Keressen minket

Horgászat

Kárókatona expanzió – hol a határ?

A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes.

Társaságunk számára az egyik legnagyobb, jelen pillanatban megoldhatatlannak tűnő problémakör a nagy kárókatonák kártétele elleni küzdelem. Ez a madár mind a tógazdasági haltermelésben, mind a Balaton halállományában nagy, immár nem is csak gazdasági, hanem természetvédelmi szempontok alapján is beavatkozást igénylő károkat okoz – közölte a Balatonihal.

A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes. (Kép: Balatonihal.hu)

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 100 %-ban a Magyar Állam tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Fő feladatuk a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása. (Ábra: Balatonihal.hu)

A károk mérséklése persze legyen a gazdálkodó feladata: a kapott engedélyek alapján gyérítse a kárókatonákat, biztosítson hozzá képzett és engedélyes munkaerőforrást, és oldja meg a finanszírozást. Ráadásul oldja meg a kárókatonák másodlagos károkozati anomáliáit is, ellenkező esetben ő, a gazdálkodó lesz a nemtörődömség, gondatlan gazda jelzőjével illetve…

Az általános helyzetképet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.  a tavalyi cikkében részletesen bemutatta. Jelenleg is rendelkezünk kárókatona gyérítési engedéllyel és rendszeresen vadásszuk is őket tógazdaságainkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló, Mórichely), a Keleti-Bozót-csatornán, a Nyugati-övcsatornán, valamint a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken. De amint azt korábban megjegyeztük, az engedélyezett helyszínek számát elégtelennek tartottuk, ezért az idei téli gyérítési időszak kezdetén kérelmeket nyújtottunk be azok bővítésére.

A tógazdasági területeinken történő gyérítés nélkül – a közeli kis-balatoni valamint fehérvízi populációk állandó jelenléte, illetve az őszi vonuló kárókatonák nagy száma miatt – legszerencsésebb esetben is csak komoly veszteséget elkönyvelve lehetne halat termelni, de inkább sehogy se! Ma bizonyos helyeken létesült tógazdaságok alapvető termelési nehézségeit nem az időjárási tényezők kedvezőtlen alakulása, vagy nagy gazdasági károkat előidéző halbetegségek okozzák, hanem a kárókatonák rendszeres jelenléte!

Sikeres tógazdasági gyérítés eredménye

Nem véletlenül áldozunk sok emberi- és anyagi forrást a feladatra függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági növénytermesztésben általánosan elfogadott vadkárt senki sem fizeti meg számunkra. Sem a vadgazdálkodásra jogosult (hiszen nem vadászható vadfajról van szó), sem a természetvédelem. A feladatot azonban el kell végezni, a halastavakra látogató kárókatonákat folyamatosan mozgatni, riasztani kell.

Az elmúlt esztendőben a fonyódi tógazdaságban 240 db, öreglaki tógazdaságban 118 db, Buzsákon 370 db, Mórichelyen 250 db, Balatonlelle-Irmapusztán 385 db, míg Varászlón 480 db nagy kárókatona került elejtésre. Ez mindösszesen 1843 db madár, a terítéket részben a hazai populáció egyedei, részben pedig a Baltikum felől vándorló kárókatonák alkotják. Ehhez jön még hozzá a balatoni elejtés 210 darabbal, azaz Társaságunknak mindösszesen az elmúlt év során 2053 db kárókatonát sikerült elejtenie.

Pihenő nagy kárókatonák a fehérre “mázolt” nyárfán (Kép: Balatonihal.hu)

A Balaton partmenti éjszakázóhelyeire kapott gyérítési engedély alapján a vadászat kivitelezése – érthetően – szigorú előírások szerint zajlik. A vadászat megkezdésekor a helyi vadászatra jogosult képviselője jelen van, a természetvédelem képviselője pedig a vadászat ideje alatt végig jelen lehet. Csak és kizárólag az engedélyben meghatározott személyek vehetnek részt a gyérítésben! A legnagyobb probléma azonban az, hogy a gyérítés kezdeti napján elért elejtési számokat soha többet nem lehet abban a szezonban elérni a madarak nagyfokú intelligenciája miatt. Az első vadászati nap után a kolónia „kitanulja”, hogy a mozgás és a vele járó durranás  veszélyes, és aznap este lővilágban nem érkezik meg a beszállóhelyére, helyette a vízen várakozik. Ezért van az, hogy a két éjszakázó helyen a madarak nagy létszáma ellenére is csak igen gyér kilövési számokat tudunk produkálni.

Sajnálattal kellett megtapasztalnunk, hogy a nagy kárókatona okozta egyre nyilvánvalóbb és szembetűnőbb kártétele ellenére az illetékes természetvédelmi hatóság nagyon szigorú feltételekhez kötötte újabb gyérítési helyszíneken való fellépésünket. Két újonnan kérvényezett helyszín esetében (a balatonöszödi kormányüdülő mólója, illetve a fonyódi, építés alatt álló kikötő külső hullámtörő mólója) mindösszesen a napnyugta előtti 30 percre kaptunk gyérítési engedélyt. Mivel ezek a helyszínek nem éjszakázó, hanem kizárólag nappali pihenőhelyek, így itt eredményes gyérítést nem tudunk elérni.

Kérelmeztük, hogy a nyílt vízen halászó csapatokat motorcsónakról gyéríthessük. Kérelmünk teljes elutasításba ütközött. A megfogalmazott indoklást szó szerint idézzük:

„A terület a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. számú melléklete értelmében HUBF 30002 számon “Balaton” néven (kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként) Natura 2000 besorolásban van, valamint a 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet értelmében “a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe” is tartozik (ún. Ramsari terület). A kérelmezett tevékenység Igazgatóságunk szakmai véleménye szerint az itt vonuló, telelő több tízezer az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős, védett, fokozottan védett és Natura 2000 jelölő madárfaj jelentős zavarása nélkül nem valósítható meg. Ezért a kérelmezett tevékenységet nem tartja a természetvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek és ezért természetvédelmi kezelőként nem támogatja!”

A kárókatonák kártétele nem csak abban a tételben nyilvánul meg, ami ténylegesen lecsúszik a torkukon. A halak egy részét hegyes és éles csőrükkel megsebzik, a nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A csoportos vadászatuk során roppant intelligens manőverekkel terelik a hideg vízben összeállt „vermelő” halcsapatokat. Ez azért is probléma, mert a mozgásra, összezsúfolásra kényszerített halállomány saját magát is akár végzetes helyzetbe hozhatja, ráadásul rendellenes összetömörülésükkel a víz felsőbb rétegébe kényszerült egyedek megfázhatnak, felesleges energiát pazarolnak, ami későbbi egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt teleken többször is előfordult, hogy egy-egy balatoni kikötőmedencében olyan mennyiségű hal zsúfolódott össze a kárókatonák terelései nyomán, hogy saját maguknak okoztak oxigénhiányt. A kisebb mennyiségű elhullások mellett kiemelendő egy korábbi balatonboglári eset, majd pedig épp az elmúlt vasárnap (01.08-án) történt ismét hasonló probléma a fonyódi kikötőben.

Nem szokványos látvány: pipáló küszök januárban… (Kép: Balatonihal.hu)

A kora reggeli órákban ezernél is több kárókatona szorította az összeállt halcsapatot a nyílt víz irányából egyre beljebb és beljebb a kikötőben. A helyi horgászok és halőreink több száz darab vegyes keszegfélét, valamint több tucatnyi süllőt és kősüllőt szedtek össze a víz felszínéről. A halak egy része még élt, a mólók külső oldala irányában elengedve magukhoz tértek és elúsztak, de nagyobb részüket sajnos már zsákban kellett a helyszínről elszállítani. Az ok egyértelműen oxigénhiány volt, a kikötő szinte teljes vízfelületén lehetett észlelni a „pipáló” (a felszínről levegőt nyelő) küszöket és keszegféléket. A helyzeten annyiban tudtunk segíteni, hogy üzembe állítottunk két tógazdasági vízforgató berendezést, amely a légköri oxigén vízbe oldódását fokozza, így a probléma fokozatosan mérséklődött, majd a feltámadó északi szél hatására megszűnt. Ma reggel ugyanez megtörtént, amit az alábbi videón rögzített kollégánk.

Vízforgatókat üzemeltünk be az oxigénhiány gyorsabb enyhítésére (Kép: Balatonihal.hu)

Számomra szomorú látvány, hogy a tihanyi félsziget keleti oldalán közlekedve hófehér fák fogadják az arra járókat a Balatoni Limnológiai Intézet épületének szomszédságában, amiket az éjszakázó madarak mindent kiégető ürülékükkel festettek fehérre. Kicsit olyan érzésem támad ettől a látványtól, hogy ezáltal nem vagyunk gondos gazdái sem a víznek, sem az érintett vízparti környezetünknek, s ezért akár kritikával is lehet illetni bennünket, halgazdálkodót.

Tihanyi látkép a kárókatonák ürülékétől fehérlő fákkal… (Kép: Balatonihal.hu)

A Balaton élővilágának védelme okán sokan, sokféle problémát megfogalmaznak joggal, mert valóban számos oldalról terheljük vizünket. A humán terhelések és károkozások mellett talán eltörpülhet egy-egy állatfaj expanzív előretörésével fellépő károkozás, amire jó példa a kárókatona: gyérítésük nehézsége elsősorban nem akarati, hanem természetvédelmi megfontolások miatt nehézkes. Függetlenül a gazdasági károkozástól, a fokozottan védett halfajok fogyasztásával, pihenőhelyének tönkretételével nagyon komoly természetvédelmi károkat is okoz.

A kérdés most már csak az, hogy hol a határ…

Forrás: Balatonihal.hu

Horgászat

Kifogták az őszi szezon első menyhalát az Ipolyból

Nógrád megyében, az Ipoly felső szakaszán, szeptember első hetében célzottan menyhalra horgászott Tóth István barátaival. A salgótarjáni horgász jól ismeri az Ipolyt, mivel több mint 25 éve odajár horgászni.

A fényképen látható menyhalakat az Ipolyon fogta ki Tóth István és Baksa Dénes. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

25 évvel ezelőtt, Vas Károly barátjával az egyik helyen paducra „vadásztak”. Már majdnem besötétedett, amikor a folyó furcsán „megelevenedett”. Úgy látták, mintha a víz felszínén sok kisebb-nagyobb hal úszna, „delfinre” emlékeztető hullámokat láttak maguk előtt a keskeny folyón. Az apró mozgások felkeltették a tapasztalt horgászok érdeklődését.

A kedvelt horgászhelyek egyike valahol az Ipolyon (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Károly azt mondta: „Nézd István!! Ezek menyhalak lesznek”. Az új megfigyelésüknek annyira megörültek, hogy a következő hétvégén, ugyanazon a helyen, célzottan menyhalakra kezdtek el horgászni. A megfigyelésük jónak bizonyult, mert már 25 éve ide is járnak horgászni. Több helyet ismernek, amit felváltva látogatnak. A menyhalak szokásait is sikerült jól kiismerni. A helyválasztás a sikeres horgászatuknak a sarokpontja. Erről a titokzatos halról azt érdemes tudni, hogy csak bizonyos szakaszon található meg a hazai folyókban és nagy tavainkban. Áradásban, vagy nagy szerencsével bárhol megfogható, de az esetek többségében az egyedi megfigyelések, tapasztalatok vezetnek eredményre – foglalta össze István.

Időnként egy-két süllő is megérkezik menyhalazás közben. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Az Ipoly folyónak a vízmennyisége általában állandó, kivéve a mostani évet. Az átlagos vízhozamnak körülbelül csak a fele érkezett Magyarországra. Azon a szakaszon, ahol menyhalra horgásznak, a víz nem is túlzottan gazdag oxigénben, sőt… Mivel a hal kevésbé ismert, ezért viselkedése mutathat furcsaságokat is.

Egy ritka vendég: egy termetes angolna. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Az Ipolyon a menyhalak már szeptember elején, közepén megmozdulnak. Egészen május elejéig, közepéig lehet rájuk sikeresen horgászni. Azonban a viselkedésük kiszámíthatatlan. Vannak olyan éjszakák, amikor van kapásuk, máskor folyamatosan piszkálják a csalit. Bár sok mindent kipróbáltak a hosszú évek alatt, két csali vált be igazán. Ha van friss kishal, annak az utolsó 1/3-át kínálják fel, úgy, hogy a farokúszó szabadon mozoghat a vízben. A felszerelésük nagyon egyszerű: feeder botokat használnak. A kishalat süllőző egyes horoggal kínálják fel. Az előke 30-50 centiméter hosszú, ami után egy pici csúszóólom van felszerelve. Az előre lefagyasztott kishalat nem preferálják, mert hamar leolvad a horogról. Sok esetben azonban „művészet” télen kishalat fogni. A kishal mérete se legyen túl nagy, mert ha az már túlságosan nagy, nem képes felvenni a menyhal. Ha három-négy centiméter hosszú a csali, azt kisebb-nagyobb menyhalak is képesek felvenni. Általában a menyhalak nagysága 30 -52 centiméter között változik. Ha nincs más lehetőségük, akkor gilisztát is használnak.. Azt is érdemes tudni a menyhalról, hogy a kishal bármelyik részét felveheti. Mivel az eddigi recept bevált, nem is változtatnak rajta Istvánék. A menyhal szürkület utolsó perceitől fogható megközelítőleg két óráig. Ha ezalatt nem sikerül menyhalat fogni, jobb, ha haza indulunk.

Baksa Dénes és egy menyhal. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Azt is megfigyelték, hogy sok esetben több menyhalat lehet fogni a sekélyebb részeken, mint a két méteres vízben. Ez a megfigyelésük is egy véletlennek, egy rontott dobásnak köszönhető. Két-három főnek egymás mellett horgászni sok esetben nem egyszerű feladat. Miután a csali szinte alig érkezett be a 10-20 centiméteres vízmélységbe azonnal kapás és bevágást történt. Majd újból és újból. A meglepő eredmény ismétlődött, mert egymás után fogták ki a menyusokat. Vélhetően a menyhal jobban érzi magát a sekélyebb szakaszon, mert ott egyszerűbben kereshet magának élelmet éjszakai órákban

Fotó: Tóth István – Agro Jager News

Az Ipoly azonban évről-évre egyre rapszódikusabb: sok év átlagában az figyelhető meg, hogy egyre kevesebb a menyhalak száma. Viselkedésük sem kiszámítható. Több esetben előfordult olyan, hogy egy halat sem tudtak kifogni. A csalit csak piszkálták de nem vették fel. Ha változik a folyómeder, a menyhalak azonnal reagálnak rá, és eltűnhetnek a következő évre.

Fotó: Tóth István – Agro Jager News

Aki menyhal horgászatára szánja el magát, legyen nagyon türelmes. A folyó különböző szakaszait járja végig, keressen oxigéndús, nagy köves partszakaszokat és előbb utóbb sikerrel járhat – zárta beszámolóját Tóth István salgótarjáni horgász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek: Tóth István

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

 

 

 

 

Tovább olvasom

Horgászat

Kezdetét vette az őszi haltelepítési szezon a Balatonon

Balatoni hal: 2022. szeptember 22-én kezdetét veszi az őszi haltelepítési szezon a Balatonnál. 

Fotó: Balatonihal.hu

Ma reggel a Varászlói tógazdaságunkban zajlik a lehalászat, majd jövő hétfőtől már Balatonlelle-Irmapusztán folytatjuk az éves termés „betakarítását”. A fogott halakat válogatást követően szállítjuk a Balatonba. A horgászok a megszokott minőségű és mennyiségű haltelepítésekre számíthatnak, azonban idén a korábbinál kevesebb helyszínen zajlanak majd a telepítések. Ennek oka elsősorban a magas üzemanyagárak miatt megnövekedett szállítási költség, másodsorban a Balaton alacsony vízállása, melynek következtében néhány telepítési helyszínen olyan sekély a víz, amely nem tenné lehetővé a halak biztonságos leengedését.

Ábra: Balatoni hal

Arra fogunk törekedni, hogy a tógazdásagainkhoz legközelebb fekvő, biztonságos vízmélységgel rendelkező helyszínekre szállítsuk a fogott halakat. Továbbá igyekszünk tartani azt a korábbi alapelvet, hogy az éves pontytelepítési mennyiséget megközelítőleg azonos arányban osszuk el a Balaton három medencéjébe. De azoknak a horgászoknak sem kell aggódniuk, akik esetleg távolabb horgásznak egy-egy telepítési helyszíntől, ugyanis a haljelöléses vizsgálatokból tudjuk, hogy a halállomány az élőhelyi adottságok és nem pedig a haltelepítési helyek arányában oszlik el a Balatonban. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően honlapunkon napról-napra beszámolunk a haltelepítések aktuális mennyiségeiről. Az események nyilvánosak, az előre jelzéseinket követve bárki szabadon megtekintheti a munkát.

Az alábbi táblázatban látható fajonként és korcsoportonként az éves telepítési kötelezettségünk, valamint a már idén betelepített mennyiség. Értelemszerűen a hiányzó értékeket az előttünk álló őszi telepítési szezonban fogjuk kihelyezni.

Forrás: Balatoni hal

Tovább olvasom

Horgászat

Szürkeharcsát fogtak a Lehőci holtágon – VIDEÓVAL

Wimmer Ferenc, Tolna-megyében, a Duna alsó holtágára, Lehőcre ment ki célzottan szürkeharcsára horgászni. A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületet a Tolnai híd alatt húzódó Mádi Kovács zsilip választja ketté. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.

Wimmer Ferenc fogta a fényképen látható szürkeharcsát, amely megközelítőleg 140 centiméter hosszúságú és 21,96 kilogramm volt. (Fotó: Agro Jager News)

A tolnai dunaszakasz szabályozásakor Gróf Széchényi István (1791 – 1860) is itt szállt meg. Emlékét egy tábla hirdeti az utókor számára az egyik ház falán.  A Duna áradása 1956-ban hatalmas pusztítást okozott, a katasztrófát szintén egy emléktábla őrzi Tolna városában.

1956-os árvíz, és a pusztítása. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A Mádi Kovács zsilip tövében egy halrács választja ketté a két vízterületet. Ferenc mindkét vízterületet igen jól ismeri, mert szabadidejében, társadalmi halőrként óvja a helyi halállományt.

2022. augusztus 7-én, jó barátjával, Bániczki Bélával indultak el horgászni. A helyi harcsafogó bajnokságon szokott együtt szerepelni a két rutinos versenyző. Idén, a hagyományteremtő céllal megszervezett I. Lehőci Harcsafogó Kupán már bizonyítottak, mert sikerült megszerezniük a harmadik helyezést. A két napos verseny minden csapatnak felejthetetlen élménnyel járt, mert mindenki zsákmányolt kisebb-nagyobb harcsákat.

A Lehőci holtág. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A horgászat megkezdése előtt, a késő délutáni órákban, nagyméretű csalihalakat fogtak. A harcsánál a mindig a csalihal mérete a meghatározó. Minél nagyobb halat szeretnénk kifogni, annál nagyobb a csalihalat kell felkínálni. Egy bizonyos méret után, csak a nagyobb halak „jöhetnek”.  A legoptimálisabb a „tenyérnyi-méretű” csalihal. A tenyeres kárászt csónakkal juttatták be a vízbe, a parttól alig 30 méterre. Mivel a harcsa a legokosabb halak közé tartozik, ezért minden részletre fokozottan figyelni kell. A szakítózsinórként erőgumit használt a tapasztalt horgász. A harcsára tipikusan jellemző az a viselkedés, hogy a felkínált csalit azonnal elengedi, ha bármilyen ellenállást érzékel. Mivel a gumi képes megnyúlni, ezért a harcsa nem veszi észre a csapdát. Másik előnye az, hogy újracsalizásnál könnyen ki lehetne kötni a végszereléket.

Egy jól ismert márka horgait használta, amelyen segédhorgok is vannak. Talán ez a legkíméletesebb megoldások egyike a csalihalaknál. A kis méretű segédhorgok nem okoznak komoly sérülést a csalihalnak. A horog ütötte seb fertőtlenítése után a hal életképes marad, és szabadon ereszthető, ha nincs kapás. A spannolós módszer mindig beválik a Tolnai Dunáért Egyesület vízterületén, amelynek a mélysége megközelítőleg 3 – 3,5 méter mély, vízállástól függően. Az idei év szárazsága a tolnai régiót sem kímélte. Friss vizet csak a Sióból tudnak kapni, amit felduzzasztanak vízügyi szakemberek, majd „visszafelé” érkezhet a holtágba a szivattyúzott víz.  A holtág teljes szélessége eléri a 260 métert, hossza eléri a nyolc kilométert.

A halállományra nagyon büszkék a helyiek. Wimmer Ferenc éjjel-nappal a harcsákat és az orvhorgászokat figyeli…. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

Miután behelyezték a felkínált csalit, vártak. Teltek az órák. A kora esti órákban, ami talán az egyik legjobb időszaknak tekinthető, semmi nem történt. Az éjszaka csöndesnek bizonyult. Hazánk legnagyobb ragadozóhala bármikor rabolhat, de legjobb harcsára horgászni, sötét viharos éjszakákon. A harcsák kora esti órákban aktívak, majd lefekszenek „aludni”. Hajnali három óra fele pedig újra elindulnak a kora reggeli órákig. „Este 11, és hajnali háromóra között a horgász is aludhat egy keveset. Szinte biztos, hogy nem fog semmi történni”.  A Lehőci holtág harcsafogói egész éjszaka, sőt még reggel is vártak… Nem történt semmi. Feljött közben a nap is, már majdnem indultak haza. Aki bizony harcsa horgászatára adja a fejét, számolnia kell a kudarccal is. Csöndben el is könyvelték, hogy ezen a horgászatuk alkalmával csak tapasztalatot gyűjtöttek. Hét órakor az egyik bot szinte kettétört egy nagyerejű kapástól. Feri, azonnal ott termett és bevágott a halnak. A rutinos horgász egyből tudta, hogy nagy halat sikerült megakasztania. Mivel a holtág bővelkedik akadókkal, ezért a fárasztáshoz azonnal csónakba ültek. Az összeszokott páros negyedóra fárasztás követően a csónakba emelte a meglepődött zsákmányukat. A szürkeharcsa megközelítőleg 140 centimért hosszú, és 21,96 kilogramm volt. A közös fényképek, és a horog ütötte seb fertőtelenítése után, azonnal vissza is engedték a halat.

A mostani horgászatukkal, a hamarosan megrendezésre kerülő „II. Baráti Harcsafogó Verseny”-re készültek fel, amelyet kora őszre szerveznek meg a Lehőci holtág területére. A versenyre még vannak kiadó helyek – összegezte tapasztalatait Wimmer Ferenc.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó és videók forrása: Bániczki Béla és Wimmer Ferenc

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

Tovább olvasom