Vadászat
Magunk közt
A kilométerórára pillantok 162-őt mutat Alig észrevehetően, de jobban betámasztok az anyósülésen és rövid imát mormolok csak érjünk ki időben! Bizony, késésben voltunk, tehát barátom ráállt a kisautó torkára és két kézre fogta a kormányt. Amikor izzó motorral a gyülekezőhelyhez értünk, már tudtuk, nem lesz baj.
Szinte senkit sem ismertem. A kézfogások alatt óvatosan figyeltem őket, hiszen velük kell töltenem egy hétvégét az erdőn A hajtás azonban folytatódik, csikorgó gumik, arccal a vadászház felé!
A standokra tulajdonképpen kiestünk. Szétszóródtunk a völgyben, és végre körülnézhettem. Kapkodó pulzusom magához tért, ráncos homlokom kisimult és ellazítottam magam.
Micsoda hely! Előttem a bokrok, fenyők takarásában a vadászház – ha van száz méterre –, felettem három hatalmas nyír – a madarak forgását elősegítendő –, fiatal telepítés, szálas erdő, meredek oldal . Mi kell még? Kell még langyos avarszag, lila-kék ibolya a szálfa tövében, énekes- és feketerigó-duett békakísérettel, macskabagoly-vokállal Teljes döbbenetemre ez mind adott volt. Gyanús Azért az ennyire idillikus, ennyire klappoló este gyanakvóvá tett.
Aha! Akkor biztos valami emberi zajt, autót, repülőt kell halljak, harangszót, vagy valamit és elkezdtem fülelni.
Semmi .
És szép lassan rájöttem, hogy olyan csodálatos alkonyatban van részem, amiben idén még nem volt. Kalapom karimáját fel-, a puskát pedig összepattintottam. Egész este kábultan bambultam, szívtam magamba ezt a hamisítatlan tavaszi zsongást, ami nyugtatóbb volt, mint valaha Éreztem, ahogy hömpölyög felénk az éjszaka, és már jóval a vacsoracsillag után elkezdem tervezgetni, hogy honnan jöjjön majd a szalonka Mert így szoktam.
Egy elfúló kettőzés dobott vissza a valóságba. Na-na! Majd mellettem reccsen egy dupla Néma csend, csak a kabát neszezik rajtam a forgolódástól, az agyból pedig szinte vizet fakasztok. De minden hiába, a csend még nagyobb lett, én pedig óvatosan beballagtam házhoz.
* * *
A vacsora alatt nem volt nehéz a többiek közé csiszolódnom. Közvetlenek voltak, érdeklődőek és Vadászok. Ahogy mélyült az éjszaka harsányabbak lettek a nevetések. Összeállt ismét a csapat, és jó volt látni, ahogy a hajtós hétköznapokat feledve mulatnak a régi tréfák könnypotyogtató csattanóin. Én is velük hahotáztam ismeretlenül is.
Hajnalban egy hatalmas vágás szélén léptem ki a kocsiból, magas hagyásfák alá, egy lábaserdő mellé. A sötétben először a magas erdő felé pislogtam, háttal a völgynek. Jó nagy sűrűben álltam, még disznókat is szívesen láttam volna, amikor a harsány reggeli madárkoncertbe egy kettőzés robban mögülem. Lepillantok a völgybe, ahonnan a lövések jöttek. A teknő alján vastagon gomolyog a pára-köd, valahol ott, ahol a többiek állhatnak Ott forognak a madarak! gondoltam, és úgy néztem a kavargó, fehér leplet, mint egy ajtót, ami mögött tudod, hogy nagy dolgok történnek éppen, de nem láthatod.
Kivilágosodott.
Ballagni kezdtem lefele az oldalban és nem akartam, hogy odaérjek a többiekhez. Egyedül szerettem volna lenni ezzel a hajnallal, a kelő nappal, de az oldalamat nagyon fúrta a lövés, szóval rövidre fogva, szinte ügetve értem hozzájuk. Madár sehol kalapok a fejen , de már messziről hallani az egymás szavába vágó beszámolókat. El lett hibázva a cvikk .
* * *
Napközben teljes rehabilitáció. Fény, illat, madarak, levegő, pihenés. Telefonomra pillantottam keresett-e valaki , de térerő egy leheletnyi sem mutatkozott. Remek! Nekem nem hiányzik. Nagyon élveztem, hogy végre megint én vezetem magam és nem a tempó sodor, lehetek kényelmes és tunya, és ha úgy tartja kedvem, bátran dőlhetek le egyet hunyni a hátsó szobába. Ment az adomázás, és jólesett, hogy kacagva, a válasz, a nagyobbat mondás kényszere nélkül hallgathattam a nem is oly régi emlékeket. Így telt a nap lassan, ahogy kell, és szerintem senki, de senki nem gondolt azokra a problémákra, amiket otthon hagyott.
A pörkölt után kiszaladtunk az oldalba vadászni. A magasra nőtt sűrű közepére álltam, kis kilövéssel, nagy reményekkel. Nem volt nagy mozgás, csak egy kimért dupla durrant felettem, de olyat, hogy a sötét völgy még másodpercekig játszott vele. Hiba volt, állítólag elég komoly .
Mindezek közben arra lettem figyelmes, hogy egyáltalán nem bánt, nem nyomaszt, hogy madarat még csak nem is látok. Persze fura volt, de kezdtem megérteni. Oly sok mindennel kárpótolt ez a csendes, változatos terület, hogy szinte feledtette velem a sóvárgást a madár után. Nyugodt voltam, bár éreztem, hogy azonnal kapkodóssá válnék, ahogy megjelenne egy szalonka – Mindegy.
* * *
Az este folytatódott a tréfa. Nagyokat nevettünk, és én ebben a hangulatban egy időre elhagytam a szobát – lélekben Kirepültem a házból és lassan távolodva, magasról néztem a kis kunyhót, mely csendben húzódott a hatalmas fenyők alatt a sötétben, nevetős-világos ablakszemeivel. Egy kis csapat volt benne együtt .
* * *
Hajnalban szinte késve érünk ki. Fújtatva állok meg az esti standon, fent az oldalban. Ma el kell mennünk, vissza oda, ahonnan jó volt eljönni, elszakadni. Itt minden magától értetődő és világos, itt minden fekete, vagy fehér, itt nincsen kiskapu, itt .
Durr!
Hoppá
.
Durr!
Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolom, és már pattognak is a puskák mindenfelé. Felém csak a visszahulló sörétek jönnek, szalonka nem. Virradattal erős kocogással kaptatok a többiek felé. Legalább kettő, óvatos becsléseim szerint három madár kellet, hogy essen. Annyi lövésnek volt olyan íze Kapkodó pillantásom végigszalad a fejeken kalap mindegyiken. Puff!
Egymás szavába vágva, csillogó szemekkel részletezik a hajnalt. Nem dühösek, nem szidják a madarat vadásztak! Nem titkolóznak, nem szégyenkeznek egymás előtt, nincs is miért. A házhoz menet elutasítottuk a fuvart, inkább gyalog mentünk, pedig alig hallottuk egymás szavát a madaraktól.
Búcsúztam .
Szememmel végigsimogattam még a gyertyánok törzsét, szippantottam még egy utolsót a medvehagyma-szagú levegőből, gondolatban végigcserkeltem még az oldalban húzódó fiatalos szélét, és visszanézve mélyre véstem emlékezetemben a barátok gyalogúton közeledő sziluettjét.
Az idő azonban nem állt meg, és órák múlva ezt a szép képet dühös dudálásával és szirénáival, hanyag mozdulattal rombolta le az arc nélküli, nagyvárosi civilizáció.
„Vadászjegyérvényesítés véradással” programot hirdetett a Vadászkamara Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Területi Szervezete a miskolci székházában, a vármegyei Vadászok Házában.

Fotó: OMVK
A február 11-én lezajlott eseményen jónéhány vadásztársunk jelent meg, ezzel is segítve embertársainkat, hiszen a véradás az önzetlenség egyik legszebb formája, és az egyik legfontosabb életmentő jótékonysági tevékenység is egyben!
Nagyon köszönjük a megjelentek segítségét, szolidaritását, a vérkészítményre váró betegek nevében rendkívül hálásak vagyunk mindannyiuknak!
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Terítéken a csülkös haszonvad
Martin papája azt mondta, hogy disznómágnes vagyok, miután a hajtássort vezetve két disznót lőttek mellettem. A mai kaland is ezt igazolta. A vadászat legfontosabb kérdése: hova menjünk, melyik lesre üljünk? Ramón sokat tett a mai sikerem érdekében. Először is elmesélte, hogy a múlt alkalommal a Deseda túlpartján turkáló három-négy fős konda átjött a mi oldalunkra (akkor túl messze voltak).

Fotó: Juhász György – Agro Jager News
Másodszor pedig amnesztiát hirdetett a rókákra, mivel a kevesebb zavarás jótékonyan hat a csülkös haszonvadak jelenlétére. A rozoga lest terveztem választani, de a friss szántást látva végül én is a forgószékes lesen kötöttem ki, akárcsak Ramón múltkor. A lemenő nap már a forgószéken ülve fogadott. Sötétedés előtt semmi mozgás, utána nyulak. A túloldalon, 450 méterre, a négyfős konda szorgalmas turkálásba fogott. A jó szélnek hála, elballagott előttem egy bak, 100 méterre a vetésben. A csülkös haszonvadakat figyeltem, abban a reményben, hogy felébred bennük a kíváncsiság, milyen íze van a vetésnek a Deseda innenső partján. Épp a csülkös haszonvadakat néztem, amikor gondoltak egyet, és iszkiri – irány az erdő, távolodva a Desedától. Lelombozódtam.

Fotó: Juhász György – Agro Jager News
Vizsgáltam a környéket, és balra, a vetés és az erdő határán, megjelent egy lompos farkú ravaszdi. Még a homlokomat is összeráncoltam, hátha nem is olyan lompos a farka – mert akkor toportyánnak minősítem. De nem: ez egy lompos farkú ravaszdi, az amnesztia birtokában közelít, majd ott, ahol a bak eltűnt, ő is eltűnik. Körülnézek, és megfagy az ereimben a vér: 160 méterre előttem a konda megfontoltan, turkálva masírozik felém a Deseda melletti nádasból. A mágneses vonzásom – semmi kétség! Condor letesz, Pixfra bekapcsol, kupak felhajt, célra tart, kibiztosít, nagyítást állít. És megvannak: három süldő és egy koca. Közelednek. Az egyik süldő megáll és oldalt fordul. Ennél nem kell jobb – 150 méter, a .243-nak ideális. Terítéken a csülkös haszonvad.
Írta és fényképezte: Juhász György
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Orvvadászokat fogtak Kelet-Lengyelországban
Orvvadászokat fogtak Lengyelországban.
Két Łęczna megyei lakosnak kell felelnie az orvvadászat miatt. A 64 és 35 éves férfi – apa és fia – a rendőrség információi alapján került őrizetbe, miután kiderült, hogy jogellenesen ejtettek el egy jávorszarvast.

Fotó: KPP Łęczna
A rendőrök az egyik istálló átkutatása során egy csaknem 200 kilogrammos jávorszarvast találtak. A gazdasági épületekben egy terítékre hozott vidrát is felfedeztek, valamint egy fagyasztóban két vaddisznó és más vadből származó húst is lefoglaltak. A helyszíni intézkedéseket az Állami Vadászati Őrség képviselője is felügyelte.
Az házkutatás során a 64 éves férfi megpróbálta elrejteni a lőfegyverét, de a rendőrök ezt megakadályozták. Összesen egy pisztolyt, egy vadászpuskát és közel ezer lőszert találtak, amelyekről kiderült, hogy a 35 éves férfi tulajdonában voltak. Emellett hat további fegyvert és több mint 700 töltényt is lefoglaltak, amelyeket a férfi engedéllyel tartott.

Fotó: KPP Łęczna
A két férfi ellen már vádat is emeltek orvvadászat miatt. Emellett a 35 éves férfinak engedély nélküli fegyvertartás miatt is felelnie kell, míg az apja a büntetőeljárás akadályozásának vádjával néz szembe, mivel megpróbálta elrejteni az illegális fegyvert. A fiatalabb férfira akár 8 év, míg az idősebb férfira akár 5 év börtönbüntetés is várhat.
Forrás: Radio Lublin
(Forrás: KPP Łęczna)
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
You must be logged in to post a comment Login