Természetvédelem
Bükkpusztulás a Mecsekben: hamarabb kezdődött a hanyatlás, mint vártuk
A víz- és hőstressz közvetlenül is megterheli a mecseki bükkállományokat
A Mecsek egyes idős bükköseiben a fák hanyatlása korábban és nagyobb mértékben jelentkezik, mint azt néhány évtizeddel ezelőtt várták. A változás különösen feltűnő egy 315 hektáros erdőtömb déli–délnyugati kitettségű, meredek és gyakran köves hegyoldalain. Az erős besugárzásnak kitett állományokat a gyakoribb aszályok, a magas hőmérséklet és a fokozódó párologtatási kényszer együttesen terheli.

Fotó: Mecsekerdő Zrt.
A Mecsekerdő Zrt. legújabb Erdőmánia-filmjében dr. Molnár Dénes erdőgondnok a helyszínen mutatja be a bükkösök állapotváltozását és az alkalmazkodást szolgáló erdészeti munka irányát.
Egyetlen fa történetétől az állomány állapotáig
A Mecsekerdő Zrt. egy 2015-ben megkezdett monitoring keretében évről évre követi egy érintett erdőrészlet faállományának változását. A szabályos hálózatban kijelölt 32 darab, egyenként 500 négyzetméteres mintaterületen minden évben megmérik a fák mellmagassági kerületét, és rögzítik állapotuk változását. A mintába került fák között 2015-ben a legnagyobb bükk egy mintegy százéves, 33 méter magas, közel 80 centiméter törzsátmérőjű fa volt. Akkor még egészségesnek látszott, később azonban gombák jelentek meg rajta, 2019-ben pedig már egyetlen élő hajtása sem maradt. Ma részben álló facsonkként, részben fekvő holtfaként számos erdei élőlénynek biztosít élőhelyet.
Egy-egy idős fa pusztulása még az erdő természetes változásának része. Az igazi figyelmeztető jel az, amikor a hanyatlás már nem elszórtan jelentkezik, hanem egyre több fát érint, és a zárt lombkorona folytonosságát is veszélyezteti. A mecseki bükkösök egyes részein ma már ennek a jelei láthatók.
Miért vált sérülékennyé ez az erdőtömb?
A víz- és hőstressz közvetlenül is megterheli a fákat, legyengült állapotban pedig a károsítókkal és kórokozókkal szemben is kevésbé képesek védekezni. A folyamat elsősorban a 315 hektáros tömb déli–délnyugati részein feltűnő. Leginkább a magas elegyarányban jelen lévő bükköt érinti, de más fafajokon is megfigyelhetők a leromlás jelei.
A terület fáit 1897 és 1906 között, alig tíz év alatt termelték le, ezért az utánuk kialakult (kialakított), jellemzően 120 évnél idősebb állomány ma is lényegében egykorú. Az ilyen léptékű, rövid idő alatt végzett kitermelés ma már elképzelhetetlen lenne. A jelenlegi fák több mint 120 éves élete során jelentősen megváltoztak azok a klimatikus viszonyok, amelyek között az állomány fiatal korában fejlődésnek indult. Mivel a fák nagy része hasonló korú és állapotú, leromlásuk is közel egy időben, nagyobb összefüggő területen jelentkezhet. A melegebb és szárazabb viszonyokat várhatóan jobban tűrő fajok – például a mezei juhar, a virágos kőris és a barkócaberkenye – jelen vannak, de többnyire csak kis arányban. Korábban nem tartoztak a területen folyó, elsősorban a bükkre és a tölgyre építő erdőgazdálkodás fő irányához.
Az elegyes erdő kialakításához aktív segítség kell
A területen természetes úton a bükk újul a legerőteljesebben, ráadásul a szarvas és az őz a többi megjelenő fafajt szívesebben fogyasztja nála. Vad elleni védelem és tudatos kezelés nélkül ezért ismét bükk által uralt, kevéssé elegyes állomány fejlődhetne ki.

Fotó: Mecsekerdő Zrt.
Ezt mutatja a filmben bemutatott, 0,70 hektáros erdőfelújítás is. Az azon belül elkerített 700 négyzetméteren, a vad rágásától védve ma 18 fafaj újul, míg közvetlenül mellette a korábbi állománynál is nagyobb bükkdominanciájú fiatal erdő fejlődik. Ennek és néhány hasonló területnek a tapasztalatai alapján a Mecsekerdő munkatársai ma már minden kerítéssel védett erdőfelújításban törekszenek a lehető legnagyobb elegyesség kialakítására. Ehhez a kerítés mellett szükség van a konkurens növényzet körültekintő szabályozására, később a fafajok közötti tudatos válogatásra, helyenként pedig szárazságtűrő fajok pótlására is. A cél nem a bükk eltüntetése, hanem annak megakadályozása, hogy ismét szinte kizárólagossá váljon.
Nincs kockázatmentes döntés
A jelenlegi állomány állapota sok helyen már nem teszi lehetővé, hogy kizárólag szálankénti beavatkozásokkal alakítsák át. A mai erdőfelújítások a történeti, több száz hektáros kitermeléshez képest jóval kisebb egységekben történnek, de közöttük 2–3 hektáros vágásterületek is vannak. Ezek megszakítják a zárt erdőképet, és helyi szinten az erdei mikroklímát sem őrzik meg. Ilyen beavatkozás akkor szolgálhatja a hosszú távú alkalmazkodást, ha a felújítás sikeresen és minél gyorsabban megindul, és a helyén elegyesebb, állékonyabb erdő fejlődik.
Ha túl korán avatkoznak be, szükségtelenül sérülhet a még működő erdőborítás és az erdei mikroklíma. Ha túl sokáig várnak, az állomány magától is elveszítheti záródását, miközben a pusztuló fákból egyre kisebb eséllyel készülhet hosszú élettartamú fatermék. Ezzel gazdasági érték és a tartós széntárolás lehetősége is elvész, miközben a következő erdő felnevelésének és védelmének költségei megmaradnak. Ezek fedezetét a hazai erdőgazdálkodásban jelentős részben a kitermelt fa utáni bevétel biztosítja. Ez nem jelenti azt, hogy minden pusztuló fát ki kell termelni: az álló és fekvő holtfa nélkülözhetetlen élőhely. A szakmai döntés az időzítésről és a területi léptékről szól – arról, hogyan őrizhető meg a jelenlegi erdő értékeinek minél nagyobb része, miközben megteremtik a következő erdő feltételeit.
A mostani elegyesség a jövő változatosságának alapja
„A magára hagyás ebben a helyzetben nem semleges döntés. A nagy területen egykorú állomány egy korábbi gazdálkodás és egy korábbi klíma viszonyai között alakult ki. Most az elegyességet kell útjára indítanunk, a korábbinál jóval kisebb felújítási egységekben. A különböző növekedésű, állékony erdőben később könnyebb lesz a térbeli és korosztályi változatosság kialakítása. A cél az, hogy a következő erdőben már finomabb beavatkozásokkal, a zárt erdőborítást folyamatosabban fenntartva dolgozhassunk” – fogalmazott dr. Molnár Dénes erdőgondnok.
A gyorsan változó klíma a hazai erdőgazdálkodást is alkalmazkodásra kényszeríti. A feladat nem pusztán a jelenlegi állománykép fenntartása, hanem az erdőborítás és az erdő működőképességének hosszú távú megőrzése.
A témáról készült Erdőmánia-film az alábbi linken tekinthető meg: https://youtu.be/CJEOkNAR6xE
Forrás: Mecsekerdő Zrt.
Természetvédelem
Különös mintázat rajzolódik ki a Hyalomma kullancsok idei észleléseinél
Magyar kutatók hatodik éve vizsgálják a hazánkban megjelenő Hyalomma kullancsokat
Figyelemre méltó földrajzi mintázatot mutatnak a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Kullancsfigyelő programjának 2026-os adatai: az eddigi öt Hyalomma kullancs-találatból négy olyan helyről érkezett, ahol a korábbi években is észleltek ilyen kullancsot. Egyelőre nem lehet tudni, hogy véletlen egybeesésről van-e szó, vagy már Magyarországon áttelelő Hyalomma-populációk egyedeit sikerült megtalálni. Éppen ezért különösen fontos a lakossági megfigyelések folytatása – annál is inkább, mert a jelenlegi száraz, meleg kora őszi időjárás kedvez ezeknek a kullancsoknak.

Ábra: HUN-REN
Hatodik éve fut a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének Kullancsfigyelő programja, amelynek célja a Magyarországon nem őshonos Hyalomma kullancsok lakossági bejelentésekre épülő monitorozása. Ezek a kullancsok leginkább arról ismertek, hogy képesek terjeszteni a krími-kongói vérzéses láz vírusát, amely súlyos tünetekkel és akár 30 százalékos halálozási aránnyal is járhat.
A Hyalomma fajok alapvetően a Magyarországtól délebbre fekvő területekhez alkalmazkodtak, a klímaváltozás hatására azonban egyre gyakrabban jelennek meg régiónkban is. Magyarországon korábban is találtak már ilyen kullancsokat, ezek azonban feltehetően egyedi, egyszeri behurcolások eredményei voltak, például vándormadarakkal érkezhettek az országba.
A kutatás egyik fontos kérdése éppen az, hogy képesek-e a Hyalomma kullancsok stabilan megtelepedni Magyarországon. Egy tartós hazai populáció kialakulása ugyanis a fajok szélesebb körű elterjedéséhez vezethetne, és ezzel elméletileg a krími-kongói vérzéses láz hazai megjelenésének kockázata is növekedhetne.
Mit jelenthet az idei mintázat?
Ezért különösen érdekes, hogy az idei olyan területről származik, ahol korábbi években is jelentettek már Hyalomma kullancsot. Az ismétlődő előfordulásokból egyelőre nem lehet messzemenő következtetéseket levonni egy esetleges hazai populáció kialakulására. Elképzelhető például, hogy ezeken a területeken nagyobb számban fordulnak elő olyan vándormadarak, amelyek behurcolhatják a kullancsokat. Ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy már Magyarországon áttelelő Hyalomma-populációk egyedeit sikerült megtalálni.
Annak esélye, hogy Magyarországon Hyalomma kullancs által terjesztett krími-kongói vérzéses lázas megbetegedés forduljon elő, továbbra is rendkívül alacsony. A kockázat pontos felméréséhez és a megfelelő tájékoztatáshoz azonban elengedhetetlen a kullancsok hazai jelenlétének folyamatos nyomon követése.

Ábra: HUN-REN
Ebben kulcsszerepe van a lakossági bejelentéseknek. A kutatók továbbra is arra kérik az embereket, hogy figyeljék a környezetükben felbukkanó, szokatlan megjelenésű vagy viselkedésű kullancsokat. A Hyalomma kullancsok viszonylag könnyen felismerhetők sávozott lábaikról, nagy méretükről, sötét, egyszínű pajzsukról és feltűnően gyors mozgásukról.
A leírásnak megfelelő vérszívók e-mailben vagy a 2025 óta működő PragmaTick alkalmazáson keresztül is bejelenthetők. A beküldők mindkét esetben visszajelzést kapnak a program szakértőitől arról, milyen fajt találtak. További információk és elérhetőségek a Kullancsfigyelő honlapján találhatók.
A lakossági segítség kora ősszel különösen fontos: a jelenlegi száraz, meleg időjárás kedvez a Hyalomma kullancsoknak, ezért ebben az időszakban számítanak leginkább újabb felbukkanásokra.
Forrás: HUN-REN
Természetvédelem
Dámbikák horkantásától hangos az őszi erdő – elkezdődött a dámbarcogás
Micskó Zoltán természetfotós a dámbarcogás különleges világába kalauzolja az olvasót. Dámbikák küzdelme, természetfotózás és élmények az őszi erdőből.
Micskó Zoltán természetfotós élménybeszámolója:
A szokottnál is aszályosabb év már nyár végén kiszívta az életet a lombkoronából, így az erdőn való közlekedés az avar recsegésétől hangos. Csak egyvalami nyomja el a száraz levelek ropogását: a dámbikák horkantása. Az időjárási adottságok, a növénytakaró minősége és mennyisége, továbbá az állomány sűrűsége befolyásolja, de jellemzően már szeptember végén elkezdődik, és akár 6–8 héten át is tarthat a dámvad párválasztási ceremóniája, a dámbarcogás.

Fotó: Micskó Zoltán – Micskó Wildlife Photography
A dámok egészen más irányból közelítik meg a megfelelő pár kiválasztását, mint a gímszarvasok. Míg a gímbikák maguk állnak be a területen lévő tarvadcsapatok mellé, addig a dámok évről évre visszatérnek egy bizonyos helyszínre, ahol akár 40–50 bika is összegyűlhet. Ezen a területen minden bikának megvan a maga kis része, amit birtokol. Itt egy vagy több helyen kapar magának egy kisebb gödröt, amit teknőnek nevez a szaknyelv. A barcogás alatt ez lesz az ő területe, és kis túlzással szinte egész napját itt tölti. Ezen „platzok” kialakítása tükrözi a bennük barcogó bikák hierarchiáját. A külső részen a fiatalabb vagy gyengébb bikák foglalhatnak helyet, és ahogy befelé haladunk, úgy egyre erősebb, korosabb és nagyobb bikákkal találkozhatunk. A dám tarvadak, tudván ezt, preferáltan a terület belseje felé orientálódnak, hiszen a legvonzóbb egyedek ott találhatóak, és azokból ők választják ki a számukra megfelelőt.

Fotó: Micskó Zoltán – Micskó Wildlife Photography
Emberi szemmel fantasztikus élmény ezt megtapasztalni. A dámbika ilyenkor elképesztően magas „lángon ég”! Október középső heteiben szinte 24 órában talpon van, és hihetetlen nagy vehemenciával védi a területét és reklámozza magát, hogy a saját vérvonalát tovább tudja örökíteni. Enni szinte egyáltalán nem eszik, így a hónap végére a döhér súlyának jelentős részétől megszabadul, és fizikailag igencsak kimerül.
A fotózása ilyenkor több tekintetből is kihívásokkal teli. Mivel ezek a barcogó „platzok” egészen fedett rudas- vagy szálerdőben vannak, így azok zavarás nélküli megközelítése nehéz. A tarvadak jelenléte még inkább gátolja ezt, mivel azok ugyanolyan éberek, mint az év bármely másik időszakában. Továbbá technikailag sem egyszerű, mivel ezek az erdők eléggé sötétek, így a kevés fény sem használ a fotósnak. A sűrű növényzet pedig folyamatos takarást biztosít a dámoknak, így még a sokszor kis távolság ellenére sem lehet értékelhető képet készíteni róluk.

Fotó: Micskó Zoltán – Micskó Wildlife Photography
Ami pedig a legfontosabb, hogy mindig, minden esetben szükséges az egyeztetés a vadászatra jogosulttal. A dámbika vadászata ugyanis ebben az időszakban történik, és kellemetlenül érintheti mindkét felet, ha nem tudnak egymásról. Legfőképp a fotós lehet veszélyben, ha úgy kódorog a területen, hogy a vendéget kísérő hivatásosnak fogalma sincs róla, hogy ő éppen ott van…
Írta és fényképezte:
További fényképek Micskó Zoltán természetfotóstól itt érhetők el:
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Gajdos László élő környezetért felelős miniszter közleménye
Fakivágási moratórium: az állami erdőkben új szabályok jönnek



