Nébih: Veszettséget igazolt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma egy, a rendszeres monitoring program keretében kilőtt rókánál. A fertőzött állatot a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisnamény község mellett ejtették el múlt héten. A járványügyi nyomozás folyamatban van, a betegség behurcolása feltehetően természetes úton, a vadállomány Ukrajna felőli mozgása révén következett be.

2022. november 20-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisnamény község mellett, diagnosztikai célból lőttek ki egy rókát a helyi vadásztársaság szakemberei. A Nébih laboratóriumában elvégzett vizsgálat során a róka veszettséggel való fertőzöttségét állapították meg. A veszett vadállatot a vírustól eddig mentes vadgazdálkodási egységben lőtték ki, de közel ahhoz a területhez, ahol idén szeptemberben számos járványügyi intézkedés, többek között fokozott felügyelet elrendelését kezdeményezte a Nébih egy veszett róka miatt.

Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

A Nébih az újonnan érintett vadgazdálkodási egységekben is elrendelte a szükséges járványügyi intézkedéseket, fenntartva ezek mellett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében korábban elrendelt intézkedéseket, amelyek érvényben is maradnak mindaddig, amíg a járványügyi helyzet azt szükségessé teszi. Az esetről a Nemzeti Népegészségügyi Központ illetékes szervét, továbbá az Európai Uniót és az Állategészségügyi Világszervezetet is tájékoztatta a hivatal.

Magyarországon 2017 óta nem azonosítottak veszett állatot, azonban 2022-ben ez már a negyedik igazolt eset. A betegség behurcolása feltehetően természetes úton, a vadállomány Ukrajna felőli mozgása révén következett be. Ezt támasztja alá, hogy valamennyi eset az ukrán határtól számított 10 kilométeren belül történt. Emellett a térségben a korábbinál magasabb a járványügyi kockázat, mivel Ukrajna állategészségügyi hatósága a háború miatt idén nem tudta végrehajtani a rókaállományban végzett immunizálási programját.

Mindez a hazai járványügyi helyzet szempontjából azért aggályos, mert a veszettséggel megfertőződött, idegrendszeri tünetekben szenvedő, rendellenesen viselkedő vadállatok nagy távolságokat is megtehetnek, és a fertőzést továbbadhatják. Mivel a vírus az emberre is veszélyes, a veszettség elleni védekezés a házi- és vadállatokban az emberi megbetegedések megelőzését is szolgálja.

Ha valaki rendellenesen viselkedő, emberre támadó vagy idegrendszeri tüneteket mutató vadállatot lát, haladéktalanul jelentse az illetékes állategészségügyi hatóságnál, az elhullott rókákat pedig a Nébih ZöldSzámán (06/80/263-244)!
A betegség tüneteiről, terjedésének módjáról és megelőzéséről további információk olvashatók a Nébih tematikus honlapját, a www.veszettsegmentesites.hu oldalon.

Hajdú-Bihar megyében, Újirázon, Mucsi László hivatásos vadász a csapdaparkját ellenőrizte az Aranyláp Vadásztársaság területén. A terület a Kis-Sárrét északi részén helyezkedik el, a Sebes-Körös jobb partján, nem messze a magyar-román határtól.

Az 5050 hektáros területen jelentős a mezei nyúl állománya. Éves szinten, megközelítőleg ezer mezei nyulat hasznosítanak, amihez elengedhetetlen a folyamatos vadvédelem, valamint a szőrmés és tollas kártevők gyérítése is. Az idei évben a vadásztársaságnak a csapadékhiány okozta az egyik legnagyobb problémát. A terület vadászai augusztus végéig folyamatosan ellenőrizték, töltötték a vaditatókat. A jó adottságú élőhelyen, főleg mezőgazdasági táblákon, azonban az elmúlt években feltűnt egy hallomásból ismert ragadozó: az aranysakál.

Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

Gyérítése, itt, az Alföldön sem egyszerű, mivel a nagy mezőgazdasági táblákban szinte egész évben rejtett életmódot folytathat. A fegyveres gyérítése mellett a csapdázás is felértékelődött. Szemben a vörös rókával, az aranysakált csapdával sem könnyű feladat terítékre hozni. Míg a róka, a kihelyezett csapdáknál könnyen megfogható, az aranysakál itt is nagyon óvatos. Mintha megérezné a “csapdát”, ezért sokszor csak körbejárja, a lábával piszkálja. Talán ennek is köszönhető az, hogy a csapda ritkán fogja meg ezt a ragadozót. A csapdák használatakor első számú szabály a rögzítés. Néhány évvel ezelőtt, az egyik csapda nem volt rögzítve és eltűnt a helyéről. Ellopták volna ? – merült fel a tapasztalt vadászban az első gondolat. Lehetetlen. Ismerem a határt, és mindenkit Újirázon! Majd szemügyre vette a helyszínt, ahol nyomokat fedezett fel. Közel 100 métert megtéve találta meg a kimúlt aranysakált, ami elhúzta magával a csapdát.  A vad viselkedése változó, egyes esetekben szokatlan mintázatot követ. Jónás Attila hivatásos vadász barátjával történt egy furcsa eset. Egy nagytestű aranysakálra lövést tett egyéni vadászaton. A magaslesen ülve hallotta a becsapódást. Várt egy kicsit, majd elindult a vad keresésére. Hirtelen a magas fűben felbukkant előtte a sebzett sakál, ami nem menekült. Ellenkezőleg, először morgott, majd nekifordult a fegyverét kiválóan kezelő vadásznak, aki alig pár méterre hozta terítékre a támadó aranysakált.

Mucsi László az esetek többségében füstölt sertéskörmöt kínál fel a csapdáiban, amit több kisebb részre összevág, majd rögzíti. Ez a csali, a nyúlfej mellett az egyik legkapósabb Újirázon, amit Farkas Tibor ismert ragadozóvadász kollegájától tanult. Éves szinten fegyverrel és csapdával megközelítőleg 20-30 egyeddel csökkentik a helyi állományt.

Baranya, Somogy, és Zala megyében a már jól ismert ragadozóval, az Alföldön  még csak most “ismerkednek” a helyi vadászok. Többször látott pályafutása alatt olyat, amikor két-három egyed együtt kerítette be a mezei nyulakat. Lövést az esetek többségében nem tudott tenni. Az egyik alkalom után, másnap megkereste a helyszínt, ahol gyakorlatilag semmi nem maradt a prédaállatból. A sakálok mindent együtt csinálnak. Ha baj van, akkor sem hagyják egymást cserben. A felnőtt egyedek hasonló viselkedést mutatnak az utódaikkal is, minden esetben tudni akarják, mi történt a kölykeikkel. Furák Károly barátja is heteken keresztül vadászott egy olyan sakálpárra, amiben az egyik egyed háromlábú volt. Vélhetően vándorló állatok lehetettek, mert előtte egyszer sem látta őket senki a területen. Többször sikerült őket megtéveszteni, lövést is tettek a sakálokra. Ezután valami történt, mert a sakálok egyik pillanatról a másikra eltűntek.

2022. novemberében a Dögkút területrészen a nagyméretű ládacsapdáját ellenőrizve, abban egy nagytestű aranysakált pillantott meg. A szakmában csak nagyon ritkán tudnak élve fogó csapdával sakált zsákmányolni. Ez az egyed egy nagytestű idei kan aranysakál volt, aminek a tömege meghaladta a 12 kilogrammot. A csapda mellett kaparás nyomokat látott az újirázi vadász, a többiek közösen megpróbálták kimenekíteni a társukat. A fiatal sakál vélhetően azért hibázott, mert nem ismerte ez a csapdatípust.

Az aranysakált meg lehet téveszteni a különböző csalisípokkal, de ha egyszer megtanulják, hogy rájuk is vadásznak, jóval elővigyázatosabbá válnak. A törvényi feltételek változásával hamarosan egy éjjellátót is használhat Mucsi László. Az elmúlt két évben fegyverlámpával csak nagyon ritka esetben tudott aranysakált terítékre hozni. Bármilyen felvillanó fényre azonnal elugrik a vad. Az autót gyorsan összekötötték a vadászokkal, ezért ha tehetik, messze elkerülik azt. A sakál sikeres vadászatához sok területjárás, elhivatottság, jó lőtudás és a tárgyi feltételek együttesen szükségesek.

A vadászható ragadozó fajok közül az egyik legnehezebb az aranysakál vadászata. Ennél a fajnál kell a legügyesebbnek lennie a vadásznak.

Éppen ezért az egyik legszebb vadászatok egyike ma Magyarországon, amit nem lehet megvenni – zárta beszámolóját Mucsi László hivatásos vadász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Mucsi László – Aranyláp Vadásztársaság

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Szerbiában a társasvadászatnak nagy hagyományai vannak. Ha régebbi újságokat lapozgatunk, akkor is erős közösségi életről olvashatunk. Most, a Vajdaságban, Vojvodinában, Banatsko Karađorđevoban, magyarul Pálmajorban rendezték meg a II. Šujica Petar emlékversenyt, amelyre mintegy 31 kutyavezető jelentkezett. Az Agro Jager News a helyszínről tudósított.

Az előzetes jelentkezések miatt három bírót kértek fel, hogy ütemesen lehessen levezényelni a II. Šujica Petar emlékversenyt. A felkérést végül Žika Mitrović, Novica Spasojević és Milan Mirić kaphatta meg. Banatsko Karađorđevo a Bánátban helyezkedik el, viszonylag közel húzódik a román határ. Olyan sík vidék ez, mint nálunk a Hortobágy, annyi különbséggel, hogy az asztal simaságú a tájon a termőföld olyan, hogy szoktuk mondani itthon is, hogy elég csak rászórni az ilyen földre a magot, az akkor is terem. Annyira egyenes, annyira sík a táj, hogy vonalzót lehetne tenni a horizontra. Hány kilométerre lehet az a gabonasiló – érdeklődöm, amelyre egyöntetűen érkezik a válasz: 25 km!

 

Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

Az aszály itt sem végzett félmunkát. Az emberemlékezet óta nem látott forróság ezt a vidéket sem kímélte. Menni kell reggelizni és szólnak hozzám szerbül, magyarul, van, aki angolul, amonnan németül kérdezték, hogy akár úgy is beszélhetünk. „Negoram srbski” – (Nem beszélek szerbül)– Nem baj, beszélhetünk magyarul is – mosolyog rám egy kedves hölgy.

Sokan vagyunk. Meglehet, hogy 50-nél többen is, de a nagy vadászháznak megsem kottyan, amely bent a faluban, a falu szívében, szépen takarosan szigetelve és ahogy kell, zöldre festve várja a folyamatosan érkező vadászokat. Aki Szerbiába indul vadászni, tudnia kell, hogy Szerbia vendégszeretete magasan messze teljesít. Aki kijön vadászni, hajtani, segíteni, annak ott a helye az asztalnál is. Senki nem maradhat ki és az államtitkár mellett ott ülnek a falubéli hajtók is. A szokás maga az élő törvény!

A reggelire már tegnap óta készültek és hajnalban már sült a pljeszkavica és a csevap is, de volt ott sült szalonna, kolbászok, és persze disznósajt. Sajtok, túró, savanyúság, éppen csak a tányérainknak volt egy-egy zsebkendőnyi hely. Nem lehetett kívánni olyat, amit ne hoztak volna elő. Milyen bicskád van? Ez meg az enyém! Üdvözlünk Szerbiában! Gyere! Együnk!

A beiratkozás sorsolással kezdődött és régi barátokra emlékezve egy percre, néma főhajtással indították el a 2022/20023-as szezont. A versenyt nem más, mint Šujica Petar, a társaság nagy tiszteletben álló elnöke tiszteletére szervezték meg, idén már második alkalommal. A kalapok kerültek a kézbe. A régi elnök, a jó barát hangja még a vadászházban visszhangzik. A megemlékezés még fáj, hiszen még a legkisebbek is ismerték, hát még azok, akikkel együtt küzdöttek azért, hogy legyen vadászház, hogy megmaradjon a társaság! Jó földek, de gazdálkodni is kell és van úgy, hogy már éltében tudja mindenki, hogy nagy elnöke van a társaságnak. Šujica Petarra így emlékeznek. Ő ilyen volt – mondta valaki mellettem, s ha nem is párásodtak be a szemek, de egy-egy torokköszörülés elárulta, hogy hiányzik a régi jó barát…

Menjünk mi is és megelevenedik az udvar. A 31 vizsla, amelyek eddig szoborként ültek a gazdáik mellett, tudták, hogy indulunk és szinte vitték a vadászokat: majd tudják ők, melyik autó az övék! Így keresi majd a kakast is! Úgy legyen- tette mellé egy másik vadász és kézszorításokkal, kölcsönös drukkolással, végül három felé vált a csapat!

Az Agro Jager Newsnak Djurdjica Maric szervező, kiemelte, hogy a verseny szervezési munkájában Dragan Nikolić vállalta fel a legnagyobb feladatot, hiszen az LD “Papo” Banatsko Karađorđevoból (Pálmajor) fogadta a versenyt, továbbá Trivun Ćulum – LD “Banatski Despotovac” -tól vett még részt ebben az egész napos programban. Így hárman sikerült megszervezni a II. Šujica Petar emlékversenyt, amelynek a verseny lebonyolítása jelentette az egyik nagy kihívást, miközben nagyon sokan dolgoztak azon, hogy a vendégek jól érezzék magukat Banatsko Karađorđevoban. Sokan dolgoztak, hogy legyen reggeli és sokan dolgoztak azon, hogy az ebéd, majd az esti hidegtálak, a zenészek és egyáltalán a vendéglátásra mindenki büszke lehessen a faluban. Ennek az összefogásnak az eredményét élvezhette mind az, aki nevezett és megmérettette magát ebben az erős mezőnyben.

Ezek a versenyek nagyon fontosak és jelentős eseménynek számítanak, hiszen ilyenkor nemcsak a kutyák, hanem a kutyavezetők is versenyeznek és egymástól, a bíróktól is értékes tapasztalatokat szereznek. Tanulnak és mi több látjuk egymás kutyáit is, hiszen kellenek a    kölykök is. Vannak kiemelkedően jó felépítésű, jó adottságú, jó orrú kutyák, amelyek alapjai lehetnek a szerbiai vadászkutyások bázisának.

Összefoglalta, hogy a helyszínt a Lovačko društvo “PAPO 1923” biztosította. Újvidéktől keletre, mintegy 80 kilométerre vagyunk, ahol mezei nyúllal, fácánnal és az őzzel gazdálkodnak. Fürjvadászataik messze híresek, arra mindenképpen érdemes majd visszatérnem – invitálnak. Egyébként a faluban él Nemanja Svorcan is, aki elkötelezett dúvadvadász és csak ebben az évben 230 aranysakált ejtett el. Nemanja bólogat, itt ül előttem, ezt a terepjárót ő vezeti és mikor megállunk, fényképek is kerülnek elő.

A kutyás rendezvények nagyon kedveltek Szerbiában és a támogatók szívesen ajánlottak fel díjakat is. Így az USR Jamura, Mesna zajednica Banatsko Karađorđevo, Firma ŽarVel- hrana za pse i mačke “Gosbi”, Fima Aćanski vállalta, hogy díjakkal és további anyagi támogatással segítik a versenyt, hogy a nevezési díjakat leszorítsák és a vendéglátáshoz hozzájáruljanak.

Milan Mirić, kutyabíró lapunknak értékelte a versenyt: a terep adottságok, az egész éjszaka tartó hosszú és kiadós esők megnehezítették a helyszínek megközelítését, miközben nem kedvezett a mezei munkának sem. Mind a három esetben magas fűben, sok helyen derékig érő füves, itt-ott gyékényes, helyenként felbukkanó nád között rendezték meg a versenyt.

A kutyavezetők feladata az volt, hogy megtalálják a területen a fácánokat. Lehetőleg a kutyáknak meg kellett állni a vadat és meg kellett várni, míg a vadat felugrasztotta a vezetője. Annak ellenére, hogy sokféle vadászkutyával neveztek, alapvetően elvárható, hogy a kutya visszahívható legyen, fajtától függően a vadász körül keressen, megállja a vadat, vezényszóra bevárja a vadászt. Miközben a lövésre nem ijedhet meg és a lőtt vadat szabályszerűen kell behoznia, átadnia. A feladat bár egyszerűnek tekinthető, a nehézsége mégis az apró részletek külön-külön teljesítésében rejlett. A bíróknak egymás bírálatában meg kellett bízni és a vadászháznál összesítették és állították fel a végső rangsort.

A verseny minden résztvevője emléklapot vehetett át és a díjátadó után a vendégek és a szezonnyitó tiszteletére vacsorát adtak, amely alatt a helyi együttes húzta a talpalávalót.

1. Šujica Petar emlékverseny végső eredménye alapján végül az első díjat Milan Veskov, a második díjat Miljan Vujević, míg a harmadik díjat David Jović vehette át!

A vadászat végén, vacsorára káposztás csülköt tálaltak fel, amelyet levében hosszú ideig főztek, mindaddig, míg a csontról le nem vált a hús és azt szálasan szét nem lehetett szedni. A csülök mellé, a levébe, aztán kockára vágott savanyú káposztát adtak, összefőzték és úgy kínálták. A nehéz füstölt hús és a savanyú káposzta mellé további köretként pedig egészben főtt krumplit szolgáltak fel, amelyet éppen csak annyi vízben főztek meg, hogy a sorban összerakott krumplit ellepte.

Szerbiából, Dr. Szilágyi Bay Péter jelentkezett
Fotó: Agro Jager News

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu