Vadászat
A legszebb ajándék
Péter Barnabás őzbakot hozott terítékre. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Idén tavasszal nem csak az őzbakvadászati idény, hanem sokak számára az érettségi időszak is kezdetét vette. Április, május környékén már javában olvashatóak voltak a különböző élménybeszámolók az elejtett őzbakokról, ám az én szemeim előtt még mindig csak a sikeres vizsga letételéhez szükséges kemény munka tudata lebegett. Vadászatra így vajmi kevés időm és lehetőségem jutott. Ennek ellenére mindig próbáltam időt szakítani egy kis természetben töltött kikapcsolódásra. Miután elérkezett a ballagás napja, a megszokott érettségi ajándékok helyett – mint karóra, telefon, nyaklánc stb. – egy igazán életre szóló emléket kaptam szüleimtől, ugyanis lehetőségem nyílt elejteni egy őzbakot üzekedés idején.

Fotó: Péter Barnabás – AJN
Mondanom sem kell, hogy egy igaz vadásznak nehéz lenne ennél jobb „ajándékot” találni. El is érkezett a várva várt nap, a reggeli 3:00 órás ébresztő után indultam is a megbeszélt találkozóhelyre, egy kis baranyai városka széléhez, ahol kísérőmmel összeismerkedve, nem is volt kétség számomra, hogy az aznapi vadászat – eredménytől függetlenül – biztosan jó kedvvel fog telni. Ami így is történt, hiszen az első kimenetel még nem hozott eredményt, amely talán betudható annak, hogy amolyan vihar előtti csendként, az igazi üzekedés előtt még nem volt túl aktív a vad. Ezt követte még egy próbálkozás, hasonló „sikerrel”. Július 28-én este már igazán nagy reményekkel indultunk neki az aznapi vadászatnak. Láttunk több jó bakot is, de egyik sem hagyott kellő időt a biztonságos lövés leadásához. Mígnem egy, – a kísérőm által jónak vélt területrészre érkezve – egy koros, hosszú szárú bak állt szemben a terepjáróval.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az autóból kiszállva, a bak elé kerülve reménykedtünk, hogy kivált elénk az őz. Pár perc várakozás után meg is láttuk a bakot, de amint ráhelyeztem a lapockájára a szálkeresztet, beváltott a közeli bokrok közé. Másnap reggel ismét útra keltünk, de a hajnali órák ezúttal sem hozták meg a várva várt sikert. Már jócskán reggel volt, 7:30 körül járhatott az idő, amikor kísérőmmel megegyeztünk, hogy megnézzük azt a helyet, ahol a tegnapi bakot láttuk. Személy szerint már nem fűztem túl sok reményt ehhez a naphoz sem, de bízva a szerencsében, ismét felállítottuk a lőbotot a jónak vélt helyen, és kísérőm elkezdett sípolni.

Fotó: Péter Barnabás – AJN
A második gidahang hallatása után, egyszer csak egy bak állt szembe velünk a réten. Mintha a semmiből tűnt volna elő. A gyors bírálat után az „Ott a bak, lőheted!!!” mondat, melyet kísérőm intézett felém, az égig emelte a már egyébként is egyre erősebben lüktető vadászlázamat. Nem tétováztam sokat, a száz méter feletti távolság ellenére biztos kézzel engedtem útjára a lövést. A 243. win. tette a dolgát, a becsapódás jól hallatszott, a bak, a lövést jól láthatóan jelezve, beugrott az erdőbe. A lövés után szinte megállt az idő, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt. Kb. 5 perc várakozás után elindultunk a rálövés helyéhez. „Nincs vér” – állapítottuk meg. Kezdtem aggódni, annak ellenére, hogy jónak éreztem a lövést. Pár perc keresés után a kísérőm megtalálta a bakot, kb. 30 méterre a rálövés helyétől.

Fotó: Péter Barnabás – AJN
Nagy kő esett le a szívemről. „Jó bak” – állítottuk egybehangzóan a bak felett állva. Mint kiderült, egy koros, visszarakott bakot sikerült terítékre hozni, amely még inkább értékessé tette számomra a trófeát. Jobb bakot nem is kívánhattam volna. A reggeli napsugarak már bőven rásütöttek a Zselic lankái közt megbúvó rét zöld növényzetére – amikor megadtuk a baknak a végtisztességet – ezzel végképp bearanyozva ezt a felejthetetlen reggelt. Mint kiderült, kicsit srégen érte a lövés a bakot, de így is sikerült kíméletesen terítékre hozni.

Fotó: Péter Barnabás – AJN
A trófea nagykoponyás tömege hivatalos bírálás után 418 gramm, kiskoponyás tömege 323 gramm, valamint a bak korát tekintve 8. felrakást állapítottak meg. Még egyszer köszönöm ezt a fantasztikus élményt szüleimnek, valamint kísérőmnek! Az elejtés pontos helyszíne pedig – amolyan balladai homályként – megmarad csakis nekem, hogy az élmény egyediessége ne veszítsen értékéből! Tisztelet a vadnak, üdv a vadásznak!
Írta és fényképezte: Péter Barnabás
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, az őzbakvadászok között, fogalomszámba megy. Persze jó, erős, mutatós őzbakok esnek máshol is, de a “jászsági” és úgy az egész vármegye olyan őzállománnyal bír, hogy nagyon bízom benne, ennek a titkát soha nem fejtik meg. A nagy távolságok, a sokszor elérhetetlen messzeségben, a végtelen búzamezőkön kiálló őzbakok után, csak sóvárog az ember, miközben akad itt ártér és komoly erdők is. Aki járt erre, sose felejti el és ha csak egy-egy alkalommal lógott a vállán puska, sokáig elkíséri. Most az Agro Jager News érdeklődésére Csabai Béla meséli el, hogyan ejtette el a Szolnoki Diána Vadásztársaságnál a képen látható őzbakot, amelyre Dávid Valentin hivatásos vadász kísérte.

Csabai Béla őzbakjával. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Csabai Béla: Április 18-án történt. A Szolnoki Diána Vadásztársaságnál már 12 éve vagyok tag. Akkor nap, már hajnalban, de még sötétben mentünk ki Valentinnal, mivel előző napon a vadőrünk, az utolsó lővilágban látta az előtte megfigyelt őzbakot. Mivel az őzbak az ártérből váltott ki, így a gáton, a Tisza-folyó mellett foglaltunk helyet. Ahogy kezdett pirkadni egy nyúlcsalád jelent meg. Percekig nézegettük őket, közben mögölünk egy suta és tavalyi két bakgidája váltott ki az erdőből. A vadőrünk mondta, hogy átmegy a fasor túloldalán lévő repcetáblára, hogy megnézze, hogy talán ott van-e a kiszemelt. Egyedül maradtam.
15 perc után hív, hogy menjek utána, mert a repcetábla melletti réten kint látja az őzbakot. Összeszedtem a felszerelésem és elindultam a vadőr után. Miután odaértem hozzá, mutatja, hogy ott a mi kiszemeltünk. Na, láttam én, de úgy 400 méterre tőlünk, több más őzzel egyetemben. A kísérőm javasolta, hogy menjünk visszább két művelőnyommal, amit a gépek vágtak a repcében. Igen ám, de a legszélső művelőnyomban egy “hatos” fiatal bak állt. 200 métert cserkeltünk a repcében, miközben eláztatott minket egy tavaszi zápor is. Hirtelen jött, nem is tudtunk rá felkészülni.

Csabai Béla kívánatos őzbakja. Fotó: Csabai Béla / Agro Jager
Mikor a kiszemeltünkkel egyvonalba értünk, felkelt a repce szélén még egy fiatal őzbak, ami minket méregetett. 20 perc mozdulatlan várakozás közben csatlakozott hozzá még egy fiatal őzbak. Azt hittük, most elállt mellőlünk Diana. Azonban még 20 perc várakozás után egy egerészölyv elrepült a két fiatal őzbak felett, amitől megriadtak és odébb álltak. No!
Mégis csak ránk mosolygott Diana, így el tudtuk foglalni a megfelelő helyünket. Lehasaltunk a repce szélére, hogy ne tűnjünk ki a környezetből és vártunk, mert a a mi őzbakunk meg eközben lefeküdt. 45 percet hasaltunk a vizes fűben, miközben záporok áztattak minket, de kitartottunk. A vadőr egyszer csak suttog, hogy jön felénk a suta és nagyon a mi irányunkba nézeget. Én nem láttam még akkor, de 30 másodperc múlva megint megszólal, hogy jön a kiszemeltünk is a suta után.
Én ekkor láttam meg a sutát. Nem sokkal később pedig megláttam Őt! Folyamatosan követtem. Amikor először megállt, akkor pont úgy állt meg, hogy egy fűcsomótól nem láttam tisztán. Amikor újból elindult, láttam meg újra, de egy nádas gödör szélén állt meg, ám ekkor már 72 méterre volt tőlünk és ott kezdett el szedegetni. Ekkor mondta a vadőr: most jó és ha gondolom!

Jó kísérővel sem egyszerű a vadászat. Fotó: Csbai Béla / Agro Jager
Nem tudtam a puskát rendesen a vállamba fogni és célzás közben is tudtam, hogy ez nehéz lesz. Mindent megtettem, de a lövés pillanatában is láttam, hogy hátracsúszott. Így is jelzett és rögtön beugrott a nádasba. Vadőr is megerősítette a találatot és egy kis várakozásra kért engem. Mit tehettünk mást?

Emlékezetes maradt az idei húsvéti őzbakom története. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Dohányoztunk és miután végeztünk a kis szünetünkkel, elindultunk a nádas gödör azon pontjához, ahol beváltott az őzbakunk. Mikor odaértünk a beváltási helyéhez, már meg is pillantottuk. Dermedten feküdt előttünk, úgy öt méterre. A vadőrünk gratulált nekem és ott hagyott az őzbakkal, hogy töretet és a terítékhez szükséges gallyakat begyűjtse. Gyönyörködtem ez idő alatt eme remek őzbakban és a trófeámban.
Így esett el az én húsvéti őzbakom…
Írta és fényképezte:
Csabai Béla
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
A NÉBIH szigorításokat vezetett be a járványok megelőzése érdekében:
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felhívja a figyelmet, hogy 2025. április 20-tól Magyarország egész területén valamennyi kereskedelmi célú állattartó telepen kibővített adattartalmú látogatási naplót kell vezetni. A dokumentumban a telep területére be- és kilépő személyeket, továbbá a gépjárműforgalmat teljes körűen kell rögzíteni. A cél az állattenyésztést fenyegető állatjárványok továbbterjedésének megállítása.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kibővített adattartalmú látogatási napló vezetését a Magyarország állattenyésztését fenyegető és sújtó madárinfluenza, afrikai sertéspestis, kiskérődzők pestise és kiemelten a ragadós száj- és körömfájás állatbetegségekkel összefüggésben a betegségek továbbterjedésének megakadályozása és a kártételének csökkentése érdekében rendelték el.
Minden olyan személyt, aki belép a telepre, de nem szerepel a – már megszokott – jelenléti íven, valamint minden olyan gépjárművet, amely nem tartozik a mindennapi telepi munkavégzéshez szükséges járművek közé, a látogatási naplóban naprakészen rögzíteni kell. A napló hiánytalan vezetéséért a telepvezető/tartó/tulajdonos felel.
Amennyiben az állattartó nem tartja be a határozatban foglaltakat, az illetékes hatóság bírságot szabhat ki.
Minden további információ elérhető a Nébih portálon:
https://portal.nebih.gov.hu/rszkf
https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
https://portal.nebih.gov.hu/kiskerodzok-pestise
Forrás: NÉBIH
Vadászat
Magyar vizslát mentettek a katasztrófavédelem munkatársai Büsüben
Délelőtt érkezett a segélykérő hívás, ugyanis gyerekek bukkantak egy elhagyatott területen lévő kút mélyén rekedt kutyára a Somogy vármegyei Büsüben – tájékoztatott a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága.

15 méter mély kútba zuhant egy magyar vizsla Büsüben. Gyerekek találták meg. Fotó: Kaposvári Hivatásos tüzoltó-parancsnokság
Pár napja már keresték gazdái a magyar vizslát, végül gyerekek találtak rá a szomszéd telkén. A kutya szorul helyzetében egy gazzal benőtt, fedetlen kút mélyén várta megmentőit.
A kaposvári hivatásos tűzoltók mentőkötéllel leengedték egyik társukat a mintegy 15 méteres kútba, aki a barátságos állatot ölbe vette és végül így húzták őket fel. Szerencsére a kutyának nem esett baja zuhanás közben!
Forrás:
Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Főigazgatóság