Vadászat
A hivatásos madárijesztő – álommeló
Horváth Lajos életútja:
OMVK: Saját magáról és napi munkájáról nyilatkozik így Horváth Lajos, aki a szabadszállási Róna Mezőgazdasági Szövetkezet alkalmazásában az 1700 hektár, intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló aktuális kultúrát védi az éppen esedékes szárnyas „kártevőktől”, köztük októbertől márciusig a szívének legkedvesebb vadlibáktól is. Sokan ismerjük, vagyis tudunk róla. Ki közelebbről személyesen, ki a közösségi felületekről.

Fotó: OMVK

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A szerencsésebbek vadásztak már vele, de többen vannak, akik csak szeretnék élvezni meghívását egy-egy libahúzásra. Különleges ember – finoman szólva sem egy stand up-os dumagép. Vajon a munkája tette ilyenné, vagy éppen a természete miatt találta meg ebben a magányos a munkakörben az örömét? Nem tudom. A territóriumából sem mozdítható ki könnyen; ezt az is mutatja, hogy az interjút is egy csemegekukorica-tábla mellett ejtettem meg vele egy szeptemberi forró vasárnap délelőtt, seregélyriasztás közben. Most ez a feladata, napkeltétől napnyugtáig, hétfő hajnaltól, vasárnap késő estig.
Tekintettel, hogy az évkönyv témája a vízivad, benne hangsúlyosan a vadászható libáink, azok vadászati, gazdálkodási vonatkozásai, azt hiszem, nehezen kerülhető meg Lajos személye, akinek minden egyes napja erről szól. Októbertől márciusig, amint megérkeznek a libák, és ameddig el nem vonulnak a fészkelőhelyeikre, hajnalban és este húzáson vadászik, napközben riasztja őket a vetésekről. Fél év csak a libáról szól… Az évkönyv megjelenéséig biztosan meglőtte már az 1500-adik libáját, vagyis tapasztalata, személyes élményei, megfigyelései, praktikái akár a vadászat, akár a kárelhárítás során mindenki számára tanulságosak.
Ahogy mondja, a seregélyeknek köszönheti jelenlegi munkahelyét is; korábban – 2004-től – már járt seregélyt riasztani a Róna Tsz-hez, ezzel egészítette ki vadőri fizetését. Eleinte szabadsága rovására, de ha a szükség úgy kívánta, fizetés nélküli szabadságot is igénybe vett, azt is riasztással töltötte. Miután egy nap alatt a liba lelegelt 50 ha kényes kultúrát, ezzel jelentős kárt okozva a szövetkezetnek, a cég akkori vezetője főállást ajánlott neki. Ennek augusztusban lesz tíz éve – akkor váltott szakmát, akkor hagyta ott a vadőri „karriert”, váltott az álommelóra.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
A területen az őszi vetésű gabonák a jellemzők, a repce vetésterülete – amit szintén nagyon kedvelnek a libák – minimális. Amíg a kukorica learatását követően a tarlók még fennmaradnak, addig elsősorban azt járja a liba, a gabonavetéseket inkább novembertől, azok kizöldülésétől lepik a libák. A károkozásuk akkor igazán jelentős, amikor nem csak csipkedik, hanem az átázott talajból a teljes növényt ki is húzzák. Arra a kérdésemre, hogy a kárelhárításnak szerinte mi a leghatékonyabb eszköze, egyértelmű választ ad. A libák a nappali táplálkozóhelyükön történő zavarásra a legérzékenyebbek, ezeken a helyeken egy komolyabb vadászat után napokig is mentesítve van a terület. Más eszköz, módszer közel sem ilyen hatásfokú. A gázágyú önmagában kevés, riasztás nélkül csak részmegoldás. A munkája is abból áll, hogy a hajnalban vízről kihúzó libákat megfigyeli, hogy melyik táblára tesznek le, majd onnan addig zavarja őket, amíg el nem hagyják a szövetkezet földjeit.
Teliholdkor a liba gyakran éjszaka is kirepül a vízről a vetésre táplálkozni, ezt többen is leírták már, és ő is számtalanszor megtapasztalta, hogy az éjszaka frissen esett havon reggelre már tetten érhető volt a libák jelenléte, de hőkamerás felvételek is bizonyítják ezt. Ez ellen nehezen védekezni, ez kiszámíthatatlan jelenség.
Mindig is vadász szeretett volna lenni, ’87-ben a Roth Gyula Erdészeti Technikumba vagy a barcsi szakiskolába is szeretett volna jelentkezni, de a túljelentkezés miatt nem volt esélye bekerülni egyik középiskolába sem, ezért Pakson érettségizett, a helyi gimnáziumban. 1991 nyarán a Paksi Állami Gazdaságnál volt gyakornok, ott ajánlott neki erdőkerülői munkakört, akkor még szakmai végzettség nélkül, a gazdaság főerdésze. ’92-ben levelezőként kezdte el a soproni iskolát, de mire elvégezte, már nem tudott a szakmájában otthon elhelyezkedni.
Álláshirdetésre jelentkezve került a teveli Hubertus Vadásztársasághoz, ott kezdte el hivatásos vadászi pályáját, majd 2000-ben a Bakonyban folytatta, ahonnan egy újsághirdetés csábította Szabadszállásra. A nagyvadat és az erdő borította hegyvidéket cserélte a szikes puszták merőben eltérő, mégis nagyon változatos világára. Akkor még vajmi keveset tudott a libákról, a libavadászatról. Az első libáját 2002. december 5-én tudta felvenni, jó néhány doboz ellődözött sörétes patron után.
A libavadászat kuriózuma rengeteg bérvadászt vonzott Szabadszállásra, a napidíjas vadásztatás jelentős bevételt hozott a társaságnak, de egyéb okok miatt ezt a bérvadászati formát 2009-től beszüntették, azóta más struktúrában folyik a vadásztatás. Itt jegyezte meg, hogy voltak évek, amikor 100-nál több libát is felvett az adott idényben. A szomszédos Kiskunsági Nemzeti Parkkal kötött megállapodás alapján a vadászterületet szektorokra osztották, szektoronként eltérő vadászati gyakorlattal.
2015-ig dolgozott itt hivatásos vadászként, közben tagja lett a társaságnak, azóta csak tagként vadászik a területen. Szenvedélye, egyben munkája is a vadludak kiismerése… no meg az erdei szalonka – de az egy másik történet, talán majd egy másik évkönyv számára.
Beszélgetésünk alatt – nem meglepő módon – szóba hoztam a hivatásos vadászi szakma megbecsültségét, presztízsét, miként látja a szakma jövőképét. Nem optimista a kérdésben, de nem csak a vadászatra jogosultakat hibáztatja, szerinte ez nem csak pénzkérdés. Meglátása szerint – legalábbis a környezetében úgy érzékeli, és a kollégákkal folytatott beszélgetések alapján is azt tapasztalja –, kevesebb az olyan fiatal, aki elhivatott, szenvedéllyel kezeli a rá bízott vadászterületet, és képes komoly áldozatot hozni a rábízott vadállomány érdekében.
Lenyűgöző a vadászati szakmai és szépirodalmi olvasottsága. Még nem volt nyolcéves, amikor elolvasta Kittenberger Kálmán Kelet-Afrika vadonjaiban című könyvét, azóta is folyamatosan falja a vadászati témájú írásokat. A klasszikusokat többször is, a modern könyvek némelyikéért utólag viszont egy fabatkát sem adna. Nem véletlen, hogy az a megtiszteltetés érte, hogy Bozóki László felkérte legutóbbi könyvének, a „Libagödörben, vadludakra várva” című kötetének lektorálására, melyben egy fejezetet rá is szentelt a szerző.
A beszélgetésünk végére már meg sem lepődtem, hogy a vadászható havasi juhokról, az újonnan elkülönített egyik juhfajról tart nekem kiselőadást. Kétség sem merül fel bennem, hogy a világ összes vadfaja érdekli, és legtöbbről ismeretekkel is rendelkezik. Csak hab a tortán, hogy létezik egy Facebook-csoport, ahol kvízmesterként olyan kérdéseket is bedob, amire még a világháló sem tudja a választ… és mi más is lehet a jackpot, ha nem egy libavadászat szűk hazájában, Szabadszálláson.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
„Vadászjegyérvényesítés véradással” programot hirdetett a Vadászkamara Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Területi Szervezete a miskolci székházában, a vármegyei Vadászok Házában.

Fotó: OMVK
A február 11-én lezajlott eseményen jónéhány vadásztársunk jelent meg, ezzel is segítve embertársainkat, hiszen a véradás az önzetlenség egyik legszebb formája, és az egyik legfontosabb életmentő jótékonysági tevékenység is egyben!
Nagyon köszönjük a megjelentek segítségét, szolidaritását, a vérkészítményre váró betegek nevében rendkívül hálásak vagyunk mindannyiuknak!
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Terítéken a csülkös haszonvad
Martin papája azt mondta, hogy disznómágnes vagyok, miután a hajtássort vezetve két disznót lőttek mellettem. A mai kaland is ezt igazolta. A vadászat legfontosabb kérdése: hova menjünk, melyik lesre üljünk? Ramón sokat tett a mai sikerem érdekében. Először is elmesélte, hogy a múlt alkalommal a Deseda túlpartján turkáló három-négy fős konda átjött a mi oldalunkra (akkor túl messze voltak).

Fotó: Juhász György – Agro Jager News
Másodszor pedig amnesztiát hirdetett a rókákra, mivel a kevesebb zavarás jótékonyan hat a csülkös haszonvadak jelenlétére. A rozoga lest terveztem választani, de a friss szántást látva végül én is a forgószékes lesen kötöttem ki, akárcsak Ramón múltkor. A lemenő nap már a forgószéken ülve fogadott. Sötétedés előtt semmi mozgás, utána nyulak. A túloldalon, 450 méterre, a négyfős konda szorgalmas turkálásba fogott. A jó szélnek hála, elballagott előttem egy bak, 100 méterre a vetésben. A csülkös haszonvadakat figyeltem, abban a reményben, hogy felébred bennük a kíváncsiság, milyen íze van a vetésnek a Deseda innenső partján. Épp a csülkös haszonvadakat néztem, amikor gondoltak egyet, és iszkiri – irány az erdő, távolodva a Desedától. Lelombozódtam.

Fotó: Juhász György – Agro Jager News
Vizsgáltam a környéket, és balra, a vetés és az erdő határán, megjelent egy lompos farkú ravaszdi. Még a homlokomat is összeráncoltam, hátha nem is olyan lompos a farka – mert akkor toportyánnak minősítem. De nem: ez egy lompos farkú ravaszdi, az amnesztia birtokában közelít, majd ott, ahol a bak eltűnt, ő is eltűnik. Körülnézek, és megfagy az ereimben a vér: 160 méterre előttem a konda megfontoltan, turkálva masírozik felém a Deseda melletti nádasból. A mágneses vonzásom – semmi kétség! Condor letesz, Pixfra bekapcsol, kupak felhajt, célra tart, kibiztosít, nagyítást állít. És megvannak: három süldő és egy koca. Közelednek. Az egyik süldő megáll és oldalt fordul. Ennél nem kell jobb – 150 méter, a .243-nak ideális. Terítéken a csülkös haszonvad.
Írta és fényképezte: Juhász György
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Orvvadászokat fogtak Kelet-Lengyelországban
Orvvadászokat fogtak Lengyelországban.
Két Łęczna megyei lakosnak kell felelnie az orvvadászat miatt. A 64 és 35 éves férfi – apa és fia – a rendőrség információi alapján került őrizetbe, miután kiderült, hogy jogellenesen ejtettek el egy jávorszarvast.

Fotó: KPP Łęczna
A rendőrök az egyik istálló átkutatása során egy csaknem 200 kilogrammos jávorszarvast találtak. A gazdasági épületekben egy terítékre hozott vidrát is felfedeztek, valamint egy fagyasztóban két vaddisznó és más vadből származó húst is lefoglaltak. A helyszíni intézkedéseket az Állami Vadászati Őrség képviselője is felügyelte.
Az házkutatás során a 64 éves férfi megpróbálta elrejteni a lőfegyverét, de a rendőrök ezt megakadályozták. Összesen egy pisztolyt, egy vadászpuskát és közel ezer lőszert találtak, amelyekről kiderült, hogy a 35 éves férfi tulajdonában voltak. Emellett hat további fegyvert és több mint 700 töltényt is lefoglaltak, amelyeket a férfi engedéllyel tartott.

Fotó: KPP Łęczna
A két férfi ellen már vádat is emeltek orvvadászat miatt. Emellett a 35 éves férfinak engedély nélküli fegyvertartás miatt is felelnie kell, míg az apja a büntetőeljárás akadályozásának vádjával néz szembe, mivel megpróbálta elrejteni az illegális fegyvert. A fiatalabb férfira akár 8 év, míg az idősebb férfira akár 5 év börtönbüntetés is várhat.
Forrás: Radio Lublin
(Forrás: KPP Łęczna)
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131