Természetvédelem
Nekrológ
Kiszáradt a Tarna. Megint.
Hát, így vagyunk. Kiszáradt a Tarna. Megint.
Az a Tarna, amelyik régiónk egyik legfontosabb vízfolyása. Amelyik Cered térségében ered és Jászjákóhalmánál torkollik a Zagyvába, közben pedig 105 km hosszú utat jár be a dombvidéktől a síkvidékig. Az a Tarna, amelyiknek vízgyűjtő területe 2116 km2, vízhozama 0,06 m3/s és 130 m3/s között változik, közepes torkolati vízhozama pedig 4 m3/s (volt). Az a Tarna, amelyik a kutatások szerint 41 halfaj otthona, amelyek közül 12 halfaj védett, egy pedig fokozottan védett. Olyan ikonikus áramláskedvelő halak élőhelye, mint a sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus), a kövicsík (Barbatula barbatula), a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi), a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser), vagy éppen a magyar bucó (Zingel zingel), és olyan állóvízkedvelő ritkaságok lelőhelye, mint a kurta baing (Leucaspius delineatus), vagy a réticsík (Misgurnus fossilis).

Tarna kápolnai szakasza
És még ez a vízfolyásunk is kiszáradt, immár második alkalommal az elmúlt 5 év alatt. Nemcsak Kápolnánál, hanem – többek között – Verpelétnél és Szajlánál is: síkvidéken és dombvidéken egyaránt. A mederben a néhány természetes medencén kívül csak ott van még némi víz, ahol az árvízi védekezés érdekében elbontott hódgátak megmaradt torzói még egy-egy pocsolyát őriznek. Ezen a néhány liter vízen osztozik a Tarna élővilága és a térség vadállománya. Semmi nyüzsgés, semmi csobogás – az állatok néma segélykiáltását az utolsó vízcseppekkel együtt beissza a szomjas meder.
Egy pillanatra azért álljunk meg és ízlelgessük ezt a kifejezést: árvízi védekezés. Árvíz. A természet lüktető pulzusa, ami vízzel, termékeny üledékekkel és tápanyagokkal látja el a vízfolyások menti területeket. Ezt a lüktetést, ezt az életet vettük el a vízfolyásoktól, amikor gátak és depóniák közé szorítottuk, megzaboláztuk és igába hajtottuk őket. Némi földterület és néhány rossz helyre épült ingatlan védelme érdekében amputáltuk a vízfolyásokat az árterüktől, hogy az egyéni érdek felülírja a társadalmi érdeket. A műtét sikerült, de a beteg meghalt. Inkább félünk az árvíz lehetőségétől, mint az ökológiai, humán és gazdasági katasztrófát okozó biztos kiszáradástól.

Tarna siroki szakasza
Az utóbbi hetek, hónapok még azok figyelmét is ráirányították állóvizeinkre, vízfolyásainkra, akik eddig nem foglalkoztak velük. Időjárásunk szélsőségessége egyre kézzelfoghatóbbá válik – elég az elmúlt időszak súlyosan aszályos éveire gondolni, itt sorjáznak szépen: 2022, 2024, 2025, 2026…
A probléma nem helyi, hanem országos szintű. Kis és közepes méretű vízfolyásainknak ma már legalább az egyharmada időszakos jellegű, vagyis az év egy (hosszabb-rövidebb) szakaszában kiszárad. Sőt, egyes években akár a kisvízfolyások kétharmada is, miközben néhány éve az időszakos kiszáradás a patakoknak még csupán az egy tizedét érintette! Ez a növekedés már önmagában is jelzi a helyzet súlyosságát, azonban a kiszáradás ideje és a szárazság hossza is fontos információ. Szakirodalmi adatok alapján megállapítható, hogy vízfolyásaink életében, még az olyan közepes méretű vízfolyás esetében is, mint a Tarna, a kiszáradás kezdete hetekkel, hónapokkal korábbra tolódhat (sokszor már nyár elején száraz a meder), a mederszárazság időtartama pedig egy-két hétről akár kettő-négy hónapra is növekedhet. Sőt, akár fél évre is!
Bár hazánk csapadékosabb területeinek számítanak, napjainkra már a Bükk és a Mátra is olyan mértékű csapadékhiánnyal küzdenek, amivel vízfolyásaik már nem tudnak megbirkózni. Sorra száradnak ki Igazgatóságunk hegy- és dombvidéki patakjai: a Tarna, a Kövicses-patak, a Laskó és az Eger-patak felső szakasza, a Csernely-patak, a Harica, a Kulcsárvölgyi-patak…
A kiszáradással azonban nemcsak a víz tűnik el a mederből, hanem az élet is. Nemcsak egy-egy vízfolyás tűnik el elszigetelten, hanem teljes vízrendszerek száradnak ki, így az eltűnő életnek már akkor sincs honnan visszatelepülnie a vízfolyásokba, ha a száraz medrek a későbbiekben esetleg ismét vízzel telnek meg. Az életközösség felbomlik – a ritkább fajok eltűnnek, akár véglegesen is, helyüket a gyakoribb, közönséges fajok, vagy éppen az idegenhonos fajok veszik át. Amíg az egyes fajok speciális szerepét a közösség tagjai ellátják, csak a szakavatott szemek veszik észtre a változást. Az aprózók továbbra is feldarabolják a vízbe hulló leveleket, az algafogyasztók továbbra is megtisztítják a felszíneket, a ragadozók pedig továbbra is teszik a dolgukat és kordában tartják a prédaállományt. A gond ott kezdődik, mikor egyes ökológiai szerepeket már nem tud betölteni a közösség. Olyan ez, mint amikor a színművész legenda eltűnik, de a helyét egy B kategóriás kolléga még át tudja venni – az a plusz ugyan elvész, amit egy ikon hozzátesz a szerephez, de egy jó iparos még lehozza a szerepet. Csak hát később ez a színész is lekerül a színpadról, míg végül a szereplők mind elfogynak.
Ahogy az elmúlt évtizedekben a vízre tekintettünk, végérvényesen idejétmúlttá vált. Egy ritka kincsre többé nem tekinthetünk úgy, mint pazarolható erőforrásra. A vízzel való bánásmódnak a jogalkotásban és a gazdálkodásban is tükröznie KELL azt az értéket, amit képvisel a természet és az ember számára egyaránt. Szembe kell nézni az egyre tornyosuló problémákkal, változni, változtatni kell, mert az az út, amin eddig jártunk, nagyon jól látjuk, hogy hová vezetett.
A felszíni vízfolyások által szállított vízmennyiség több mint fele (világviszonylatban 59±7%) felszín alatti vizekből származik. Patakjaink, folyóink kiszáradása azt is jelzi, hogy vészesen megcsappantak felszín alatti vízkészleteink.
A magyarországi települések ivóvízellátásának körülbelül 95%-a származik felszín alatti vizekből – parti szűrésű vizekből, rétegvizekből, vagy karsztvizekből, amelyeknek a pótlódási ideje igen eltérő. Míg a parti szűrésű vizek pótlódása napokban, hetekben, addig a talajvizek pótlódása hónapokban, években mérhető. A karsztvizek stabil pótlódása akár évtizedeket is igénybe vehet.
Törekednünk kell tehát a csapadékvizek helyben tartására azok elvezetése helyett, és újra meg kell találnunk a víz helyét a természetben. Ez nem csupán egy zöld cél, ez mindannyiunk közös érdeke, különben mi is a Tarna sorsára jutunk.
Természetvédelem
Októberben újra jön a TeSzedd! hulladékgyűjtési akció
Magyarország legnagyobb önkéntes szemétgyűjtési programját idén október 12. és 18. között rendezik meg az Élő Környezetért Felelős Minisztérium támogatásával.
Magyarország legnagyobb önkéntes szemétgyűjtési programját idén október 12. és 18. között rendezik meg az Élő Környezetért Felelős Minisztérium támogatásával.

Ábra: kormány.hu
Idén tizennegyedik alkalommal rendezik meg a TeSzedd! hulladékgyűjtési akciót, a héten pedig már el is indult a regisztráció az önkéntesek jelentkezéséhez. Az akció keretében országszerte szerveznek önkéntes csapatokat különböző helyszínek megtisztítására, legyen az erdő, patakpart vagy más közterület.
“Amikor valaki lehajol egy másik ember által eldobott palackért, valójában azt mondja: ez az én utcám, az én erdőm, az én országom, az én otthonom, és én nem akarok szemetet az otthonomba” – írta az akciót bejelentő posztjában Gajdos László élő környezetért felelős miniszter.
A program idén az Élő Környezetért Felelős Minisztérium támogatásával valósul meg, az összegyűjtött hulladék elszállításáról és ártalmatlanításáról pedig a minisztérium segítségével a Nemzeti Energetikai Ügynökség Zrt. gondoskodik.
Az eseményre már elindult a regisztráció, ahol meg lehet adni, hogy a jelentkező szemétszedő önkéntesként, vagy koordinátorként szeretne csatlakozni a programhoz. Az akció önkéntes jellegét emelte ki Gajdos László miniszter is: “A szemétszedés furcsa módon összehozza az embereket: néhány óra alatt egy rakás idegenből csapat lesz, a szeméthalomból pedig tiszta terület.”
Fontos, hogy csak olyan hulladék gyűjthető, ami nem veszélyezteti a testi épséget és az egészséget. Így nem gyűjthető többek között építési vagy bontási törmelék, festék, gyógyszer, elektromos és elektronikai berendezés, gumiabroncs vagy például zöldhulladék. Ezeken kívül viszont gyűjthető bármilyen, elsősorban háztartási hulladék, ami kézzel, kesztyűben biztonságosan szedhető, zsákban elhelyezhető és elszállítható.
A TeSzedd! akcióban részt vehetnek iskolák és más oktatási intézmények is, az erre való jelentkezést megtalálják a szervezők honlapján. Az önkéntes szemétszedés keretében pedig a diákok közösségi szolgálatot is végezhetnek, az oktatási intézmény döntésétől függően 5 vagy 8 órát teljesítve az érettségihez szükséges 50 órányi kötelező szolgálatból.
A TeSzedd! akció részleteit megtalálja a szelektalok.hu/teszedd oldalon.
Forrás: Kormány.hu
Természetvédelem
Madártani érdekesség: fakó keselyű bukkant fel a Csanádi pusztákon
Egy fakó keselyű tűnt fel augusztus végén a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén
Igazi madártani kuriózum, egy fakó keselyű tűnt fel augusztus végén a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületének közelében.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Igazgatóságunk természetvédelmi őre a hajnali túzokmonitoring során a Kopáncsi-pusztáról nyugatra haladva vette észre a madarat, amely egy dűlőút menti nyárfáról rugaszkodott el éppen. Hatalmas mérete azonnal elárulta, hogy nem a környéken megszokott sasfajok valamelyike éjszakázott a fán. Mivel a nagy madár egészen közelről ugrott meg, így szabad szemmel is gyorsan azonosítható volt, hogy egy fakó keselyűről van szó. Az ilyenkor jellemző izgalom okozta kapkodás ellenére fényképeket is sikerült készíteni róla.
Fakó keselyűk ugyan időről-időre feltűnnek hazánkban, azonban jellemzően csak rövid ideig tartózkodnak itt, így mindig nagy öröm, ha megfigyelünk egy-egy példányt. Hozzánk legközelebb Dél-Európában költenek, magas hegységek sziklapárkányain fészkelnek. Magyarországon csak ritkán jelennek meg kóborló egyedei, felbukkanásuk általában vonzza a madarak iránt érdeklődőket, hiszen méretével egyik hazai ragadozó madár sem vetekedhet. Szárnyfesztávolsága akár a 280 cm-t is elérheti. Homokszínű testéhez társuló sötét evezői, szőrgallérhoz hasonlító nyaktollai és pelyhes feje igazán karakteres kinézetet kölcsönöz neki.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP
A most megfigyelt példány a nyárfáról történő elrugaszkodása után bő 1 km-t repült, majd egy gabonatarlón landolt, ahol rövid ideig tollászkodott. Később már nem sikerült megfigyelnünk a területen, de érdemes kémlelni az égboltot, mert bármikor felbukkanhat, akár többedmagával is.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Ugartyúk-hírek: zajlik a gyülekezés,és egy kiskunsági madár tragikus sorsa Egyiptomban
Több mint száz ugartyúk gyülekezik a Kiskunság három területén. Egy Kunszentmiklósnál gyűrűzött példány Egyiptomban került elő.
A nyár-végi időszak beköszöntével egyre több, vonulásra készülő pusztai madárfaj gyülekező csapatait figyelhetjük meg. Itt érdemes említést tennünk a rejtett életmódot folytató, elsősorban éjszaka aktív ugartyúkról is. Kollégáink folyamatosan végzik az egyedek számlálását, amelyek során egyre több példány kerül távcső elé, ami jól mutatja, hogy a vonulás előtti gyülekezés még javában tart.

A 2026. áprilisában orrvadászat következtében Egyiptomban elpusztult ugartyúkot, amelyet Sápi Tamás kollégánk gyűrűzött Kunszentmiklós térségében (fotó: Sápi Tamás)
Az ugartyúkok vonulás előtti gyülekezése augusztus végétől egészen október végéig tart, és szeptember közepére éri el a csúcsát. Ebben az időszakban gyakran figyelhetünk meg színes gyűrűvel jelölt madarakat is (a témával kapcsolatos korábbi cikkünk itt érhető el). Az egyedi jelöléseknek köszönhetően körvonalazódik az adott év költési sikere, a fiókák mortalitási aránya, emellett messzebbről is érkezhetnek ide gyülekező madarak, amelyek további értékes adatokat szolgáltatnak a szakembereknek. A Kiskunságban három olyan gyülekezőhely van, ahol minden évben észlelnek kisebb-nagyobb gyülekező csoportokat kollégáink, ebből kettő kiemelkedő nagyságú. Kunszentmiklóson ezidáig legalább 69, Nyárlőrincen 26, Fülöpszállás külterületén pedig 8 egyed gyülekezik. A megfigyelések során eddig 7 színes gyűrűs és egy jeladós madarat sikerült azonosítani.
Ezek a madarak a szikes puszták rövidfüvű, extenzív legelőit, valamint vakszikes mozaikos területeket választanak nappali pihenőhelyüknek, ahol fontos a legeltetéses állattartás megléte, mivel ennek hiányában az élőhelyeik elszegényednek. Ennek megfelelően átalakul a növényzet, és elfoglalják a nádas-zsiókás mocsári növények. A legeltetés nemcsak az élőhely-növényzet szempontjából fontos, hanem a trágyához kapcsolódó táplálékbázis miatt is. Kollégáink megfigyelték, hogy ott van nagyobb gyülekezés, ahol van a közelben állattartás és trágyadomb. Éjszakai táplálkozóhelyüknek szántószegélyeket, gyepperemeket, kiszáradt tómedreket választanak, mivel itt találják meg a számukra fontos táplálékokat amelyet gyíkok, rovarok, békák és kisrágcsálók alkotnak.
Kiváló rejtőszínüknek köszönhetően alkalmas nappalozó hely lehet számukra még a kukorica-, gabona- és napraforgótarlók, valamint a sekélyen tárcsázott rögös szántóföldek, ahová veszély esetén le tudnak lapulni és biztosított számukra a takarás.
Kiskunsági ugartyúk Egyiptomban
Az afrikai telelőterületeikről márciusban-áprilisban visszainduló rejtett életmódot folytató madarakra számos veszély leselkedik. Ezek közül talán az egyik legjelentősebb az orvvadászat, amely jelentős hatással van a lecsökkent és rendkívül sérülékeny európai állományokra. Itt érdemes megemlíteni azt a 2026. áprilisában orrvadászat következtében Egyiptomban elpusztult ugartyúkot, amelyet Sápi Tamás kollégánk gyűrűzött Kunszentmiklós térségében. Az adat különösen értékes, mivel ez az első olyan egyiptomi megkerülés, amely hazánkban gyűrűzött ugartyúkhoz kapcsolódik.
Milyen veszélyek leselkednek még rájuk?
Az ugartyúk és más földön fészkelő madárfajok számára a költőhelyek átalakulása szintén jelentős veszélyeztető tényező. Eredeti költőhelyük jelentős részben átalakult, így ma már másodlagos élőhelyeken; szántókon, kopár ruderális élőhelyeken is előfordul.
Természetes élőhelyein megmentésük kulcsa a legeltetéses állattartás visszahozása az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, az alacsony növényzetű költőhelyeket elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága.
A faj ugyan lehetőségeihez mérten alkalmazkodott eredeti élőhelyei zsugorodásához, ám a művelt szántókon fészkelő párok fészekalját a különféle zavarások, illetve a tavaszi mezőgazdasági munkák (pl. talajmunkák) veszélyeztetik, de az agráriumban tapasztalható intenzív kemizálás is kedvezőtlenül hat rá, elsősorban a táplálékbázisának csökkenése okán.
A faj védelme elsősorban a területek adottságaihoz igazodó földhasználati formák megvalósítására épül, de állományának drasztikus csökkenése az egyedi védelmi intézkedéseket is indokolttá teszi. A megtalált fészkek és revírek környezetében a gazdálkodási tevékenység időszakos korlátozása válhat indokolttá.

Az adat különösen értékes, mivel ez az első olyan egyiptomi megkerülés, amely hazánkban gyűrűzött ugartyúkhoz kapcsolódik (forrás: Magyar Madárgyűrűzési Központ)
Az élőhelyi átalakulások és az intenzív mezőgazdasági művelés mellett a ragadozók károkozása is jelentős lehet. A Felső-Kiskunságban a túzok és a rákosi vipera védelme érdekében a KNPI és a térség vadászatra jogosultjai tervszerű ragadozógazdálkodást folytatnak, ami kedvezően hat az ugartyúkok költési sikerére is. Így a védelmi intézkedések eredményeként az őszi vonulásuk előtt gyönyörködhetünk még szép számú gyülekező csapataik látványában.
Az ugartyúk hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft
Forrás: KNP

