Keressen minket

Vadászat

Kotorékozás Komádiban

Nimród Vadászújság: A Királytelki Vadásztársaság elnöke és vadászmestere jól ismert Hajdú-Bihar megyében. Ilyenkor télvíz idején, a két nyírségi szakember a kutyáikkal együtt járják a vidéket. Éves szinten 25-30 napot töltenek kotorékozással, naponta 4-5 kotorékot tudnak ellenőrizni.

Közzétéve:

Nimród Vadászújság: A Királytelki Vadásztársaság elnöke és vadászmestere jól ismert Hajdú-Bihar megyében. Ilyenkor télvíz idején, a két nyírségi szakember a kutyáikkal együtt járják a vidéket. Éves szinten 25-30 napot töltenek kotorékozással, naponta 4-5 kotorékot tudnak ellenőrizni.

Hajdú-Bihar megye déli csücskében gazdálkodk a Bihar Népe Vadásztársaság Komádiban. Balról jobbra: Szemán Szabolcs, Kovács József, Szemán Zsolt, Szemán Szilárd , illetve a helyi hivatásos vadász házaspár – László István és Barbara (Kép: Nimród Vadászújság)

Ez nem kevesebb, mint 100-150 kotorék egy év alatt. Szemán Zsolt és Kovács József bejárták Angliát és Írországot is, ahol új technológiákat tanultak az ottani vadászoktól és új patterdale terrier vérvonalat hoztak be hazánkba. Olyan kutyákat kerestek, amelyek képesek a mindennapi munka végzésére.

A kotorékozás sok fizikai erőt igényel, és sokat is kell ásni. Szemán Szilárd-nak addig kellett ásnia amíg megtalálta a járatot a több méter mély kotorékban. A borzvár szemben a rókáéval mélyebb és összetettebb. (Kép: Nimród Vadászújság)

Tenyésztésbe csak azok a kutyák kerülhetnek, amelyek két kotorékozási idényben képesek helytállni: a kutya mindig megtalálja a dúvadat, és idő előtt nem jön fel eredmény nélkül. Emellett mindent fortélyt ellestek az ír és az angol vadászoktól.

A csapat egyik fele ás, a másik pedig éberen figyel. A vad gyorsan ugrik és kiváló lőtudást igényel a jelenlévőktől. (Kép: Nimród Vadászújság)

A kutyák mellett, talán a graft (drénásó) használata volt a legfontosabb, amit megtanultak. Ezt az eszközt, csákány helyett használják, kemény talajrétegek megmozgatására. Ez gyakorlatilag egy 15 kilogramm tömegű, tömöracélból készült keskeny ásó, amivel mindent meg tudnak mozgatni. Nagyban gyorsítja a terepen a nehéz fizikai munkát. Szemán Zsolt mindenesetben magával viszi a saját jagd terrierjeit, amiből összesen tíz van otthon Nyírteleken.

Barátainkhoz jöttünk Komádiba, a Bihar Népe Vadásztársasághoz. A kotorékozás nagy szervezést, és nagyon sok munkaerőt igénylő feladat, amihez szükséges a vadászok jó lőtudása is. Nekünk a vadászat mellett a kutyáink a mindenünk – mesélte Szemán Zsolt és Kovács József, a Királytelki Vadásztársaságtól.
Az ismert kotorékokat bejárva, a csapat három kutyával, három borzot és egy rókát hozott terítékre Hajdú-Bihar megye déli csücskében.

Forrás: Nimród Vadászújság Facebook oldala – Dr. Szilágyi Gergely

Vadászat

A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom

Published

on

A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.

Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News

Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.

Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.

Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.

Írta és fényképezte: Mészáros Nóra

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Az idei év első őzbakja

Published

on

Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News

Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 😞, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.

Írta és fényképezte: Kovács Péter

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Búcsú

Baracskay Lajost elismerésben részesítette a Veszprém Vármegyei Vadászkamara

Published

on

Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK

A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán,  az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.

A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK

Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom