Horgászat
Kárókatona expanzió – hol a határ?
A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes.
Az általános helyzetképet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. a tavalyi cikkében részletesen bemutatta. Jelenleg is rendelkezünk kárókatona gyérítési engedéllyel és rendszeresen vadásszuk is őket tógazdaságainkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló, Mórichely), a Keleti-Bozót-csatornán, a Nyugati-övcsatornán, valamint a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken. De amint azt korábban megjegyeztük, az engedélyezett helyszínek számát elégtelennek tartottuk, ezért az idei téli gyérítési időszak kezdetén kérelmeket nyújtottunk be azok bővítésére.
A tógazdasági területeinken történő gyérítés nélkül – a közeli kis-balatoni valamint fehérvízi populációk állandó jelenléte, illetve az őszi vonuló kárókatonák nagy száma miatt – legszerencsésebb esetben is csak komoly veszteséget elkönyvelve lehetne halat termelni, de inkább sehogy se! Ma bizonyos helyeken létesült tógazdaságok alapvető termelési nehézségeit nem az időjárási tényezők kedvezőtlen alakulása, vagy nagy gazdasági károkat előidéző halbetegségek okozzák, hanem a kárókatonák rendszeres jelenléte!
Az elmúlt esztendőben a fonyódi tógazdaságban 240 db, öreglaki tógazdaságban 118 db, Buzsákon 370 db, Mórichelyen 250 db, Balatonlelle-Irmapusztán 385 db, míg Varászlón 480 db nagy kárókatona került elejtésre. Ez mindösszesen 1843 db madár, a terítéket részben a hazai populáció egyedei, részben pedig a Baltikum felől vándorló kárókatonák alkotják. Ehhez jön még hozzá a balatoni elejtés 210 darabbal, azaz Társaságunknak mindösszesen az elmúlt év során 2053 db kárókatonát sikerült elejtenie.
Sajnálattal kellett megtapasztalnunk, hogy a nagy kárókatona okozta egyre nyilvánvalóbb és szembetűnőbb kártétele ellenére az illetékes természetvédelmi hatóság nagyon szigorú feltételekhez kötötte újabb gyérítési helyszíneken való fellépésünket. Két újonnan kérvényezett helyszín esetében (a balatonöszödi kormányüdülő mólója, illetve a fonyódi, építés alatt álló kikötő külső hullámtörő mólója) mindösszesen a napnyugta előtti 30 percre kaptunk gyérítési engedélyt. Mivel ezek a helyszínek nem éjszakázó, hanem kizárólag nappali pihenőhelyek, így itt eredményes gyérítést nem tudunk elérni.
Kérelmeztük, hogy a nyílt vízen halászó csapatokat motorcsónakról gyéríthessük. Kérelmünk teljes elutasításba ütközött. A megfogalmazott indoklást szó szerint idézzük:
„A terület a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. számú melléklete értelmében HUBF 30002 számon “Balaton” néven (kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként) Natura 2000 besorolásban van, valamint a 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet értelmében “a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe” is tartozik (ún. Ramsari terület). A kérelmezett tevékenység Igazgatóságunk szakmai véleménye szerint az itt vonuló, telelő több tízezer az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős, védett, fokozottan védett és Natura 2000 jelölő madárfaj jelentős zavarása nélkül nem valósítható meg. Ezért a kérelmezett tevékenységet nem tartja a természetvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek és ezért természetvédelmi kezelőként nem támogatja!”
A kárókatonák kártétele nem csak abban a tételben nyilvánul meg, ami ténylegesen lecsúszik a torkukon. A halak egy részét hegyes és éles csőrükkel megsebzik, a nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A csoportos vadászatuk során roppant intelligens manőverekkel terelik a hideg vízben összeállt „vermelő” halcsapatokat. Ez azért is probléma, mert a mozgásra, összezsúfolásra kényszerített halállomány saját magát is akár végzetes helyzetbe hozhatja, ráadásul rendellenes összetömörülésükkel a víz felsőbb rétegébe kényszerült egyedek megfázhatnak, felesleges energiát pazarolnak, ami későbbi egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt teleken többször is előfordult, hogy egy-egy balatoni kikötőmedencében olyan mennyiségű hal zsúfolódott össze a kárókatonák terelései nyomán, hogy saját maguknak okoztak oxigénhiányt. A kisebb mennyiségű elhullások mellett kiemelendő egy korábbi balatonboglári eset, majd pedig épp az elmúlt vasárnap (01.08-án) történt ismét hasonló probléma a fonyódi kikötőben.
A kérdés most már csak az, hogy hol a határ…
2024. március 20-án a Balatonon, a Szent Miklós hajón került megrendezésre a VIII. Halak Napja és III. Halőrök Napja központi rendezvény.
A megnyitón a vendégeket dr. Dérer István MOHOSZ főigazgató, dr. Szűcs Lajos MOHOSZ elnök és Szári Zsolt BHN Zrt. vezérigazgató köszöntötte. Ezt követően a résztvevők szakmai előadásokat hallgathattak. Délután látványtelepítés keretében 40 mázsa háromnyaras ponty került Tihany előtt hajóról a Balatonba. A területi és országos illetékességű halőri kinevezések mellett átadták a Címzetes vezető halőri címeket is. Az év halőre címet Kiss István, a BHN Zrt. munkatársa kapta.
Horgászat
Elektromos árammal elkábították, majd „összegereblyézték” a halakat
Az ügyészség vádalt emelt két férfival szemben
A Bajai Járási Ügyészség orvhalászat miatt vádat emelt két férfival szemben, akik a Dunába eresztve az elektromos halászgép vezetékét, árammal elkábították, majd un. gereblyéző módszerrel összegyűjtötték a halakat.
A vád szerint a sükösdi férfi orvhalászat miatt korábban kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés próbaideje alatt állt. 2022. augusztus 2-án, hajnalban a társa motorcsónakján megjelentek a Dunán azért, hogy jogosulatlanul halat fogjanak. A férfiak elektromos halászgéppel, tiltott módon, a gép vezetékeit a vízbe eresztették, aminek következtében az áram bevonzotta és elkábította az állatokat.
Ezután a vádlottak un. gereblyéző módszerrel összegyűjtötték, és a csónakba emelték a halakat. Az orvhalászat befejeztével a férfiak a Duna bal partján elrejtették az eszközeiket, a motorcsónakot pedig egy úszóműhöz rögzítették, majd autóba ültek és távoztak. A szekszárdi rendőrök a Tolna Vármegyei Horgászegyesületek Szövetségének munkatársaival közösen tartott ellenőrzésük során a két rabsicot igazoltatták, az elrejtett illegális horgászeszközöket megtalálták és lefoglalták.
A vádlottak tiltott módon olyan eszközt használtak halfogásra, amely az elektromos áram halakra kifejtett élettani hatásának kihasználásán alapul, az elkábított halakat pedig úgy ejtették zsákmányul, hogy nem a szájnyílásukba, hanem más testrészükbe akasztottak horgot.
Az ügyészség a két férfit orvhalászat bűntettével vádolja és ezért a büntetett előéletű férfival szemben végrehajtandó börtönbüntetés kiszabását indítványozza azzal, hogy a korábbi büntetését is utólag végre kell hajtani. Emellett az elkövetéshez használt eszközök elkobzását is indítványozza az ügyészség. Ügyükben a Bajai Járásbíróság fog dönteni.
A fotókon a vádlottak által használt és utóbb elrejtett elektromos halászgép és vezetékei, valamint szákok láthatók.
Forrás: Ügyészség
Horgászat
Vajon mit fogtam?
Egy dunai horgász segítséget kért a Magyar Haltani Társaságtól a fényképen szereplő halfaj meghatározásában:
Egy dunai fogásommal fordulok önökhöz, melyről a közösségi médiában már érkezett megjegyzés a fajával kapcsolatban. Lehetett hallani korábban hibrid tokfélékről, így pl. a vicsegéről (viza x kecsege). A biztonság kedvéért örülnék erről valamiféle visszajelzésnek. Szerintem fajtiszta kecsegéről van szó, de egy természetes vízről lévén szó nem lehet benne biztos egy átlagos horgász. Érdekelne a hal életkora is, melyet a méretei alapján (85 cm, 8.68 kg) 13-14 évre becsülök.
A vizeinkben manapság már nem fordul elő ivarérett viza, így a vicsege kizárható. A kifejezetten hosszú orr, a karcsú test, a színezet, és a hosszú bajuszszálak alapján a halat egy méretes kecsegének látjuk (Acipenser ruthenus). A faj növekedéséről kevés az adat. A Volga vízrendszerében a 15 éves kecsegék hossza 70 cm körül alakul. Ezt figyelembe véve egy 85 centis példány kora inkább 20 év körül lehet.
Forrás: Magyar Haltani Társaság