Keressen minket

Tudomány

Debreceni Cívaqua program 2030-ra megvalósuló vízstratégiája

Print Friendly, PDF & Email

16,2 milliárd forinttal támogatja a kormány azt a Debreceni programot, ami 1980-ban kezdődött el, de meghiúsult. A 2030-ra megvalósuló vízstratégia jelentősen javítaná Debrecen felszíni vízellátását, illetve a Debreceni Nagyerdő és a Debrecenhez közeli tavak vízellátását is.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

16,2 milliárd forinttal támogatja a kormány azt a debreceni programot, ami még 1980-ban kezdődött el, de meghiúsult. A 2030-ra tervezett vízstratégia jelentősen javítaná Debrecen felszíni vízellátását, illetve a debreceni Nagyerdő és a Debrecenhez közeli tavak vízellátását is.

Papp László Debrecen polgármestere

Az 1990-es években, a Hajdú-Bihar megyei horgászok már jelezték, hogy egyre kevesebb a vízutánpótlás. Erről többször beszélt akkoriban a MOHOSZ korabeli megyei elnöke, Veres Ferenc. Azóta, a valaha 100 hektáros Fancsikai víztározó teljesen kiszáradt. Itt 1-1,2 méternyi víz hiányzik, ami 250-300 ezer köbméter vizet jelentett.  Félő, ha az időjárás ilyen marad, az elsivatagosodás folytatódik és akkor esetleg ez a tó is erre a sorsra juthat. A szakemberek a megoldást már akkor tudták, de nem kaptak hozzá támogatást. Számos előnye lesz, ha megépül ez a fejlesztés – mondta el Aradi Csaba ökológus, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója. Nagyon fontos lenne a vizet visszavinni, és ezzel élőhelyeket rehabilitálni. Így a terület élővilága is gazdagabbá válna.

Ez a vízellátás ugyanakkor a tavak párologtató felületén keresztül már klimatikus hatást is gyakorolna erre a térségre, ami szintén nagyon fontos lenne. Mindenképpen indokolt, hogy a Tisza vize ide kerüljön Debrecen mellé, a Hajdúhát és a Nyírség találkozásának területére.

Műszakilag hogyan kellene ezt elképzelni?

Nyilvánvaló, hogy a Keleti-főcsatorna, ami közvetlenül a Hortobágy és a Hajdúhát határán épült, mélyebben fekszik, mint a Hajdúsági löszháton eredő Tócó. A megoldás az lehet, amit már korábban is megterveztek, hogy egy nyomóvezetéken keresztül a Keleti-főcsatorna vizét, azaz a Tisza vizét, ide hoznák egy tározótérre. Itt egy kiegyenlítő tározóban folyamatos vízellátást biztosítana ez a csővezeték, illetve erről a magas pontról lehetne tölteni a célterületeket. A Keleti-főcsatorna vizét fel kellene emelni erre a térszintre.

A 2017-ben elhunyt Veres Ferenc a hajdú-bihari horgász szervezetek szövetségnek korábbi elnöke

Papp László, Debrecen polgármestere a Debrecen 2030 programban egy új környezetpolitikát hirdetett meg, aminek kiemelt eleme a Cívaqua program. A polgármester emlékeztetett rá, hogy hosszú évek után most sikerült  áttörést elérni. Papp László kiemelte hogy lassan fél évszázada küzd Debrecen azért, hogy a Cívaqua program megvalósulhasson.

Eljött az idő, hogy Debrecen 2030-ra megvalósítsa ezt a beruházást, ami három ütemből áll. Jelenleg az első és a második ütem előkészítése zajlik, az illetékes két minisztérium (Belügyminisztérium és az Innovációs és Technológiai Minisztérium) támogatásával.

Dr. Aradi Csaba ökológus Hortobágyi Nemzeti Park

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Tisza vize a Keleti-főcsatornából kiinduló csatornarendszeren keresztül elér a város közigazgatási területére. Lehetővé teszi megfelelő mértékben a Tócó élővízfolyás vízutánpótlását . Egy aszályos időszakban ezzel gyakorlatilag teljes egészében biztosítható a Tócó vízgazdálkodása. A második ütem megnyitja a lehetőségét a Nagyerdő irányába, és a harmadik ütem keretében a város kelet oldalán lévő, úgynevezett Jóléti tavakhoz is eljut a víz. A Nagyerdő esetében feltétlenül fontos hogy a létrehozandó víztározó kazettákkal a Nagyerdő vízutánpótlását biztosítsák. A Nagyerdő esetében nagyjából egy 100 éves őserdőről beszélünk.

A több évtizedre kiható program szerves része a fenntarthatóság és a környezettudatos tervezés, amely szervesen illeszkedik a zöld szemlélethez.

Forrás: Kossuth Rádió 2020.08.14.-én  sugárzott  Jó Reggelt Magyarország című műsora. 

Képek megnevezése:

1: Papp László Debrecen polgármestere

  1. A 2017-ben elhunyt Veres Ferenc a hajdú-bihari horgász szervezetek szövetségnek korábbi elnöke
  2. Dr. Aradi Csaba ökológus Hortobágyi Nemzeti Park

 

Képek forrása: 

  1. https://www.ipaririportok.hu/hu/autoipar/118-papp-laszlo-a-beruhazasi-bajnok-debrecen-polgarmestere
  2. https://www.dehir.hu/debrecen/elhunyt-a-hajdu-bihari-horgasz-szervezetek-szovetsege-elnoke/2017/04/18/
  3. http://medusa.hnp.hu/78-731.php

Tudomány

Különös magyar megfigyelés segítheti az aranysakál gyors terjeszkedésének megértését

Print Friendly, PDF & Email

Magyar kutatók az aranysakál viselkedését vizsgálták

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Párja pusztulása után egy nappal új nőstény szegődött egy hím aranysakál mellé Somogy megyében – derítették ki magyar kutatók az állatokra rögzített GPS-nyakörvek adatainak elemzésével. A világon egyedülálló megfigyelés egy korábbi sejtést igazol, és annak megértéséhez vihet közelebb, hogy a sakál miért képes Európa-szerte ennyire sikeres és rohamos terjeszkedésre.

A fénykép illusztráció. Fotó: Bacskai Dorottya

A toportyán vagy nádi farkas néven is ismert ragadozó aranysakál az 1990-es évek elején bukkant fel újra Magyarország déli határvidékén, azóta tartó rohamos térhódítását pedig rendkívüli alkalmazkodó képessége mellett a délszláv háború, a mezőgazdasági művelés változásai, a globális klímaváltozás, valamint a nagyragadozók hiánya egyaránt elősegítette.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az már korábban ismert volt, hogy sikeres túlélési és terjeszkedési stratégiájának egyik titka szociális kapcsolatrendszerében keresendő. Az aranysakál ugyanis családi szerkezetekben, csoportokban él, ahol az utódok neveléséből a monogám pár mindkét tagja kiveszi a részét, sőt segítőként az előző évi nőstény fiatalok is a kölykök rendelkezésére állnak. Ezek miatt pedig a sakálkölykök felnevelése sokkal hatékonyabb, mint például a potenciális versenytárs, a róka esetében.

A kutatók azt is sejtették, hogy az egymáshoz hosszútávon hűséges, monogám sakálpár valamely tagjának pusztulása után egy másik példány léphet az elpusztult egyed helyére, ezt azonban a korábbi adatgyűjtési módszerekkel nem lehetett egyértelműen bizonyítani.

Az ezzel kapcsolatos áttörés most a Soproni Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az SMP Solutions Zrt. szakértőinek köszönhető, akik 91 GPS-nyakörves aranysakál viselkedését elemezték, az állatok által bejárt útvonalak alapján.

Az elemzés segítségével Csányi Erika, a Soproni Egyetem PhD-hallgatója kollégáival egy korábban ismeretlen szituációt ért tetten egy legalább három kölyköt nevelő sakálpár és egy szomszédos területen élő nőstény között. Az adatok ugyanis azt mutatták, hogy egy nappal azután, hogy a terület domináns monogám párjának nőstény tagja elpusztult, a magányos (nem rokon) nőstény belépett a pár területére és ezt követően a magára maradt hím közelében maradt.

Ha vadászruházat, akkor->EWIDENT     Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!

Mostantól tudjuk, hogy az a szinte hihetetlen alkalmazkodó képesség, amit eddig is ismertünk a sakál élőhelyválasztásával, vagy éppen táplálkozásával kapcsolatban, az eddigieknél is szélesebb spektrumú… A párban, családban, szociális csoportban élés komoly előnyöket jelent az egyedek számára. A sakál láthatólag egy napra sem akar ezekből az előnyökből kimaradni, azonnal új társat keres magának” – mutatott rá az eredmények alapján Csányi Erikaaz Applied Animal Behaviour Science szaklapban megjelent tanulmány első szerzője.

Vizsgált sakálok által bejárt terület a nőstény halála előtt (a) és után (c). A domináns sakálpár egy fiatal utóddal (b). A szomszédos területen élő nőstény, csoportja többi tagjával (d). F1 (rózsaszín): domináns sakálpár nőstény tagja M1 (kék): domináns sakálpár hím tagja F2 (sárga): szomszédos területről érkező nőstény sakál (Fotók: Márk Gschwindt – MATE)

Az eredmények elemzésében Csányi Erika, a Soproni Egyetem PhD-hallgatója, Lanszki József, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatója, Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet igazgatója, Pölös Máté, az SMP Solutions Zrt. szakértője, Schally Gergely, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet tudományos főmunkatársa és Sándor Gyula, a Soproni Egyetem docense vett részt.

Forrás: MATE

Kiemelt fénykép: Bacskai Dorottya természetfotós

Tovább olvasom

Tudomány

TUDOMÁNY: Negyven évesek a debreceni növénytermesztési tartamkísérletek – GALÉRIÁVAL

Print Friendly, PDF & Email

1983-ban alapították a Debreceni Egyetem tartamkísérleteit, amelyek 2023-ban négy évtizede szolgálják az agrárkutatásokat.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email


A mesterséges intelligencia bevonásával folytatódik a Debreceni Egyetem multidiszciplináris agrárkutatása, az idén negyven éves szántóföldi tartamkísérlet-sorozat. Az Európában is egyedülálló kukorica- és kalászos kutatások elmúlt négy évtizedének eredményeit konferencián mutatták be csütörtökön az egyetem agrárkarán. Az 1983-ban megkezdett, nemzetközi téren is kiemelkedő jelentőségű tartamkísérletek a kezdetek óta szolgáltatnak adatokat a tudomány, az egyetemi oktatás és az innováció-szaktanácsadás számára. A kutatás-fejlesztési folyamatok felgyorsulásával pedig a tudományos vizsgálatok eredményei sikeresen jelentek meg a gyakorlati felhasználás területén, a termelésben – hangzott el a Debreceni Egyetem (DE) szakmai konferenciáján.

Balról Prof. Dr. Pepó Péter míg a képen jobb oldalon Prof. Dr. Nagy János Fotó: Debreceni Egyetem

– A tartamkísérlet-sorozat különleges nemzeti értéket képvisel, amelynek eredménye méltó folytatása a mintegy ötszáz éves debreceni felsőoktatás és kutatás hagyományainak – jelentette ki köszöntőbeszédében Kossa György, a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Prof. Dr. Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja Fotó: Debreceni Egyetem

Bács Zoltán kancellár azt mondta: lehetnek bármilyen változások, változhatnak a személyek, a szervezetek vagy éppen a tudomány, a tartamkísérletek tovább folytatódnak, hiszen az egyedülálló értéket képviselő kísérletsorozatból olyan adatsorokhoz jutunk, amelyek meghatározzák a jövőt.

Prof. Dr. Harsányi Endre, az agrár- és élelmiszertudomány fejlesztéséért felelős ágazatfejlesztési rektorhelyettes. Fotó: Debreceni Egyetem

– A Debreceni Egyetem ékszerdobozai a tangazdaságok és az agrárkutatóintézetek, amelyek minden körülmények között helyszínt biztosítanak, biztosítottak az intézmény gyakorlati agrárképzésének és terepet adnak a tudományos vizsgálatoknak, kutatásoknak. A nyolc ezer parcellán folyó unikális tartamkísérletek számtalan PhD-dolgozatnak és diplomamunkának adtak témát, ezért is nélkülözhetetlenek a tudományos és szakmai utánpótlásnevelésnek – tette hozzá Harsányi Endre agrár- és élelmiszertudomány fejlesztéséért felelős ágazatfejlesztési rektorhelyettes.

Prof. Dr. Posta Katalin, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese. Fotó: Debreceni Egyetem

Posta Katalin, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese ünnepi köszöntőjében a két intézmény több évtizedes, aktív szakmai partnerségéről beszélt.

Szabó Levente, a KITE Zrt. vezérigazgatója. Fotó: Debreceni Egyetem

– A debreceni tartamkísérlet közel egyidős a KITE Zrt. alapításával. Ötven évvel ezelőtt azzal a céllal hozták létre a Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködést, hogy a világon fellelhető innovatív technikai és technológiai megoldásokat elhozzák Magyarországra és adaptálják. Több mint negyven éve született meg az első szerződés a vállalat és az egyetem között, és azóta évről évre figyelemmel követjük a kutatás eredményeit, hasznosítjuk, adaptáljuk, továbbítjuk a megszerzett tudást. A tartamkísérletek kutatói és eredményeik hozzájárultak ahhoz, hogy ma a KITE képviseli hazánkban a legmodernebb technológiát – jelentette ki Szabó Levente, a KITE Zrt. vezérigazgatója.

A tartamkísérletek alapítói Nagy János, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudomány és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) professor emeritusa, valamint Pepó Péter egyetemi tanár, a DE Agrártudományi Doktori Tanácsának elnöke. A kutatás Kakuszi-Széles Adrienn, a DE MÉK Földhasznosítási, Műszaki és Precíziós Technológiai Intézet vezetőjének koordinálásával folytatódik.

Prof. Dr. Nagy János prorektor. Fotó: Debreceni Egyetem

Nagy János a konferencián úgy fogalmazott: a magyar mezőgazdaság eredményességét a következő években a gyakorlatban hasznosuló tudás határozza meg.

– Az elmúlt negyven évben elvégzett kutatások a precíziós gazdálkodás innovációja mellett a talajtani, növényvédelmi, növényfiziológiai, agrokémiai és meteorológiai témákban is egyre részletesebb vizsgálatokkal bővültek. Ezek megbízható, tudományos alapot szolgáltatnak a gyakorlat számára is. Ahogy a kutatásaink eredményeit összefoglaló Kukorica, a nemzet aranya című könyvünkben 16 szerzőtársammal leírtuk, az eredményeink felhasználásával országosan akár egymillió tonna terméstöbbletet lehetne elérni. A tartamkísérletek során több tízmillió adat keletkezett, ezek egy részét, elsősorban a meteorológiai információkat a DE Informatikai Kar segítségével dolgozzuk most fel, kihasználva a számítógépes kapacitásokat, mélytanulásos módszerrel szakértő eredményprogramot hozunk létre – fejtette ki Nagy János.

Prof. Dr. Pepó Péter. Fotó: Debreceni Egyetem

Pepó Péter előadásában kifejtette: az elmúlt negyven év kutatásai során egyre bővülő agronómiai, in situ, non-destruktív fiziológiai, talaj víz- és tápanyaggazdálkodási, környezetvédelmi és egyéb a vizsgálatokat végeztek el, melyek eredményei a technikai és technológiai fejlődés révén egyre több és részletesebb információt biztosítottak a növénytermesztési térben lezajló folyamatok ok-okozati összefüggéseinek feltárásához. A tartamkísérletek eredményei alapján eltérő intenzitású növényi modellek összeállítására, gyakorlati alkalmazására nyílik lehetőség, valamint a klímaváltozás aktuális, fontos kérdéseire adhatnak releváns válaszokat.

Jakab István az országgyűlés alelnöke. Fotó: Debreceni Egyetem

– A debreceni agrárkutatás és oktatás vitalitását, valamint fejlődőképességét jól mutatja, hogy idén ünnepli 155. évfordulóját a debreceni agrár-felsőoktatás. Ez alatt az idő alatt a debreceni oktató és kutató gárda mindig képes volt új dolgokat bevezetni, majd kiteljesíteni, ez pedig a folyamatos megújulást jelentette – hangsúlyozta Pepó Péter.

Dr. Kakuszi Széles Adrienn, a Debreceni Egyetem MÉK Földhasznosítási, Műszaki és Precíziós Technológiai Intézet vezetője. Fotó: Debreceni Egyetem

A tanácskozáson kilenc tématerületen – a növénytudomány, a földművelés és földhasznosítás, az agrokémia, a talajtan, a növényvédelem, a vízgazdálkodás, a vállalatgazdálkodás és kereskedelem, a precíziós gazdálkodás, valamint a növényminőség – több mint 70 kutató mutatta be tudományos eredményeit. Az ünnepi rendezvényen 8 egyetem, 4 kutatóintézet, 37 vállalat vezetője és több mint 160 cég munkatársa képviseltette magát.

Forrás: Debreceni Egyetem

 

Tovább olvasom

Horgászat

Szakirodalom: Halászati irodalmunk első nagy fogása

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, folytatva azon kezdeményezését, amelynek keretében állományának régi darabjai közül bemutat néhány olyan művet, amelyek a vadászat és halászat hazai fejlődésében fontos előrelépést jelentenek, ezúttal egy olyan könyvet választott, amely egyaránt gazdagítja a halászat, horgászat, néprajz és gazdaságtörténet irodalmát: a 19. század végének egyik legnagyobb magyar természettudósa, Herman Ottó (1835–1914) írását, A magyar halászat könyvét.

A szerzőt aligha kell bárkinek is bemutatni, hiszen egy igazi polihisztorról van szó, akit ma is a magyar tudománytörténet jelentős alakjaként tartanak számon. Annak ellenére van ez így, hogy Herman Ottó szepességi szász-cipszer családból származott, és gyermekkorában kizárólag németül beszélt. Hamar kiderült azonban, hogy sem a hazafiasság, sem a nemes eszmék iránti elkötelezettség nem hiányzik belőle: bár még csak tizenhárom éves volt, 1848-ban megpróbált jelentkezni a hadseregbe (sikertelenül), később pedig az olasz és lengyel mozgalmakban szolgálta a szabadság ügyét. Idősebb korában kevésbé kalandos, de talán hatékonyabb lehetősége nyílt elvei képviseletére: 1879-ben Szeged város – Kossuth Lajos személyes ajánlására – beválasztotta az Alsóházba a Függetlenségi Párt színeiben induló Hermant, aki onnantól kezdve folyamatosan részt vett a közéletben, minden fontosabb kérdésben hallatva szavát.

Fő működési területe azonban a tudomány volt. Tanulmányai ugyan nem ilyen irányba mutattak (a bécsi politechnikumba járt, a szülei mérnöknek szánták), de hamar nyilvánvalóvá vált a természet világa iránti olthatatlan érdeklődése. Ennek jegyében alakult – képviselősége előtt – a karrierje is: a kolozsvári Erdélyi Múzeum, majd a Természettudományi Társulat munkatársa volt, utána a Nemzeti Múzeumban kapott állást. Noha ezek nem voltak túl jövedelmező pozíciók, lehetőséget nyújtottak Herman számára a természettudományos kutatásokhoz és eredményei publikálásához. Megjelenő írásai a szakmai elismerésen túl a népszerűséget is meghozták a számára, mivel nem csupán a szó szoros értelmében vett szakmunkák kerültek ki a tolla alól, hanem tehetségesnek bizonyult a tudományos ismeretterjesztő irodalom terén is.

Herman Ottó első jelentős írása a magyarországi pókokról szólt, később pedig ornitológusként vált híressé, ez utóbbi témában jelent meg a legtöbb műve is. Arról, hogy miért és hogyan került kapcsolatba a halászattal, ő maga számolt be:

Petrányi Salamon János

Egy szegény magyar rajongva szerette a természetet s érezte, hogy nemzetének szüksége van a természet ismeretére, mely nélkül igazi szellemi fejlődés lehetetlen; de érezte azt is, hogy a tudománynak, annak a nagy egyetemnek … szüksége van arra is, a mit magyar föld termel, rejteget. A feladat nagy, szép és nemes volt s az a szegény magyar rászánta életét. … Czélja az volt, hogy megírja majdan a magyar állatvilág természethistóriáját.

Ez a „szegény magyar” a század jeles természettudósa, Petényi Salamon János volt, aki tervbe vette egy monográfia megírását Magyarország gerinces állatairól. Sajnos munkásságának valóban hányattatott sors jutott osztályrészül, mivel ez és számos másik műve kéziratban maradt, vagy egyenesen megsemmisült. Amikor azonban a megmaradt jegyzetek Herman kezébe kerültek, a halfaunáról szóló rész megihlette őt. Kezdetben csak a Petényi-kéziratok kiadására gondolt, ám később megfogant benne egy sokkal grandiózusabb terv: elhatározta, hogy ő maga fogja felkeresni Magyarország valamennyi halászvidékét, és pontos leírást készít nem csupán magukról a halakról, hanem a halászat mesterségéről is, beleértve a különböző halfogási módszereket, eszközöket, a halászok életének hagyományait és szokásait, feljegyezve az összes ezzel kapcsolatos népi kifejezést. Arra a következtetésre jutott ugyanis, hogy „a halászat az emberiség ősfoglalkozása, hogy szerszáma, fogása a népismeret, az ősrégészet szempontjából legalább is érdekes lehet: mert hiszen az ősfoglalkozások terén a nép szívósan ragaszkodik mindenhez, ami ősi, hátha egy-egy nyom elvezet oda is, ahol az írott történet eddig néma?” A halászélet kutatásától tehát néprajzi felfedezéseket is remélt.

a magyar népi halászati eszközei és szerszámai

Herman Ottó egy széles körű, zoológiai, néprajzi és nyelvi szempontokat egyaránt felölelő kutatást folytatott. 1883 és 1886 között bejárta gyakorlatilag az egész országot, és minden vidéken, ahol foglalkoztak halászattal, részletes leírást készített az ott látott módszerekről, eszközökről, továbbá magukról a halfajokról is. Munkáját nagyban megkönnyítették személyes adottságai: „sok az összeköttetésem, szeretem a népet, foglalkozását s tudok vele bánni.” Ennek bizonyítéka néhány regénybe illő jelenet a könyvben:

 

Egyáltalában mondható a magyar emberről s így a magyar halászról is, hogy mihelyt észreveszi, hogy valaki megbecsüli a dolgát, sőt ért is hozzá, tartózkodása legott eltűnik s a közlékenység szállja meg. Különösen a tudás töri meg a jeget. Egy körösmenti öreg halászt, ki sehogysem akarta ereszteni a szót, egy véletlen kérdéssel nyertem meg. Észrevettem ugyanis, hogy hálójának úszófái a vörösfűz fájából valók s azt kérdeztem:

– Hát öregem, maga is vörösfűzből faragja a párát?

Az öreg erősen megnézett, igazított a kalapján, azután így szólt:

– No már, kérem alássan, hetvenöt esztendőt értem meg; Örzsébet napján ülöm mög a feleségömmel az aranylakodalmat; mög is öttem már a java kinyeremet, de még olyan úri embör nem járt erre, a ki mögmondta vóna, hogy az a para vörösfűzből való – pedig abból való a!

Hagyományos halászati formák: a “kullogó” és a “pöndörös”

Miután az anyaggyűjtést befejezte, Herman nekifogott az összegzés és a szerkesztés munkájának. A kész mű, A magyar halászat könyve 1887-ben látott napvilágot, összesen 860 oldalon, háromszáz ábrával, tizenkét műlappal és kilenc kőnyomatú táblával illusztrálva. A képeket személyes tapasztalatai alapján maga a szerző készítette, aki intellektuális képességei mellett rajztehetséggel is meg volt áldva. A művet két részre osztotta: az első a magyarországi halászat történetével, hagyományaival és szokásaival foglalkozik, részletesen bemutatja a különböző vidékeken használt módszereket és eszközöket, a halászok mindennapi életét, természetét. A második rész „természethistória”, vagyis a tulajdonképpeni zoológiai leírás, az országban honos halfajok részletes (és szintén illusztrált) bemutatása. A művet a „mesterszavak”, a halászattal kapcsolatos népi kifejezések szótára zárja.

Magyarországi halfajok ábrázolása

Herman a könyv előszavában azt állítja, „Ezt a könyvet nem irta tudós ember tudósok– a szó czéhes értelmében – kielégítésére, hanem írta egyszerű magyar ember magyar emberek okulására, általános műveltséggel bíró emberek tudásvágyának kielégítésére.” A könyv tartalmát tekintve ez meglehetősen félrevezető, hiszen gondos kutatómunkán alapuló, tudományos igénnyel megírt monográfiáról van szó. Mindamellett Herman valóban ügyelt arra, hogy műve azok számára is érthető, sőt élvezhető legyen, akik nem tartoznak a szűkebb szakmai közönséghez. Már nagy tapasztalatra tett szert tudományos ismeretterjesztő munkák megírásában, és ez A magyar halászat könyvén is megmutatkozik. A szöveg ízes és gazdag magyarsággal megírt, olvasmányos munka, a szórakoztatva tanítás kiváló példája; az egyes fejezetek novellisztikus jellegűek, önálló írásként is megállják a helyüket.

Az érzékletes leírásokra álljon itt egy példa, a halászok táltalános jelleméről:

A magyar halász majdnem kivétel nélkül az, a mit a „jóra való magyar ember” alatt értünk. Nyugodtlelkű, becsületes; jobbadán hallgatag, de a mellett nyílt, vendégszerető; kiválóan mértékletes; munkában serény és kitartó. Legtöbbször bámulatos a megfigvelő tehetsége, mely mindent felölel, a mi a vízben s a víz körű van; hozzá példásan rendszerető, ki sohasem pihen le addig, a míg szerszámját rendbe nem rakta.”

Hangulatos életkép-leírás a halászok mulatságának az ismertetése:

De mikor beüt a jó szerencse, vagy vendég vetődik közéjök, akkor erősebben lüktet a bokor mulatozása; a kisbiró sűrűn jár a kancsóval a pinczébe s járja a felköszöntés, meg a tréfás szó is; és ha ügyes a vendég, kicsalja azt a magyar természetet, mely akkor nyilatkozik a maga zamatosságában, a mikor a kulcsos, poharat ragadva, a szoba közepére áll s a bokor tagjai körbefogják; kiki tele pohárral.

Ekkor rákezdi a kisbiró:

 

“Én vagyok a halászlegény,

Én járok a viz tetején;

Én fogom az aranyhalat

A tihanyi hegyek alatt.

 

Könnyű apró halat fogni,

De nehéz megtisztogatni;

Könnyű szeretőt tartani,

De nehéz tőle megválni.

 

Megváltam én szeretőmtől,

Mint a zöld ág levelétől;

Messzire estem szegénytől,

Hirét sem hallom senkitől.”

Leginkább csak az első versszakot éneklik; a kulcsos csöndesen, a legénység élénken bokázik; közben-közben hol az egyik, hol a másik magasra ugrik s nagy erővel összecsapja a levegőben a két lábát; az a nehéz, kemény halászsaru ilyenkor akkorát szól, mint valami kölyökágyú. Ez a halászverbunk. Semmi kicsapongó sincsen benne; sőt, inkább komoly, mint víg.

Nép horgászszerszámok

A halászat egyes formáinak ismertetése során is hű marad önmagához Herman, és nagyon olvasmányosan fogalmaz. A horgászatot például így vezeti be:

 

„A halászat őstörténete reátanított, hogy a horogéul való halászat a legősibb halászati módok között foglal helyet … Azt is láttuk, hogy a mai legmagasabb fokon álló horgászat, amely a mesterséges csalira épít. alapelve szerint az őskorból származik. … Mindezeken kívül a horgászat az, a mely a halásztól a legtöbb tudást kívánja. Ismernie kell a halas víz természetét, a benne élő halaknak e természethez való alkalmazkodását, a halak táplálékát, sőt még a módot is, hogyan ragadják meg azt. Ismernie kell az évszak, az időjárás, sőt az éj és nap szakának befolyását is a halak életmódjára. Végre ismernie kell szerszámának tulajdonságait s innen a fogást. Csak a midőn ezekkel tisztában van, csak akkor foghatja meg azt a halat, a melyre szüksége van s épen ebben a biztosságban rejlik a horgász művészete.

Nem hiányzik a leírásából a hazafiasság és a nép iránti szeretet sem:

Ki merem mondani, hogy az oly tökéletességre fejlődött angol horgászat a magyar népiesnek csak finomított képmása: de még az is áll. hogy a magyar népies horgászatnak vannak oly részei is, a melyek az ún. sportszerű horgászaton túltesznek. A magyar népies horgászatnak legjellemzőbb vonása az, hogy a horgász tudatosan azon van, hogy szerszámjának minden része, külsője szerint, minél természetesebb legyen: evvel pedig biztosabban éri el azt az eredményt, a melyre a sportember szerszámjának finomsságával törekszik.

Leliismeretes íróként és tudósként azonban a negatívumokat sem hallgatja el, kapcsolódjanak akár magához a halászati tevékenységhez, akár az emberi jellem árnyoldalaihoz. A halak felbontásáról szóló leírásánál például az olvasó alighanem elbizonytalanodik, hogy örülnie kell-e Herman érzékletes stílusának, részletes ábrázolásmódjának:

A halhasítás roppant mocskos egy mesterség; ebben fölötte áll még a timárságnak is. A halak nyálkája ezerszeres rétegben egymásra szárad s mindent ellep, a mihez a hal teste, a hasító keze hozzányúl; asztal, kosár, kád, késnyél, a hasítok keze, köténye barna kéreggel van bevonva, a melybe a hal pénze belészárad. S már e kéreg is erős bűzöket fejt ki, a melyek a száradó halak, az elszórt apróság s a halzsírüst gőzével, bűzével összeházasodva, oly légkört teremtenek, a mely a purgatórium illető osztályában is megtenné puhító hatását még a legmegrögzöttebb lelkekre is.

Hasítótanya: száradni kitett, kihasított és sózott halak

Az orvhalászatot így vezeti be:

Hasonlatot keresve az orvhalász számára, csak a nyest juthat eszünkbe … A nyest nappal nem mozdul ki odvából; alszik, tehát ilyenkor ártatlan; de a mint a nap leáldozott s az első csillag felragyog az ég boltozatán, a nyest ébren van, rabolni, fojtogatni indul. …. Szakasztott ilyen az orvhalász is. Napközben a faluban „csöndes, jóravaló állampolgár”; nem vét a légynek sem; de a mint az esti csillag kiragyog, elindul „szétnézni” …

A bámulatos az, hogy a halász időjártával mégis észreveszi, hogy a szerszámját „feljárják”; mert bámulatos az a halászszem és – nem mondhatom másképpen – az a halászszimat; s ekkor magától kezdődik a magyar népet jellemző megtorlás, a melyhez képest az ángolszász „lynch”, vagy a m. kir. statárium csupa játék, mert ez a kettő kurtán végez, holott az a magyar megtorlás életfogytig; tart.

Herman olyan szempontokat is alkalmazott a könyvben, amelyek már a jövő felé mutatnak előre, és a fenntarthatóság, mai kifejezéssel élve, a dinamikus ökológiai egyensúly kérdéskörét érintik:

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Mind apróbb szemre kötik a hálót, hogy még·azt az istenadta ujjnyi keszeget, süllőt, pontyot, csukát, őnhalat is a szárazra kerítse …Hát ezt csinálja az aprósággal s bámul, panaszkodik, hogy a nagy hal egyre ritkul; mintha nem tudná, hogy a ki minden csirkét megöl, nem lesz annak se tyúkja, se kakasa, se tojása.

Ezt a témát egyébként egy későbbi művében (A halgazdaság rövid foglalatja) bővebben is kifejtette, mintegy összekapcsolva az élővilágot megfigyelő tudós és az ország gazdasági-természeti értékeit megvédeni igyekvő államférfi szerepkörét.

“Kuttyogtató” halász a Tiszán

A magyar halászat könyvének jelentőségét és hatását nehéz lenne eltúlozni. Egy olyan munkáról van szó, amelyhez foghatót azelőtt nemcsak Magyarországon nem csináltak soha, de még Európában sem nagyon. Összehasonlításként: a Petényi kézirataiban szereplő hatvanhét halfaj Herman könyvében négyszázhatvanra gyarapodott, a „mesterszavak” (halászati kifejezések) száma pedig százhetvenötről csaknem ezernyolcszázra.. Kulcsszerepet játszott az időzítés is: Herman Ottó még majdnem abban az állapotban tanulmányozhatta a halászatot, ahogyan az évszázadokon át virult. A nagy folyamszabályozási munkálatok és lecsapolások azonban ekkor már éreztették hatásukat, és pár évtized múlva az általa tapasztaltak egy része már csak az ő írásaiban maradt meg.

A  kiadványról olyan jelentős személyek nyilatkoztak osztatlan elismeréssel, mint Hunfalvy Pál akadémikus vagy éppen Kossuth Lajos. Többen sürgették Hermant, hogy a nemzetközi ismertség elősegítése érdekében adja ki németül is a művet. Egy ideig valóban foglalkoztatta a gondolat, bár a terv megvalósítása komoly nehézségekbe ütközött: “azt mondtam: nem lehet, mert a német nyelvben nincsen hozzá való mesterszó! Kiraktuk egymás ellenében s kisült, hogy igazam van: 200 és valami harminc német szóval nem lehet 2500 magyart forditani.” Az idegen nyelvű kiadás így végül nem valósult meg, de a szakmai elismerés külföldön sem maradt el. Itthon pedig korszakos jelentőségűnek bizonyult A magyar halászat könyve, amennyiben – Herman Ottó egyik életrajzírója szerint –  „lelkes buvárok egész raját termékenyitette meg és buzditotta a tárgyi néprajz müvelésére; és tény, hogy tárgyi néprajzunk ifju generációja ezen a munkán nevelkedett, ebből meritett buzditást, ebben talált irányt és ebből tanult mesterkéletlen rendszert.” A mű maradandó értékét pedig mi sem mutatja jobban, hogy többször is kiadták újra, 1991-ben és 2008-ban. Herman Ottót tehát méltán lehet a magyar tudománytörténet legnagyobb alakjai között emlegetni; könyvét pedig bizalommal kézbe veheti bárki, akit érdekel a magyarországi halászat és horgászat története, hagyományos eszközei és módszerei, s szeretne bepillantást nyerni egy olyan életbe, amely hazánkban a legősibb időktől kezdve egészen a modern korig szinte változatlan fomában fennmaradt.

Szabó Ádám
Logo

 

Felhasznált irodalom

Bíró Péter: „Herman Ottó és a magyar halászat”, Magyar Tudomány, 2005/2, 232.

Herman  Ottó: A magyar halászat könyve I-II.  Budapest: Kiadja a K. M. Természettudományi Társulat, 1887.

Kiss József: Herman Ottó élete és munkássága. a HOLOCÉN Természetvédelmi Egyesület, 2000.

Lambrecht Kálmán: Herman Ottó : Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Budapest: Biró Miklós, 1920.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár: Digitalizált múlt| Herman Ottó: A magyar halászat könyve. Online elérés: http://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/hirek-esemenyek/konyvtari-hirek/digitalizalt-mult-herman-otto-a-magyar-halaszat-konyve

2023-09-19.

Székely Sándor: Herman Ottó. Budapest: Művelt Nép Könyvkiadó, 1955.

 

 

 

 

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.