Vadászat
Halálos kórral fertőzhetnek a rókák
Az OMVK cikket közölt a rókákhoz köthető betegségekről
Hazánkban napjainkig 45 betegben diagnosztizálták olyan humán betegséget (alveoláris echnicoccosis), amelynek a terjesztése a rókákhoz köthető. 29 beteg az elmúlt 5 évben került be az ellátórendszerbe, 4 beteg pedig elhunyt. Az adatokból egyértelműen látszik, hogy súlyosbodó közegészségügyi problémával állunk szemben, ami kizárólag összefogással mérsékelhető.

Fotó: OMVK
A vörös róka és az aranysakál hazánk nagy részén a csúcsragadozó szerepét tölti be, ezáltal nagyon fontos szerepük van az ökoszisztéma megfelelő működésében. Az emberi településeken való megjelenésük ugyanakkor nem kívánatos, mert számos konfliktust eredményez. A rendkívül intelligens ragadozók komoly károkat tudnak tenni a háziállatok állományaiban, ráadásul számos olyan kórokozót hordozhatnak, amelyek az embert is képesek megbetegíteni. A falvak, városok körül – a táplálék és búvóhely miatt – a természetesnél nagyobb populációk alakulnak ki, amely nagyobb egészségügyi kockázatot is jelent.
A legismertebb, ragadozók által terjesztett fertőző betegség a veszettség. Az 1990-es évek közepéig rendszeres volt hazánkban a rókák veszettsége. Az 1990-es évek elejétől a hazánk teljes területére kiterjedő csalétkes vakcinázásnak köszönhetően minimálisra csökkent a veszettség esetek száma. Az ország keleti területei időnként visszafertőződnek, amelyet gócvakcinázással igyekeznek féken tartani. Emiatt a betegség jelenleg is fennálló kockázat.
A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával terjed. A harapást követően mielőbb beadott oltás jelenti az egyetlen gyógymódot, de ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés ritka. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre.
A másik, közegészségügyi kockázatot jelentő betegséget éppen a veszettség elleni vakcinázás okozta, hiszen az egyre gyarapodó rókapopulációk egyre messzebbre vándoroltak a még vakcinázatlan, alacsonyabb rókasűrűségű élőhelyek felé. Így terjedt szét egyre jobban a róka öttagú galandférge. Jelenleg szinte az egész kontinens, így hazánk is fertőzött ezzel a betegséggel.
A parazita végleges gazdái kutyafélék, így a róka, az aranysakál vagy éppen maga a kutya is. Ezekben a fajokban a vékonybélben élnek a kifejlett férgek, amelyek petéi a gazda bélsarával kerülnek a környezetbe. A peték vastag burokkal rendelkeznek, a környezeti hatásokkal szemben viszonylag ellenállóak. A parazita teljes fejlődési ciklusához egy másik gazda, az ún. köztigazda is szükséges, amely a peték felvételével fertőződik és belső szerveiben, főként a májában alakul ki az a fertőző lárva, amelyet elfogyasztva a kutyaféle végleges gazda megfertőződik. A köztigazda szerepét rágcsáló fajok töltik be. A petékkel szennyezett mosatlan zöldségek, gyümölcsök elfogyasztásával az ember is képes megfertőződni. Ilyenkor rosszindulatú daganatra emlékeztető elváltozás alakul ki az ember májában, mely lassan fejlődve, évek alatt vezet májelégtelenséghez, illetve gyógykezelés hiányában a beteg halálához.
A parazita hazai megjelenését először 2002-ben figyelték meg rókákban, míg az első emberi megbetegedést 2008-ban diagnosztizálták. Az azóta eltelt időszakban az ország szinte teljes területe fertőzötté vált, 2024-ig 40 humán esetet írtak le és az új esetek száma évről évre nő.
Dr. Dezsényi Balázs infektológus és munkatársai elemezve a betegadatokat megállapították, hogy
“a Dél-Dunántúl és az Északi-Középhegység kifejezetten fertőzött,”
míg az Alföldön mérsékeltebb a humán megbetegedések kockázata. A kutatók azt is igazolták, hogy az alacsonyabb jövedelmű járásokban élők nagyobb fertőzési kockázatnak vannak kitéve.

Fotó: OMVK
A MATE Kaposvári Campus “Egy Egészség” Munkacsoportban zajló kutatások célja az emberi parazitás megbetegedések hátterében álló, a természeti környezetben megfigyelhető járványtani folyamatok tanulmányozása a Dél-Dunántúl régióban. A 2016 óta zajló vizsgálatsorozatban igazolódott, hogy Külső-Somogy Balatonhoz közeli területe, valamint a Drávasík tekinthető olyan járványtani forrópontnak, ahol a ragadozók echinococcus-fertőzöttsége kiemelkedik a Dél-Dunántúlra jellemző átlagból.
A kutatás azt is igazolta, hogy az aranysakál és a vörös róka együttes jelenléte felerősíti a járványtani kockázatot, mert a két faj eltérően, egymást kiegészítve járul hozzá a környezet petékkel való szennyeződéséhez. A kutatók azt is megfigyelték, hogy az emberközeli példányok sokkal több, bélben élő parazitát hordoznak, és nagyobb valószínűséggel fordul elő bennük az Echinococcus multilocularis galandféreg.
A róka és a sakál településekhez való vonzódása nem újkeletű jelenség
A sakálok és rókák emberi településekhez való vonzódása nem újkeletű jelenség. Hasonlót megfigyeltek már a nyugat-európai rókáknál és az észak-amerikai prérifarkasoknál is. A nem megfelelő hulladékkezelés, a kóbor állatok etetése, az udvarokban hozzáférhető kutya- és macskaeledel, a nem megfelelő körültekintéssel tartott baromfi, a szabadon kóborló macskák gyakorlatilag terített asztalt kínálnak ezeknek a ragadozóknak.
Ennek köszönhetően a települések környékén sokkal nagyobb állománysűrűségben tudnak fennmaradni, mint a természetes táplálékforrást biztosító erdei-mezei élőhelyeken. A nagyobb sűrűség és a parazitákkal fertőzött kutyákkal való rendszeres kontaktus eredményeként ez az emberi hatásnak kitett populációhányad nagyobb számú élősködőt hordoz, gyakrabban fordul elő benne az echinococcus-fertőzés, emiatt nagyobb a közegészségügyi kockázata is, mint a természetes környezetben élő ragadozóké.
A ragadozók állománynagyságát – természetes ellenség híján – elsősorban a táplálékkínálat határozza meg. A korlátlan szaporodásnak a betegségek vagy a vadgazdálkodó képes gátat szabni. Mivel a ragadozók által hordozott betegségek jelentős része az embert is képes megbetegíteni, nem bízhatjuk a betegségekre az állományszabályozást. Ugyanakkor a vadgazdálkodás is legfeljebb csak mérsékelni tudja a közegészségügyi kockázatokat, ezért mindenkinek hozzá kell járulnia a védekezéshez a saját eszközeivel.
- Fegyelmezettebben kell végezni a hulladékgyűjtést, még a zöldhulladék gyűjtését is, hogy sem maga a hulladék, sem a körülötte összegyűlő rágcsálók ne vonzzák az ember környezetébe a ragadozókat.
- Fel kell számolni a települések belsejében és közvetlen közelében azokat a rendezetlen, háborítatlan területeket, amelyek búvóhelyet biztosítanak az erdei vad számára.
- Meg kell szüntetni a kóbor állatok etetését, sőt javasolt a kóbor állatok befogása és gazdásítása, mert ezzel jelentős táplálékbázist lehet elvonni a vadon élő ragadozóktól. Nem szabad az udvaron tartott kutya és macska tányérjában eledelt hagyni, az etetés a gazdi jelenlétében történjen, a maradékot el kell távolítani.
- A baromfitartást biztonságossá kell tenni, már csak állatvédelmi okokból is.
- A macskák szabadon tartását érdemes felülvizsgálni. A településekről eltűnő cicák nagy részét ezek a ragadozók ejtik el.
Ezek az apró változtatások jelentősen javíthatják az esélyeket a parazitás fertőződés elleni védekezésben.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Kan esett a Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén:
Bukovics Diána beszámolója:
Előszó
A vadászat számomra nem pusztán szenvedély vagy hobbi. Sokkal inkább egyfajta jelenlét – a természetben, önmagamban és azokkal, akikkel ezeket az élményeket megoszthatom. Minden egyes alkalom tanít valamire: türelemre, figyelemre, alázatra. Vannak napok, amelyek úgy vésődnek be az ember emlékezetébe, mint egy jó lövés nyoma a célban: pontosan, tisztán, örökre.
Az alábbi írás egy ilyen napról szól – egy különleges élményről, amely nemcsak a vad elejtéséről, hanem az azt megelőző csendről, várakozásról, megfigyelésről – és a vad iránt érzett tiszteletről.
Egy a történet azoknak, akik hisznek benne, hogy a vadászat több, mint célkereszt – egy belső út, amit járni érdemes.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
2025. június 6. – egy dátum, amely örökre beleégett az emlékezetembe. Egy hosszú, fárasztó munkanap után, este nyolc körül indultam útnak. Puskámat a vállamra akasztva, csendesen gyalogoltam fel a leshelyemre. A nyári este szellője körbelibbent, a lucernásba vezető út pedig úgy tárult elém, mint már annyiszor – mégis más volt most minden. Az égen szép, erős félhold világított, pont annyi fényt adva, hogy lásson a szem, de mégis megmaradjon az éjszaka varázsa.
Az előző napok szinte mesébe illő élményeket hoztak. Életemben először láttam ennyi malacot világosban. Kedden este a vadkár miatt ültem ki, és nyolc óra körül váratlanul előbukkant öt koca – nagyjából harminc malaccal, köztük néhány süldővel. A legfeltűnőbb egy hófehér kismalac volt, és egy különleges, babos mintázatú süldő. Egyszerre törtek ki a kukoricásba – porzott a föld utánuk. Valami megriaszthatta őket, mert hamar visszafordultak, és úgy rohantak le a területről, mintha csak árnyékok lettek volna.

Fotó: Bukovics Diána – Agro Jager News
Később, már sötétedés után, még két nagyobb testű disznó is megjelent – távolabbról mozogtak, mintha külön úton járnának. Másnap a párom is látta őket, majd harmadnap újra találkoztunk velük – ezúttal a búzában.
Péntek este ismét kimentünk, de most már úgy döntöttünk, hogy a lucernásba ülünk be – onnan jobban belátni a búzát, hátha megint előjönnek. Megtaláltuk a megfelelő helyet, én egy kis székre ültem le. A puska már a lőboton pihent, én pedig a távcső világító pontját állítgattam. A fegyverem egy CZ 550, .308 kaliberben – egyszerű, megbízható társ, minden sallang nélkül. Nincs rajta hőkamera, nincs rajta lámpa. Úgy hiszem, ennyi tisztelet minden vadnak kijár. A vad és a vadász között maradjon meg a természetes egyensúly.
Ahogy elmerültem a gondolataimban, a kísérőm – Petró Zoltán, hivatásos vadász – halkan megszólalt:
– Jön a disznó jobbról!
Nem is abból az irányból jött, ahonnan számítottunk. Egyre közeledett. Próbáltuk megállítani – mozgott, figyelt, de egy pillanatra megállt. Tudtam: ez az a pillanat.
Lövés dördült. Egyetlen. Közel volt. A golyó végigsuhant a lucernán, szinte érezni lehetett az erejét. A vadkan beugrott a búzába, egy nagy kört tett – aztán hirtelen csend lett. Nálunk is.
Megvan? Nincs meg? Beugrott a repcébe? A mellettünk lévő 250 hektáros táblába? Zoltán szerint nem találhatott – látta, ahogy a lövedék végighasítja a lucernát.
Eljött az a hosszú, feszült félóra, amit minden vadász ismer. A várakozás ideje. A gondolatok ezerszer is visszapörögtek a fejemben: jó helyre céloztam, tiszta lövés volt, nyugodt voltam. Hittem magamban, az érzéseimben – és hittem a Jóistenben is.
Aztán elindultunk vért keresni. Lámpát elő, és gyerünk. Én a rálövés helyét vizsgáltam, Zoltán a búza szélét kémlelte. Semmi vér. Ő felfelé indult, én lefelé. Aztán – vörös kenés! Van vér! Követtük a nyomot a búzába, ami egyre beljebb vezetett, és körülbelül nyolcvan méter után megláttuk.
Ott feküdt – méltósággal, csendben – a repce előtt.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
A Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén esett kan agyara, kifőzve, 17,5 cm lett, a korát 3 évesre becsültük.
Aznap éjjel nem aludtam. Sőt, még másnap is a történtek hatása alatt voltam.
És eszembe jutott egy mondat, amit még a vadásztanfolyamon jegyzeteltem fel az oktatómtól:
„A vadász legfőbb erénye: a türelem.”
Ezt az élményt mindazoknak ajánlom, akik a vadászatban nemcsak a zsákmányt, hanem a csendben megszülető pillanatot is keresik.
Írta: Bukovics Diána
Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Vaddisznóval ütközött az autós, megsérült a sofőr!
Vaddisznót gázoltak Várpalota külterületén, a baleset súlyos sérüléssel járt.
Súlyos baleset történt június 14-én este Várpalota külterületén: egy autó vaddisznóval ütközött, a sofőr megsérült, a jármű pedig jelentős károkat szenvedett. Az esetről készült fotó is jól mutatja, milyen veszélyeket rejtenek a vadakkal teli útszakaszok.

Vadgázolás: egy autó vaddisznóval ütközött, a sofőr megsérült, a jármű pedig jelentős károkat szenvedett. Forrás: Veszprém Megyei Rendőrség Facebook
Vadgázolás: egy pillanatnyi figyelmetlenség vagy egy hirtelen felbukkanó állat is elég ahhoz, hogy végzetes kimenetelű legyen egy autóút. Ahogyan mi is beszámoltunk róla, június 14-én este egy sofőr haladt Várpalota külterületén, amikor egy vaddisznó lépett az úttestre, a vadbaleset elkerülhetetlen volt – írja a Veszprém Megyei Rendőrség Facebook-oldala.
Tippek a vadgázolás elkerüléséhez
- Figyelmeztető táblák: Mindig figyeljük a vadveszélyre figyelmeztető táblákat, csökkentsük a sebességet, és tartsunk nagyobb követési távolságot ezeken a szakaszokon.
- Éberség éjszaka: A vadak főként hajnalban és alkonyatkor aktívak, ezért ezekben az időszakokban különösen legyünk éberek.
- Vészfékezés: Ha vadat látunk az úton, azonnal lassítsunk és készüljünk fel a vészfékezésre. Fontos, hogy a hirtelen kormánymozdulatokat kerüljük, mert ezek balesetet okozhatnak. Vad megjelenésekor a távolsági fényszórót le kell kapcsolni, mert elvakíthatja az állatot. Ilyenkor hangjelzés használata javasolt.
- Biztonsági öv: Mindig használjuk a biztonsági övet, ami súlyos sérülések elkerülésében segíthet egy esetleges ütközésnél.
- Gázolás esetén: A vad az állam tulajdona. Ha vadat gázolt el, azonnal hívnia kell a rendőrséget, akik értesítik a vadásztársaságot.
Forrás: VEOL
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Ki lesz az év legjobb hivatásos vadásza?
Ünnepélyes megnyitóval kezdődött meg a hivatásos vadászok versenye Felgyőn
Az ünnepélyes megnyitón, amely kürtszignálokkal vette kezdetét, mások mellett jelen volt Gémes László, a vármegyei területi szervezet elnöke, Agyaki Gábor országos hivatásos vadász alelnök, Bajdik Péter, a kamara főtitkára és Jéri Tamás, a lőtér vezetője is. Több versenyzőt vármegyéje kamarai Területi Szervezetének tisztségviselői szintén elkísértek, és képviseltette magát a vármegyei Kormányhivatal is. A megmérettetést ebben az évben támogatta a DALERD Zrt., az Ópusztaszeri Emlékpark, az Agrárminisztérium (közreműködött a szaktárca több tájegységi fővadásza is), valamint a Csanád-Vad Kft.

Fotó: OMVK
Gémes László köszöntőbeszédében rámutatott a vadgazdálkodás, természetvédelem és vadászat kapcsolatára, amit tükröz a verseny maga is, hiszen a versenyszámok leképezik e vadőri szakma összetettségét. A kétnapos rendezvényt e hivatás és a közösség, illetve a hivatásos vadászok ünnepének nevezte. Elismeréssel szólva a vadgazdálkodási szakszemélyzetről kitért munkájuk nehézségére és szépségeire is. Kiemelte: a Vadászkamara, mint a szakma országos képviseleti szerve, elkötelezett a hivatásos vadászok támogatása, érdekeik védelme, szakmai fejlődésük elősegítése mellett.
Agyaki Gábor köszöntőjében aláhúzta: rengeteg alkalommal merül fel a kérdés, hogy mi a hivatásos vadászi szakma jövője, érdemes-e erre adnia a fejüket a fiataloknak? Meglátása szerint a jó és elhivatott hivatásos vadászra mindig is szükség lesz, mert „prémium” vadászterületek mindig is működnek majd az országban, és ezeknek szükségük lesz „prémium” hivatásos vadászokra, akik sokoldalúak és folyamatosan képzik magukat. Ez a sokoldalúság köszön vissza a versenyfeladatokból is. Úgy hiszi: a megmérettetés résztvevői a jövő „prémium” hivatásos vadászai. Megjegyezte: ez a két nap ugyanúgy szól a közösségi élményről, a baráti kapcsolatokról is.
Bajdik Péter a pulpitusra lépve megnyitóbeszéde előtt megemlékezett Török Henrikről, az Országos Magyar Vadászati Védegylet nemrég elhunyt, nyugalmazott főmunkatársáról. Beszédében idézett Teréz anyától, aki azt mondta: „az elhivatottság az, amikor a szívedet is beleteszed abba, amit csinálsz”. Úgy tartja, ez igaz a hivatásos vadászok munkájára, hiszen e szakma iránt belső indíttatásból szoktak elköteleződni, és kitartanak mellette a nehézségek, kihívások ellenére, miként teszik ezt a jelenlévők is. A versenyzőket a jelen és a jövő vadgazdálkodása letéteményeseinek, egyben élő lelkiismeretének nevezte. Hangsúlyozta: amikor felmerül a kérdés, miszerint van-e egyáltalán szükség hivatásos vadászra, a kamara markáns álláspontja az, hogy igenis kellenek a jól képzett, felkészült, vérprofi és elkötelezett szakemberek.
Jéri Tamás a jelenlévőkhöz szólva személyes hangvételű, rövid beszédében elmondta: gyerekkora óta csodálattal tekintett a hivatásos vadászokra, akik meghatározták úgy a vadász-, mint a lövészéletét is.
A sorszámhúzást Kasper Máté, a vármegyei kamarai Területi Szervezet hivatásos vadász alelnökének tájékoztatója követte (korábban ő maga is több alkalommal indult a versenyen), majd az ebéd után kezdetét veszi maga a megmérettetés. Ezen egy átfogó elméleti teszt, a vadászkürtszignálok felismerése, egy interaktív videoteszt, egy kép memoriter feladat, az idegennyelvi teszt és a vadászkutya felismerés után a lövészeti versenyszámokkal zárul majd a nap.
A második napon az Ópusztaszeri Vadásztársaság területén kerül sor a terepi feladatokra.
Az eredményekről június 19-én délután, várhatóan 16.00 körül adunk tájékoztatást.
Forrás: OMVK