Vadászat
Így kezdődött!
Mikor gyermekkoromban először láttam az erdőben gombázás közben zöld ruhás puskás embert, még nem gondoltam, hogy valaha az életben én is hasonlóan fogom járni Nimród útjait. Édesapám, aki nagyon szerette az erdőt és annak minden élőlényét szóba elegyedett a vadásszal, és hosszan beszélgettek.
Gyerekként a sok ismeretlen szó és kifejezés semmit nem jelentett nekem, de rendkívül kíváncsivá tett. Beszélgettek őzről, szarvasról, vaddisznóról. Azt már tudtam, hogy melyik hogy néz ki, de miért kell meglőni őket mikor olyan aranyosak, még nem tudtam felfogni.
Ezután a találkozás után kéretőztem, had menjek át Ernő bácsihoz megnézni az őzikéjét, mert az nyílt titok volt, hogy otthon nevel egy gida korában talált szép szemű – számomra – csodát. Az engedélyt megkaptam azzal, hogy fél óra múlva haza kell érnem. Boldogan rohantam át és kiabáltam a kerítésnél – Ernőbá’, Ernőbá’!
Az öreg szemében a rá jellemző huncut mosollyal, lassú, kimért lépésekkel jött kaput nyitni.
– Na mi van öcskös, jöttél vadat nézni?
– Igen! Ha szabad.
– Na gyere.
Azzal kézen fogott és bevezetett a ház háta mögött található nagy udvarba.
Ez nem is udvar volt, hanem inkább egy mini állatkert. Galambok, tyúkok, de még hányféle? Nyulak, libák, kacsák és az őz mellett egy elkerített részen vaddisznó. Gyermeki szemem nem győzött betelni a sok-sok csudától. Ernõ bácsi szépen sorban elmondta melyik milyen fajta, miért tartja. Húsáért vagy értékesítésre vagy csak úgy. Elmesélte az őzike történetét is, amit egy kerületbejáró körútján a kutyája talált.
A kutya mintha megérezte volna, hogy róla van szó, álmosan bújt elő a szénakazalból és nagyot ásítva lustán jött felénk.
– Na Frici, te is előkerültél?
Az igazi magyar vizsla – mert az volt –, egy pillanat alatt felébredt és büszke tartásával szaporázta lépteit a szerető gazdihoz, majd előtte magasra emelt fejjel leült. A meglett erdőjáró kemény de gyengéd keze megsimogatta a fejét, amely szemmel láthatóan nagyon jólesett neki.
– Én is megsimogathatom?
– Persze, ha nem félsz.
Miért féltem volna, hiszen olyan boldogság volt a szívemben a sok csoda láttán, hogy semmitől nem féltem. Meg persze az öreg szúrós szemmel nézet rá és a Frici kezes bárány lett. Ő találta a gidát.
– Hogy is történt Ernőbá’?
– Kettesben sétáltunk, mikor egyszer csak jelzett a kutya és egy irányba nézve megmerevedve leállt. Mán’ megnézem, mit jelez ez az eb. Pár lépés után a fűben ott rejtőzött a gida mellette az elpusztult suta.
– Mi az a suta?
– Hát fiam az az őzmama. Hogy mitől pusztult el, fel nem foghatom. A gidát magamhoz vettem, mert ő is az enyészeté lett volna. Aztán cumisüvegből a rozi tején felneveltem. A rozi egy kecske, néd’ csak, ott van hátul. De gyere, mutatok valami érdekeset neked, ilyet úgyse láttál. – Azzal odalépett egy ketrechez, aminek rácsán benézve egy vörös gombócot láttam csak.
– Mi az Ernőbá’? Nem látom.
– Hát róka.
– A tyúktolvaj?
– Nem tolvaj az, csak ő is élni akar. Meg a kölykeit is nevelni kell neki. Dúvadnak titulálják és irtják, pedig szükség van rájuk. Rengeteg egeret, pockot megesznek. Néha meg betévednek a tyúkólba, akkor ott is rendet raknak. Be kéne zárni rendesen akkor nem csinál bajt.
Mire ideértünk, már nem egy, hanem több félóra is elmúlt. Arra lettünk figyelmesek, hogy anyám kiabál a kerítésen.
– Hú, most kikapok – mondtam, de az öreg kezem megfogva vezetett a kapuhoz. – Nem lesz semmi baj, csak nyugi.
– Eta, engedje ezt a gyereket máskor is hozzám, mert látom, hogy érdekli a dolog.
– Hát, ha nem zavarja, akkor jöhet.
– Aztán ha nő még egy picit, akkor elvinném lesre is.
– Pici ez még ahhoz – mondta anyám.
– Hát tudja, abból lesz csak igazi vadász, aki nem csak lövi, hanem óvja, védi, eteti, és főleg tiszteli a vadat, aki mán gyerekkorában magába szívja az erdő szellemét, és abban nő fel. Mert városi puskásból van bőven. De minek?
Hát valahogy így kezdődött. Ezután mikor nem volt iskola, szinte mindig ott voltam, ha az öreg is ráért. Hallgattam a történeteit, amik egyre jobban megmaradtak bennem, és egy idő után már nem volt kérdés milyen utat fogok járni. De arról egy kicsit később.
Vadászat
Vadászati lehetőség: Nyúlvadászatot hirdet Biharnagybajom – MEGNÉZTÜK
Mezei nyúl vadászati lehetőséget kínál a Hajdú-Bihar vármegyei Dózsa Vadásztársaság, Biharnagybajomban. A Nagy-Sárrét szívében gazdálkodó társaság mintegy 5400 hektárt kezel. Széles legelők, kaszálók és a Nagyalföld sík vidéke várja az ideérkezőt. Aki már járt itt, messziről megismeri a templomtornyokról a községeket – még akkor is, ha odakint eltévesztené az irányt. De ettől nem kell tartani: hamar útba igazítják errefelé azt, aki megtévedne.

A vadásztársaság a Dózsa Agrár Zrt. székházába kapott helyet, amely Biharnagybajom szívében impozáns, helyi védelem alatt álló épület. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Biharnagybajomban – vagy ahogy a Nagy-Sárrétben mondják: „Bajomban” – aligha kell attól tartani, hogy valaki nem talál ide. Ha itt egyszer beleállnak valamibe, abból aligha lehet kiverni őket. Amit elhatároznak, azt véghez is viszik – ésszel, nem konokságból. Ez a régi Nagy-Sárrét szíve, és mint tudjuk: a vízzel küzdeni aligha lehet. A „húzd meg – ereszd meg” még a jelentésében is ott él az emberekben: ha nem megy így, majd megy úgy, mert olyan nincs, hogy „nem lehet”. Az kizárt. Akkor majd: ahogy lehet.

Balról Hodosi András titkár, Dobos SÁndor vadászmester és Tóth László, a híres vagy éppen hirdhedt bajomi avatás hagyományőrzője. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha a régi vízi világ ma már hírből sem akkora, mint száz éve, a csatornákon, azért még megmutatja magát a kacsa. S azon is törik a fejüket, mely legelőkre lehetne vizet engedni, hogy újra összegyűljön a vízi vad – mint Balmazban, teszi hozzá valaki. Azaz Balmazújvárosban. Beszélik, hogy ott csuda dolgokra képesek: „Adok én Pistának annyi szénát, amennyit teremne a legelője, csak árasszuk már el…” – így beszélgettek a minap két hajtás között. És lássuk be: sok igazság volt benne.

Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Errefelé úgy van, hogy aki jól beszél, azt meghallgatják. Megforgatják utána a dolgot, és maguk között a legjobbat választják. Nem is rossz, ugye?
Most éppen arról beszélnek, hogy százat… majd abban egyeznek meg, hogy akár 150 nyulat is meg lehetne lőni – úgy is, hogy a tagság karácsonykor és szilveszterkor még vadászhatna egy utolsót.

Az első hajtás végén, az útig csak, a töltésen keresztül lehetett kijutni. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Sokba nem is telik. Az elnök meghallgatja a többieket, de abba nemigen szól bele más, csak aki tudja is, mit beszél. Amolyan rögtönzött IB, vagy valami ahhoz hasonlatos – nem elvonulva, kizárva a többieket, hanem csak úgy, ott helyben. Miért is kéne bármit titkolni? A vendégek is tudják meg, s hátha lesz köztük olyan, aki jövőre visszatér.
– Szállást? Ebédet adunk-e?
– Hogyne adnánk! Meg akkor mi se maradunk éhen.. – teszi hozzá, de már csak úgy halkabban.

Gyűlik a teríték! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Elcsendesedik a társaság, mert eszébe jut mindenkinek a tegnap főzött töltött káposzta vagy a múlt heti birkapörkölt. Nem is bírják sokáig, az egyik meg is szólal:
– Erikát hívjuk, ugye?
– Ha nem ő főz, akkor nem is jövök hajtani!
Az elnök jólesően körbenéz. Ez a bajomi nép. Ha bekötnék a szemét, akkor is tudná a beszédből, arrafelé mennek: lesz hajtás és látja, hogy lesznek hajtók is. Rendes, puskás hajtók. Mert errefelé szokás az is, hogy ha vendég jön, s aki várja, az nem viszi magával a puskát, hanem segíti, irányítja: „Na komám, itt menjél, és jól figyelj, mert akár kacsát is lőhetsz!”

Magyarország legnagyobb vadászati portálja
Akinek meg kutyája van, az segít a másiknak, mert tudja, hogy annak is van – csak éppen most gyógyul a lába. Legközelebb majd ő hozza a kutyáját, mikor emez fial… ha fial. Aki meg esetleg tévesztene, azt majd megnevelik, mert szégyent ne hozzon se a társaságra, se a falura. Hogy nézne az ki? Társasvadászatra jöttél, nem?
– Kinek a telefonszámát adjuk meg?
– Kijét másét? Csakis a Dobosét! – mondja az elnök.
– Úgy van! Jól beszél az elnök, a vadászmester egyeztessen! – teszi hozzá Tóth Laci, és máris csillog a szeme. Huncutság úszik a levegőben!

Molnár Lajos várja vadszállító traktort. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Nevet mindenki, csak Dobos Sanyi igazít egyet a sapkáján:
– Jössz te még az én utcámba, Tóth Laci!

Ezen a képen a helyi, bajomi szokásjog szerint elékszített terítéket láthatjuk. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A minap így ment a beszéd Biharnagybajomban, arra fent Püspökladánynál, kint a legelőn. Másról is esett szó, de jobb az ilyen ízes beszédet élőben is meghallgatni s hogy én is segítsek egy kicsit Dobos Sándor vadászmesternek, meg Tóth Laci mellé is álljak – az alábbi telefonszámon lehet érdeklődni.

Itt pedig az érkező vendégek tiszteletére elkészített teríték látható – szintén Biharnagybajomban. Forrás: Rákosi Lajos
Még előtte, hogy komolyra fordulna a szó:
Biharnagybajomban szállással és főzéssel várják a vendéget. A szállítás jól felszerelt pótkocsikkal történik, profi, puskás hajtókkal, akik amúgy vadászok is és jó kutyák is akadnak arrafelé! Csak bírja ki mindenki a szántást és a vetéseket, mert itt napok óta esik az eső, és nem gyerekjáték egy-egy hajtás a bajomi határban…
Dobos Sándor vadászmester
+36 30 649 9099
Agro Jager News
![]()
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Vederbe szorult a feje egy őznek, de megmentették

Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Nikolék ma éppen úton voltak az M0-ás autópályán, amikor Ecser és Vecsés között észrevettek egy őzet, amely teljesen elveszetten mászkált össze-vissza egy kék vödörrel a fején, majd hamarosan elterült a földön, ahogy teljesen kimerítette a reménytelen küzdelem, hogy megszabaduljon tőle, de ez sajnos nem sikerült neki – tájékoztatott a Fót és környéke Természet- és Állatvédő Egyesület.

Az állatvédők vették észre a szerencsétlenül járt őzet.
Megközelítését nemcsak az autópálya, de egy kerítés is nehezítette, ezért azonnal segítséget kezdtek keresni. Így jutottak el az Ikarus vadászházba, ahol egy kedves, idős vadász habozás nélkül indult velük a helyszínre, majd miután meglátta az őz szorult helyzetét, telefonon kért segítséget.

Műanyag vederrel a fején találta az őzre a fótiak.
Hamarosan még két vadász érkezett a területre. Ahogy odaértek, óvatosan megközelítették az őzet. Egyikük biztosította a lábait és a hátsó részét, a másik pedig – szinte ráfeküdve, hogy ne sérüljön – megpróbálta lehúzni róla a vödröt. Szerencsére volt füle a műanyag vödörnek, így sikerült annyira megfogni, hogy az végül lecsússzon az állat fejéről.

Magyarország legnagyobb vadászati portálja
A következő pillanat igazán szívmelengető volt: az őz egy szempillantás alatt felpattant, majd teljes erőből futni kezdett az erdő felé. Szabadon.
A vadászok elmesélték, hogy sajnos sokan hagynak szemetet a környéken. Valószínűleg ezt a vödröt is valaki eldobta, és az esőzések után víz gyűlt fel benne. Az őz inni próbált belőle, a feje azonban beszorult, és többé nem tudta kiszabadítani magát.

Vadászok és állatvédők összefogásával sikerült megmenteni a nyomorult állatot.
Ez a történet egy újabb figyelmeztetés, hogy milyen könnyen okozhatunk kárt a természetben – akár egy eldobott, jelentéktelennek tűnő vödör is életeket veszélyeztethet.
Ezúton is szeretnék óriási köszönetet mondani a vadászoknak az azonnali és önzetlen segítségért. Nélkülük ma nem futott volna vissza az erdőbe egy megmentett élet.

Ebbe a vederbe szorult az őz feje.
Vigyázzunk környezetünkre, mert az nemcsak a miénk – megosztjuk más élőlényekkel is!
Fót és környéke Természet- és Állatvédő Egyesület
Vadászat
Rapsic testvérpár bilincsben
A Terrorelhárítási Központ műveleti egységeinek bevonásával fogtak el két orvvadászt Tapolcán
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Három Tapolca környéki helyszínen csaptak le a rendőrök. Orvvadászat, lopás és lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt folyik nyomozás a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányságon egy tapolcai testvérpárral szemben. Összehangolt akcióban – a Terrorelhárítási Központ műveleti egységeinek bevonásával – december 3-án hajnalban csaptak le a két férfira Tapolcán, illetve az egyik környező településen.

Fotó: TEK
Az 53 éves férfi augusztus közepe óta úgy ejtett vadakat több vadásztársaság területén is, hogy nem volt engedélye hozzá, ezért az egyik hozzátartozója nevére kiállított vadászigazolványt használta. A jelenlegi információk alapján a vadak elejtéséhez tiltott vadászati eszközöket használt.
Az elejtett állatokat ellopta, majd a húsukat vélhetően értékesítette. Az így okozott kár meghaladta a több millió forintot. A nyomozók a kutatások során az egyik autó csomagtartójában megtalálták a legutóbb elejtett, krotália nélküli szarvast.
A tapolcai elkövető többször is átadta lőfegyverét az engedélyekkel szintén nem rendelkező, 46 éves testvérének, akit ugyanúgy orvvadászat miatt fogtak el.

Fotó: TEK
Mindkettejüket kihallgatták, és őrizetbe vételük mellett kezdeményezték a letartóztatásukat.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131





You must be logged in to post a comment Login