Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Az EGERERDŐ Zrt. kollégái ezúttal Cserépfalu községhatárában jártak, ahol a Móhalmán, a Bikkfafertői nagy dagonyánál és a Kanheverésen töltötték újra vízzel a vadak által használt dagonyákat.

Rakoncás, háromtengelyes rönkszállítóval hordtákl a vizet az erdészek. Fotó: Egererdő

A Dél-Bükk vadjain segítenek

A Dél-Bükk vadjai így ismét megmártózhatnak a hűsítő sárban, amely a nyári melegben sokkal többet jelent egyszerű fürdőzésnél. A dagonya segít a vadak testének hűtésében, védi a bőrüket a kiszáradástól, és hozzájárul ahhoz is, hogy távol tartsák maguktól a rovarokat, kullancsokat és más élősködőket.

Az új honlapon mintegy 965 fegyvert érhetünk el. A legújabb modellektől kezdve az akciós, az outlet fegyvereken át, a KONUS termékeivel bezáróan válogathatunk. Kattintson a képre és tájékozódjon!

A tartályokat saját telephelyükön és a Bükkzsérci Önkormányzat kútján töltötték fel. Az önkormányzat segítségét és erdész-vadász kollégáik gondos munkáját hálásan köszönik.

Aszály idején minden vízzel feltöltött dagonya számít

Az aszályos időszakban minden vízzel feltöltött dagonya fontos segítség az erdő lakóinak. Kollégáik ezért folyamatosan figyelik a vadak által használt helyeket, és ahol szükséges, újabb vízszállítmányokkal segítik őket.

A nehezebb terepre a tartályos pótkocsival lehett csak bejutni. Fotó: Egererdő

Mert a víz az erdőben életet jelent.

A munkát folytatják – tájékoztatott az Egererdő Zrt.

Egererdő Zrt.

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Közel 1000 fajta Benelli és Franchi márkájú fegyvert lehet elérni a FROMMER Fegyverbolt legújabb honlapján, amely márkák mellett a KONUS termékeket is megtekinthetjük. Az olasz fegyvermárkák kizárólagos nagykereskedelmi partnereként a FROMMER most különféle akciókkal is kedveskedik, amelyek esetenként több százezer forintra is rúghatnak – tájékoztatta az Agro Jagert Dr. Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója.

Dr. Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: FROMMER / Agro Jager

Benelli és Franchi fegyverek széles választékban

Dr. Albert Attila kiemelte, hogy a 155 éves Franchi fegyvergyár után a FROMMER Fegyverbolt kapta meg a Benelli kizárólagos forgalmazását, amely olyan kedvezményeket jelentett a FROMMER életében, amelyek szükségessé tették, hogy az informatikai hátterét is fejlessze a cég.

Erre azért volt szükség, mert a két nagy márka, a Benelli és a Franchi mindösszesen 965 féle fegyvert biztosít a budapesti üzlet számára, és a FROMMER partnerhálózata révén az egész országban elérhetőek, illetve megrendelhetőek a különféle golyós és sörétes fegyverek.

Az új honlapon mintegy 965 fegyvert érhetünk el. A legújabb modellektől kezdve az akciós, az outlet fegyvereken át, a KONUS termékeivel bezáróan válogathatunk. Kattintson a képre és tájékozódjon!

Számszerűleg ez azt jelenti, hogy a Benelli golyós puskák kombinációiból 187, sörétes fegyverekből 458 félét kínál, míg a Franchi 260 sörétese mellett további 60 féle golyós puskáját vásárolhatjuk meg.

Ezt olvasta már? Kattintson a képre és tájékozódjon a Benelli Lupo 6 mm Creedmoor kaliberű fegyveréről!

Akciós és outlet fegyverek is elérhetők

A Benelli magyarországi visszatérése és a Franchi fegyverek reneszánsza miatt most számos fegyvert akciósan kínál, ráadásul olyan outlet akciót is meghirdettek a budapesti nyitásra, amelynek során számos fegyvert mélyen nyomott áron, sokszor több százezer forintos kedvezménnyel küldtek meg a FROMMER számára.

Agro Jager – a magyar vadászat online otthona
Tartalmak 1999-től

Az Agro Jager érdeklődésére Dr. Albert Attila kiemelte, hogy az outlet termékek között nem csak esztétikai hibás fegyvereket kell érteni, amelyek sok esetben kiállításokat megjárt fegyverek, vagy a gyár által felfedezett, az összeszerelés vagy a csomagolás során valamilyen sérülést szenvedtek, hanem kifutó modelleket is.

Ne maradjon le! Kattintson a képre és nézze meg, milyen akciókkal érkezett Magyarországra a Benelli és a Franchi!

Az új FROMMER honlapon a készlet is követhető

Az új honlap érdekessége még – emelte ki a fegyverkereskedő –, hogy a vásárlók láthatják, hogy hány darab fegyver áll még készleten, illetve azt is, hogy mennyibe kerül egy-egy puska.

Az oldal azonban nemcsak a magánszemélyeknek készült, hanem regisztráció után a fegyverboltok is használhatják, akik már üzletként a nagykereskedelmi árakat is elérhetik.

A képen Dr. Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója, kezében a 6 mm Creedmoor kaliberű modellel, amelyet a Benelli legújabb katalógusában pillantott meg. Fotó: Frommer / Agro Jager

Az oldal olyan különleges és egyedi ajánlatokat rejt, amelyeket érdemes végigböngészni, hiszen a legújabb termékek mellett még egy-egy nagy kedvenc, kifutó darabot is elérhetünk.

A FROMMER Fegyverboltba, a Benelli és a Franchi közel 1000 féle fegyverrel érkezett. Fotó: FROMMER

Dr. Albert Attila leszögezte, hogy az elmúlt hónapokban rengeteg időt töltöttek a fejlesztéssel, de ennek ellenére még mindig lenyűgöző, hogy a Benelli teljes portfóliója elérhető és áttekinthető – tájékoztatta az Agro Jagert Dr. Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója.

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
lapigazgató

——————————————————————————-

Elérhetőség – FROMMER Fegyverbolt

A fegyverek megtekinthetők a FROMMER Fegyverboltban

B u d a p e s t
Szenes Iván tér 10.
1089

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Véget ért a III. Solymásztábor, és amikor egy ilyen hét után megpróbáljuk összefoglalni, mi minden történt, hamar kiderül, hogy a programok felsorolása önmagában kevés. A tábor célja ugyanis kezdettől több volt annál, hogy a gyerekek néhány napra jól érezzék magukat. Szerettük volna közelebb hozni hozzájuk a solymászatot, megtanítani őket a természet és az állatok tiszteletére, közben pedig olyan helyzeteket teremteni, amelyekben önállóságot, kitartást, felelősséget, egymásra figyelést és közösségi gondolkodást is tanulhatnak. És persze szerettük volna, hogy mindezt úgy tegyék, hogy közben nagyon jól érzik magukat.

Fotó: Magyar Solymászatért Alapítvány

Hiszünk abban, hogy a solymászat nagyon sokat adhat egy gyermeknek. Értékeket közvetít, felelősségre és türelemre tanít, közelebb visz a természethez, és olyan élményeken keresztül nevel, amelyek sokszor többet mondanak minden szónál. Ezért számunkra a Solymásztábor nem egyszerűen egy nyári program, hanem értékteremtő és szemléletformáló munka is.

𝑴𝒆𝒈𝒆́𝒓𝒌𝒆𝒛𝒕𝒖̈𝒏𝒌 – 𝒌𝒆𝒛𝒅𝒐̋𝒅𝒉𝒆𝒕 𝒂 𝒕𝒂́𝒃𝒐𝒓!

Az első közös megbeszélésen még akadt néhány visszafogottabb tekintet. Ki mellé kerülök? Milyenek lesznek a többiek? Mi vár ránk ezen a héten? Aztán kiosztottuk az egyenpólókat, táskákat, karkötőket, innivalót, a heti programot és természetesen a Solymász Útleveleket, és nagyjából el is tűnt az utolsó bizonytalanság.

Fotó: Magyar Solymászatért Alapítvány

A Solymász Útlevélnek különleges szerepet szántunk. A gyerekek a hét során pecséteket gyűjtöttek bele, amelyek nem egyszerűen azt jelentették, hogy „ott voltam”. Azt szerettük volna, hogy az útlevél jelképezze azt az utat, amelyen egy leendő solymásznak végig kell haladnia: tanulni, figyelni, kérdezni, gyakorolni, türelmesnek lenni, felelősséget vállalni – és közben persze minél több pecsétet megszerezni, mert azért mégiscsak gyerekekről beszélünk.

Az első vacsora utáni kezdés rögtön ünnepire sikerült: egy születésnapost köszönthettünk, aki ő maga (és édesanyja) készített meglepetéssütit nekünk.

𝑨𝒛 𝒆𝒍𝒔𝒐̋ 𝒆𝒔𝒕𝒆 𝒂𝒛 𝒊𝒔𝒎𝒆𝒓𝒌𝒆𝒅𝒆́𝒔𝒆́ 𝒗𝒐𝒍𝒕.

Dobai Ádám és Gyula gitárral és énekléssel segített abban, hogy az addig többé-kevésbé ismeretlen társaságból minél hamarabb közösség legyen.

Ugyan tábortüzet terveztünk, de a hőség és az erős szél miatt elmaradt. Több tűzoltó is volt közöttünk, így a „de mi nagyon óvatosak leszünk” érvelésünknek már a megszületésére sem sok esélye volt.

𝑨 𝒕𝒂́𝒃𝒐𝒓 𝒍𝒆𝒈𝒋𝒐𝒃𝒃𝒂𝒏 𝒗𝒂́𝒓𝒕 𝒑𝒓𝒐𝒈𝒓𝒂𝒎𝒋𝒂 – 𝑨 𝒓𝒆𝒈𝒈𝒆𝒍𝒊 𝒕𝒐𝒓𝒏𝒂

Na jó. Nem.

Minden reggelt tornával kezdtünk, amelynek népszerűsége különösen szoros összefüggést mutatott azzal, hogy előző este ki meddig beszélgetett, játszott, vagy próbálta meggyőzni a szervezőket arról, hogy ő egyáltalán nem álmos. Érdekes módon ugyanezek a gyerekek reggel már egészen más álláspontot képviseltek az alvás fontosságáról. Az első néhány nyújtásnál időnként olyan arcokat láttunk, mintha a tábor legkeményebb túlélőpróbáját teljesítenék. Aztán azért mindenki felébredt, megmozdult, és kezdődhetett a nap. És bár valószínűleg senki nem ezt fogja első helyen említeni, amikor otthon megkérdezik tőle, mi tetszett legjobban, a reggeli mozgásnak is megvolt a maga szerepe: az előttünk álló hosszú és mozgalmas napokra testben is fel kellett készülni.

𝑨 𝒎𝒂𝒅𝒂𝒓𝒂𝒌 𝒆́𝒔 𝒌𝒐̈𝒓𝒖̈𝒍𝒃𝒆𝒍𝒖̈𝒍 𝒆𝒈𝒚𝒎𝒊𝒍𝒍𝒊𝒐́ 𝒌𝒆́𝒓𝒅𝒆́𝒔

Reggeli után minden délelőtt szakmai programmal kezdtünk. A solymászati oktatás gerincét Gergő – vagy ahogy mindenki ismeri, Bogyó –, Ákos, Miki és Balázs adták. Ők foglalkoztak a tábor madaraival, és napról napra vezették be a gyerekeket a solymászat világába.

Mi kell a solymászathoz? Milyen felszereléseket használunk? Hogyan tanítunk egy madarat? Hogyan készítjük fel a vadászatra? Hogyan lesz abból a ragadozóból, amelynek természetes viselkedése szerint semmi oka nincs velünk együttműködni, egy solymász madara? És talán a legfontosabb: mitől alakul ki az a különleges kapcsolat solymász és madara között, amelynek alapja nem a kényszer, hanem a bizalom, a következetesség és a rengeteg munka?

Fotó: Magyar Solymászatért Alapítvány

A gyerekek figyeltek… Aztán kérdeztek… Mi válaszoltunk… Erre eszükbe jutott még három kérdés… Majd a válaszból újabb öt… Egy idő után világossá vált, hogy a programok időkerete inkább csak tájékoztató jellegű. És ennek nagyon örültünk. Mert éppen ezt szerettük volna: ne csak hallgassák, amit mondunk, hanem akarják megérteni.

𝑨𝒛𝒕𝒂́𝒏 𝒌𝒆𝒓𝒖̈𝒍𝒕 𝒎𝒂𝒅𝒂́𝒓 𝒂 𝒌𝒆́𝒛𝒓𝒆…

A solymászatot persze nem lehet kizárólag széken ülve megtanulni. Minden gyereknek lehetősége volt madarat hívni a saját kezére, részt vehettek sólyom-, héja- és sasrepítésen, és végigkövethették a madarak tanításának egyes lépéseit. Bogyó, Ákos, Miki, Balázs és Farkas Ádám a gyakorlatban is megmutatták mindazt, amiről korábban szó volt. Megismerhették a zsinórozást, így láthatták, hogyan jutunk el biztonságosan az első rövid behívásoktól a szabadon repülő madárig. A sasos vadászat világához Miki külön filmes foglalkozása is kapcsolódott, majd a gyerekek „rókahúzással” maguk is imitálhattak egy sasvadászatot. Ez természetesen sokkal izgalmasabbnak bizonyult annál, mint amikor csak elmondtuk, hogyan történik. A gyakorlat közben azonban nagyon komoly dolgokat tanultak. Egy ragadozó madár közelében figyelni kell. Be kell tartani a szabályokat. Nem lehet kapkodni, türelmetlenkedni, hangoskodni vagy azért valamit másképp csinálni, mert „szerintem így is jó lesz”. A madár nagyon gyorsan megtanítja az embert arra, hogy a felelősség nem elméleti fogalom.

𝑬𝒔𝒕𝒆́𝒏𝒌𝒆́𝒏𝒕 𝒑𝒆𝒅𝒊𝒈 𝒎𝒆𝒈𝒏𝒚𝒊́𝒍𝒕 𝒂 „𝒎𝒂𝒅𝒂́𝒓𝒌𝒍𝒖𝒃”

Talán az egyik legjobb dolog nem is szerepelt igazán a programfüzetben. Esténként előkerültek a madarak. Nem egy. Nem kettő. Volt, hogy 8–10 ragadozó madár ült egyszerre a gyerekek kezén. Körbeültünk, beszélgettünk, a madarakat felváltva adták egymás kezére, nézegették és összehasonlították őket – és természetesen kérdeztek. „Miért csinálja ezt?”… „Honnan tudja?”… „Mennyit eszik?”… „Milyen messzire lát?”… „És ha…?”… „De akkor miért…?”… „Bogyóóóó…!”… Volt olyan este, amikor úgy éreztük, hamarabb fogyunk el mi, mint a kérdések. De talán éppen ezekben a kötetlen esti órákban történt a legtöbb valódi tanulás. Nem azért kérdeztek, mert feladat volt. Hanem azért, mert érdekelte őket.

Fotó: Magyar Solymászatért Alapítvány

𝑪𝒔𝒐𝒏𝒕, 𝒕𝒐𝒍𝒍, 𝒔𝒛𝒆𝒎 – 𝒂𝒗𝒂𝒈𝒚 𝒏𝒆́𝒛𝒛𝒖̈𝒌 𝒎𝒆𝒈 𝒌𝒐̈𝒛𝒆𝒍𝒆𝒃𝒃𝒓𝒐̋𝒍!

A ragadozó madarakat nemcsak kívülről szerettük volna megmutatni. Ebben Gyula vállalt fontos szerepet, aki külön foglalkozást tartott a madarak felépítéséről, majd A levegő urai – a ragadozó madarak világa című előadásával tovább mélyítette a gyerekek tudását. Csontozat, tollazat, szem, repülés, vadászati sajátosságok – igyekeztünk nem egyszerűen elmondani, hanem megmutatni, miért olyan különlegesek ezek az állatok. A cél nem az volt, hogy a hét végére minden gyermekből ornitológus legyen – bár néhányuk kérdésmennyisége alapján ezt sem tartjuk teljesen kizártnak –, hanem hogy értsék, miért képes egy ragadozó madár arra, amire képes. Mert amit megértünk, azt sokkal könnyebb tisztelni is.

𝑴𝒂𝒅𝒂́𝒓𝒈𝒚𝒖̋𝒓𝒖̋𝒛𝒆́𝒔 – 𝒂𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒂 𝒕𝒆𝒓𝒎𝒆́𝒔𝒛𝒆𝒕𝒗𝒆́𝒅𝒆𝒍𝒆𝒎 𝒆𝒈𝒚𝒔𝒛𝒆𝒓 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒐𝒕𝒕 𝒗𝒂𝒏 𝒂 𝒌𝒆𝒛𝒖̈𝒏𝒌𝒃𝒆𝒏

A madárgyűrűzés külső szakmai programját Bereczki Attila, régi solymásztársunk, Bereczki István fia vezette, Dobai Ádám segítségével. A gyerekek így testközelből találkozhattak a természetvédelem egyik nagyon fontos gyakorlati területével. Nemcsak azt tanulhatták meg, miért gyűrűzzük a madarakat és milyen információkat kaphatunk ebből, hanem részesei lehettek vércse, bagoly és gólya szabadon bocsátásának is. A természetvédelemről könnyű beszélni. Egészen más azonban ott állni egy élő madár mellett, majd végignézni, ahogy újra szabadon elrepül. Ilyenkor nem nagyon kell magyarázni egy gyereknek, miért fontos megóvni az élővilágot. Az üzenet valahogy magától célba ér.

𝑪𝒔𝒐́𝒕𝒂́𝒏𝒚? 𝑲𝒊́𝒈𝒚𝒐́? 𝑷𝒂𝒕𝒌𝒂́𝒏𝒚? 𝑱𝒐̈𝒉𝒆𝒕!

A természetismereti programokban Farkas Ádám vállalt fontos szerepet, aki állatbemutatót és Állatok a természetben foglalkozást is tartott. Jöttek a bogarak, rovarok, hüllők és egyéb olyan szereplők, amelyek láttán a társaság egyik fele azonnal közelebb ment, a másik fele pedig hirtelen úgy érezte, hátulról is kiválóan lát. Volt óriáscsótány, gabonasikló, kis patkány és vadászgörény is. Volt, aki azonnal nyúlt értük. Volt, aki először csak nézte. Aztán közelebb ment. Aztán hozzáért. Végül pedig már büszkén tartotta. Ezek a foglalkozások ezért jóval többről szóltak az állatok megismerésénél. Segítettek leküzdeni előítéleteket és félelmeket, kíváncsivá tették a gyerekeket, és sokuknak adtak egy apró sikerélményt is: „Meg mertem csinálni.”

Fotó: Magyar Solymászatért Alapítvány

𝑨 𝒎𝒆́𝒉𝒆𝒌 𝒗𝒊𝒍𝒂́𝒈𝒂

A méhészeti foglalkozást Dobai Ádám és Miki közösen tartották. A gyerekek egy egészen más oldalról találkozhattak azzal, mennyire összetett rendszer a természet, és milyen hatalmas jelentősége lehet benne egy egészen apró élőlénynek. A méhek világán keresztül talán azt is könnyebb volt megérteni, hogy a természetben nincs „felesleges” szereplő. Minden mindennel összefügg – még akkor is, ha ezt első pillantásra nem látjuk.

𝑲𝒖𝒕𝒚𝒂́𝒌 – 𝒉𝒊𝒗𝒂𝒕𝒂𝒍𝒐𝒔𝒂𝒏 𝒔𝒛𝒂𝒌𝒎𝒂𝒊 𝒑𝒓𝒐𝒈𝒓𝒂𝒎, 𝒈𝒚𝒂𝒌𝒐𝒓𝒍𝒂𝒕𝒊𝒍𝒂𝒈 𝒏𝒂𝒈𝒚 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎

A kutyás program Heni vezetésével, Ákos segítségével zajlott. A gyerekek megismerhették, milyen szerepe van a jól képzett kutyának a solymászatban és a vadászatban, valamint az idomítás alapjaiba is betekintést kaptak. A kutya és az ember együttműködése nagyon hasonló üzenetet hordozott, mint a madarakkal végzett munka: következetesség, türelem, megfelelő kommunikáció és bizalom nélkül nem működik. A gyerekek mindezt nagy érdeklődéssel hallgatták. De azért legyünk őszinték. Amint elhangzott, hogy „most már lehet velük játszani”, az elméleti rész népszerűsége hirtelen jelentősen visszaesett.

𝑬́𝒔 𝒂𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒂𝒛𝒕 𝒉𝒊𝒕𝒕𝒖̈𝒌, 𝒎𝒂́𝒓 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏𝒇𝒆́𝒍𝒆 𝒓𝒂𝒈𝒂𝒅𝒐𝒛𝒐́ 𝒎𝒂𝒅𝒂𝒓𝒂𝒕 𝒍𝒂́𝒕𝒕𝒖𝒏𝒌…

A hét során két solymásztársunk, Dávid és Barbi is meglátogatott bennünket, és természetesen ők sem érkeztek „üres kézzel”. Hoztak magukkal egy vörösfarkú ölyvet, így a gyerekek egy újabb, számukra addig kevésbé ismert fajjal találkozhattak testközelből. Megismerhették a madár jellegzetességeit, viselkedését, és természetesen itt sem maradtak el a kérdések. Ezen a ponton lassan kezdett úgy tűnni, hogy a gyerekek a tábor végére komolyabb ragadozómadár-ismerettel távoznak, mint amire eredetileg számítottunk.

Dávid és Barbi látogatása azért is volt különösen jó, mert ismét megmutatta nekik, hogy a solymászatban nincs olyan, hogy „már mindent láttunk”. Minden faj, minden madár más, és mindig van valami új, amit érdemes megfigyelni és megtanulni.

𝑨 𝒕𝒆𝒓𝒎𝒆́𝒔𝒛𝒆𝒕 𝒏𝒆́𝒉𝒂 𝒆𝒈𝒆́𝒔𝒛𝒆𝒏 𝒔𝒛𝒊́𝒏𝒆𝒔 𝒕𝒐𝒍𝒍𝒓𝒖𝒉𝒂́𝒃𝒂𝒏 𝒆́𝒓𝒌𝒆𝒛𝒊𝒌

A sok ragadozó madár után Imre Pista gondoskodott róla, hogy azért ne higgyük, ezen a héten már semmivel nem lehet meglepni bennünket. A Harris-héja és a bagoly mellett ugyanis egy kék ara papagáj is érkezett vele a táborba – ami valljuk be, még nálunk sem teljesen hétköznapi látvány. Pista játékos bemutatóján a gyerekek ismét úgy tanultak, hogy közben szinte észre sem vették.

Fotó: Magyar Solymászatért Alapítvány

A különböző madarak összehasonlításán keresztül elsősorban a szemük, látásuk és érzékelésük különlegességeire irányította a figyelmet. Egymás mellett látni egy ragadozó madarat, egy baglyot és egy papagájt pedig sokkal szemléletesebben mutatta meg, hogyan alkalmazkodtak az egyes fajok az egészen eltérő életmódhoz. És persze a kék ara megjelenése önmagában is komoly sikert aratott. Mert bármennyi sólymot, héját és sast mutatunk egy héten, azért egy hatalmas, kék papagájjal még mindig lehet új lapot húzni.

𝑨 𝒇𝒂𝒍, 𝒂𝒎𝒆𝒍𝒚 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏𝒌𝒊𝒏𝒆𝒌 𝒎𝒂́𝒔𝒉𝒐𝒍 𝒗𝒐𝒍𝒕 𝒎𝒂𝒈𝒂𝒔

A falmászás külsős szakmai vezetéssel, Dobai Ádám szervezői segítségével zajlott. Ez lett a tábor egyik igazi bátorságpróbája. Persze lehetett nézni, ki jut a legmagasabbra, de számunkra nem ez volt az igazán fontos. Volt, akinek a fal teteje jelentette a kihívást. Másnak az első két méter. És a kettő között semmilyen különbség nincs, ha valaki közben a saját félelmét győzi le.

A gyerekek biztatták egymást, drukkoltak, újrapróbálták, és megtapasztalták, hogy néha az is hatalmas teljesítmény, ha az ember csak eggyel tovább jut annál, mint ameddig elsőre hitte magáról.

𝟏𝟔 𝒌𝒊𝒍𝒐𝒎𝒆́𝒕𝒆𝒓 𝒕𝒖́𝒓𝒂 – 𝒏𝒆́𝒎𝒊 𝒆𝒙𝒕𝒓𝒂 𝒓𝒂𝒌𝒐𝒎𝒂́𝒏𝒏𝒚𝒂𝒍

Ábra: Facebook

A kora esti erdei túrát ugyan Miki vezette, de minden szervező jelen volt. 16 kilométer. Ez önmagában sem kevés. A gyerekek azonban gondoskodtak róla, hogy senki ne unatkozzon. A Patak mentén végigjárt völgyben ugyanis rengeteg eldobott szeméttel találkoztunk. A kis solymászaink reakciója sokat elárult. Nem az volt az első kérdés, hogy „ezt nekünk kell összeszedni?”, hanem inkább az: „Ki dob ilyet ide?” És elkezdték összeszedni. Bemásztak érte az árkokba, kihordták az erdőből, felcipelték az útig. A nagyobb fiúk átvették a nehezebb zsákokat és tárgyakat, majd felpakolták a kísérő autó platójára. Az összegyűjtött hulladékot végül elszállítottuk a megfelelő helyre. Nem kellett külön csapatépítő tréninget tartanunk arról, hogyan segítsük egymást. Egyszerűen csinálták. És talán ennél jobb természetvédelmi foglalkozást sem tudtunk volna előre kitalálni. A túrán természetesen más „kincsek” is előkerültek: gubacsok, különböző állatok csontjai és koponyái. Ezeket közösen megvizsgáltuk és átbeszéltük. Egy idő után nagyjából minden, amit az erdőben találtunk, oktatási segédanyaggá változott.

𝑨𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒎𝒂́𝒔𝒐𝒌 𝒂𝒍𝒔𝒛𝒂𝒏𝒂𝒌, 𝒎𝒊 𝒆𝒍𝒊𝒏𝒅𝒖𝒍𝒖𝒏𝒌

Mert egy 16 kilométeres túra természetesen nem volt elég. Volt aki ment hajnalban is. És éjszaka is. Jártunk a tengerszemnél és az erdőkben, vadállatokat figyeltünk hőkamerával, hallgattuk az éjszakai erdőt, kerestük az élet nyomait, és ahol lehetett, szedret szedtünk. A nappali erdőhöz képest ez egy egészen más világ. Sötétben hirtelen fontos lesz egy reccsenés. Egy nesz. Egy mozdulat a bokorban. Megtanul az ember halkabban menni, jobban figyelni, és rájön, hogy miközben mi este hazamegyünk, az erdőben egy másik műszak éppen akkor kezdi a napját.

𝑰́𝒋𝒂́𝒔𝒛𝒂𝒕 – 𝒂𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒌𝒊𝒅𝒆𝒓𝒖̈𝒍, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒏𝒆𝒎 𝒂𝒛 𝒆𝒓𝒐̋ 𝒔𝒛𝒂́𝒎𝒊́𝒕

Az íjászat Balázs vezetésével, Ákos segítségével zajlott, több alkalommal és különböző nehézségi fokozatokkal. Gyorsan kiderült, hogy attól, hogy valaki nagyon erősen szeretné eltalálni a célt, a nyílvessző még nem feltétlenül osztja ezt az elképzelést. Figyelni kellett a tartásra, a légzésre, a mozdulatra és a célzásra. És ha nem sikerült? Újra. Majd még egyszer. Így lett egy szórakoztató programból észrevétlenül koncentráció-, türelem- és kitartásgyakorlat.

𝑨 𝒌𝒆́𝒛𝒎𝒖̋𝒗𝒆𝒔 𝒇𝒐𝒈𝒍𝒂𝒍𝒌𝒐𝒛𝒂́𝒔, 𝒂𝒉𝒐𝒏𝒏𝒂𝒏 𝒔𝒆𝒏𝒌𝒊𝒕 𝒏𝒆𝒎 𝒌𝒆𝒍𝒍𝒆𝒕𝒕 𝒏𝒐𝒔𝒛𝒐𝒈𝒂𝒕𝒏𝒊

Ha a reggeli torna népszerűségi indexe a skála egyik végén helyezkedett el, akkor a kézműveskedés egészen biztosan a másikon. Timi és Alíz vezetésével készültek a különféle kézműves munkák. Timihez a kijelölt foglalkozásokon kívül is lehetett fordulni, ha valakire hirtelen rátört az alkotási vágy. A bőrös kézműves programot pedig Miki, Ákos és Farkas Ádám tartotta.

Volt gyertyaöntés, festés, parakord karkötő és kulcstartó, könyvjelző, madárház és még sok minden más. És különösen jó volt hallani munka közben: „Ez anyának lesz.” „Ezt apának viszem.” „Ezt a nagymamám kapja.” Az alkotás fejlesztette a kézügyességet, kreativitást és türelmet, nekünk azonban talán még kedvesebb volt látni, hogy milyen természetességgel gondoltak az otthon maradt családtagokra. Szinte mindenki vitt haza valamit, amit saját kezével készített valakinek, akit szeret.

𝑨 𝑲𝒊𝒔 𝑺𝒐𝒍𝒚𝒎𝒂́𝒔𝒛𝒐𝒌 𝒌𝒖̈𝒍𝒐̈𝒏 𝒄𝒔𝒂𝒑𝒂𝒕𝒂

A legkisebbekről külön is érdemes szót ejteni. Bár a táborunk 10 éves kortól volt hirdetve, de mi solymászok nem hagyhattuk otthon a saját 10 éven aluli hozzánk tartozókat. Így a 7–9 éves Kis Solymászok egész héten Ács Gabriella, Gabica gondjaira voltak bízva. Az ő napjaikat a nagy tábor programjához igazítva, de a korukhoz és terhelhetőségükhöz alkalmazkodva szervezte. Náluk különösen fontosnak tartottuk, hogy semmi ne váljon kötelező teljesítménnyé. Ha elfáradtak, lehetett pihenni. Ha kedvük volt csatlakozni, jöttek. Ha valami más érdekelte őket jobban, ahhoz igazodtunk. A cél az volt, hogy az első találkozásuk a solymászattal és a tábori közösséggel öröm és kíváncsiság legyen, ne kötelesség.

𝑬́𝒔 𝒌𝒆́𝒓𝒅𝒆𝒛𝒉𝒆𝒕𝒏𝒆́𝒏𝒌 𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒗𝒐𝒍𝒕 𝒔𝒛𝒂𝒃𝒂𝒅𝒊𝒅𝒆𝒋𝒖̈𝒌 𝒂 𝒈𝒚𝒆𝒓𝒆𝒌𝒆𝒌𝒏𝒆𝒌?

Volt. Valahogy. A pontos fizikai magyarázatát még keressük. Mert mindezek között még belefért a számháború, bújócska, foci, csocsó, pingpong, óriásbuborék-fújás és még számtalan spontán játék. És ezek legalább olyan fontosak voltak, mint a kötött foglalkozások. Mert játék közben alakultak a barátságok. A nagyobbak segítették a kisebbeket. Megtanultak csapatban gondolkodni, szabályokat betartani, veszíteni, nyerni, vitát rendezni és alkalmazkodni egymáshoz. Vagyis tulajdonképpen folytatódott a nevelés. Csak ők erről szerencsére nem tudtak.

𝑨𝒌𝒊𝒌 𝒌𝒐̈𝒛𝒃𝒆𝒏 𝒂𝒓𝒓𝒂 𝒊𝒔 𝒇𝒊𝒈𝒚𝒆𝒍𝒕𝒆𝒌, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏 𝒓𝒆𝒏𝒅𝒃𝒆𝒏 𝒎𝒆𝒏𝒋𝒆𝒏, 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏 𝒈𝒚𝒆𝒓𝒆𝒌 𝒎𝒆𝒈𝒍𝒆𝒈𝒚𝒆𝒏

Egy ilyen tábor azonban nemcsak azokból áll, akik éppen előadást tartanak. A tábor teljes szakmai és szervezési irányítása Hajni feladata volt, míg Balázs programkoordinátorként gondoskodott arról, hogy a napi programok, a szervezők, a helyszínek és az eszközök lehetőleg mindig egyszerre legyenek ott, ahol kell. Rita pedig keddig operatív szervezőként segítette a programváltásokat és a csapat munkáját. Őt váltotta Nóra.

A háttérben folyamatosan dolgoztak a gyerekekért felelős párok: Alíz és Hajni, Heni és Csenge, Balázs és Miki, valamint Ákos és Farkas Ádám, a legkisebbeket pedig Gabica terelgette egész héten. Ők voltak azok, akik újra és újra feltették a tábor legfontosabb kérdéseit: „Mindenki megvan?” „Ivott mindenki?” „Hol a kulacsod?” „Ki látta…?” „Melyik csoport hiányzik?” „És az a gyerek vajon miért van egy teljesen másik csoporttal?”

Csenge, Heni, Gabica mindemellett rengeteget fotózott is, így a szülők nap mint nap bepillanthattak abba, mi történik velünk.

𝑬́𝒔 𝒂𝒌𝒊 𝒆𝒈𝒆́𝒔𝒛 𝒉𝒆́𝒕𝒆𝒏 𝒐𝒕𝒕 𝒗𝒐𝒍𝒕 𝒂 𝒉𝒂́𝒕𝒕𝒆́𝒓𝒃𝒆𝒏

A táborban végig velünk volt Csaba, az Egyesület elnöke is. Nem tartozott hozzá egyetlen konkrét program sem – cserébe nagyjából minden más igen. Napközben folyamatosan számíthattunk rá, ha valamire szükségünk volt, valamit el kellett intézni, megoldani vagy előteremteni. Esténként pedig ő is ott ült velünk és a gyerekekkel a madarak körül kialakuló hosszú beszélgetéseken.

Ez a fajta háttérmunka talán kevésbé látványos egy programfüzetben, de egy tábor működéséhez nélkülözhetetlen. Jó érzés volt tudni, hogy ha bármi kell, Csaba ott van és megoldjuk.

A hét végén pedig már nagyon is látható szerep jutott neki: az Egyesület elnökeként ő avatta fel Inassá, Tanonccá és Ifjú Solymásszá a gyerekeket, ezzel hivatalosan is lezárva azt az utat, amelyet az idei táborban végigjártak.

𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒌𝒆𝒛𝒆𝒕𝒕 𝒂𝒛 𝒂𝒗𝒂𝒕𝒂́𝒔 – 𝑰𝒏𝒂𝒔𝒐𝒌𝒃𝒐́𝒍 𝑻𝒂𝒏𝒐𝒏𝒄𝒐𝒌, 𝑻𝒂𝒏𝒐𝒏𝒄𝒐𝒌𝒃𝒐́𝒍 𝑰𝒇𝒋𝒖́ 𝑺𝒐𝒍𝒚𝒎𝒂́𝒔𝒛𝒐𝒌

A tábor utolsó napján elérkezett az a pillanat is, amelyre egész héten készültünk: az ünnepélyes solymászavatás.

A gyerekeket Novák Csaba, az Egyesület elnöke avatta fel. Attól függően, hogy hányadik alkalommal vettek részt a Solymásztáborban, Inas, Tanonc vagy Ifjú Solymász rangot kaptak. Ez számunkra jóval több egy kedves táborzáró hagyománynál. A rangok azt mutatják, hogy aki visszatér hozzánk, évről évre tovább halad: egyre több tudást, tapasztalatot és felelősséget visz magával, és lassan valóban belenő abba a közösségbe, amelynek értékeit szeretnénk továbbadni.

Az avatáskor mindenki megkapta az új rangjának megfelelő oklevelét, valamint könyvet és saját solymászkesztyűt is. Tavaly a résztvevők sólyomsapkát kaptak, így a több éve velünk táborozóknál lassan valami egészen kézzelfogható dolog is történik: darabról darabra kezd összeállni a saját solymászfelszerelésük.

És ezt különösen jó érzés látni. Mert egy kesztyű vagy egy sólyomsapka természetesen csak tárgy. De annak a gyereknek, aki évről évre visszajön, tanul, gyakorol és közben egyre közelebb kerül a solymászathoz, már egészen mást jelent. Egy kicsit azt üzeni: haladsz az úton, és mi számítunk arra, hogy jövőre is folytatod.

Fotó: Magyar Solymászatért Alapítvány

Idén öt különdíjat is átadtunk azoknak, akik valamiben különösen emlékezeteset mutattak nekünk a hét során. A különdíj ezúttal nemcsak oklevéllel járt: az öt díjazott az idei vadászati szezonban, egy általuk választott időpontban részt vehet velünk egy valódi solymászvadászaton. Talán ennél szebb folytatását nehéz lenne kitalálni annak, amit a táborban tanultak. Ott már nem bemutatón, nem gyakorlópályán és nem „rókahúzással” találkoznak a solymászattal, hanem abban a közegben, amelyben minden addig tanult részlet egyszer csak összeáll egésszé.

És idén valaki átlépett a másik oldalra is…

Az idei avatásnak volt még egy számunkra különösen fontos pillanata. Van egy fiatalunk, aki már több éve velünk van, évről évre tanul, segít, és a hozzáállásával is megmutatta, hogy készen áll arra, hogy ne csak résztvevője legyen annak, amit csinálunk, hanem felelősséget is vállaljon érte. Ezért idén őt már nem egyszerűen újabb ranggal jutalmaztuk. Meghívtuk a szervezői csapatba, és kineveztük a Solymásztábor ifjúsági vezetőjének.

Talán ez az egyik legszebb visszaigazolása annak, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Hiszen három évvel ezelőtt még gyerekeket hívtunk meg azért, hogy megmutassuk nekik a solymászat világát. Most pedig közülük valaki eljutott oda, hogy már ő is segíthet átadni mindazt a következő gyerekeknek, amit az elmúlt években tőlünk kapott.

És valójában talán éppen erről szól az egész. Nemcsak táborokat szeretnénk szervezni. Utánpótlást szeretnénk nevelni. Olyan fiatalokat, akik ismerik és tisztelik a természetet, felelősen fordulnak az állatok felé, értik a solymászat hagyományait, és egyszer majd maguk is továbbadják mindazt, amit ma még tőlünk tanulnak.

𝑬́𝒔 𝒎𝒊𝒕 𝒗𝒊𝒕𝒕𝒖̈𝒏𝒌 𝒉𝒂𝒛𝒂 𝑴𝑰 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒃𝒃𝒐̋𝒍?

A hét végére talán még világosabbá vált számunkra, miért érdemes újra és újra megszervezni ezt a tábort. Azt szerettük volna, hogy a gyerekek megismerjék a magyar solymászat hagyományait és szakmai alapjait. Hogy értsék és tiszteljék a ragadozó madarakat. Hogy megtapasztalják: a természetvédelem nem egy jól hangzó szó, hanem olykor azt jelenti, hogy lehajolunk valaki más eldobott szemetéért.

De közben ennél sokkal több minden történt. Valaki feljebb mászott a falon, mint hitte volna. Valaki megfogott egy állatot, amelytől előtte félt. Valaki szó nélkül átvette egy kisebb gyerektől a nehéz zsákot. A fiúk előre engedték minden alkalommal a lányokat. Valaki megtanult csendben és türelmesen állni, mert madár ült a kezén. Valaki rájött, hogy ha elsőre nem találja el a célt, attól még érdemes újra megpróbálni. És volt, aki egyszerűen csak talált néhány új barátot.

A solymászat sok mindenre megtaníthat egy gyereket: türelemre, következetességre, felelősségre, alázatra és arra, hogy egy másik élőlény bizalmát nem lehet követelni – azért meg kell dolgozni. A természet pedig megtanít figyelni. Egymásra is.

Talán ez a hét legfontosabb eredménye. Nem az, hogy hány előadást hallgattak meg, hány kilométert gyalogoltak, hány madarat tarthattak a kezükön vagy hány pecsét került a Solymász Útlevelükbe. Hanem az, hogy mindezeken keresztül valamit megtapasztaltak abból az értékrendből, amelyet mi, solymászok fontosnak tartunk: a természet tiszteletét, az állatok iránti felelősséget, a hagyományaink megbecsülését, a kitartást, az egymásra figyelést és azt, hogy a megszerzett tudással felelősség is jár.

Ha ezekből csak néhány gondolat velük marad, ha egy kicsit más szemmel néznek ezután egy ragadozó madárra, az erdőre vagy akár egy eldobott szemétre, akkor már elértük azt, amiért ezt a tábort létrehoztuk. Ha pedig közülük néhányan egyszer maguk is solymászok lesznek, és továbbviszik mindazt, amit itt kaptak, az számunkra külön ajándék lesz.

A hét végén egy rendkívül érdeklődő, okos, kíváncsi, segítőkész és összetartó társaságtól búcsúztunk. Olyan gyerekektől, akik a programokban nem egyszerűen „részt vettek”, hanem mindenbe belevetették magukat.

Mi pedig elfáradtunk.

Nagyon.

De ha azt kérdezik, megérte-e?

Minden egyes perce.

Köszönjük mindazoknak, akik tudásukkal, madaraikkal, munkájukkal, idejükkel és türelmükkel hozzátettek ehhez a héthez. A programvezetőknek, az előadóknak, a külső szakembereknek, a háttérben dolgozóknak és annak a szervezői csapatnak, amely reggeltől estig – néha pedig estétől hajnalig – ott volt a gyerekek mellett.

Köszönjük a szülők bizalmát.

És legfőképpen köszönjük a gyerekeknek azt a rengeteg kíváncsiságot, lelkesedést, kérdést, nevetést és energiát, amit ezen a héten kaptunk tőlük.

Mert hisszük, hogy a solymászat jövőjét nemcsak a madarainkban és hagyományaink megőrzésében, hanem azokban a gyerekekben is építjük, akiknek mindezt továbbadjuk.