a körülöttük szorgoskodó, táplálék után kutató madarakat is.

Forrás: KMNP

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Természetvédelem

Duna-Ipoly Nemzeti Park: Összefogás a fekete galagonyáért

Published

on

Tanulj a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán! Kattints a képre és jelentkezz Nagykőrösre!

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Csepel-sziget folyóparti ligeterdeiben él hazánk egyik legveszélyeztetettebb cserjefaja, a kizárólag a Kárpát-medencében előforduló fekete galagonya. Bár itt még néhány állománya fennmaradt, a kiszáradás, az élőhelyek átalakítása és az intenzív erdőkezelés mellett napjainkban egy új, különösen agresszív veszélyforrás is fenyegeti: az amerikai vadszőlő, amely teljesen beborítja és elnyomja az őshonos cserjéket – tájékoztatott a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

Összefogással a fekete galagonya megmentéséért. Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

Január 24-én, egy havas téli napon a DINPI őrszolgálata és munkatársai a Kissné Dóczy Emília vezette Erdőmentők csapatával közösen élőhelykezelési munkát végeztek Szigetújfalu határában. A 15 fős önkéntes csapat célzott beavatkozással szabadította ki a fekete galagonyákat a burjánzó vadszőlő fogságából. A munkát Tóth Péter, a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének vezetője is segítette és támogatta.

A munkába a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének szakemberei is bekapcsolódtak. Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

✅ A feladat folytatása elengedhetetlen, de az első és legfontosabb lépést már megtették: több tucat fekete galagonya kapott új esélyt a fennmaradásra a DINPI kezelésében álló területen.
A Dunap-Ipoly Nemzeti Park ezúton is köszöni az együttműködést és az elkötelezett munkát az Erdőmentőknek és minden résztvevőnek!

Írta: Kun András és Csáky Péter
Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

Tovább olvasom

Természetvédelem

Az énekes rigó az idei év madara

Az idei évben az énekes rigót választották az év madarának

Published

on

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kezdeményezésére 1979-ben indult el az „Év madara” kampány. A program célja, hogy felhívja a figyelmet az egyes fajok és fajcsoportok védelmére, valamint megismertesse azon élőlényeket, amelyek védelmében a lakosság is közreműködhet. Ezúttal az internetes szavazáson az énekes rigó kapta a legtöbb voksot.

Fotó: Énekes rigó (fotó: Puskás József) – KNP

Az énekes rigó a fekete rigónál valamivel kisebb testméretű madárfaj. A hímek és a tojók egyforma megjelenésűek: testük felső része olívabarna színezetű, a torok fehéres, a begy és a mell és a testoldalak sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozottak. A szárny és a farok tollai sötét olajbarnák, a repülés közben láthatóvá váló alsó szárnyfedők sárgásak. A kirepült fiatalok az öreg madarakhoz hasonlítanak.

A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a hímek európai viszonylatban is az egyik legszebbnek számító éneke:

Elsősorban gerincteleneket (leginkább földigilisztát és ízeltlábúakat) fogyaszt, viszont a nedvesebb mikroklímájú élőhelyein a táplálékának jelentős részét a csigák alkotják. Mivel a házas fajokat gyakran ugyanazon a kemény felületen (többnyire kövön) töri fel, ezért a “rigóüllő” elnevezést kapta. A nyári és az őszi időszakban bogyót fogyaszt és a fiókák etetéséhez is használja ezt a táplálékot.

Alapvetően a dús aljnövényzetű lomb- és elegyes, valamint a fenyőerdők tekinthetők a faj eredeti élőhelyeinek, viszont az elmúlt évtizedekben már hazánkban is érzékelhető a faj településekre való költözése, ezáltal egyre gyakrabban figyelhetjük meg a kertekben és parkokban is.

Fotó: Puskás József

Évente kétszer is költ. A száraz növényi szálakból és gallyakból álló csésze alakú fészkét fák ágainak törzsközeli részére, valamint bokrokra építi. A fészek érdekessége, hogy a belső felületét a tojó nyállal kevert pudvás faanyaggal és sárral tapasztja ki. A tojó alkalmanként 4-5 kékeszöld tojást rak, amelyeket 12-13 nap kotlással költ ki. A hím eközben a közelben énekelve védi a pár területét. A kikelő fiókákat mindkét szülő eteti, a gyorsan fejlődő fiatalok két hét után hagyják el a fészket, mivel ekkor még alig tudnak repülni, a sűrű aljnövényzetben bujkálnak a ragadozók elől és további közel két héten át jellegzetes eleségkérő hanggal hívják magukhoz az etető szülőket.

Az énekes rigó a csésze alakú fészkét fák ágainak törzsközeli részére, valamint bokrokra építi (fotó: Orbán Zoltán/MME)

Az énekes rigó vonuló faj, a telet Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten töltik. A településeken élő populációkra egyre inkább jellemző az áttelelés.

Az európai, észak-afrikai és közel-keleti mediterráneumot célzó vonulása miatt ezt a fajt is érinti a madárbefogás- és vadászat. További negatív hatásként említhető a sűrű, nagyobb kiterjedésű bokrok, bokrosok és a fészket még röpképtelenül elhagyó fiókáknak menedéket biztosító dús aljnövényzet(foltok) hiánya.

Tovább olvasom

Természetvédelem

A puszta rejtőzködő kisragadozója, a molnárgörény

Molnárgörényt fényképeztek a Körös–Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park pusztai területeit járva szerencsés esetben akár egy molnárgörényt is megpillanthatunk, bár életmódja miatt erre csak ritkán adódik lehetőség. Ez az érdekes kis állat nagyon ügyes, leleményes vadász. 

A molnárgörény a magyar emlősfauna kevéssé ismert, védett ragadozója, amely kis termete és rejtőzködő, éjszakai életmódja miatt csak ritkán kerül szem elé. Mezei, vagy pusztai görénynek is nevezik: nyílt élőhelyek (legelők, rétek, és agrárterületek) vadásza. Az ember közelségét elkerüli, nem úgy, mint rokona, a házi görény.

Fotó:  Palcsek István Szilárd

Táplálékát főként a kisemlősök képezik. Teste nyújtott, lábai rövidek, a talajszinten előforduló, kisebb testű állatok zsákmányolásához alkalmazkodott.

A kardoskúti puszták gyepterületein és szántóin az egyik fő zsákmányállata, a hörcsög megfogyatkozott, így főként a güzüegerek és a mezei pockok jelentik számára a fő táplálékforrást, amivel hasznot is hajt a gazdálkodóknak. Ezeket a zsákmányállatokat – a fajra jellemző módon – a földfelszín alól, a járatokból is kikaparja.

Búvóhelyei földalatti üregekben találhatók, melyeket maga ás ki, esetleg ürge- vagy hörcsögjáratokat bővít ki saját méretére. A kazlakat is gyakran választja pihenőhelyéül. A kölyöknevelés korai szakaszában, illetve téli időszakon kívül általában több búvóhelyet is használ. Ezeket váltogatja és ritkán tartózkodik néhány napnál tovább egy helyen.

Nagyon hasonlít közeli rokonához, a közönséges görényhez. Bundája azonban világosabb rokonáénál, valamint fején a világos szőrzet kiterjedése is nagyobb.

Forrás: KMNP

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom