Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.

Fotó: KEFAG Zrt.

A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.

Fotó: KEFAG Zrt.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.

Fotó: KEFAG Zrt.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
![]()
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A dámszarvasbikám története
Csernyánszky Kitti dámszarvasbikára vadászott. Élményeiről bezsámolt lapunknak:
Csernyánszky Kitti dámszarvasbikára vadászott. Élményeiről bezsámolt lapunknak:
A történet még szeptemberben kezdődött, amikor a baráti társaságunkkal elindultunk vadászni. Az egész hétvégét a területen töltöttük, ám sajnos a vadászat akkor sikertelennek bizonyult. A sikertelenség ellenére azonban megpillantottuk azt a bizonyos, nem mindennapi dámbikát. Már akkor elhatároztam, ha lehetőségem adódik rá, visszatérek, és szeretném majd terítékre hozni.

Fotó: Csernyánszky Kitti – Agro Jager News
Úgy is lett. Október 18-án hajnalban korán felkeltünk, és egy kis készülődés után útnak indultunk, hogy a megbeszélt reggeli időpontra a helyszínre érkezzünk. Sikeresen megérkeztünk, és egy rövid beszélgetést követően elindultunk a területre. Először egy kis ösvénynél álltunk meg, abban bízva, hogy kilép az a bizonyos bika. Vártunk, figyeltünk, hallgattuk, ahogy a barcogástól zeng az erdő, ám a hőn áhított bika nem jelent meg.
Már délelőtt járt az idő, amikor a kísérőm befejezettnek nyilvánította a reggeli vadászatot. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a délutáni vadászatot ebéd után folytatjuk. A vadászházban elfogyasztottunk néhány finom falatot, majd egy kis pihenőt követően ismét útnak indultunk, bízva abban, hogy ezúttal nagyobb szerencsénk lesz, mint reggel.
Ismét a reggeli helyünkre mentünk. A várakozást hosszú, izgalmakkal teli percek követték, de a bika továbbra sem jött. Tanakodtunk, hogyan tovább: cserkeljünk, vagy inkább várjunk még egy kicsit? Miközben ezen gondolkodtunk, egyszer csak az erdőből kilépett a bika a tarvadakkal. Ám ahogy megjelentek, úgy el is futottak. A kísérőmmel a nyomukba eredtünk, de sehol sem láttuk őket – mintha a föld nyelte volna el a társaságot. Felsétáltunk egy domboldalra, hátha az alatta lévő katlanban megpillantjuk a bikát, de nagy meglepetésünkre a katlan teljesen üres volt.
Nem tudtuk már, mi tévők legyünk. Az idő egyre hidegebbre fordult, és már délután négy óra körül jártunk. Magamban már elkönyveltem, hogy ez sem az én napom lesz, talán majd holnap. A kísérőm megkérdezte, mit tegyünk, én pedig a hidegre hivatkozva azt javasoltam, üljünk fel a lesre. Így is tettünk. A lesen kényelmesen elhelyezkedtünk, és beszélgetni kezdtünk. Őszintén szólva ekkor már egyikünk sem bízott abban, hogy Diána ezen a napon megajándékoz bennünket.

Fotó: Csernyánszky Kitti – Agro Jager News
A beszélgetés közben azonban egyszer csak két dámbikát láttunk futni a les irányába. Abban a pillanatban tudtam, hogy az elöl haladó bika az a várva várt, különleges példány. A bika megállt a domboldalban, én pedig egy pontos lövéssel terítékre hoztam. A vad tűzben rogyott. A kísérőmmel meghatottan összenéztünk – sikerült!
Egy kis várakozás után leszálltunk a lesről, és megadva a vadnak a végtiszteletet, birtokba vettük. A gratuláció és a terítékkép elkészítése után a vadat bevittük a vadászházhoz. Ezzel véget ért ez a csodás nap, amelyre úgy érzem, életem végéig emlékezni fogok.
Írta és fényképezte: Csernyánszky Kitti
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A természet megőrzése folyamatos felelősség
Gróf Széchenyi Zsigmondról elnevezett emlékérem díjátadó ünnepségét szerveztek
A vadászat nem a hatalomról, hanem a felelősségről szól, nem a birtoklásról, hanem az őrzésről, nem a zsákmányról, hanem a kapcsolatról, a közösségről – jelentette ki Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára gróf Széchenyi Zsigmondról elnevezett emlékérem díjátadó ünnepségén, csütörtökön, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.


Fotó: AM
Hubai Imre a rendezvényen kiemelte, az emlékérem átadásával nem pusztán a mai példaképek előtt hajtunk fejet, hanem tiszteletünket fejezzük ki gróf Széchenyi Zsigmond életműve, szellemisége, hűsége iránt is. Hiszen az elismerés névadója nemcsak kiváló vadász és író volt, hanem az emberi tartás és a magyar nemzeti önbecsülés megtestesítője is.
Kifejtette, gróf Széchenyi Zsigmond és családja a második világháború alatt szinte nincstelenné vált, és ő maga csak 1947-ben kapott munkát az Országos Erdészeti Központban, majd három évre rá, a Mezőgazdasági Múzeumban. A kommunista rendszer azonban nem engedte érvényesülni, 1951-ben kitelepítették. Megjárta az Andrássy út 60-at, másfél évig Sopronkőhidán és a Mosoni utcában raboskodott. Mindenét elvették, de megtörni nem tudták. Értékrendjét, hűségét, karizmáját mindvégig megőrizte, neve egybeforrt a szülőföld és a család iránti hűséggel, ahogyan a mostani kitüntetetteké is.

Fotó: AM
Ugyanis nincs szebb és méltóbb cselekedet a világon annál, mint ha valaki önzetlenül beteg gyerekek gyógyulását támogatja, szolgálva ezzel a hazáját és a teljes magyar nemzetet – tette hozzá.
Forrás: AM
Fotó: AM – Magyar Mezőgazdasági Múzeum
A Bakonyi Gyilkos-tó fölött, a Hivatásos Vadászok Emlékhelyénél gyűltek össze november 4-én a vármegye vadászai és erdészei. A Bakony Vadászkürt Egylet rövid szólamai nyitották meg az eseményt, majd megkezdődött a tizedik vadászkamarai trófeaszemlét megelőző megemlékezés és tiszteletadás.

Fotó: Szegedi László – OMVK
Elsőként Varga László, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója köszöntötte a résztvevőket. Megköszönte Korn Ignác és Fodor Zoltán munkáját, akiknek segítségével a közelmúltban megrongált emlékhely ismét méltó állapotban fogadhatta a közösséget. Beszédében szólt a szakma előtt álló kihívásokról – a klímaváltozásról, a túlszaporodott nagyvadállományról, az apróvadat érintő élőhelyvesztésről és a betegségek elleni felkészülés fontosságáról. „Emlékeznünk kell azokra, akik tudásukat ránk hagyták – ez a vadászati kultúra szerves része” – mondta.
Ugron Ákos Gábor, a VERGA Zrt. vezérigazgatója a szeptemberi munkacsúcsot idézte fel. Elmondta, hogy a hivatásos vadászok idén is példásan helytálltak, hibás elejtés nélkül zártak, és nemrégiben sikerült rekordméretű csigahosszal rendelkező muflonkost is terítékre hozatniuk. Külön említést tett arról a ritka trófeáról, amely a 19. század végéről származik, és most visszakerült a gazdasághoz – egy gróf Nádasdy Ferenc által zsákmányolt gímszarvas agancsáról.
A megemlékezés során Pölöskei Balázs, a megyei vadászkamara hivatásos vadász alelnöke hangsúlyozta: az emlékezés nem puszta szertartás, hanem a hivatás része. Azokért állunk itt, akik életüket adták a munkájukért – akik most a terepen szolgálnak, akik már nyugállományban vannak, és akik eltávoztak közülünk.
Ezután Pap Gyula, a megyei vadászkamara elnöke átadta a Huartlaki Kereszt kitüntetést Németh Mihálynak, a Csángotáér Tulajdonosi Vadásztársaság hivatásos vadászának. Méltatását ide kattintva olvashatják.
A kitüntetés átadása után koszorút helyeztek el a hivatásos vadászok emlékhelyénél a megyei vadászkamara és az állami erdőgazdaságok képviselői.
A trófeaszemle hivatalos megnyitóján Pap Gyula köszönetet mondott a vadőrök egész éves munkájáért, és külön gratulált Hári Csabának, aki Cseresznye nevű vizslájával harmadik helyezést és két különdíjat nyert az országos vizsla főversenyen.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A szemlét Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke nyitotta meg. Elmondta, hogy a vármegyében idén 1600 gímszarvas-trófeát bíráltak el – a tavalyi évhez képest nőtt az átlagéletkor és az érmes arány. A legnagyobb trófea több mint 13 kilogramm tömegű volt, a Darnay Kálmán Vadászterület területéről. A dámszarvasok közül száz trófea került bírálatra, köztük öt kilogrammot meghaladó agancsok is. A főispán arra biztatta a vadászatra jogosultakat, hogy osszák meg tapasztalataikat a hatósággal, és dolgozzanak együtt a fenntartható vadgazdálkodás érdekében.
A szemlén huszonhat vadászatra jogosult reprezentálta a vármegye idei „termését”: 141 trófeát, köztük 97 gímszarvast, 17 dámszarvast, 22 őzet, 4 muflont és egy vaddisznót.
A program végén a résztvevők közösen megtekintették a trófeákat, majd egy tál szarvasraguleves mellett zárták a napot – egyszerűen, ahogy a vadászemberhez illik.
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

































































































