Vadásszon a Bárna Vadnál! Részletekért kattintson a képre!

Tagtársam, Darvas Lajos, akivel a Középtiszai Vadásztársaságban jó ideje járjuk a határt, a sűrűket, idén a 60. születésnapját ünnepelte. A családja arra gondolt, hogy lévén apróvadas vadászok vagyunk, menjünk el gímszarvasra vadászni, persze bőgésben. Mit mondhattam erre? Természetesen vállalom, és úgy döntöttem, hogy életem első munkahelyére, fel északra, Salgótarján fölé, Bárnára viszem el barátomat, akit oda a családja is elkísérhet. Jól ismerem a körülményeket, hiszen több mint 20 éve terveztük meg azt a vadaskertet – mesélte lapunknak, az Agro Jager Newsnak, Bóta János elnök.

Darvas Lajos barátomat a család köszöntötte, itt tudta meg, hogy születésnapjára egy vadászatot kapott ajándékba. Fotó: Bóta János / Agro Jager

Egy ilyen vadászatot nem lehet semmihez sem hasonlítani. Bár én az Alföld szívében, a Nagykunságban élek, s itt az őz mellett jó, ha egy-egy vaddisznó esik, azért nem arról híres ez a táj, hogy nagyvadban bővelkedik. Így vannak ezzel az itteni vadászok, s a vadért, különösen a vadlibáért, sokunk megszenvedi a kintlétet, amit persze semmi pénzért nem adna oda. Igaz, ami igaz, úgy van ezzel itt mindenki, hogy kevés vendéget is hívunk. Valahogy ez a mi kincsünk, de azért látjuk, halljuk, hogy egyik-másik barátunk is el-elejt egy-egy bikát, s megmozdul az emberben odabent valami: de jó lenne egyszer szarvasra, bőgésben vadászni menni…

Darvas Lajos 60. születésnapjára ilyen meglepetést kapott. Fotó: Bóta János / Agro Jager

Sokat nem is késlekedtem, és kezembe vettem a telefont, mert tudtam, hogy a lassan 30 éve működő, 1999-ben megalapított BárnaVadhoz nem lesz egyszerű bejutni. Hónapokkal előre kell pontosítani a vadászatot.

Sokat nem is csalódtam, s már-már a bőgésből kicsúszva, október első hetére kaptunk időpontot. Már nyugtattam is a barátomat, hogy ne aggódjon: északon mindig később kezdődik és később is végződik, mint délen. Elhiheted nekem, ott voltam vadgazda hat éven át!

Vadásztatni mindig szerettem. Lettek jó barátaim, új ismerőseim, és lettek olyanok is, akiket csak kísértem. Visszagondolva ma már tudja az ember, mit ismételne meg, mit nem, kivel találkozna újra, és kivel nem vadászna soha többet. De hát fiatalon minden más, és csak idősebb korban jön meg az ember esze. Viszont erre a vadászatra már én is többet készültem, én is többet izgultam, mint szoktam, mert hát Darvas Lajos mégiscsak jó barátom, és nagyon-nagyon szerettem én Bárnán lenni.

Bárnával nem lehet betelni! Fotó: Bóta János / Agro Jager

Zsóka, a főnökasszony fogadott minket, és mi a család előtt érkeztünk, mert úgy terveztük, hogy három napig maradunk. Ennyi időt adtunk magunknak, és ennyi időt kaptunk Zsókáéktól.
Nem volt még régen, s biztos emlékszik mindenki arra, hogy október első hetének péntekjén nagyon hideg volt. Országos hidegrekordok dőltek meg. Rettentő hideg volt, és rémesen fújt a szél. Persze Bárnán is.

Még ez kellett nekünk. Nem is kellett mondani nekünk semmit, meg Lajosnak se, de ilyen, amikor vendégségbe érkezik az ember, s mi is csak azzal tudunk ilyenkor gazdálkodni, amink van. No, kitartásunk az volt bőven. Én is magamra húztam minden pulóvert, mert a les meg az ilyen időben való vadászat azért nem játék, főleg, hogy két napja még pólóban voltunk odakint.

Vadásszon Sarkadkeresztúron! Részletekért kattintson a képre!

Készülődéskor Zsikla Norbert, helyi vadőr barátom mondta, hogy tavasz óta nem láttak egy oldalt, a horpaszánál sérült bikát, de ha megpillantanánk, akkor ne habozzunk. Ilyenkor mindig csak hallgatok, meg figyelek: na, hát tavasz óta nincs meg, akkor miért pont most kerülne elő, de kicsit csiklandozott is, hogy hátha én pillantom meg, vagy egyáltalán érdekes dolog lenne, ha meglenne. Persze egy 500 hektáros erdőben hogyan is tűnhetne el. Biztos dögön van már, és széthordták már a csontjait a hollók, de azért nyitva hagytam ezt a kiskaput odabent annak a bikának.

Bárnán gím, dám, muflon és őz is vadászható. Manapság már íjjal is lehet vadászni, s a panzióról, meg annak a konyhájáról is lehetne mesélni. No, nem ennyit – egy egész újságnyit is –, de arra majd este kerítünk alkalmat, mert mégiscsak jobb megkóstolni, mint beszélni róla.

Rettentően fújt a szél, és egy lesre telepedtünk le, hogy lássuk, hogyan mozog a vad. Mi a meredeken egy lesen ültünk. Onnan figyeltük az eseményeket. Lám-lám, igazam volt, mert egy erős bika terelte a teheneit. A szél, az erős szél ellenére is élvezhető volt, s mit nem mondjak, megalapozta a hangulatot a lesen. Én régen voltam már így itt, Bárnán, Lajos meg életében először, és azt szögezzük le, hogy egy apróvadas vadásznak már a dombok, a hegyek látványa is megdobogtatja a szívét.

Zsikla Norbert és Darvas Lajos barátom. Fotó: Bóta János / Agro Jager

Mikor a bika lehozta a teheneit és a réten óvta azokat, először néhány dám tűnt fel. Utánunk, szemközt, az erdőben pedig megmozdult még néhány szarvas. Ilyenkor már, ha addig nem is beszélnek a vadászok, de ezek után teljes csend uralkodik el, és még a hallása is megjavul az embernek.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja
Vadászati tartalmak 1999-től!

Addig-addig ereszkedtek lefelé, míg nem jobban szemre tudtuk venni őket. Volt benne bika is, és mindannyian szinte ráragadtunk a távcsövekre. Én nem ismertem a bikát, ami ott ereszkedett le, de ahogy elmondta Norbert, a felismerés egyik pillanatról a másikra megfogalmazódott bennem, de ekkor már megszólalt kísérőnk:– No! Előkerült…

Semmi nem kellett több ahhoz, hogy Lajos láthatóan is megörvendjen, de még messze voltak, mozogtak, és sokszor takarásban is voltak. Ilyenkor nem lehet mit tenni: várni, várni és várni kellett.

Közben a korábbi bika bőgött, mozogtak a disznók, közöttük meg ott lépkedtek a dámok. Ilyenkor nemcsak a vadász, hanem a kísérő is aggódik, mert sok minden előfordulhat. Azonban jó jel, ha a vadász nyugodt, nem kapkod a fegyveréhez – akkor nem lesz baj. Lajos pedig pont úgy viselkedett, ahogy szokott, és magamban örültem is ennek, hiszen itt azt mondtam, hogy felkészült, nyugodt, tapasztalt vadászbarátom.

Kalandok gyerekeknek Huberttel, a vadászmanóval, az Agro Jager HUBERT rovatában. Kattints a képre és töltsd le, nyomtasd ki az ingyenes meséket!

Kezében egy .30-06-os kaliberű fegyver várakozott, mikor egyszer megkapta az engedélyt. Persze Lajos nem habozott, de nem is kapkodott, és „rátette” a szálkeresztet a vágyott bikára, és eldördült a lövés. A rét egy villanásra kiürült, és a bika, ami némi jelzést ugyan adott, megindult a hegynek felfelé. Léptei azonban lassultak, egyre erőtlenebbek lettek, s ha el is tűnt a szemünk elől, mi, Norberttel ketten, tudtuk, hogy valahol ott fog bennünket várni.

A vadászház udvarán került ravatalra a bika. Forrás: Bóta János / Agro Jager

Odafent vártunk. Aki sokat vadászik, mondhat a kísérője annak bármit, tudja, hogy az hazudik vagy igazat mond, de mi különösebben nem mondtunk semmit. Lajos sem, mert a mi vidékünkön ma sem illik sokat beszélni, és a kisújszállási ember sem más. De azért csak-csak rám nézett kérdően, én meg szokásomhoz hűen bólogattam, és ebből tudta, hogy nyugodt lehet. De tudta Norbert is, hogy régi barátok vagyunk, mert szinte apróbb jelekkel, szemvillanásokkal „beszélgettünk”.

Végül megindultunk. Előbb a lesről, majd a hegyoldalról, a rálövés helyére, de csak azért, hogy közelebbről is lássuk, mert tudtuk: a bika ott vár bennünket. Lajost.

Hatvan év nagy idő, sokan ballagunk arrafelé, vannak, akik már maguk mögött tudhatják. Ott ültünk a bikával a hegyoldalban, s azon gondolkodtam, hogy mégiscsak nagy dolog a vadászat, nagy dolog a barátság, de a vadászbarátságot nem szeretném elcserélni, felcserélni egyikre sem – valahogy nekem így kerek az élet.

Balról Darvas Lajos és jóbarátja, Bóta János elnök. Fotó: Zsikla Norbert / Agro Jager

Isten éltessen sokáig, Lajos!

Bóta János elbeszélése nyomán írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131