Vadászat
A születésnapi bika
Tagtársam, Darvas Lajos, akivel a Középtiszai Vadásztársaságban jó ideje járjuk a határt, a sűrűket, idén a 60. születésnapját ünnepelte.
Tagtársam, Darvas Lajos, akivel a Középtiszai Vadásztársaságban jó ideje járjuk a határt, a sűrűket, idén a 60. születésnapját ünnepelte. A családja arra gondolt, hogy lévén apróvadas vadászok vagyunk, menjünk el gímszarvasra vadászni, persze bőgésben. Mit mondhattam erre? Természetesen vállalom, és úgy döntöttem, hogy életem első munkahelyére, fel északra, Salgótarján fölé, Bárnára viszem el barátomat, akit oda a családja is elkísérhet. Jól ismerem a körülményeket, hiszen több mint 20 éve terveztük meg azt a vadaskertet – mesélte lapunknak, az Agro Jager Newsnak, Bóta János elnök.

Darvas Lajos barátomat a család köszöntötte, itt tudta meg, hogy születésnapjára egy vadászatot kapott ajándékba. Fotó: Bóta János / Agro Jager
Egy ilyen vadászatot nem lehet semmihez sem hasonlítani. Bár én az Alföld szívében, a Nagykunságban élek, s itt az őz mellett jó, ha egy-egy vaddisznó esik, azért nem arról híres ez a táj, hogy nagyvadban bővelkedik. Így vannak ezzel az itteni vadászok, s a vadért, különösen a vadlibáért, sokunk megszenvedi a kintlétet, amit persze semmi pénzért nem adna oda. Igaz, ami igaz, úgy van ezzel itt mindenki, hogy kevés vendéget is hívunk. Valahogy ez a mi kincsünk, de azért látjuk, halljuk, hogy egyik-másik barátunk is el-elejt egy-egy bikát, s megmozdul az emberben odabent valami: de jó lenne egyszer szarvasra, bőgésben vadászni menni…

Darvas Lajos 60. születésnapjára ilyen meglepetést kapott. Fotó: Bóta János / Agro Jager
Sokat nem is késlekedtem, és kezembe vettem a telefont, mert tudtam, hogy a lassan 30 éve működő, 1999-ben megalapított BárnaVadhoz nem lesz egyszerű bejutni. Hónapokkal előre kell pontosítani a vadászatot.
Sokat nem is csalódtam, s már-már a bőgésből kicsúszva, október első hetére kaptunk időpontot. Már nyugtattam is a barátomat, hogy ne aggódjon: északon mindig később kezdődik és később is végződik, mint délen. Elhiheted nekem, ott voltam vadgazda hat éven át!
Vadásztatni mindig szerettem. Lettek jó barátaim, új ismerőseim, és lettek olyanok is, akiket csak kísértem. Visszagondolva ma már tudja az ember, mit ismételne meg, mit nem, kivel találkozna újra, és kivel nem vadászna soha többet. De hát fiatalon minden más, és csak idősebb korban jön meg az ember esze. Viszont erre a vadászatra már én is többet készültem, én is többet izgultam, mint szoktam, mert hát Darvas Lajos mégiscsak jó barátom, és nagyon-nagyon szerettem én Bárnán lenni.

Bárnával nem lehet betelni! Fotó: Bóta János / Agro Jager
Zsóka, a főnökasszony fogadott minket, és mi a család előtt érkeztünk, mert úgy terveztük, hogy három napig maradunk. Ennyi időt adtunk magunknak, és ennyi időt kaptunk Zsókáéktól.
Nem volt még régen, s biztos emlékszik mindenki arra, hogy október első hetének péntekjén nagyon hideg volt. Országos hidegrekordok dőltek meg. Rettentő hideg volt, és rémesen fújt a szél. Persze Bárnán is.
Még ez kellett nekünk. Nem is kellett mondani nekünk semmit, meg Lajosnak se, de ilyen, amikor vendégségbe érkezik az ember, s mi is csak azzal tudunk ilyenkor gazdálkodni, amink van. No, kitartásunk az volt bőven. Én is magamra húztam minden pulóvert, mert a les meg az ilyen időben való vadászat azért nem játék, főleg, hogy két napja még pólóban voltunk odakint.
Készülődéskor Zsikla Norbert, helyi vadőr barátom mondta, hogy tavasz óta nem láttak egy oldalt, a horpaszánál sérült bikát, de ha megpillantanánk, akkor ne habozzunk. Ilyenkor mindig csak hallgatok, meg figyelek: na, hát tavasz óta nincs meg, akkor miért pont most kerülne elő, de kicsit csiklandozott is, hogy hátha én pillantom meg, vagy egyáltalán érdekes dolog lenne, ha meglenne. Persze egy 500 hektáros erdőben hogyan is tűnhetne el. Biztos dögön van már, és széthordták már a csontjait a hollók, de azért nyitva hagytam ezt a kiskaput odabent annak a bikának.
Bárnán gím, dám, muflon és őz is vadászható. Manapság már íjjal is lehet vadászni, s a panzióról, meg annak a konyhájáról is lehetne mesélni. No, nem ennyit – egy egész újságnyit is –, de arra majd este kerítünk alkalmat, mert mégiscsak jobb megkóstolni, mint beszélni róla.
Rettentően fújt a szél, és egy lesre telepedtünk le, hogy lássuk, hogyan mozog a vad. Mi a meredeken egy lesen ültünk. Onnan figyeltük az eseményeket. Lám-lám, igazam volt, mert egy erős bika terelte a teheneit. A szél, az erős szél ellenére is élvezhető volt, s mit nem mondjak, megalapozta a hangulatot a lesen. Én régen voltam már így itt, Bárnán, Lajos meg életében először, és azt szögezzük le, hogy egy apróvadas vadásznak már a dombok, a hegyek látványa is megdobogtatja a szívét.

Zsikla Norbert és Darvas Lajos barátom. Fotó: Bóta János / Agro Jager
Mikor a bika lehozta a teheneit és a réten óvta azokat, először néhány dám tűnt fel. Utánunk, szemközt, az erdőben pedig megmozdult még néhány szarvas. Ilyenkor már, ha addig nem is beszélnek a vadászok, de ezek után teljes csend uralkodik el, és még a hallása is megjavul az embernek.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja
Vadászati tartalmak 1999-től!
Addig-addig ereszkedtek lefelé, míg nem jobban szemre tudtuk venni őket. Volt benne bika is, és mindannyian szinte ráragadtunk a távcsövekre. Én nem ismertem a bikát, ami ott ereszkedett le, de ahogy elmondta Norbert, a felismerés egyik pillanatról a másikra megfogalmazódott bennem, de ekkor már megszólalt kísérőnk:– No! Előkerült…
Semmi nem kellett több ahhoz, hogy Lajos láthatóan is megörvendjen, de még messze voltak, mozogtak, és sokszor takarásban is voltak. Ilyenkor nem lehet mit tenni: várni, várni és várni kellett.
Közben a korábbi bika bőgött, mozogtak a disznók, közöttük meg ott lépkedtek a dámok. Ilyenkor nemcsak a vadász, hanem a kísérő is aggódik, mert sok minden előfordulhat. Azonban jó jel, ha a vadász nyugodt, nem kapkod a fegyveréhez – akkor nem lesz baj. Lajos pedig pont úgy viselkedett, ahogy szokott, és magamban örültem is ennek, hiszen itt azt mondtam, hogy felkészült, nyugodt, tapasztalt vadászbarátom.

Kalandok gyerekeknek Huberttel, a vadászmanóval, az Agro Jager HUBERT rovatában. Kattints a képre és töltsd le, nyomtasd ki az ingyenes meséket!
Kezében egy .30-06-os kaliberű fegyver várakozott, mikor egyszer megkapta az engedélyt. Persze Lajos nem habozott, de nem is kapkodott, és „rátette” a szálkeresztet a vágyott bikára, és eldördült a lövés. A rét egy villanásra kiürült, és a bika, ami némi jelzést ugyan adott, megindult a hegynek felfelé. Léptei azonban lassultak, egyre erőtlenebbek lettek, s ha el is tűnt a szemünk elől, mi, Norberttel ketten, tudtuk, hogy valahol ott fog bennünket várni.

A vadászház udvarán került ravatalra a bika. Forrás: Bóta János / Agro Jager
Odafent vártunk. Aki sokat vadászik, mondhat a kísérője annak bármit, tudja, hogy az hazudik vagy igazat mond, de mi különösebben nem mondtunk semmit. Lajos sem, mert a mi vidékünkön ma sem illik sokat beszélni, és a kisújszállási ember sem más. De azért csak-csak rám nézett kérdően, én meg szokásomhoz hűen bólogattam, és ebből tudta, hogy nyugodt lehet. De tudta Norbert is, hogy régi barátok vagyunk, mert szinte apróbb jelekkel, szemvillanásokkal „beszélgettünk”.
Végül megindultunk. Előbb a lesről, majd a hegyoldalról, a rálövés helyére, de csak azért, hogy közelebbről is lássuk, mert tudtuk: a bika ott vár bennünket. Lajost.
Hatvan év nagy idő, sokan ballagunk arrafelé, vannak, akik már maguk mögött tudhatják. Ott ültünk a bikával a hegyoldalban, s azon gondolkodtam, hogy mégiscsak nagy dolog a vadászat, nagy dolog a barátság, de a vadászbarátságot nem szeretném elcserélni, felcserélni egyikre sem – valahogy nekem így kerek az élet.

Balról Darvas Lajos és jóbarátja, Bóta János elnök. Fotó: Zsikla Norbert / Agro Jager
Isten éltessen sokáig, Lajos!
Bóta János elbeszélése nyomán írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
![]()
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Jelenleg 1636 farkas él Németországban
A legtöbb farkasterritórium Alsó-Szászországban található (63), ezt követi Brandenburg 60 territóriummal. Szászország 46-ot, Szász-Anhalt 38-at, Mecklenburg–Elő-Pomeránia pedig 34-et tart nyilván. A farkasok Németországban – a Saar-vidék kivételével – gyakorlatilag országszerte előfordulnak.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pirsch
Jelenleg összesen 1636 farkas él Németországban (2025. november 10-i állapot). Közülük 544 egyedet biztosan felnőttként azonosítottak. 62 állatról nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy felnőtt vagy már le nem vedlett, fiatal, subadult példány.
Emellett 769 kölyök (első éves farkas) és 183 egyéves példány (második éves korosztály) került kimutatásra. 34 egyednél nem lehetett eldönteni, hogy kölyök vagy egyéves, további 44 esetében pedig egyáltalán nem volt megállapítható a kor – áll a DBBW közleményében.
Csökkent az elhullott farkasok száma
A kimutatások szerint a 2024/2025-ös monitoringévben 163 elhullott farkast regisztráltak. Az előző évben még 193 példány pusztult el.
A leggyakoribb halálok továbbra is a közúti gázolás: 124 farkas így pusztult el.
16 farkast illegálisan öltek meg, míg az előző évben ez a szám 13 volt.
A Német Vadászszövetség szerint ennél jóval több farkas él az országban
A Német Vadászszövetség (DJV) a DBBW adataihoz képest lényegesen magasabb állományt feltételez.
„Németországban 2025 nyara óta legalább 2000 farkas él. Csak Brandenburgban több farkas él, mint egész Svédországban – pedig az tizenötször nagyobb területű” – közölte a DJV.
A szövetség üdvözli a farkas, vadászati jog alá sorolását:
„A DJV támogatja a farkas felvételét a vadászati jogszabályba. A koalíciós megállapodás gyors végrehajtása a DJV és az egész vidéki térség egyik legfontosabb elvárása. A jogalkotónak most arról kell gondoskodnia, hogy a farkas jövőbeni elejtése és szabályozása jogilag egyértelműen, a Szövetségi Vadászati Törvény alapján legyen biztosított. Minden más megoldás nem felel meg a vidéki közösségek helyzetének és elvárásainak” – tette hozzá a szövetség.
Forrás: Pirsch
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Erdész, vezető, közösségformáló – szoboravatás Tollner György tiszteletére
Tollner György tiszteletére szobrot avattak a Pilisi Parkerdő Budakeszi Erdészetének épülete előtt.
Meghitt, bensőséges hangulatban avattuk fel Tollner György, gyémántdiplomás erdőmérnök, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság egykori igazgatójának szobrát a Pilisi Parkerdő Budakeszi Erdészetének épülete előtt.

Fotó: Pilisi Parkerdő
A szakma és a család tagjai közösen emlékeztek meg arról az emberről, aki egész életében az erdészet, a vadgazdálkodás és a közösség szolgálatát tekintette hivatásának.
🎖️ Tollner György 22 éven át dolgozott a ma is a Pilisi Parkerdő Erdészetének otthont adó épületben. Neve számunkra egyfajta szakmai és emberi mérce. Olyan ember volt, akinek munkája mögött nem csupán beosztások és címek, hanem egy egész élet hivatástudata és közösségi elkötelezettsége állt. Ez a szobor így nemcsak neki állít emléket, hanem figyelmeztet minket is: az erdészet, a természet- és vadgazdálkodás nem pusztán hivatás, hanem hosszú távú felelősség és közösségi ügy.

Fotó: Pilisi Parkerdő
A szobrot Tollner Ágnes és Reinitz Gábor leplezte le, majd elhelyezték az emlékezés koszorúját. Az alkotás Széri-Varga Géza szobrászművész munkája, amely egy többéves közösségi összefogás eredményeként valósulhatott meg az OEE Szenior Tanácsa és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésével.
🌿 Méltó emlék egy olyan embernek, aki egész életét az erdő és a közösség szolgálatába állította.
Forrás: Pilisi Parkerdő
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: A spanyol vadászok vizsgálatot sürgetnek, miután a kormány cáfolta a vadászkutyák tömeges eltűnésének mítoszát
Megcáfolták a vadászkutyák tömeges eltűnéséről szóló hamis narratívát Spanyolországban.
A Szociális Jogok, Fogyasztóvédelem és az Agenda 2030 Minisztériuma által készített Tanulmány az állatvédelem irányításáról Spanyolországban szerint a menhelyekre bekerülő kutyák mindössze 12,9%-a tartozik vadászkutya-fajtákhoz.
A Spanyol Királyi Vadászati Szövetség (RFEC) és a regionális vadászszövetségek üdvözölték a kormány hivatalos közlését, amely megcáfolja a vadászkutyák tömeges eltűnéséről szóló hamis narratívát. Egyben felhívták a média, a közszereplők és a politikai szervezetek figyelmét arra, hogy a tények tiszteletben tartása nélkülözhetetlen, mielőtt olyan vádakat fogalmaznak meg, amelyek kriminalizálják a vadászokat.

Fotó: FACE
A kormány most először tett közzé olyan ellenőrizhető adatokat, amelyek megerősítik, amit a vadászati ágazat régóta állít: a vadászat nem oka az állatok eltűnésének Spanyolországban. A jelentés szerint 2023-ban összesen 15 216 kutyát regisztráltak eltűntként vagy elhagyottként Spanyolország területén. Ez a szám minden fajtát és esetet tartalmaz — az ideiglenes eltűnéstől a lopáson át az önkéntes leadásig —, ezért a valós elhagyások száma ennél is alacsonyabb lehet.
Ebből mindössze 12,9% tartozik vadászkutya-fajtákhoz, ami 2 422 kutyát jelent, közülük 1 965 esetben jegyeztek fel eltűnést vagy elhagyást. Az agaraknál ez az arány 2,8% (nagyjából 425 kutya). Összességében kevesebb mint 3000 vadászkutya tűnt el vagy került menhelyre Spanyolországban — szemben azzal az 50 000-rel, amelyet egyes állatvédő szervezetek állítanak. Ez a különbség jól mutatja a félretájékoztatás mértékét és azt a reputációs kárt, amely a vadásztársadalmat éri.
A vadászszövetségek hangsúlyozzák, hogy politikai csoportok, pártok és médiumok évek óta terjesztenek ellenőrizetlen állításokat, amelyek hamis és igazságtalan narratívát építettek fel. Ez megbélyegzett több ezer vadászt és kérdésessé tette azok elkötelezettségét, akik a leginkább értékelik és gondozzák kutyáikat.
A kormány maga szólalt meg. Az adatok hivatalosak, nyilvánosak és ellenőrizhetők. Nincs helye több kifogásnak vagy ideológiai torzításnak. Felelős hozzáállást várunk a közszereplőktől és a médiától: ellenőrizzék az információkat, és hagyjanak fel a vadászok kriminalizálásával az öncélú hamis állítások alapján” — fogalmaztak a szervezetek.
Az RFEC és a regionális szövetségek kiemelték, hogy ez a jelentés „fordulópontot jelent”, mivel végérvényesen lerombolja a vadászkutyák tömeges eltűnésének mítoszát, és igazolja mindazokat, akik hosszú ideje követelnek objektív adatokat a félrevezető aktivista-narratívákkal szemben.

Ábra: FACE
„A vadászok azok, akik elsőként törődnek kutyáik jólétével. Ők a társaink, a büszkeségünk és életformánk nélkülözhetetlen részei. Gondoskodunk róluk, etetjük és védjük őket. A tények most már egyértelműek — ideje, hogy ezt tiszteletben tartsák” — zárták közleményüket.
Forrás: FACE










