Vadászat
Páratlan összefogás
A mai rohanó világunkban, a mindennapok sokszor monoton egymásutániságában hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az emberek már egyszerűen csak elmennek egymás mellett, hogy csak a saját érdekeiket nézik, és a szocializáció két legelemibb összetevője, az együttműködés és a kommunikáció kiveszőfélben lévő fogalmakká válnak.

Fotó: OMVK
Nincsen ez másként a vadászat/vadgazdálkodás terén sem, hiszen az ágazatra ható tényezők, mint a vélt vagy valós nagyvadállomány túlszaporodás, a vadkárok elleni sokszor reménytelen küzdelem, az ember/vad interakciók a településeken, vagy az ASP okozta problémák néha már-már elveszik a kedvünket attól, amit szeretettel és szenvedéllyel csinálunk időtlen idők óta.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
Azután történik valami, valami olyan, amitől egyszer csak újra elindulnak a kerekek, körbenézünk és azt látjuk, hogy sokan vagyunk, akik azt a bizonyos szekeret egy irányba tolják, és megváltozik minden. A morózus napi küzdelem újra szokásos rutinfeladattá válik, az akadályokat sorban küzdjük le egymás után, mert az a valami, ami megtörtént, az feltöltötte újra az akkumulátorokat és jó időre muníciót adott a folytatáshoz. Ez a most leírt eset is ezt példázza.
Október 8-án megszólalt a telefon és egy nagybajomi hivatásos vadász kolléga letörten mesélte el, hogy előző nap Kovács Sándor nyugalmazott lábodi hivatásos vadász hannoveri vérebét munka közben egy sebzett gímbika olyan súlyosan megszúrta, hogy az elpusztult a sérüléstől, a csúcson hagyva el a pályát és a szerető gazdáját. A kutya és vezetője ismert a somogyi vadászberkeken belül, hiszen Sándor még a Dr. Galamb Gábor által közvetített értékeken nevelkedve lelkiismeretesen, tele hivatástudattal végezte az utánkeresést, és nem utolsó sorban az egykori „lábodi vérebes bölcső” utolsó aktív tagjaként második helyen végzett az idei Kaszó Kupán a Hollós-Völgyi Fürkész nevű hannoveri vérebével. Ráadásként a vezető és kutyája közötti legjobb összhangért járó különdíjat is elnyerte.

A fénykép illusztráció. Fotó: Gősi László vérebes utánkereső – Agro Jager News
A hír mindannyiunkat lesúlytott, Kokó pedig érthető módon összetört, hiszen a hűséges vadásztársat veszítette el, aki ráadásul az egy fedél alatt élő többgenerációs család kedvence is volt egyben. Pótolhatatlan veszteség, hatalmas űr. Belegondoltam, hogy ez a pálya nem érhet itt és így véget és annak az információnak is birtokában voltunk, hogy a folyamatosság megtartása érdekében lassan egy új kölykön is gondolkodott már, mondván, hogy „bennem van még egy kutya”.

A fénykép illusztráció. Fotó: Figura Ákos vérebes utánkereső – Agro Jager News
A hétvégén többen is jelezték, hogy segítsünk a Kollégának, próbáljuk kamaraként a vadász felelősségbiztosítás igénybevételével enyhíteni a kárt, de mi inkább úgy döntöttünk – kihasználva a jelentőségteljes mondatát –, hogy a kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, és egy vérebkölyök talán tompítja majd a fájdalmat és lefoglalja Sándort az elkövetkezőkben. Első körben feltérképeztük a helyzetet kölyök terén, és a szerencsének köszönhetően vérebes körökben találtunk sporttársi áron elhozható kiskutyát is. És ami a legfontosabb: Kokó is nyitott volt rá, és érez magában annyit, hogy többedjére is elölről kezdje a munkát, amely eredményeként újra a vérebes utánkeresők élvonalába állhat.
A Vadászkamara Területi Szervezete és a Vadászszövetség éppen ezért az ügy kapcsán felhívást intézett a hivatásos és sportvadászok, valamint a vadászatra jogosultak felé egyrészről azért, hogy mi, kollégák, vadászbarátok és jogosultak összefogással teremtsük meg az újrakezdés mihamarabbi lehetőségét, másrészről magam is kíváncsi voltam arra, hogy dobban e még egyszerre vadászszív, mozdul e még egyként a vadásztársadalom, vagy mindenki el van foglalva a saját problémájával.
A felhívást október 10-én kedden, pár nappal a tragikus eseményt követően tettük közzé azzal, hogy pénteken 12.00 óráig várjuk a felajánlásokat, amellyel kapcsolatosan a Kamara vállalta a teljes koordinációt.
Ami ezután következett, azt nehéz mondatokba fonni. Megszólaltak a telefonok. Hivatásos és sportvadászok, egykori kollégák, vérebvezetők, vadásztársaságok voltak a vonal túlsó végén, és egytől-egyig segíteni akartak, Somogyon kívül többen még Vas,- Zala,- Baranya,- és Komárom-Esztergom vármegyékből is.
Volt olyan vadászatra jogosult, aki azt mondta, hogy Kokó érdemeire tekintettel megfinanszírozza a kölyök költségeit, de azonnal jeleztük, hogy ennek a mostani összefogásnak inkább az lehetne a lényege, hogy minél többen fogjunk össze, és mutassuk meg, hogy a somogyi vadásztársadalom figyel a tagjaira és együtt mozdul az adott cél érdekében, ha az szükséges. Többször bizonyítottuk már az összefogás erejét (gyűjtés Ukrajnában élő magyarajkú erdész/vadász családoknak, Vadászok a Civilekért Véradó Mozgalom stb) ezúttal is bíztam a sikerben.
A felajánlásokat tevőknek sok esetben kellett a három nap alatt azt mondanunk, hogy a felajánlott összeg túl magas, és megértették, hogy ezzel a támogatás lehetőségéből zárnának ki többeket, hiszen forintra pontosan csak a kölyök költsége mértékéig indítottuk el a gyűjtést. Többen azért hívtak bennünket újra, hogy ha esetleg nem jönne össze a szükséges forrás, akkor az eddigieken túl további segítséget nyújtanának az ügy kapcsán, de erre sem volt szükség. Azoktól a sokaktól külön elnézést kérünk, akik még a gyűjtés lezárását követő napokban is szerettek volna csatlakozni a megmozduláshoz, a szándékuk is köszönetre méltó cselekedet.
Felemelő volt nézni és érezni az összefogás erejét, ahogy együtt mozdul a megszólított kör – én magam nem mostanában láttam ilyet –, gyakorlatilag két és fél nap leforgását követően le is zártuk az akciót. És ami a legfontosabb: csütörtökön megérkezett a kiskutya Sándor lábodi otthonába, aki előtte napon fájó szívvel, de új reményekkel telve mesélte el, hogy néhai Cinkos kenneljét és ólját lefertőtlenítve kész újrakezdeni mindent, mert út csak előre van.
Ha vadászruházat, akkor -> EWIDENT
Ha összegeznem kellene az elmúlt egy hetet, akkor felemelő érzés volt részt venni ebben a dologban, ahogy minden egyes támogató is így nyilatkozott a somogyi összefogásról. Mégiscsak létezik a két fogalom, az összefogás a kommunikáció erejével, és ez tényleg újabb lendületet adhat többeknek, mert hasonló cselekedetekben való részvételnél nincsen felemelőbb.
Kokó szerint újra élet költözött az udvarba a kis jövevény személyében, enyhítve mindazt a fájdalmat, amit a család az elpusztult véreb miatt átél. Ő maga szerény embernek tartja magát – ahogy az is -, egyszerűnek, aki Lábodon még Deliága Pista bácsitól tanulta a szakmát és nem igazán a szavak embere. Elcsukló hangon kért meg rá, hogy tolmácsoljam mindenki felé a köszönetét, aki segített és részt vett a megmozdulásban, vagy csak osztozott az elvesztett társ iránt érzett fájdalomban. Ígéri, hogy hamarosan újra várja majd a telefonokat, hogy segíthessen fáradhatatlan lelkiismeretességgel terítékre hozni a sebzett vadat, ahogy mindig is csinálta.
A Vadászkamara Területi Szervezete és a Vadászszövetség elnökségei, valamint Somogy vadásztársadalma nevében ehhez kívánunk neki kitartást és jó egészséget!
Akik önzetlenül segítettek:
Aranyszarvas vadásztársaság
Artner János
Baté-Mosdós-Nagyberki Földtulajdonosok Vadásztársasága
Berekfás Vadásztársaság
Bognár Zsolt
Csík László
Darány és Térsége Vadásztársaság
Darányi Zsolt
Dr. Bartal-Kovács Judit
Dr. Kemenszky Péter
Dráva Völgye Vadásztársaság
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
Fehér Péter
Fenyvesi István
Fenyvesi Istvánné
Guba Sándor
Horváth Ádám
Hunnia vadásztársaság
ifj. Jung Jenő
Ján Zoltán
Jung Jenő
Kanizsay Gábor Jenő
Karádi Mezőgazdasági Zrt.
Képíró Károly
Kerekesmenti vadásztársaság
Keszkenyős Róbert
Korpadombi Vadásztársaság
Kovács Gábor
Kutas és Vidéke “Kossuth” Vadásztársaság
Molnár Sándor György
Ozvári Zoltán
Polányi Vadásztársaság
Rigóci Baráti Vadásztársaság
Rinyamenti Vadásztársaság
Sióvölgye Vadásztársaság
Somogy Megyei Vadászok Szövetsége
Somogyi Vadászhölgyek Klubja
Surján-Kapos Völgye Vadásztársaság
Szabó Lászlóné
Szente Réka
Tógazda Vadásztársaság
Vízvári Ákos
Zöld Természet Vadásztársaság
Zsuffa Béla
Köszönöm mindenkinek a támogatást és a részvételt, külön köszönöm egykori kollégám/barátom, Ozvári Zoltán tájegységi fővadász lelkiismeretes segítségét!
Vadászat
Terítéken a csülkös haszonvad
Martin papája azt mondta, hogy disznómágnes vagyok, miután a hajtássort vezetve két disznót lőttek mellettem. A mai kaland is ezt igazolta. A vadászat legfontosabb kérdése: hova menjünk, melyik lesre üljünk? Ramón sokat tett a mai sikerem érdekében. Először is elmesélte, hogy a múlt alkalommal a Deseda túlpartján turkáló három-négy fős konda átjött a mi oldalunkra (akkor túl messze voltak).

Fotó: Juhász György – Agro Jager News
Másodszor pedig amnesztiát hirdetett a rókákra, mivel a kevesebb zavarás jótékonyan hat a csülkös haszonvadak jelenlétére. A rozoga lest terveztem választani, de a friss szántást látva végül én is a forgószékes lesen kötöttem ki, akárcsak Ramón múltkor. A lemenő nap már a forgószéken ülve fogadott. Sötétedés előtt semmi mozgás, utána nyulak. A túloldalon, 450 méterre, a négyfős konda szorgalmas turkálásba fogott. A jó szélnek hála, elballagott előttem egy bak, 100 méterre a vetésben. A csülkös haszonvadakat figyeltem, abban a reményben, hogy felébred bennük a kíváncsiság, milyen íze van a vetésnek a Deseda innenső partján. Épp a csülkös haszonvadakat néztem, amikor gondoltak egyet, és iszkiri – irány az erdő, távolodva a Desedától. Lelombozódtam.

Fotó: Juhász György – Agro Jager News
Vizsgáltam a környéket, és balra, a vetés és az erdő határán, megjelent egy lompos farkú ravaszdi. Még a homlokomat is összeráncoltam, hátha nem is olyan lompos a farka – mert akkor toportyánnak minősítem. De nem: ez egy lompos farkú ravaszdi, az amnesztia birtokában közelít, majd ott, ahol a bak eltűnt, ő is eltűnik. Körülnézek, és megfagy az ereimben a vér: 160 méterre előttem a konda megfontoltan, turkálva masírozik felém a Deseda melletti nádasból. A mágneses vonzásom – semmi kétség! Condor letesz, Pixfra bekapcsol, kupak felhajt, célra tart, kibiztosít, nagyítást állít. És megvannak: három süldő és egy koca. Közelednek. Az egyik süldő megáll és oldalt fordul. Ennél nem kell jobb – 150 méter, a .243-nak ideális. Terítéken a csülkös haszonvad.
Írta és fényképezte: Juhász György
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Orvvadászokat fogtak Kelet-Lengyelországban
Orvvadászokat fogtak Lengyelországban.
Két Łęczna megyei lakosnak kell felelnie az orvvadászat miatt. A 64 és 35 éves férfi – apa és fia – a rendőrség információi alapján került őrizetbe, miután kiderült, hogy jogellenesen ejtettek el egy jávorszarvast.

Fotó: KPP Łęczna
A rendőrök az egyik istálló átkutatása során egy csaknem 200 kilogrammos jávorszarvast találtak. A gazdasági épületekben egy terítékre hozott vidrát is felfedeztek, valamint egy fagyasztóban két vaddisznó és más vadből származó húst is lefoglaltak. A helyszíni intézkedéseket az Állami Vadászati Őrség képviselője is felügyelte.
Az házkutatás során a 64 éves férfi megpróbálta elrejteni a lőfegyverét, de a rendőrök ezt megakadályozták. Összesen egy pisztolyt, egy vadászpuskát és közel ezer lőszert találtak, amelyekről kiderült, hogy a 35 éves férfi tulajdonában voltak. Emellett hat további fegyvert és több mint 700 töltényt is lefoglaltak, amelyeket a férfi engedéllyel tartott.

Fotó: KPP Łęczna
A két férfi ellen már vádat is emeltek orvvadászat miatt. Emellett a 35 éves férfinak engedély nélküli fegyvertartás miatt is felelnie kell, míg az apja a büntetőeljárás akadályozásának vádjával néz szembe, mivel megpróbálta elrejteni az illegális fegyvert. A fiatalabb férfira akár 8 év, míg az idősebb férfira akár 5 év börtönbüntetés is várhat.
Forrás: Radio Lublin
(Forrás: KPP Łęczna)
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A jeladós szalonka-kutatás fejleményei
Meglepő új eredmények születtek a szalonkák őszi vonulásáról és telelési szokásairól
A 2020-ban indult kutatási program keretében a Védegylet megbízásából, az Agrárminisztérium támogatásával a MATE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének munkatársai 2020 és 2023 között 28 erdei szalonkát jelöltek meg nyomkövetővel a Budapest és Gödöllő közötti térségben.

Fotó: Védegylet
A nagy pontosságú, GPS alapú eszközökkel részletes, napi szintű adatok gyűjthetők a madarak vonulásáról és területhasználatáról, tavasszal és ősszel egyaránt. A jelölt madarak számát sikerült olyan szintre növelni, ami alapján már nemcsak érdekes különlegességekbe kapunk betekintést, hanem általános vonulási jellemzők is kezdenek kirajzolódni. Bár 2024-ben újabb jelölés nem történt, a 2023 őszén felszerelt jeladóknak (a térképen zöld színnel jelölve), valamint az egyik korábban jelölt és később megkerült szalonka jeladójának köszönhetően erre az évre vonatkozó tavaszi vonulási adatokkal is bővültek a rendelkezésre álló ismeretek.
A kutatásnak köszönhetően meglepő új eredmények születtek a szalonkák őszi vonulásáról és telelési szokásairól is, különösképpen nagyfokú területhűségükről. A kutatás eredményei nagyban segítik a monitoring során gyűjtött megfigyelési adatok értékelését is. A fontosabb eredmények:
- A jelölt szalonkák a tavaszi vonulásuk során átlagosan 2557 km-re, őszi vonulásuk során pedig átlagosan 755 km-re távolodtak el a jelölésük helyétől. Három szalonka azonban ennél jóval távolabbra, egészen Közép-Szibériáig repült (4600–5000 km). Bár az egyedek között nagy változatosságot találtunk a vonulás során megtett távolságok és az időtartam tekintetében, az egyértelműen kiderült, hogy a szalonkák két pihenő/megállóhelyük között egy alkalommal több száz kilométert tesznek meg, minden esetben átlépve ezzel az országhatárt.
- Az eddig megismert költő- és telelőhelyek is széles földrajzi skálán helyezkedtek el: költőhelyeket Lengyelországtól (400 km) egészen Oroszország Krasznojarszki területéig (5000 km), míg telelőhelyeket Spanyolországtól Görögországig találtunk. Az eddigiekből úgy tűnik, hogy a Kárpát-medencén át vonuló erdei szalonkák Európa déli peremétől, a Mediterráneumtól az Urál-hegységen túl, Szibériáig bezárólag élik életüket, vonulnak és keverednek állományaik. A faj szintjén talált óriási változatosság mellett azonban egyes egyedek zavarba ejtően pontos helyhűséget is mutatnak, amikor ugyanazokra a helyekre térnek vissza évről évre.
- A Magyarországon, egészen pontosan a jelölésük helyén áttelelő példányok mozgását is lehetőségünk nyílt megfigyelni. Az utóbbi évekre jellemző enyhe telek sem marasztaltak a Kárpát-medencében minden szalonkát, azonban néhány egyed még a rövid fagyos januári időszakot is átvészelte fedettebb élőhelyeken. Erre a 2023 őszén jelölt szalonkák között is volt példa. Emellett több egyed is igyekezett korán, akár már február elején visszatérni a térségbe nagyobb léptékű tavaszi vonulásának megkezdése előtt.
- Az eddigi eredmények alapján egyértelmű, hogy egyes madarak jelentős időt, akár egy hónapot is eltölthetnek a Kárpát-medencében tavaszi vonulásuk megkezdése előtt, vagy annak kezdeti szakaszában. E jelenségnek számottevő hatása lehet a több héten át végzett megfigyelések időbeli dinamikájára, nevezetesen a többszöri észlelésekre, ezáltal pedig az azokból levont következtetésekre is.
- Az egyik jelölt szalonkát telelőhelyén, a spanyolországi Menorca szigeten 2023 decemberében elejtették; a madár jeladója az elejtőnek, valamint a Societat Ornitològica de Menorca (Menorcai Madártani Társaság) munkatársainak köszönhetően néhány napon belül vissza is került hozzánk. A Moszkvát is megjárt eszközről letöltött adatokból megismerhettük a madár teljes vonulási útvonalát. Míg korábban csak a pontos telelőhelyet, illetve részben a tavaszi vonulás útvonalát tudhattuk, a költőterület pontos elhelyezkedésére csak így derült fény. Telelőhelyéről a következő év február végén indult el a Földközi-tengeren át, útját egy 20 napos olaszországi megállással megszakítva március második felében visszatért a Kárpát-medencébe, pontosan a jelölésének helyszínére. Oroszországi költőhelyére való vonulását két héttel később folytatta, végül május 10-ére érte azt el. Jeladója utoljára július közepén rögzített adatot, ugyanarról a területről. Mintegy másfél évvel ezután elejtését a korábban megismert telelőhelyétől mindössze 800 méter távolságról jelentették.
Dr. Schally Gergely
Dr. Csányi Sándor
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Vadbiológiai- és Vadgazdálkodási Tanszék
A monitoring programról és a jeladós kutatásról további részleteket talál a Védegylet honlapján!
Forrás: Védegylet