Vadászat
Zrínyi utolsó vadászata
Gróf Zrínyi Miklóst egy vadkan halálra sebezte.
II. Zrínyi Miklóst 1664. november 18-án, a Csáktornyától nem messze lévő Kuršaneci-erdőben egy vadkan halálra sebezte. Ezen a helyen emelték 1778-ban ezt az emlékoszlopot. Az 1800-as évek végén azonban az erdőt kivágták. Az oszlopot ekkor szállították be a csáktornyai vár belső udvarára, ahol ma is áll.

Fotó: szoborlap.hu
A szöveg magyarul:
Itt halt meg a győzhetetlen Zrínyi, megölte a vadkan; vaddisznó prédája lett, bár inkább ellenség keze által kellett volna elesnie. A győztest, aki annyi ezer vad ellenséget elpusztított kardjával, vadállat győzte le. Itt fejezte be művét és élete gyötrelmeit; a szerencsétlen hazára szenvedések zúdultak. Az égből nézi szenvedésünket, romlásunkat siratja meggyilkolását. „Jó szerencse, semmi más” őrizte meg a hadakozásban; elragadta a fátum, a rossz sors, semmi más. Mennyire közeli a végzet az emberi dolgokban – mindenki láthatja ebben a tükörben.

Fotó: szoborlap.hu
Írta: Szabó Ferenc
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
27 000 megosztás után sincs gazdája a két vizslának: Őszapó és Német úr története
Lapunk, az Agro Jager információ szerint, két, pontosabban: egy magyar és egy német vizslát tettek ki, kerültek menhelyre. Ahogyan Papp Tímea mesélte, egy vadásztól megszökött két vizsla, amelyet befogtak, de később már a megtalált tulajdonos nem tartott rájuk igényt. Az eset azért is rendkívül szomorú, mert korábbi tulajdonosuk vadászember s a két kutya gyakorlatilag munkakutya, s mi több, egymás mellett nőttek fel. A két vadászeb ilyenformán elválaszthatatlan egymástól. Próbálták különválasztani “őket”, de a keserves vonítás miatt újra össze kellett engedni őket. Helyzetük nehéz, hiszen a vadászkutyákat nehéz városi, vagy egyáltalán új környezetbe szoktatni – tájékoztatta Papp Tímea az Agro Jagert.

Egy vadásztól kerültek utcára: balról a 11 éves Őszapó és az 5-6 éves Német úr.

Úgy fogalmazott bejegyzésében Papp Tímea. hogy ez az utolsó poszt, hogy együtt keressen nekik gazdát, mert elfogyott az idejük. Öt hónap elteltével, 27 ezer gazdikereső megosztáson túl, kevés remény mutatkozik, de még nem adja fel. Külön több esélyük lenne, de a szívem szakad bele – írta.
Papp Tímea így ír a két kutyáról:
“Őszapó és Német úr vadászkutyák voltak, amit nem tudnak levetkőzni, így olyan helyre mehetnek, ahol nincsenek kisebb állatok, mert prédaként tekintenek rájuk. Gyerekeket, felnőtteket imádják, minden szeretetet hálásan viszonoznak. Nagy a mozgásigényük, így természetközeli, szökésbiztos kerítéssel ellátott, nagyobb kerttel rendelkező álomgazdijukat keresik.
Az előző gazdájuk miután megtudta, hogy ivartalanítva lettek, már nem kell neki a két kutya. Ott kennelben voltak tartva, igy megszokták, hogy az az otthonuk. Egy jó meleg kutyaházzal, nagy kennellel, megfelelő foglalkozással, lefárasztással, ezt a lehetőséget sem szabad kizárnunk. Ők nem kanapékutyák voltak és bár biztos nem esnének kétségbe, ha egy díványon kellene éjszaka alukálni, de nem igénylik. Próbálok lejjebb adni a kívánalmakból, hogy adjunk még így egy plusz esélyt nekik együtt.
Őszapó 11-12 év körüli ivartalanítva örökbefogadható vizsla, aki ugyan még imád vadászni, de már hamarabb elfárad, ő nyugodtabb kutyus, akinek az egyik szeme mindig a gazdin pihen és lesi minden gondolatát. Német úr 5-6 év körüli ivartalan vizsla, akinek a mindene a vadászat. Vezényszavakra mindkettő hallgat, de Néminek ritkán kapjuk el a pillantását, mert mindig van valami, ami elvonja a figyelmét, ő az örök, mindenre figyelő. Fiúkhoz képest is nagytestű mind a kettő kutya.
Nagyon, nagyon szeretem mind a két kutyust és ha lenne egy hatalmas biztonságos udvarom, akkor senkinek nem adnám oda őket. De sajnos nincs.Igy keresem azt a gazdit, aki úgy szereti majd őket, ahogyan én szeretem.”

Fácán helyett egyelőre a labda maradt osztályrészül Német úrnak.
A következő telefonszámon bármikor el lehet érni Papp Tímeát, aki minden kérdésre készségesen válaszol, kérésre visszahív mindenkit:
+36203981095
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Megújult lőtéren, régi lendülettel
Balatonfűzfő adott otthont a XXVIII. Vadászkamarai Nagydíj Lövészversenynek
Június 21-én Balatonfűzfő adott otthont a XXVIII. Vadászkamarai Nagydíj Lövészversenynek, ahol az ország egyik legszebb lőtere, a frissen megújult Jager Lősport és Szabadidőközpont fogadta a versenyzőket. Ez volt az első hivatalos megmérettetés a felújítás óta – és stílusosan, emlékezetesen sikerült.

Fotó: OMVK
A Bakony Vadászkürt Egylet kürtszóval, a „Gyülekező” jellel nyitotta meg az eseményt. A megjelenteket Csatári László tulajdonos köszöntötte, majd Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a majdnem félszáz nevezőből álló, lelkes mezőnyt. Beszédében gratulált a megújult lőtérhez, sikeres versenyzést kívánt mindenkinek, és büszkén említette meg, hogy a hivatásos vadászok országos versenyén Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. képviseletében, az előkelő 4. helyen végzett.

Fotó: OMVK
A programban idén újdonságként szerepelt a golyós lövészet is, ami sokak örömére új színt hozott a hagyományos sörétes versenyszámok mellé. A lebonyolítás gördülékenységéről Putz Ákos, Jóna Bernadett és Fülöp Zsolt gondoskodtak lövészetvezetőként.
Az eredmények így alakultak:

Fotó: OMVK
A legjobb női csapat: „Lutra csajok” lett, a vendégek különdíját Fülöp Zsolt nyerte el. A férfi és női egyéni versenyben is szétlövés döntött az ezüst- és bronzérmesek között.
A díjakat Csatári László és Pap Gyula adták át – elismerve nemcsak a pontszámokat, hanem a jó hangulatban, a biztonsági szabályok tiszteletben tarása mellett zajló sportszerű versenyt is.
A déli harangszót követően székelykáposzta került az asztalra, amelyet – hagyományőrző módon – a győztes csapat, a Bakonyerdő Zrt. főzött. És mivel ők nyertek, jövőre is övék a fakanál.
A nap végén Pap Gyula elnök úr reményét fejezte ki, hogy a baráti hangulat és a közös élmények sokakat ösztönöznek majd arra, hogy július 26-án ellátogassanak Sümegre, a megyei vadásznapra.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agro
Vadászat
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Kan esett a Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén:
Bukovics Diána beszámolója:
Előszó
A vadászat számomra nem pusztán szenvedély vagy hobbi. Sokkal inkább egyfajta jelenlét – a természetben, önmagamban és azokkal, akikkel ezeket az élményeket megoszthatom. Minden egyes alkalom tanít valamire: türelemre, figyelemre, alázatra. Vannak napok, amelyek úgy vésődnek be az ember emlékezetébe, mint egy jó lövés nyoma a célban: pontosan, tisztán, örökre.
Az alábbi írás egy ilyen napról szól – egy különleges élményről, amely nemcsak a vad elejtéséről, hanem az azt megelőző csendről, várakozásról, megfigyelésről – és a vad iránt érzett tiszteletről.
Egy a történet azoknak, akik hisznek benne, hogy a vadászat több, mint célkereszt – egy belső út, amit járni érdemes.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
2025. június 6. – egy dátum, amely örökre beleégett az emlékezetembe. Egy hosszú, fárasztó munkanap után, este nyolc körül indultam útnak. Puskámat a vállamra akasztva, csendesen gyalogoltam fel a leshelyemre. A nyári este szellője körbelibbent, a lucernásba vezető út pedig úgy tárult elém, mint már annyiszor – mégis más volt most minden. Az égen szép, erős félhold világított, pont annyi fényt adva, hogy lásson a szem, de mégis megmaradjon az éjszaka varázsa.
Az előző napok szinte mesébe illő élményeket hoztak. Életemben először láttam ennyi malacot világosban. Kedden este a vadkár miatt ültem ki, és nyolc óra körül váratlanul előbukkant öt koca – nagyjából harminc malaccal, köztük néhány süldővel. A legfeltűnőbb egy hófehér kismalac volt, és egy különleges, babos mintázatú süldő. Egyszerre törtek ki a kukoricásba – porzott a föld utánuk. Valami megriaszthatta őket, mert hamar visszafordultak, és úgy rohantak le a területről, mintha csak árnyékok lettek volna.

Fotó: Bukovics Diána – Agro Jager News
Később, már sötétedés után, még két nagyobb testű disznó is megjelent – távolabbról mozogtak, mintha külön úton járnának. Másnap a párom is látta őket, majd harmadnap újra találkoztunk velük – ezúttal a búzában.
Péntek este ismét kimentünk, de most már úgy döntöttünk, hogy a lucernásba ülünk be – onnan jobban belátni a búzát, hátha megint előjönnek. Megtaláltuk a megfelelő helyet, én egy kis székre ültem le. A puska már a lőboton pihent, én pedig a távcső világító pontját állítgattam. A fegyverem egy CZ 550, .308 kaliberben – egyszerű, megbízható társ, minden sallang nélkül. Nincs rajta hőkamera, nincs rajta lámpa. Úgy hiszem, ennyi tisztelet minden vadnak kijár. A vad és a vadász között maradjon meg a természetes egyensúly.
Ahogy elmerültem a gondolataimban, a kísérőm – Petró Zoltán, hivatásos vadász – halkan megszólalt:
– Jön a disznó jobbról!
Nem is abból az irányból jött, ahonnan számítottunk. Egyre közeledett. Próbáltuk megállítani – mozgott, figyelt, de egy pillanatra megállt. Tudtam: ez az a pillanat.
Lövés dördült. Egyetlen. Közel volt. A golyó végigsuhant a lucernán, szinte érezni lehetett az erejét. A vadkan beugrott a búzába, egy nagy kört tett – aztán hirtelen csend lett. Nálunk is.
Megvan? Nincs meg? Beugrott a repcébe? A mellettünk lévő 250 hektáros táblába? Zoltán szerint nem találhatott – látta, ahogy a lövedék végighasítja a lucernát.
Eljött az a hosszú, feszült félóra, amit minden vadász ismer. A várakozás ideje. A gondolatok ezerszer is visszapörögtek a fejemben: jó helyre céloztam, tiszta lövés volt, nyugodt voltam. Hittem magamban, az érzéseimben – és hittem a Jóistenben is.
Aztán elindultunk vért keresni. Lámpát elő, és gyerünk. Én a rálövés helyét vizsgáltam, Zoltán a búza szélét kémlelte. Semmi vér. Ő felfelé indult, én lefelé. Aztán – vörös kenés! Van vér! Követtük a nyomot a búzába, ami egyre beljebb vezetett, és körülbelül nyolcvan méter után megláttuk.
Ott feküdt – méltósággal, csendben – a repce előtt.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
A Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén esett kan agyara, kifőzve, 17,5 cm lett, a korát 3 évesre becsültük.
Aznap éjjel nem aludtam. Sőt, még másnap is a történtek hatása alatt voltam.
És eszembe jutott egy mondat, amit még a vadásztanfolyamon jegyzeteltem fel az oktatómtól:
„A vadász legfőbb erénye: a türelem.”
Ezt az élményt mindazoknak ajánlom, akik a vadászatban nemcsak a zsákmányt, hanem a csendben megszülető pillanatot is keresik.
Írta: Bukovics Diána
Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász