Természetvédelem
Madárritkaságok is szem elé kerülhetnek a nyári égbolton
Érdemes alaposabban kémlelni az eget a nyár végi időszakban a Körös–Maros Nemzeti Park területein.
A Körös-Maros Nemzeti Park védett területei számos madárritkaságnak szolgálnak költő-, pihenő- vagy táplálkozóhelyül. Azonban nemcsak a védett területeken figyelhetünk meg ritka madarakat, néha ehhez elég csak az égre pillantanunk.

Ritka megfigyelés, parlagi sas és hamvas rétihéja interakciója az égbolton Fotó: Balla Tihamér
Augusztushoz érkezve már a legtöbb fészekből kirepültek a fiókák, a költőpárok végeztek idei utódnevelési kötelezettségeikkel. Ebben az időszakban már a déli irányba tartó vonulás is megkezdődhet számos faj esetén, illetve a fiatal, territóriummal még nem rendelkező példányok nagy távolságú kóborlásokba kezdhetnek. Így akár egészen ritkán felbukkanó madárfajok is megjelenhetnek hazánkban. Előfordulhat, hogy le sem szállnak, csak átvitorláznak az ország felett.
Mindezek miatt érdemes lehet alaposabban kémlelni az eget a nyár végi időszakban. Igazából bárhol érdemes lehet lelassulni 1-2 órára, kiülni, vagy kifeküdni olyan helyre, ahol minél nagyobb felületet látunk az égboltból, és akár szabad szemmel, vagy egy kézi távcső segítségével megfigyelni az átrepülő, keringő madarakat.
Sok nagytestű madárfajra jellemző, hogy a felszálló meleg légáramlatokat kihasználva köröznek fel nagy magasságokba. Egy-egy ilyen felszálló légáramlatban, úgynevezett termikben, akár több tíz ragadozó madár is megfigyelhető egyszerre. Egy városi parkból, az erkélyünkről, vagy akár a saját udvarunkból is megfigyelhetjük így a legnagyobb hazai ragadozó madarakat, parlagi és rétisasokat, vagy egerészölyveket, vörös vércséket. Sőt, olyan ritkaságok is szem elé kerülhetnek ilyenkor a légtérben, mint a törpesas, a békászó sas, a kígyászölyv, vagy az Európában előforduló keselyűfajok, melyek sokszor valóban csak a légterünket érintik.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
A klímaváltozás átírja a vonulás menetrendjét
A felmelegedés átalakítja a madárvonulás időzítését: egyes fajok később indulnak, mások korábban, miközben több állomány csökken.
A madárvonulás a természet egyik leglátványosabb és évezredekre visszanyúló jelensége, a ma ismert útvonalak eredete az utolsó jégkorszakig nyúlik vissza. A madarak a nyári időszakban kihasználhatják az északi területek bőséges táplálékforrásait, télen pedig a trópusokra húzódhatnak a kedvezőbb körülmények közé. A vonulás időzítését számos tényező szabályozta és szabályozza ma is, például a nappalok hosszának változása, az aktulisan elérhető táplálék mennyisége, a költés időpontja és sikere, a fiókák kirepülése és megerősödése, a vedlési ciklusok, valamint az időjárási körülmények is.

Ábra: MME
A jelenlegi, emberi tevékenység által felgyorsított klímaváltozás nem csak a madarak élőhelyeit alakítja át, hanem a vonulási menetrendjüket is. A kutatások szerint Európában mind a tavaszi, mind az őszi vonulás időzítése az elmúlt évtizedekben számos faj esetében megváltozott, ám nem mindenkinél ugyanabba az irányba.
A rövid távú vonulók egy része ősszel ma már később indul útnak és korábban érkezik, mint korábban. Ilyen tendencia figyelhető meg többek között a vörösbegynél, a fekete rigónál, a barátposzátánál vagy a seregélynél. Az enyhébb őszi-téli időjárás miatt ezek a fajok tovább maradhatnak költőterületükön, sőt egyre több egyed egyáltalán nem vonul el, hanem Közép- vagy Nyugat-Európában telel át. Hasonló jelenséget figyeltek meg számos vízimadárnál is: egyes récék, ludak és hattyúk manapság később hagyják el északi költőterületeiket, mert a korábbinál enyhébb időjárás – például nem fagynak be a vizek – mellett északabbra is megfelelő életfeltételeket találnak.

Ábra: MME
Ezzel szemben több, a Szaharától délre telelő, úgynevezett hosszú távú vonuló faj esetében az őszi átvonulás korábbra tolódott. Egyes fecske-, légykapó- és rozsdafarkúfajok korábban indulnak dél felé, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Náluk a változások hátterében nemcsak az európai időjárás, hanem az afrikai telelőterületeken és a vonulási útvonal mentén bekövetkező környezeti változások is szerepet játszhatnak.
Felmerül a kérdés: vajon jó vagy rossz a madarak számára, hogy megváltozik a vonulás időzítése? A válasz – mint általában a természetben – nem egyszerű. A madarak életciklusának különböző eseményei szorosan összekapcsolódnak egymással, például a vonulás időzítése hatással van a költésre és fordítva is. A helyzet sok faj esetében kedvezőtlenebbé vált. Ha az évezredek alatt rögzült vonulási időzítés nem változik, miközben a táplálékul szolgáló rovarok megjelenése korábban lezajlik, a fiókák kikelésekor már túl van a természet a táplálékbőség időszakán, ezért kevesebb életben maradó fióka hagyja el a fészket, vagy kisebb a kirepülő egyedek fitnessze és túlélési esélye. Az ilyen eltérések az állomány csökkenéséhez vezethetnek, és főként a hosszú távú vonuló fajoknál tapasztalhatók. Számos kutatás szerint – így az MME Mindennapi Madaraink Monitoringjának magyar adatai szerint is – ezek közül többnek az állománya Európa-szerte csökken. Ennek egyik oka lehet, hogy életciklusuk több földrészen átívelő környezeti feltételekhez alkalmazkodott, ezért nehezebben tudnak lépést tartani a gyorsan változó klímával. Itt említhető például a füsti és molnárfecskék állománycsökkenése.
Más fajok viszont az egyre kevésbé kockázatos átteleléssel, vagy a korábbi tavaszi vonulással előnyre tehetnek szert. Megnőhet a költési időszak hossza, így egyes madarak akár egy további fészekaljat is felnevelhetnek. Ez növelheti az évente kirepülő fiókák számát, és javíthatja az állomány utánpótlását. Emellett a rövidebb vagy elmaradó vonulás csökkenti az útközben bekövetkező elhullás kockázatát és az energiafelhasználást is.
A madárvonulás tehát nem statikus jelenség, hanem éppenséggel a folyamatosan változó alkalmazkodási stratégia kitűnő példája. A jelenlegi felmelegedés hatására egyes fajok nyerhetnek, mások veszíthetnek, egész madárközösség összetétele átalakulhat, eltolódhat a fajok elterjedési területe. A kutatók ezért ma már nemcsak azt figyelik, hogy mikor érkeznek vagy távoznak a madarak, hanem azt is, hogyan hatnak ezek a változások a költési sikerre, a túlélésre és az állományok jövőjére.
Forrás: Lovászi Péter – MME
Természetvédelem
Jégkorszaki vadló a Duna medréből
Vélhetően jégkorszaki vadlovak csontjai kerültek elő a rekordalacsony vízállású Duna kiszáradó medréből egy botanikai kutatás során.
A Duna rekordalacsony vízállása sokakat csábít a kiszáradó mederbe. Sokan csak „katasztrófaturisták”: néhány szelfi, és irány haza. Jóval célirányosabbak a „kincskeresők”, akik fémdetektorokkal pásztázzák át – rendszerint illegálisan, mivel ez a tevékenység is engedélyköteles! – a szárazra került medret.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – DINP
Mások csak érdekes dolgokat szeretnének látni. Lehet találni különleges sziklaalakzatokat, geológiai képződményeket, furcsa köveket, normál esetben víz alatti forrásokat, régi eszközök maradványait vagy éppen állatok csontjait.
A képen látható csontok botanikai kutatás – a kiszáradó mederben megjelenő érdekes növényfajok keresése – közben kerültek elő. Az előzetes szakmai vélemény alapján vélhetően a jégkorszakban itt élt vadlovak maradványai.
De mit kerestek itt a vadlovak?
A jégkorszakban a Kárpát-medencét nem fedte állandó hó és jég. Nem egy kietlen, fagyos sivatag volt, hanem egy fajgazdag, gyepes-cserjés-erdős, mozaikos táj, ahol a lovak is megtalálták életfeltételeiket.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – DINP
A jégkorszak elmúltával sem pusztultak ki azonnal. Még a bronzkorban is itt éltek. Eltűnésükben jó eséllyel az ember is közrejátszott…
Hogyan kerültek a Dunába a csontok?
A folyószabályozások előtt a Dunának hatalmas ártere volt, ráadásul a jégkorszakban még a vízhozama is nagyobb volt. Áradások alkalmával magával ragadta az állatok maradványait, majd a szállított kaviccsal és homokkal együtt lerakta azokat.
Az így évezredekig beágyazódott és megőrzött csontokat a jelenkor áramlásai mossák ki.
Forrás: Dr. Riezing Norbert – DINP
Természetvédelem
Esti séta a Biharugrai-halastavaknál
Esti túrára várja a természetbarátokat a Körös-Maros Nemzeti Park a Biharugrai-halastavaknál. Madárvonulás, szarvasbőgés és különleges őszi táj várja a résztvevőket szeptember 12-én.
A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén fekvő Biharugrai-halastavakhoz hívja a természetbarátokat egy nyárvégi, esti sétára. A túra során vendégek megismerhetik az itt fellelhető természeti értékeket miközben a kora őszi táj szépségeiben gyönyörködünk.

Esti húzás a magasles felett. Fotó: Wenczel Erika
A halastavak őszi lehalászásakor a tavak iszapfelülete nagy mennyiségű táplálékot kínál, mely jelentős madársokaságot vonz. A késő délutáni időpontban ezért a résztvevők valószínűleg élénkebb madármozgásnak lesznek szemtanúi. Az út során egészen közel juthatnak a gímszarvasok bőgőhelyeihez és Békés-megyében szinte egyedülálló módon a bikák öblös hangját is hallhatják.

Reggeli húzás a halastavak felett. Fotó: Wenczel Erika
Időpont: 2026. szeptember 12. 16.00
Találkozó: Biharugra, Földesi telep; Programdíj: 1500 Ft/fő, 1000 Ft/diák, nyugdíjas
A túrára előzetes bejelentkezés szükséges!
Jelentkezés, illetve további információ: Járvás Katalin területi felügyelő (Tel.: +36-30-108-7201)

Hirdessen Ön is az Agro Jageren!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

