Az idén még ki sem jutottam lesre vadászni… Végre úgy alakult, hogy időm és lehetőségem is adódott, így ismételten vadászni indulhattam. Az idő tökéletes volt. Tapasztalataim szerint eső után aktívabb a dúvad, ráadásul felhős volt az ég – sötét időben szívesebben mozognak a sakálok. Tele voltam izgalommal. Minden felszerelést négyszer is átnéztem, megvannak-e a cuccok. Egy kedves vadászbarátom meghívásának tettem eleget.

Fotó: Hahn Kristóf – Agro Jager News

Hat óra körül ültünk ki a lesekre. Élveztem, hogy kint vagyok – csak ültem, és hallgattam a természetet. Nem kellett sokat várni: negyed hétkor látom, hogy 150–200 méterre valami mozog. Sejtettem, hogy róka, mert nyúlnak nagy volt, őznek alacsony. Ránéztem távcsővel, és láttam, hogy a koma megy a vakvilágba. Rácuppogtam, és már rohant is felém. Annyira lelkes volt, hogy már 50 méteren belül járt, mikor rá kellett szólnom, hogy “tessen szíves megállni!”

Kicsit kapkodtam, és a lövés pillanatában is éreztem, hogy ez nem lesz az igazi. A bal első lábát fogta a lövés (szemben állt velem). Elkezdett forgolódni, megvártam, míg megáll egy pillanatra, és ott sikerült megváltani a szenvedéstől.

Aztán már világosban elkezdtek üvölteni a sakálok – nem hittem el. Háromnegyed hétkor már 3–4 helyről hallatszott a hangjuk. Soha nem tapasztaltam még ilyet. Nem sokkal később szépen jöttek ki a szarvasok a távolban, azokat nézegettem. Aztán körülbelül óránként “énekeltek” a sakálok, 5–6 különböző irányból. Néha válaszoltam nekik, de nem észleltem, hogy közelebb jöttek volna.

Kilenc előtt picivel látom, hogy a szarvasoknál kijön valami az erdőből. Nagyon gyorsan mozgott, a szarvasok lefagyva figyelték. Tudtam, hogy sakál lesz. Kijött a vetésre, próbáltam ráhívni malacvisítással – semmi. Öt perc múlva sakálhang – megint semmi. Viszont jött a válasz: ahonnan ő kijött, egy magányos sakál válaszolt. Na, – mondom,-  ez a párja lesz.

Nagyjából ugyanaz a tortúra: kijött az erdőből, ment volna a párja után, de egy szarvas visszazavarta. Ez pont kapóra jött, mert ha nem is közel, de közelebb került hozzám. Olyan 200–250 méterre volt, amikor elindult a vetésen, én meg már cuppogtam is neki. Ő már jól reagált: szépen elindult az irányomba, 60 méterre szemben megállt. Pulzus 5000, vérnyomás az egekben. Egy halk cuppantást mertem csak kiadni a számon, de ez elég is volt neki. Megállt egy pillanatra – szügyére a szálkereszt, és már lőttem is. Azonnal tűzben rogyott.

Összességében nagyon izgalmas este volt. 😁
Tisztelet a Vadnak!

Írta és fényképezte: Hahn Kristóf

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

1958. május 26-án, Brita, a kárpáti farkasnőstény és Cézar z Březového háje, a kivételes idegrendszerű német juhászkutya párosításából megszületett az első alom, amely a Csehszlovák Farkaskutya történetének kezdete lett.

A cél nem kevesebb volt, mint egy új típusú szolgálati kutya létrehozása: a farkas állóképességével és érzékszerveivel, de a kutya irányíthatóságával. A programban 24 német juhászt és 4 kárpáti farkast használtak – ám a sikerre sokáig várni kellett.

A képen Brita látható. Fotó: Ingarian Csehszlovák Farkaskutya Kennel

Ábra: Facebook

Brita, a legendás „ősanya”, három éven át visszautasította a fedeztetést, sőt – minden fedező kant meg is sebesített. Végül egy különösen domináns, karakán kan, Cézar z Březového háje „nyerte el a bizalmát” – és ezzel elkezdődött egy fajta történelme.

Tisztelettel emlékezünk az első lépésekre.
Boldog születésnapot!

Írta: Ingarian Csehszlovák Farkaskutya Kennel

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131