Az utóbbi években nyár végén–ősszel rendszeresen írtam az elmúlt költési időszak eredményeiről, ezúttal is így teszek!

Kicsit távolabbról indítva: még augusztus elején tettem egy kamerabegyűjtő kört, közben ellenőrizve a kései kékvércse-költéseket. A legkésőbbi kékvércsefészekaljról teszek közzé egy fotót. Ez egy olyan láda, amely három oldalról is nyitott a jobb szellőzés érdekében. Ennek a ládatípusnak van hátránya is: a felkelő vagy lenyugvó nap besüthet a ládába, ami egy hőhullám idején veszélyes lehet, ha felhevíti a tojásokat vagy a kis fiókákat. Igaz, őket a felnőtt madarak többnyire megvédik ettől.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

A második fotón az a kamera látható, amelyet a második kékvércsés ládától szedtem le. Nos, ezért volt annyira homályos a kamerakép.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

A létrát nem jókedvemben támasztottam a harmadik képen látható, kiszáradt nyárfának! Le kellett vennem róla az ölyvfészekről közvetítő kamerát. Már a tavaszi kihelyezéskor is féltem a felmászástól. Remélem, jövőre nem ezt a fészket fogják használni az ölyvek, már csak azért sem, mert a fészek is egy hasonló állapotú, kiszáradt nemes nyáron van.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

Az aszály miatt teljesen kiszáradt a puszta, de van néhány növény, amely jól bírja ezeket a szélsőséges körülményeket. A fotón egy sóvirág látható. Több rokon fajt is használnak a kertészetekben, ezeket a ti kertetekbe is javaslom. Öntözés nélkül is meghozzák majd a virágaikat.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

Milyen jól jön egy oszlop a pusztában! Az oldalán gazdagon elhelyezkedő ürüléknyomok arról tanúskodnak, hogy a madarak milyen gyakran használják. Innen jóval kisebb energiaráfordítással lehet a pockokra vadászni, mint a levegőből, a zsákmány pedig sokkal biztonságosabban elfogyasztható rajta, mint a talajon!

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

A júniusi–júliusi hőhullám fióka- és embriópusztulásokat is okozott, főleg a kék vércséknél, de idén is előfordult füleskuvikfióka-pusztulás. Ezért vettem három kiváló hőmérőt, és nagyszámú méréssel igyekeztem olyan ládatípust kialakítani, amelyben a hőmérséklet a lehető legkisebb mértékben emelkedik a külső hőmérséklethez képest. A fotón három különböző vércseláda látható a tűző napon.

Az odúimban és ládáimban költő madarak számára két tényező volt meghatározó. Egyrészt a tavalyi költési időszakhoz képest nagyszámú új odút raktam ki, másrészt a mezei pockok gradációja már évek óta jelentős mértékű.

Vörös vércsékből 243 pár kezdett költésbe a vércseládáimban – tavaly 206, ha jól emlékszem –, ezenfelül nyolc, természetes körülmények között költő párról tudtam. Rendkívüli volt a költőládák iránti igényük. Három helyen is találtam a ládában vagy a láda alatt elpusztult vörösvércse-tojókat úgy, hogy a ládában egyértelműen két tojótól származó tojások voltak. Minden bizonnyal a költőhelyért vívott küzdelemben veszítették életüket.

Két gyöngybagolyládában is költöttek vörös vércsék olyan helyeken, amelyek az utóbbi években stabil gyöngybagoly-költőhelynek számítottak. Természetesen nem lehet tudni, hogy a gyöngybaglyokat a vörös vércsék lakoltatták-e ki, vagy a január eleji, hideg és havas két hét vetett véget az életüknek.

Kék vércsékből is több költött, mint tavaly: 85 költés indult a ládáimban, de tíz további költésről is tudtam természetes fészekben, illetve fatörzs odújában. Minden bizonnyal többen is lettek volna a kék vércsék, ha lett volna még szabad láda. Még a május végén kirakott néhány vércseládát is kivétel nélkül elfoglalták, bár ebben a vörös vércsék is jeleskedtek.

Nem kék vércsék, de füleskuvikok is elfoglaltak két, május végén kirakott D odút, tehát sohasem késő az odúk kihelyezése. Igaz, ezek már bejáratott helyek: az előző években ott vagy a közelben költöttek a madarak.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

Igyekszem tenni annak érdekében is, hogy jövőre még több költőhely várja a madarakat. Nyáron körülbelül három köbméter kiváló minőségű faanyagot vásároltam erre a célra. Nagyon köszönöm Katalinnak, Gyulának és az MME Tiszavasvári Helyi Csoportjának az ehhez nyújtott anyagi támogatást. Továbbá köszönöm a tiszavasvári, erdei fülesbaglyos helyszínünket biztosító Szentmihályi Ökoportának a deszkák hazaszállításában nyújtott segítséget! A festésben és az odúk összeállításában természetesen örömmel veszek további segítséget.

A szalakóták is nagyobb számban költöttek idén az odúimban, mint tavaly! Tavaly emlékeim szerint 103 párról számoltam be, idén már 135 pár költött, emellett hat, természetes faodúban költő párról is tudtam.

Sok csóka is volt, de őket nem tartom számon. Költött néhány pár gyöngybagoly, náluk jóval több kuvik is. A búbos bankák egy helyen röptettek fiókákat. Biztosan több helyen is költésbe kezdtek, csak a később érkező szalakóták kilakoltatták őket. Ennek három helyen is egyértelmű nyomát láttuk búbosbanka-tollak formájában.

Természetesen még sok egyéb madárfaj költött, hiszen több mint harminc azoknak a madárfajoknak a száma, amelyeket kisebb-nagyobb számban sikerült költésre bírnom. Majd meglátjuk, hogyan alakul a jövő év – rajtam nem fog múlni. Sajnos a munkahelyi kötelezettségeim jelentősen hátráltatnak ebbéli törekvéseimben.

Forrás: Zsiros Sándor – Madárles