Természetvédelem
Kiss Sándor: 🦅 A Nagy-Sárrét, a sasok birodalma
Személyes természetfotós beszámoló a Nagy-Sárrétről, parlagi és rétisasokról, vadvilágról és élőhelyekről – élmények képekkel és megfigyelésekkel.
Természetfotózás parlagi és rétisasok nyomában
Szerző: Kiss Sándor
Műfaj: Természetfotós beszámoló | Madármegfigyelés | Magyar vadvilág
Bevezetés
2023 óta járom a régi Nagy-Sárrét településeinek határát hobbi fotózás, természetjárás, kikapcsolódás céljából. Ez a terület nem volt számomra ismeretlen, hiszen már gyerekként sokszor megfordultam erre, igaz, akkor még horgászbotokkal voltam felszerelve, és a Sárréti-főcsatorna volt a célirány.
Az elmúlt 2–3 évben Püspökladány, Szerep, Bucsa, Sárrétudvari és Kertészsziget külterületein fordultam meg, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodva. Őszintén szólva, amióta elkezdtem a természetfotózást, egyértelműen a ragadozó madarak nyűgöztek le a legjobban.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Ragadozó madarak a Nagy-Sárréten
Olyan szerencsém volt, hogy az általam bejárt környéken hazánkban élő legtöbb ragadozó madár az év különböző szakaszaiban előfordul. Számos faj pedig állandó jelleggel van jelen: több barnarétihéja, vörösvércse, pusztai ölyv, egerészölyv, és bizony parlagi- és rétisasfészket is felfedeztem az évek alatt.
A parlagi és rétisasok látványa teljesen magával ragadott, és a mai napig azokat a túráimat tartom a legsikeresebbeknek, amikor sasokat tudok lencsevégre kapni. Nem túl könnyű küldetés ez, hiszen mindkét faj, de főleg a rétisas esetében igaz, hogy roppant érzékeny az emberi jelenlétre, és amint azt érzékeli, azonnal továbbáll.
Rétisast sokáig csak tisztes távolból tudtam fotózni, hiába tudtam, hogy merre vannak, egyszerűen mindig továbbálltak, mielőtt megörökíthettem volna őket.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Az élőhely változása és alkalmazkodás
Lenyűgöz, hogy több ragadozó madár mellett ez a két faj (parlagi sas, rétisas) ilyen hatékonyan tudott alkalmazkodni az élőhelyek zsugorodásához és a folyamatos negatív környezeti hatásokhoz. A Nagy-Sárrét mára sajnos már a régi formájában nem létezik, viszont a fentebb említett helyeken vannak még olyan aprócska részek, melyek idézik a régmúlt vízivilágot.
Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy akkor mégis mi tartja itt hazánk két hatalmas ragadozóját, ha ennyire megváltoztak a körülmények. Nos, aki már járt erre, az tudja, hogy hiába szántóföld teszi ki ennek a tájnak a kilencven százalékát, az itt kanyargó Sárréti-főcsatorna olyan színt és vadvilágot ad, amit sokszor tényleg csak a televízióban lát az ember.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A Sárréti-főcsatorna és a vadvilág
A mezőgazdasági területeken déli, északi és nyugati irányból is kisebb-nagyobb erdősávok, erdők veszik körül, melyek fészkelési lehetőséget biztosítanak a leghatalmasabb ragadozó madarainknak.
Időszakosan egy-egy réten, gyepen vagy akár repcetáblában akár 50–60 példányból álló túzokcsapatokhoz is lehet szerencsénk, ami megint csak tükrözi ennek a vidéknek a sokszínűségét.
A csatorna több szakaszán csapadéktól függően kisebb-nagyobb kiöntések jönnek létre, melyek a szárazabb időszakokban igazi oázisok benyomását keltik.
Hirdessen Ön is az Agro Jageren!
Tavasztól előfordul itt rengeteg parti madár, köztük ritkaságok is: cankók, gulipánok, gólyatöcsök, nagy godák, gémek, kócsagok, fekete gólyák, a hűvösebb idő beálltával pedig érkeznek a darvak és a nagy lilikek is.
Olykor még bütykös hattyúk is keringőznek a kiöntésekben, valamint egész évben jelen vannak a nyári ludak, tőkés- és csörgőrécék a sasok legnagyobb örömére.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Különleges találkozások a sasokkal
Az egyik ilyen kiöntés partján néhány igen méretes fűzfa helyezkedik el, melyekről egész évben remek kilátás nyílik a ragadozóknak figyelni a vízpartot, a nádasokat és a környező földeket.
Tavaly októberben egy alkalommal, sötétedés előtt nem sokkal pontosan itt tanyázott 7 réti és 5 parlagi sas. Már messziről kiszúrtam a hatalmas fekete árnyakat, ráadásul még a récéket is meghajtották a szemem előtt. Soha nem felejtem el az élményt.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Mint azt korábban is írtam, talán a parlagi sas az én tapasztalataim alapján egy kicsivel jobban tűri az embert.
2025 nyarán volt szerencsém egy fészek közelében a kirepülést is végignézni, és persze, ha már ott voltam, néhány fotót is készítettem az eseményről.
Abban a fészekben 2 fióka volt, viszont a közelben van egy másik parlagi sasfészek is, ott 2024-ben és 2025-ben is 3 fióka cseperedett a kirepülésükig.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Őszi ragadozómadár-paradicsom
Ezt a területet egy idősebb pár birtokolja, a tojó és a hím is hatalmas, sötét tollazatú, fejüknél világos színű, komoly, tekintélyt parancsoló madarak.
Többször láthattam, amint egy elhullott, elejtett állat teteme körül a parlagi sasokat dolmányos varjak és szarkák piszkálják és csipkedik a lehető legpimaszabb módon.
Szeptember hónap második felétől viszont nagyobb esély nyílik a másik nehézsúlyú ragadozóval, a rétisassal való találkozásra.
Szerencsésebb esetben egész november végéig járhatóak a dűlőutak, később a felázást követően ki kell várni az első komolyabb fagyokat.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A tél és a nagy áttörés
Rétisasról közel másfél évig nem sikerült igazán értékelhető fotót készíteni, egészen 2025 decemberéig váratott magára az első alkalom.
Azon a ködös hétköznap reggelen is pusztán a nap homályt áttörő néhány sugara vett rá, hogy próbáljak szerencsét.
A Sárréti-főcsatornától nem messze kiszálltam az autóból, és a párás időben darvak krúgatása csapta meg a fülemet.
A köd még nem szállt fel teljesen, így nem láttam őket.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A közelben van egy fasor, amit viszont csakis gyalogosan lehetett a felázott út miatt megközelíteni.
Ahogy közeledtem a fákhoz, nem akartam hinni a szememnek: óriási madár ült fent a fán, hatalmas karmokkal és élénk sárga színű csőrrel felvértezve.
Rétisas ilyen közel még soha nem engedett, ez a példány viszont legalább 2 percig engedte, hogy megörökítsem.
A természet ritmusa
Az őszi hónapokban a környék gyepjein, legelőin hemzsegnek az egerész- és pusztai ölyvek, a kerecsensólymok, cikáznak a kékes rétihéják, szitálnak a vércsék.
De mégis akkor teljesedik ki ennek a tájnak az atmoszférája, mikor megjelenik az égen valamelyik csúcsragadozó.
Nem tudok különbséget tenni, melyik nyűgöz le jobban: a szúrós szemű, veszedelmes vadász hírében álló parlagi, vagy a még hatalmasabb, sárga csőrű, fehér farktollú égi óriás, a rétisas.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Zárszó és tanulság
A leírásban konkrét helyeket direkt nem neveztem meg a fajok óvása végett.
Élményeim, megfigyeléseim remélem hasznosak lesznek minden természetjáró és természetkedvelő számára.
Érdemes még megemlíteni, hogy ez a hely, bár nem része egyik nemzeti parknak sem, mégis légvonalban nagyon közel található a Hortobágyi és a Körös–Maros Nemzeti Parkhoz egyaránt.
Mint minden beszámoló, ez a mostani is a tanulság levonásával fog végződni.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Lehetne oldalakat írni csupa negatívabbnál negatívabb körülményről, hogy mennyivel jobb volt régen, mint most, ám én mégsem ezt fogom tenni.
Életünk egyik legfontosabb tulajdonsága az alkalmazkodás: a világunk, a környezetünk időről időre változik, ez már bebizonyosodott.
Aki nem tudja a változást kezelni, nem tud hozzájuk idomulni, az sajnos elveszik.
Ilyen kemény a természet törvénye is, viszont hiába alakult át az élőhely, hiába nem az már, ahol az öreg pákászok és csíkászok éltek, ez a hely még mindig a Nagy-Sárrét, a sasok birodalma.
Írta és fényképezte:
Kiss Sándor
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A seregélyek már párba álltak, s reggelente vidám strófákat zengenek
A seregély rövidtávú vonulóként idén is az elsők között tért vissza a Körös-Maros Nemzeti Parkba
Közismert madárfajunk, a seregély rövidtávú vonulóként idén is az elsők között tért vissza a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Kardoskúti-pusztára. A párok már összeálltak, s reggelente gyönyörködhetünk vidám, változatos énekükben.
Fotó: Palcsek István Szilárd
A kardoskúti Fehér-tó térségében február végén, március elején a seregélyek száma már meghaladta a hatezer példányt. Népes csapataik elsősorban a nedvesebb pusztai gyepeken keresgélik rovartáplálékukat. Gyakran megfigyelhető, hogy a seregélyek az ilyenkor szintén csapatokba verődő bíbicek közé vegyülnek. Ennek oka, hogy mindkét faj hasonló jellegű élőhelyeken táplálkozik ebben az időszakban, és az együtt mozgó nagyobb csapatok nagyobb biztonságot nyújtanak a ragadozók ellen. Éjszakázni a terület nádasaiba járnak, gyülekezésük során a rajok látványos alakzatokba rendeződése és gyors összehangolt mozgása szemet gyönyörködtető látvány.
Fotó: Palcsek István Szilárd
A seregély akármennyire is kedveli a zajos társaságot, főként magányosan költ. Előnyben részesíti a falusias területeket, ahol a mesterséges építmények és az idősebb fák fészkelési helyet biztosítanak számára. Kardoskút Pusztaközpont is kedvelt fészkelőhelyük, ahol a hímek már március elején elkezdték kiválasztani a fészkelésre alkalmas odúkat és az első költőpárok is összeálltak. Ilyenkor már korán reggel elkezdik vidám és változatos éneküket, ami egy halk, finom hangzású fütyüléssel kezdődik, majd a dallamos, és mechanikus hangzású zajokból álló strófáiba gyakran szövi bele más madarak énekfoszlányait. Ezért aztán ha egy márciusi reggelen a jóval később érkező sárgarigó jellegzetes „huncutabíró”-ját halljuk, biztosak lehetünk benne, hogy nem a sárgarigó, hanem egy jókedvű seregély énekét hallgatjuk.
Forrás:KMNP
Hagyományos kora tavaszi „Sasnapunkat” idén is a Hortobágyi-halastavi bemutatóterületen tartottuk meg. Indulás előtt elbeszélgettünk az élőhelyről és annak jellegzetes fajairól, természetvédelmi jelentőségéről, majd nekivágtunk a tanösvénynek. Sokfelé megtaláltuk a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) jellegzetes csapásait, nyomait, de idei első földi poszméhünket (Bombus terrestris) is megfigyelhettük.
Fotó: HNP
Egy közeli kilátódomb tetejéről jól beláthattuk az un. „Bivalyos-tó” madarait. Többek között a nemrég érkezett bíbiceket (Vanellus vanellus), kanalas récéket (Spatula clypeata) vagy éppen az elegáns nyílfarkú récéket (Anas acuta) vettük szemügyre távcsöveinkkel, miközben persze fél szemmel az eget figyeltük.
A kellemes, napos időben egyre-másra jelentek meg a ragadozók is. Barna rétihéja (Circus aeruginosus), vörös vércse (Falco tinnunculus), egerészölyv (Buteo buteo) mutatta magát, majd felbukkant az első rétisas (Haliaeetus albicilla) is. Öreg példány volt, az egyik tóparti fa tetején üldögélt, spektíven keresztül jól látszottak jellegzetes bélyegei. Nemsokra rá már összesen öt, a magasban keringő rétisast számoltunk meg. Fejünk felett darvak (Grus grus) húztak át, mialatt kedvünkre tanulmányozhattuk a változatos halastavi, tavaszi madártömeget.
Fotó: HNP
Ilyenkor még a télen jelentős számban nálunk tartózkodó kercerécék (Bucephala clangula), kis bukók (Mergellus albellus), kontyos récék (Aythya fuligula) is szép számmal képviseltetik magukat, de rengeteg nagy lilik (Anser albifrons) is tartózkodott a halastó vizén.
Utunkat folytatva egy parlagi sas (Aquila heliaca) bukkant fel, de hamar el is siklott a tórendszer körüli puszták irányába.
A tanösvény magasleseiről jobban belátva a tájat megfigyelhettük idei első kanalasgémeinket (Platalea leucorodia), libacsapatokat, barkóscinegéket (Panurus biarmicus). Nem messze feketerigó (Tudus merula) keresgélt, a magasban dankasirályok (Larus ridibundus) köröztek, a nádas felett barna rétihéja vadászgatott, sőt egy pézsmapockot (Ondatra zibethicus) is sikerült szemügyre vennünk.
Fotó: HNP
Túránk méltó zárásaként pedig két hatalmas rétisas keringett fel pontosan a magaslesünk felé, szépen mutatva magukat. Pár órás sétánk során így két sasfaj nyolc példányával és további negyvennyolc madárfajjal sikerült találkoznunk.
Forrás: HNP
Mezőgazdaság
Fokozott tűzveszély miatt tűzgyújtási tilalmat rendelnek el két vármegyében
Megkezdték az erdőtűzkockázat-értékelő rendszer működtetését a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (BM OKF) munkatársai.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) erdészeti szakemberei és a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (BM OKF) munkatársai a fokozott erdőtűzkockázat miatt megkezdték az erdőtűzkockázat-értékelő rendszer működtetését.
Fotó: NÉBIH
A rendszer segítségével a szakértők naponta jelölik ki a tűzgyújtási tilalommal érintett területet, mérlegelve a várható időjárást, az erdei biomassza állapotát, valamint a megelőző időszak tűzeseteit. A jelenlegi fokozott tűzkockázatot mérlegelve, a Nébih az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal egyeztetve, 2026. március 13-án 00:00 órától Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves vármegye egész területén elrendeli a tűzgyújtási tilalmat.
Az erdőkben és az erdők környéki területeken található avar nedvességtartalmát a napos, tavasziasan meleg időjárás nagymértékben csökkentette az utóbbi időszakban, ezzel jelentősen megnőtt a tűzveszély kockázata. Csapadék Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves vármegyében a következő napokban sem várható.
A csapadékmentes időszakban a nappali felmelegedés hatására a gyúlékony, könnyű biomassza kiszáradt, így a gyepterületeken gyújtott tüzek gyorsan átterjedhetnek az erdőkre is. Ezt jelzik a veszélyeztetett vármegyékben megemelkedett szabadterületi tűzesetszámok és a leégett területek növekedése is. Mindezek indokolttá teszik a fokozott tűzveszély kihirdetését, valamint a tűzgyújtási tilalom életbeléptetése a két vármegye területére.
Az erdészeti és a katasztrófavédelmi szakemberek az erdőtűzkockázat-értékelő rendszer működtetésével elősegítik, hogy az egyes területeken a tűzgyújtási tilalom csak a feltétlenül indokolt ideig legyen elrendelve, emellett a korlátozás elrendelése és visszavonása gyorsabban kövesse az időjárás változásait.
Tavaszi erdőtüzek veszélye és megelőzésük
Magyarországon, az erdőtüzek csaknem 100 százaléka emberi gondatlanságból fakad! Az év folyamán két kiemelten tűzveszélyes időszakot lehet elkülöníteni. A tavaszi tüzek jellemzően a hóolvadás utáni, február-áprilisi csapadékmentes időszakra esnek. A tűz terjedését segíti, hogy a vegetáció még nem zöldült ki, és az előző évről nagy mennyiségű elszáradt lágyszárú növényzet, illetve lomb található a területen, amely száraz időben könnyen lángra lobban.
A „gazosok”, nádasok, árokpartok meggyújtása, majd a tűz őrizetlenül hagyása nemcsak sok millió facsemete pusztulását okozza, hanem súlyos károkat okoz a tavasszal éledő természetnek, elpusztítva akár sok állatfaj kicsinyeit is.
A nem körültekintően végzett kerti növényi hulladékégetés is rendszeresen okoz erdő- és vegetációtüzet. Előfordul, hogy a tűzgyújtók nem számolnak az ugrótűzzel, és a szél az izzó zsarátnokokat, szikrákat messzire repíti, meggyújtva az erdőt, mezőt néha a szomszéd faházát is. Máskor a nem megfelelően eloltott kerti tűz (grillezés, bográcsozás, avarégetés után) másnap, harmadnap ugrótüzek forrásaként újraéled.
Közvetett módon a változó klimatikus viszonyok is hatással vannak az erdőtüzekre. Egyrészt megnő a tűzveszélyes időszakok hossza, másrészt a keletkező erdőtüzek sokkal intenzívebben égnek, nehezebb őket eloltani. Mivel a tavaszi tüzek 100 százalékát mi, emberek okozzuk, az erdőtűz és vegetációtűz elleni leghatékonyabb védekezés az odafigyelés, a tűzgyújtási szabályok betartása.
A tűzgyújtási tilalom idején tilos tüzet gyújtani a külterületi ingatlanokon fekvő erdőkben és fásításokban, valamint azok 200 méteres körzetében. A korlátozás ideje alatt szintén nem szabad tüzet rakni a kijelölt, kiépített erdei tűzrakóhelyeken sem. Nem minősül tűzgyújtásnak a gáz égőfej és a zárt tűzterű sütő-, főző-, melegítő eszköz alkalmazása, ha az megfelelő szikrafogóval van ellátva. A tilalommal nem érintett belterületeken is javasolt a zárt égésterű eszközök, elektromos vagy gázgrill használata, a nyitott égésterű szén- vagy fatüzelésnél ugyanis az égő zsarátnokok többszáz méterre is képesek elrepülni és meggyújtani a növényzetet.
Az aktuális tűzgyújtási tilalomról és a tűzgyújtási szabályokról a www.erdotuz.hu vagy a www.katasztrofavedelem.hu honlapon tájékozódhatnak.
A hatóság kéri a lakosságot, hogy fokozottan ügyeljenek a tűzgyújtási tilalom betartására, hiszen felelős magatartásukkal hatalmas környezeti és vagyoni kárt előzhetnek meg!
1 másodperc odafigyelés 100 órás tűzoltást és 100 éves erdészeti helyreállítást előzhet meg!
Forrás: NÉBIH
Élet születik – malacoznak a kocák
Égető kérdések az ipari zöldség termékpályán: Helyzetkép és jövőbeli stratégiák
A hamis növényvédő szerek veszélyeire hívja fel a figyelmet a Nébih
A seregélyek már párba álltak, s reggelente vidám strófákat zengenek
Sasnap a Hortobágyon
Tojáshiány – A madárinfluenza és a Newcastle-betegség teljesítőképessége határára sodorja a német piacot
Őzgidamentéssel kapcsolatos szakmai napot tartottak Békéscsabán, az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottsága közreműködésével
Elkészült az erdőGIS™, a magánerdőgazdálkodást segítő webes rendszer
Mi is pontosan a nyomon követés és hogyan működik?
Új fejlesztési támogatás nyílik az erdőgazdálkodók számára
Jogszabályi változások a moduláris tűzfegyerekkel kapcsolatban
Közlemény a mogyoródi medveészleléssel kapcsolatban:
Összefogás az illegális agancsozás ellen
Közös ellenőrzés az erdőben
Tovább terjed az afrikai sertéspestis a hazai vaddisznóállományban
Beszámoló a VII. Alpokaljai-Rábamenti-kemenesháti dúvadgyérítési hétről
Véget ért a 2026. évi Kaszó Kupa Országos Véreb Fővizsga!
Egy emlékezetes januári hajtás Sárospatakon
Agancshullás idején… 🦌
