Vadászat
Az esélytelenek magabiztossága
Ezen kis történetem, valós tényeken alapul, mivel így indultunk neki idei szalámi alapanyagunk begyűjtésének, ami érdekes csattanóval – Dianának, Szent Hubertusznak és a közeli benzinkútnak hála – végül sikerrel zárult. Keresztkomám, annak édesapja és jómagam, no meg egy nagyon jó kísérő szereplője a Tisza ártere melletti területen lévő kalandunknak. No, meg az a szendvics, amit a Szabó Jani is szeret a dorogi “bótba”. Az egész história tavaly ősszel kezdődött barcogáskor, mikor is B. Laci barátom és Laci papa idei dámbikájuk mellé egy -egy tarvad kilövésére kaptak engedélyt. Komámnak köszönhetően jutottam el én is erre a fantasztikus adottságokkal rendelkező területre.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
2024 decemberi kimenetelünkkor azonban nem jártunk sikerrel, így a következő időpont, 2025 február 11-ére esett. Úgy egyeztünk, hogy a tehenek pocakjaiban levő borjak nagysága miatt csak az az etikus, hogy vagy ünőt, vagy borjút hozunk teritékre, persze, ha Diana és a jószerencse is mellénk szegődik. A reggeli regisztrációt és a kötelező formaságokat követve, be is ültünk, a katonai körülményekre emlékeztető l300-ba, amiről később kiderült, üzemanyag-mutatóját leszámítva, nagyon is jó szolgálatot tett nekünk. A fagyos téli reggel, a deres határ, a hollók károgása, és a felkelő nap, felhők mögül pislákoló sugarainak, látványától elmerengtem a terepjáró hátsó ülésén..
Hol vannak már a novembertől márciusig tartó telek, a minusz 10-15 fokos reggelek, amikor az orrunkba fagyott minden, a ropogó havas séták, a csatornákon a vastagra hízott jégpáncél, amikor olyan helyekre is bejutottunk gyalogszerrel, ahova nyáron lehetetlen lett volna. A hóban eliszkoló, szinte botladozó nyulak látványa, a magasra ugró róka, ahogy ezzel az évezredekkel ezelőtti bevált módszerrel kaparintja meg meg a hó alatti mezei pockokat. Amint így méláztam, már egyre beljebb kerültünk, a terület szíve felé. Olyan helyekre mentünk, ahol a nehéz megközelítés miatt viszonylagos nyugalma van a vadnak. Ekkor tapasztaltam meg, a szinte már végletekig megmagasított terepjáró előnyeit. Mikor a sokadik tankcsapdán mentünk keresztül, tudatosult bennem, hogy itt egy városi díszpinty kocsi, valószínűleg az első helyen elvérzett volna.
Kifelé menet csendesen beszélgettünk, Laciék felevenítették a barcogás pillanatait, a barcogó bikák látványát, a teknők jellegzetes rigyető szagát. Vadászembernek szerintem ilyenkor még a szőr feláll a kezén, ha belegondol ebbe a hormonoktól fűtött, erővel teli pillanatokba, a küzdő dámok csatáiba, hogy ilyenkor sorra tűnnek fel az eddig ismeretlen bikák, megannyi kuriózum fejdísszel.. Ilyenkor gondolkodik el ez ember valahol, hogy valójában mekkora is a valósnak becsült állomány a területen.
A beszélgetés közben kísérőnk, Ádám, felállította a mai napi “haditervet”, olyan higgadtan, hogy egy percre sem tétovázott, hogyan is fog megvadásztani három vendéget egyetlen délelőtt alatt. A feladatot nehezítette a szezon vége, a vadak ilyenkor már sokkal érzékennyebben reagálnak az emberi közelségre…. És hát valljuk be őszintén, a szarvasok szemét kijátszani azért csöppet sem egyszerű feladat. Végül is úgy egyeztünk, hogy a két Laci felül egy-egy lesre, ezzel pont közrefognak egy nagyobb darab erdősávot, ami jó lehet a dámok mozgását nézve, mert a környező, még be nem szántott tarlók, a meglévő szórók, az egyedszám nagysága miatt nappal is jó eséllyel kecsegtettek, főleg, ha mozog a vad. Helyüket elfoglalva mi ketten hajtottunk tovább, majd egy távolabbi fasor tövében nyakunkba vettük a felszerelésünket.Puskát a vállra és irány a mesébe illő idilli téli táj..
Csak úgy ropogott a fagyos fű a talpunk alatt. A szélirányt ellenőrizve az tapasztaltuk hogy jó szelünk van, így hát megfontoltan, lassan haladtunk előre. Útközben egy nagy csatorna mellett haladtunk el, ami sok- sok borzkotorékkal volt tarkítva. Lakták is őket, erről a bejárat melletti friss kaparások és a kiolvadt fű is árulkodott. A nagyvadaknak itt nagyon kedvez, hogy sok csatorna szeli keresztül a területet. Ekkor azonban tekintetünk egy csapat bikára szegeződött, 1-2-4-6-8-9 – számolom halkan magamban.
Volt köztük igen mutatós példány is, igazi kapitális trófeával a fején. Csodálatos, szemet gyönyörködtető látvány nézni, ahogy elugráltak, mintha ezernyi acélrugó hajtaná erőtől duzzadó testüket.. Csak néztük őket. Játszi könnyedséggel szökkentek tova… Aztán kisvártatva egy hatalmas tarvadrudliba akadtunk.. kb 15-20 egyedet számláltunk hirtelen, de a kb 400 méteres táv miatt, lövésre gondolni sem lehetett. Cserkelésünk közben megannyi vadváltót, túrást, a vörös tölgyesben kaparást fedeztünk fel, elárulva, hogy nem csak a disznó, a dám is eszi a bőséges makktermést. Ettől olyan szép, sötét kontrasztos az itteni bikák agancsa. Néha, megállva, csak hallgatóztunk, sokszor akár 5-10 percet is, mert hát ilyenkor mutatja magát a természet. Meg hát, no, aki siet, az általában csak futó vadat lát…
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Mi azonban mást is láttunk. Egy hatalmas, felgazlott kaszálón haladtunk lassan keresztül, bal oldalon mellettünk egy erdősáv húzódott, volt abban tölgy és akác is vegyesen. Egyszer csak Ádám a keresőjéhez nyúlt és észrevett a távolban az erdősávban 3 őzsutát. Közelebb mentünk, szép csendesen legeltek. Majd várakoztunk. Közben elkértem a távmérőjét és az őzek és a mi közöttünk levő távolságot teszteltem éppen és nagyon meg is tetszett kompakt kis szerkezete. Ekkor ismét a szeméhez vette a keresőt azt mondja: Te! Az ott a harmadik, az dám. Na, nekem se kellett több, kereső hiányában, mert az még a mai napig sem sikerült beszerezni, áldom is magamat érte…..
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Kölcsönkeresővel néztem az eseményeket. És tényleg egy borjú.. Összenéztünk és hang nélkül, mintha régóta együtt vadásznánk, már a jelekből értettük egymást, megindult a közel 300 méteres táv lecsökkentése. A dolgot nehezítette a ropogó, sásas gaz, ami néha héjakútmácsonyával volt tarkítva. De mentünk, lopakodtunk. A szelünk jó, a tarvadak nekünk háttal csemegéztek a fiatalosban. Gondoltam is magamban: na, ilyen is ritka, hogy a szezon végi zargatott vad így bevárjon valakit. Mi már szinte meggörnyedve másztunk, haladtunk, hogy a távolságot egyre kisebbre csökkentsük. Ismét mázlink volt. Egy mini töltés volt földből, köztünk és hőn áhított borjúm között, amire szinte tökéletes pozícióban tudtam feltámasztani a kis m18-asomat. Kb. 80 méterre lehetett tőlünk. Először csak néztem. Életem első borjúja itt áll előttem, csendesen falatozik, lassan halad előre. Ekkor kísérőm megszólalt: a borjú lőhető. Így hát kibiztosítottam fegyverem, a célkeresztet a nyaka tövére csúsztattam majd nyugodt testhelyzetben elhúztam az elsütőt.
A csendet hangos dörrenés törte meg. Nyitott szemmel néztem a becsapódást. Gerinclövés. Vadam helyben maradt. Elméláztam, vegyes érzelmekkel: az éltét adta a mi nemes szenvedélyünkért, majd átvette bennem a hatalmat a zsákmányszerzés, a vadászat ősi öröme. Az az érzés, amit szerintem csak vadászember ért meg…..nem ragozom. Kísérőmmel vártunk kicsit, majd pedig birtokba vettük a vadat, utolsó falatot helyezvén szájába, sebére és otthon hagyott kalapom helyett sapkámba is töret került.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Fantasztikus érzés volt. Percekig csak ott voltam és kezemmel megérintettem selymes bundáját, végigsimítva éreztem, milyen tömött is a téli szőrzetük, hogy az időjárás viszontagságaival szemben felvegyék a versenyt. Ezután visszaindultunk a terepjáróhoz, s a mai napi kis malőrünk ekkor következett.. Beülünk, indulnánk, erre.. nyiszinyiszinyiszi nyiszi… én már magamban kuncogtam… megint nyiszinyiszinyiszinyiszi hebrihebrihebre hebri…
– Valami nincs rendben – szólt Ádám…
– Hát nincs ..- válaszoltam nevetve..
-Kitankoltál vazze – mondom most már kitörő nevetéssel.
-Áhh!! Ez más lesz. – szólal meg ismét… erre megint hebrihebrihebrihebri…én már a fejemet fogom, úgy röhögök…
– Más bizony..darabos a benzin – válaszolom megint nevetve. Sorba elengedett telefonok, majd megszólal.
– Amíg megérkezik a mentőcsapat az olajjal, addig kerüljünk még egyet, utána meg felvesszük Laci báékat.
-Rendben, felőlem mehetünk.
-Megmutatom addig a szórót.
Így hát ismét felkerekedtünk. Persze hogy egy újabb tarvadcsapatba ütköztünk. Nem számoltam, de szerintem harmincnál is többen lehettek, fantasztikus látvány volt. Ekkor hívott Laci, hogy hallottuk-e a dörrenést, valaki lőtt. Mondtam neki, hogy én voltam és sikerült terítékre hoznom egy borjút. Gratulált, majd szolidan azért csak megjegyezte….
– Na, akkor avatás lesz… Ahogy a szóró felé haladtunk, egy erdőfolton keresztül vezetett az utunk. Az erdősáv közepén egy dűlőút vezetett keresztül, mi ezen haladtunk előre. A dűlőút végén az erdőt egy szántó szegélyezte, pont merőlegesen az útra. Amint egyszer előre nézek, észrevettem két jó bikát, ahogy előttünk haladnak át a szántáson.
-Menjünk! Hátha van tarvad is velük – szólalt meg Ádám. Ehhez mázli kell, de ekkor megpillantottam egy ünőt, ahogy a kis csapat végén battyog. Kísérőm ekkor rákapcsolt, hogy kiérve az út végéhez, jó pozícióba kerüljünk. Ki is értünk, gyors bírálat, majd megszólalt: ünő, tegyed a puskát. No, nekem sem kellett több, azonnal puska a fához és vártam. Ami ekkor történt, az érthetetlen volt. Az ünő irányt váltott és egyenesen elkezdett felénk kocogni. A táv egyre csökkent, már csak 219, már csak 180, már 160, …
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
– Nyúlsírással megállítom – szólalt meg Ádám. Meg is állt. Kb. 130 méterre lehetett ekkor. A kis m18-asom elsütője ismét tört, mint az üvegpohár.. a vad jelzett: alacsony szívlövés…kicsi halálvágta után holtan terült el…
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
-Dupla… villant át az agyamon. Nem csak dámvadász lettem, hanem Diana, a hosszú évek várakozása után, kettőt is küldött elém. A kötelező várakozás után birtokba vettem életem második dámvadját is. A sebtöret és utolsó falat után ismét megvolt a nagy gratuláció a tiszta lövéshez és az elejtéshez. Majd a miután kihoztuk zsákmányomat a szántásból, és jól kifulladtunk, egy halk megjegyzésre megint volt idő.
– Megvárhattuk volna, míg kijön a szántásból – amin persze megint jót kacagtunk..
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Visszafelé úton a kocsihoz, újabb csapatot riasztottunk meg, majd elénk tárult a szóró. Hatalmas volt. A kihelyezett sok-sok takarmányrépa megdézsmálva, a kb 30 m2 -es terület, mint a nap, olyan kerek volt, körülötte napsugarakként, mindenfelé vadváltó. Fantasztikus az itt lévő vadbőség.. és az is, hogy téli időszakban bizony milyen fontos a vadak etetése, ami a társaság vadőreinek nem kis feladatot ad napi szinten. A kocsit elérve meg is érkezett a felmentő sereg a kanna gázolajjal, majd egy gyors tankolás, légtelenítés és felbőgött a harckocsi motorja, amíg kidolgozta magából a levegőt,
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Ádám eltűnt… Majd hamarosan visszatért egy szemrevaló jámborakác vesszővel.. Már sötéten láttam a jövőm… de ilyen dupla után még az is belefér – úgy voltam vele. Elindultunk begyűjteni a csapatot, ekkor azonban lövés és becsapódás hangja Laci bácsi felől. Na, a Papi lőtt valamit – gondoltam.. Odaérvén láttuk hogy egy szép borjút sikerült terítékre hoznia.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Amíg zsigereltük az elejtett vadat, akkor Laci komám elé jött ki egy nagy csapat tarvad. Mint egy birkanyáj, annyian voltak, csak úgy hömpölyögtek ki az erdőből. Ebből azonban sajnos nem sikerült terítékre hozni egyet sem, a nagy távolság miatt. Félelmetes, kb 130 dámot láttunk ma.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
A falu széli legelőn elkészültek a terítékfotók, megvolt a dámvadvadásszá avatásom, amit sajgó topronggyal nyugtáztam, közben pedig sűrűn gondolkoztam a vad tiszteletén… majd pedig .. kissé elgyötörten, de avatópálcámat szorongatva, megjegyeztem:
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
– Az esélytelenek magabiztosságával jöttünk, de az égieknek és a jó kísérőnek hála, dámvadászként távozunk. Köszönöm még egyszer a fantasztikus élményt. Jövőre ugyanitt folytatjuk.
Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
27 000 megosztás után sincs gazdája a két vizslának: Őszapó és Német úr története
Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!
Lapunk, az Agro Jager információ szerint, két, pontosabban: egy magyar és egy német vizslát tettek ki, kerültek menhelyre. Ahogyan Papp Tímea mesélte, egy vadásztól megszökött két vizsla, amelyet befogtak, de később már a megtalált tulajdonos nem tartott rájuk igényt. Az eset azért is rendkívül szomorú, mert korábbi tulajdonosuk vadászember s a két kutya gyakorlatilag munkakutya, s mi több, egymás mellett nőttek fel. A két vadászeb ilyenformán elválaszthatatlan egymástól. Próbálták különválasztani “őket”, de a keserves vonítás miatt újra össze kellett engedni őket. Helyzetük nehéz, hiszen a vadászkutyákat nehéz városi, vagy egyáltalán új környezetbe szoktatni – tájékoztatta Papp Tímea az Agro Jagert.
Egy vadásztól kerültek utcára: balról a 11 éves Őszapó és az 5-6 éves Német úr.
Úgy fogalmazott bejegyzésében Papp Tímea. hogy ez az utolsó poszt, hogy együtt keressen nekik gazdát, mert elfogyott az idejük. Öt hónap elteltével, 27 ezer gazdikereső megosztáson túl, kevés remény mutatkozik, de még nem adja fel. Külön több esélyük lenne, de a szívem szakad bele – írta.
Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Papp Tímea így ír a két kutyáról:
“Őszapó és Német úr vadászkutyák voltak, amit nem tudnak levetkőzni, így olyan helyre mehetnek, ahol nincsenek kisebb állatok, mert prédaként tekintenek rájuk. Gyerekeket, felnőtteket imádják, minden szeretetet hálásan viszonoznak. Nagy a mozgásigényük, így természetközeli, szökésbiztos kerítéssel ellátott, nagyobb kerttel rendelkező álomgazdijukat keresik.
Az előző gazdájuk miután megtudta, hogy ivartalanítva lettek, már nem kell neki a két kutya. Ott kennelben voltak tartva, igy megszokták, hogy az az otthonuk. Egy jó meleg kutyaházzal, nagy kennellel, megfelelő foglalkozással, lefárasztással, ezt a lehetőséget sem szabad kizárnunk. Ők nem kanapékutyák voltak és bár biztos nem esnének kétségbe, ha egy díványon kellene éjszaka alukálni, de nem igénylik. Próbálok lejjebb adni a kívánalmakból, hogy adjunk még így egy plusz esélyt nekik együtt.
Őszapó 11-12 év körüli ivartalanítva örökbefogadható vizsla, aki ugyan még imád vadászni, de már hamarabb elfárad, ő nyugodtabb kutyus, akinek az egyik szeme mindig a gazdin pihen és lesi minden gondolatát. Német úr 5-6 év körüli ivartalan vizsla, akinek a mindene a vadászat. Vezényszavakra mindkettő hallgat, de Néminek ritkán kapjuk el a pillantását, mert mindig van valami, ami elvonja a figyelmét, ő az örök, mindenre figyelő. Fiúkhoz képest is nagytestű mind a kettő kutya.
Nagyon, nagyon szeretem mind a két kutyust és ha lenne egy hatalmas biztonságos udvarom, akkor senkinek nem adnám oda őket. De sajnos nincs.Igy keresem azt a gazdit, aki úgy szereti majd őket, ahogyan én szeretem.”
Fácán helyett egyelőre a labda maradt osztályrészül Német úrnak.
A következő telefonszámon bármikor el lehet érni Papp Tímeát, aki minden kérdésre készségesen válaszol, kérésre visszahív mindenkit:
+36203981095
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Megújult lőtéren, régi lendülettel
Balatonfűzfő adott otthont a XXVIII. Vadászkamarai Nagydíj Lövészversenynek
Június 21-én Balatonfűzfő adott otthont a XXVIII. Vadászkamarai Nagydíj Lövészversenynek, ahol az ország egyik legszebb lőtere, a frissen megújult Jager Lősport és Szabadidőközpont fogadta a versenyzőket. Ez volt az első hivatalos megmérettetés a felújítás óta – és stílusosan, emlékezetesen sikerült.
Fotó: OMVK
A Bakony Vadászkürt Egylet kürtszóval, a „Gyülekező” jellel nyitotta meg az eseményt. A megjelenteket Csatári László tulajdonos köszöntötte, majd Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a majdnem félszáz nevezőből álló, lelkes mezőnyt. Beszédében gratulált a megújult lőtérhez, sikeres versenyzést kívánt mindenkinek, és büszkén említette meg, hogy a hivatásos vadászok országos versenyén Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. képviseletében, az előkelő 4. helyen végzett.
Fotó: OMVK
A programban idén újdonságként szerepelt a golyós lövészet is, ami sokak örömére új színt hozott a hagyományos sörétes versenyszámok mellé. A lebonyolítás gördülékenységéről Putz Ákos, Jóna Bernadett és Fülöp Zsolt gondoskodtak lövészetvezetőként.
Az eredmények így alakultak:
Fotó: OMVK
A legjobb női csapat: „Lutra csajok” lett, a vendégek különdíját Fülöp Zsolt nyerte el. A férfi és női egyéni versenyben is szétlövés döntött az ezüst- és bronzérmesek között.
A díjakat Csatári László és Pap Gyula adták át – elismerve nemcsak a pontszámokat, hanem a jó hangulatban, a biztonsági szabályok tiszteletben tarása mellett zajló sportszerű versenyt is.
A déli harangszót követően székelykáposzta került az asztalra, amelyet – hagyományőrző módon – a győztes csapat, a Bakonyerdő Zrt. főzött. És mivel ők nyertek, jövőre is övék a fakanál.
A nap végén Pap Gyula elnök úr reményét fejezte ki, hogy a baráti hangulat és a közös élmények sokakat ösztönöznek majd arra, hogy július 26-án ellátogassanak Sümegre, a megyei vadásznapra.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agro
Vadászat
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Kan esett a Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén:
Bukovics Diána beszámolója:
Előszó
A vadászat számomra nem pusztán szenvedély vagy hobbi. Sokkal inkább egyfajta jelenlét – a természetben, önmagamban és azokkal, akikkel ezeket az élményeket megoszthatom. Minden egyes alkalom tanít valamire: türelemre, figyelemre, alázatra. Vannak napok, amelyek úgy vésődnek be az ember emlékezetébe, mint egy jó lövés nyoma a célban: pontosan, tisztán, örökre.
Az alábbi írás egy ilyen napról szól – egy különleges élményről, amely nemcsak a vad elejtéséről, hanem az azt megelőző csendről, várakozásról, megfigyelésről – és a vad iránt érzett tiszteletről.
Egy a történet azoknak, akik hisznek benne, hogy a vadászat több, mint célkereszt – egy belső út, amit járni érdemes.
Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
2025. június 6. – egy dátum, amely örökre beleégett az emlékezetembe. Egy hosszú, fárasztó munkanap után, este nyolc körül indultam útnak. Puskámat a vállamra akasztva, csendesen gyalogoltam fel a leshelyemre. A nyári este szellője körbelibbent, a lucernásba vezető út pedig úgy tárult elém, mint már annyiszor – mégis más volt most minden. Az égen szép, erős félhold világított, pont annyi fényt adva, hogy lásson a szem, de mégis megmaradjon az éjszaka varázsa.
Az előző napok szinte mesébe illő élményeket hoztak. Életemben először láttam ennyi malacot világosban. Kedden este a vadkár miatt ültem ki, és nyolc óra körül váratlanul előbukkant öt koca – nagyjából harminc malaccal, köztük néhány süldővel. A legfeltűnőbb egy hófehér kismalac volt, és egy különleges, babos mintázatú süldő. Egyszerre törtek ki a kukoricásba – porzott a föld utánuk. Valami megriaszthatta őket, mert hamar visszafordultak, és úgy rohantak le a területről, mintha csak árnyékok lettek volna.
Fotó: Bukovics Diána – Agro Jager News
Később, már sötétedés után, még két nagyobb testű disznó is megjelent – távolabbról mozogtak, mintha külön úton járnának. Másnap a párom is látta őket, majd harmadnap újra találkoztunk velük – ezúttal a búzában.
Péntek este ismét kimentünk, de most már úgy döntöttünk, hogy a lucernásba ülünk be – onnan jobban belátni a búzát, hátha megint előjönnek. Megtaláltuk a megfelelő helyet, én egy kis székre ültem le. A puska már a lőboton pihent, én pedig a távcső világító pontját állítgattam. A fegyverem egy CZ 550, .308 kaliberben – egyszerű, megbízható társ, minden sallang nélkül. Nincs rajta hőkamera, nincs rajta lámpa. Úgy hiszem, ennyi tisztelet minden vadnak kijár. A vad és a vadász között maradjon meg a természetes egyensúly.
Ahogy elmerültem a gondolataimban, a kísérőm – Petró Zoltán, hivatásos vadász – halkan megszólalt:
– Jön a disznó jobbról!
Nem is abból az irányból jött, ahonnan számítottunk. Egyre közeledett. Próbáltuk megállítani – mozgott, figyelt, de egy pillanatra megállt. Tudtam: ez az a pillanat.
Lövés dördült. Egyetlen. Közel volt. A golyó végigsuhant a lucernán, szinte érezni lehetett az erejét. A vadkan beugrott a búzába, egy nagy kört tett – aztán hirtelen csend lett. Nálunk is.
Megvan? Nincs meg? Beugrott a repcébe? A mellettünk lévő 250 hektáros táblába? Zoltán szerint nem találhatott – látta, ahogy a lövedék végighasítja a lucernát.
Eljött az a hosszú, feszült félóra, amit minden vadász ismer. A várakozás ideje. A gondolatok ezerszer is visszapörögtek a fejemben: jó helyre céloztam, tiszta lövés volt, nyugodt voltam. Hittem magamban, az érzéseimben – és hittem a Jóistenben is.
Aztán elindultunk vért keresni. Lámpát elő, és gyerünk. Én a rálövés helyét vizsgáltam, Zoltán a búza szélét kémlelte. Semmi vér. Ő felfelé indult, én lefelé. Aztán – vörös kenés! Van vér! Követtük a nyomot a búzába, ami egyre beljebb vezetett, és körülbelül nyolcvan méter után megláttuk.
Ott feküdt – méltósággal, csendben – a repce előtt.
Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
A Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén esett kan agyara, kifőzve, 17,5 cm lett, a korát 3 évesre becsültük.
Aznap éjjel nem aludtam. Sőt, még másnap is a történtek hatása alatt voltam.
És eszembe jutott egy mondat, amit még a vadásztanfolyamon jegyzeteltem fel az oktatómtól:
„A vadász legfőbb erénye: a türelem.”
Ezt az élményt mindazoknak ajánlom, akik a vadászatban nemcsak a zsákmányt, hanem a csendben megszülető pillanatot is keresik.
Írta: Bukovics Diána
Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
27 000 megosztás után sincs gazdája a két vizslának: Őszapó és Német úr története
Életem harcsája
Megújult lőtéren, régi lendülettel
Kaszálás – előírások és vállalások a 2025. gazdálkodási évben
Megkezdődött a tiszavirágok légies násztánca
Éjszaka a Békés Vármegyei Levéltárban
Már Aradon is tilos a gazdáknak, hogy a Maros vizét öntözésre vagy az állatok itatására használják
Földmérő technikusok végeztek a szegedi erdészetiben – További képekkel
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Vaddisznóval ütközött az autós, megsérült a sofőr!
Kitekintő (USA): Medvét lőttek le egy családi házban Connecticutban
Mozgalmas május – lövészverseny és vadásznap
A bakócai vaddisznóm
Fodor Fanni Dóra, kutyatréner – A vadászkutyázás világa
Az idei első lesvadászatom
Földmérő technikusok végeztek a szegedi erdészetiben – További képekkel
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Hivatásos Vadászok Versenye
2025. Coursing Világbajnokság, Csehország – magyar agarak
