Vadászat
Exkluzív vadászbál Villányban – Galéria+Videó
Három vadásztársaságot képviselve köszöntötte Mészáros Kálmán elnök, Villányban, a Bock Pincészetben, február 18-án megrendezett vadászbál résztvevőit. Bár hagyomány, hogy évről évre Villány egyik legszebb pincészetében búcsúztatja el az Ormánsági Diána, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság és az Ormánság Gyöngye Vadásztársaság a mögöttünk álló vadászidényt, mégis a Bock kápolnában celebrált Hubertusz mise, a filmvetítés és az ilyenkor átadott, szezonzáró trófeakatalógus, az exkluzív környezet, abszolút kiemeli a vadászbálok sorából.
Villányban már a Római Birodalom idején foglalkoztak szőlőműveléssel. Napjainkban, Magyarország legdélibb borvidékén, szubmediterrán klímán, kicsivel több, mint 2000 hektáron termelnek szőlőt. A legmelegebb borvidékünkre jellemző, hogy hosszú, forró nyári hónapok alatt érik a szőlő. Az itt megtelepült népek mindegyike hozzátett ahhoz, hogy ma, méltán híres és az egyik legfejlettebb magyar borvidék a villányi. Kétségtelen tény, hogy a történelmi alapokra egy magasan képzett, magasan kvalifikált borász- és növényorvos-közösség adja a hátteret. A ma ismert pincerendszer stabil alapja a borászoknak, amely kialakítása elévülhetetlen érdeme a sváboknak.Mészáros Kálmán elnök Villányban megnyitja a vadászbált Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A vendégeket, Mészáros Kálmán, a szarvasvadászkör elnöke köszöntötte, aki kiemelte: az, hogy ilyen eredményeket ért el ez a három társaság, nem más, mint az összefogás és a szakmai alapokra helyezett, felelős vadgazdálkodás egyeneságú következménye. Jól példázza a felelős vadászati magatartást, hogy a vendégvadászatok után, a tagi vadászatok alatt olyan önmérsékletet tanúsított a három vadásztársaság tagsága, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen ez dicséretet érdemel. Hozzátette, hogy a 2022/2023-as gazdálkodási év soha nem látott terhekkel érkezett, hiszen az elmúlt 100 év második legaszályosabb éveként vonul be a társaság és az ormánsági szarvas történetébe is. Vártuk az esőt, vártuk, hogy zsendül a határ, de az esők elmaradtak. Az egész nyár azzal telt, hogy itattunk, itattunk és itattunk. Ma már tudjuk, hogy a legjobb döntést hoztuk, amikor nem hagytuk magára az ormánsági szarvast. Sok feladat áll még előttünk: minden bizonnyal értékelni a kialakult helyzetet, majd ki kell jelölni a stratégiai célokat, hogyan folytassuk. De a ma este most az ünneplésé – nyitotta meg a villányi vadászbált Mészáros Kálmán elnök.
Hubertusz mise a Bock kápolnában
A Bock Pince bálterméből, kanyargós pincejáratokon, majd egy százméteres folyosó végén értük el a föld alatti, 10 méter mélyen fekvő, hat boltívből álló, 17 méter átmérőjű, 200 m2-es körpincét, ahol a Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston, a Baranya Vadászkürt Együttessel várta a vendégeket.
Kétségtelen tény, hogy a földalatti kápolna, a Heimann Ferenc szekszárdi építész által megálmodott, rendkívül különleges akusztikájú, varázsú helyszín és nem utolsó sorban a plébános szavai, elcsendesítették a bál résztvevőit. Nem túlzás kijelenteni, hogy szakmai és minden más szempontok szerint is olyan kezekben él az ormánsági szarvas, amely soha nem látott gyarapodását hozta az itteni állományoknak, de a plébános felhívta a figyelmet arra, hogy az úton maradni: hitbeli kérdés és döntéseink összessége. Elhatározás és választások sora, hogy azt az irányt tartsuk, amelyen elindultunk. A pár perces misét a Baranya Vadászkürt Együttes szignálja zárta.
Hohmann Endre, a Rotwildring, a szarvasvadászkör vadászmestere összegezte, hogy kettő gímszarvastrófeát is 15 kilogramm fölött mérlegeltek a Baranya Vármegyei Kormányhivatal munkatársai. Soha nem látott sikereket értünk el és egységesek voltunk abban is, hogy a most terítékre került nagy bikákon felül, talán két, esetleg három bika is megüthette volna a 16 kilogrammos határt. Bent maradtak.
Nem bántuk meg, hiszen a gímnek a korosbítás mindig jót tesz. Ezt a szemléletet követik a szomszédos vadásztársaságok is, hiszen azt is le kell szögezni, hogy ezek a jó eredmények, csakis az összefogással érhetőek el. Ám – folytatta – olyan, rajtunk kívül álló folyamatokkal is számolni kell, amelyek nyilvánvalóan az állomány mennyiségi szabályozását célozzák és amely döntések szakmai alapjai kérdőjelekre épülnek, s mi több, sok esetben teljesen nélkülözik a szakmai hátteret, a szakmai alapokat. A mezőgazdaságot, benne a vadgazdálkodást, a természetvédelmet csakis integrált szemlélettel lehet vizsgálni és nem lehet egy-egy érvet kiragadva drasztikus, sok tízesztendő munkáit felszámolni.
A kerítések telepítése, az élőhelyek, az erdők elzárása nem lehet megoldás, nem lehet alternatíva. A szarvas nem egy betelepített, hanem egy őshonos állatfaj, amely mindig is itt élt a Kárpát-medencében. Törvényszerű tehát, hogy a szarvas élőhelyeit nem csökkenteni, hanem szélesíteni kell. Ebben az egyik lehetőség az ökológiai gazdálkodás térnyerése, amely együttesen, a magyar vadgazdálkodás lehetőségét is magában tartogatja.
Trófea Katalógus 2022
A Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság hagyományteremtő céllal, három éve indította el a trófeakatalógusát, amelyet a szarvasbőgés után jelentetnek meg és a tagságnak, illetve a vendégkörnek, az utókornak mementóként adnak át. A katalógusba, az idényben esett bikák adatai kerülnek be: 2022-ben 36 bika agancsa, 36 elejtő trófeája szerepel a kiadványban. Hohmann Endre kiemelte, hogy a katalógus egy egzakt, visszakereshető könyv, amelyben pontosan megtalálhatóak a területen esett bikák adatai.
Ez egyrészt fontos szakmai útmutató, másrészt a tagtársak, a vendégek számára egy tájékoztató, hiszen a terítékek mellett gyakran csak nagyon kevesen állhatnak. Persze a trófeaszemle erre egy kiváló lehetőség, de azt követően az ormánsági szarvasok egy olyan útra lépnek, amelyet talán soha nem tudunk lenyomolni, messze elkerülnek a hazájukból. Így a katalógussal egy kicsit talán, itthon maradnak, – nekünk. A kiadványban interjúkat olvashatunk Mészáros Kálmán elnökkel, Hohmann Endre vadászmesterrel és Hlaszni Lajos titkárral. Míg Poth Sándor: Az idő teljességéről a felnőtteknek, addig Hohmann Endre ötletére már a legkisebbeknek is jutott két oldal, amelyben Valterral, a kórósi erdészmanóval kalandozhatnak. Valter, aki a Hubert, a vadászmanó történeteiben, mint Arthur bácsi jóbarátja már korábban is feltűnt, a Dráva mellett, a téli erdőben, frissen hullott hóban cserkel…
A bál sztárvendégét, Keresztes Ildikót, Bock József, a Bock Pincészet tulajdonosa és Mészáros Kálmán, a Rotwildring elnöke köszöntötte. Vacsorára, majd éjféli lakomára Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területéről vaddisznósüldőket és szarvasborjúkat ajánlott fel, amelyet a Bock Pincéhez tartozó Bock Étterem séfjei dolgoztak fel és tálaltak a vendégeknek. A bál Villányban pitymallatig tartott…
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 307 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334