Keressen minket

Horgászat

Kárókatona expanzió – hol a határ?

A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes.

Társaságunk számára az egyik legnagyobb, jelen pillanatban megoldhatatlannak tűnő problémakör a nagy kárókatonák kártétele elleni küzdelem. Ez a madár mind a tógazdasági haltermelésben, mind a Balaton halállományában nagy, immár nem is csak gazdasági, hanem természetvédelmi szempontok alapján is beavatkozást igénylő károkat okoz – közölte a Balatonihal.

A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes. (Kép: Balatonihal.hu)

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 100 %-ban a Magyar Állam tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Fő feladatuk a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása. (Ábra: Balatonihal.hu)

A károk mérséklése persze legyen a gazdálkodó feladata: a kapott engedélyek alapján gyérítse a kárókatonákat, biztosítson hozzá képzett és engedélyes munkaerőforrást, és oldja meg a finanszírozást. Ráadásul oldja meg a kárókatonák másodlagos károkozati anomáliáit is, ellenkező esetben ő, a gazdálkodó lesz a nemtörődömség, gondatlan gazda jelzőjével illetve…

Az általános helyzetképet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.  a tavalyi cikkében részletesen bemutatta. Jelenleg is rendelkezünk kárókatona gyérítési engedéllyel és rendszeresen vadásszuk is őket tógazdaságainkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló, Mórichely), a Keleti-Bozót-csatornán, a Nyugati-övcsatornán, valamint a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken. De amint azt korábban megjegyeztük, az engedélyezett helyszínek számát elégtelennek tartottuk, ezért az idei téli gyérítési időszak kezdetén kérelmeket nyújtottunk be azok bővítésére.

A tógazdasági területeinken történő gyérítés nélkül – a közeli kis-balatoni valamint fehérvízi populációk állandó jelenléte, illetve az őszi vonuló kárókatonák nagy száma miatt – legszerencsésebb esetben is csak komoly veszteséget elkönyvelve lehetne halat termelni, de inkább sehogy se! Ma bizonyos helyeken létesült tógazdaságok alapvető termelési nehézségeit nem az időjárási tényezők kedvezőtlen alakulása, vagy nagy gazdasági károkat előidéző halbetegségek okozzák, hanem a kárókatonák rendszeres jelenléte!

Sikeres tógazdasági gyérítés eredménye

Nem véletlenül áldozunk sok emberi- és anyagi forrást a feladatra függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági növénytermesztésben általánosan elfogadott vadkárt senki sem fizeti meg számunkra. Sem a vadgazdálkodásra jogosult (hiszen nem vadászható vadfajról van szó), sem a természetvédelem. A feladatot azonban el kell végezni, a halastavakra látogató kárókatonákat folyamatosan mozgatni, riasztani kell.

Az elmúlt esztendőben a fonyódi tógazdaságban 240 db, öreglaki tógazdaságban 118 db, Buzsákon 370 db, Mórichelyen 250 db, Balatonlelle-Irmapusztán 385 db, míg Varászlón 480 db nagy kárókatona került elejtésre. Ez mindösszesen 1843 db madár, a terítéket részben a hazai populáció egyedei, részben pedig a Baltikum felől vándorló kárókatonák alkotják. Ehhez jön még hozzá a balatoni elejtés 210 darabbal, azaz Társaságunknak mindösszesen az elmúlt év során 2053 db kárókatonát sikerült elejtenie.

Pihenő nagy kárókatonák a fehérre “mázolt” nyárfán (Kép: Balatonihal.hu)

A Balaton partmenti éjszakázóhelyeire kapott gyérítési engedély alapján a vadászat kivitelezése – érthetően – szigorú előírások szerint zajlik. A vadászat megkezdésekor a helyi vadászatra jogosult képviselője jelen van, a természetvédelem képviselője pedig a vadászat ideje alatt végig jelen lehet. Csak és kizárólag az engedélyben meghatározott személyek vehetnek részt a gyérítésben! A legnagyobb probléma azonban az, hogy a gyérítés kezdeti napján elért elejtési számokat soha többet nem lehet abban a szezonban elérni a madarak nagyfokú intelligenciája miatt. Az első vadászati nap után a kolónia „kitanulja”, hogy a mozgás és a vele járó durranás  veszélyes, és aznap este lővilágban nem érkezik meg a beszállóhelyére, helyette a vízen várakozik. Ezért van az, hogy a két éjszakázó helyen a madarak nagy létszáma ellenére is csak igen gyér kilövési számokat tudunk produkálni.

Sajnálattal kellett megtapasztalnunk, hogy a nagy kárókatona okozta egyre nyilvánvalóbb és szembetűnőbb kártétele ellenére az illetékes természetvédelmi hatóság nagyon szigorú feltételekhez kötötte újabb gyérítési helyszíneken való fellépésünket. Két újonnan kérvényezett helyszín esetében (a balatonöszödi kormányüdülő mólója, illetve a fonyódi, építés alatt álló kikötő külső hullámtörő mólója) mindösszesen a napnyugta előtti 30 percre kaptunk gyérítési engedélyt. Mivel ezek a helyszínek nem éjszakázó, hanem kizárólag nappali pihenőhelyek, így itt eredményes gyérítést nem tudunk elérni.

Kérelmeztük, hogy a nyílt vízen halászó csapatokat motorcsónakról gyéríthessük. Kérelmünk teljes elutasításba ütközött. A megfogalmazott indoklást szó szerint idézzük:

„A terület a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. számú melléklete értelmében HUBF 30002 számon “Balaton” néven (kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként) Natura 2000 besorolásban van, valamint a 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet értelmében “a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe” is tartozik (ún. Ramsari terület). A kérelmezett tevékenység Igazgatóságunk szakmai véleménye szerint az itt vonuló, telelő több tízezer az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős, védett, fokozottan védett és Natura 2000 jelölő madárfaj jelentős zavarása nélkül nem valósítható meg. Ezért a kérelmezett tevékenységet nem tartja a természetvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek és ezért természetvédelmi kezelőként nem támogatja!”

A kárókatonák kártétele nem csak abban a tételben nyilvánul meg, ami ténylegesen lecsúszik a torkukon. A halak egy részét hegyes és éles csőrükkel megsebzik, a nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A csoportos vadászatuk során roppant intelligens manőverekkel terelik a hideg vízben összeállt „vermelő” halcsapatokat. Ez azért is probléma, mert a mozgásra, összezsúfolásra kényszerített halállomány saját magát is akár végzetes helyzetbe hozhatja, ráadásul rendellenes összetömörülésükkel a víz felsőbb rétegébe kényszerült egyedek megfázhatnak, felesleges energiát pazarolnak, ami későbbi egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt teleken többször is előfordult, hogy egy-egy balatoni kikötőmedencében olyan mennyiségű hal zsúfolódott össze a kárókatonák terelései nyomán, hogy saját maguknak okoztak oxigénhiányt. A kisebb mennyiségű elhullások mellett kiemelendő egy korábbi balatonboglári eset, majd pedig épp az elmúlt vasárnap (01.08-án) történt ismét hasonló probléma a fonyódi kikötőben.

Nem szokványos látvány: pipáló küszök januárban… (Kép: Balatonihal.hu)

A kora reggeli órákban ezernél is több kárókatona szorította az összeállt halcsapatot a nyílt víz irányából egyre beljebb és beljebb a kikötőben. A helyi horgászok és halőreink több száz darab vegyes keszegfélét, valamint több tucatnyi süllőt és kősüllőt szedtek össze a víz felszínéről. A halak egy része még élt, a mólók külső oldala irányában elengedve magukhoz tértek és elúsztak, de nagyobb részüket sajnos már zsákban kellett a helyszínről elszállítani. Az ok egyértelműen oxigénhiány volt, a kikötő szinte teljes vízfelületén lehetett észlelni a „pipáló” (a felszínről levegőt nyelő) küszöket és keszegféléket. A helyzeten annyiban tudtunk segíteni, hogy üzembe állítottunk két tógazdasági vízforgató berendezést, amely a légköri oxigén vízbe oldódását fokozza, így a probléma fokozatosan mérséklődött, majd a feltámadó északi szél hatására megszűnt. Ma reggel ugyanez megtörtént, amit az alábbi videón rögzített kollégánk.

Vízforgatókat üzemeltünk be az oxigénhiány gyorsabb enyhítésére (Kép: Balatonihal.hu)

Számomra szomorú látvány, hogy a tihanyi félsziget keleti oldalán közlekedve hófehér fák fogadják az arra járókat a Balatoni Limnológiai Intézet épületének szomszédságában, amiket az éjszakázó madarak mindent kiégető ürülékükkel festettek fehérre. Kicsit olyan érzésem támad ettől a látványtól, hogy ezáltal nem vagyunk gondos gazdái sem a víznek, sem az érintett vízparti környezetünknek, s ezért akár kritikával is lehet illetni bennünket, halgazdálkodót.

Tihanyi látkép a kárókatonák ürülékétől fehérlő fákkal… (Kép: Balatonihal.hu)

A Balaton élővilágának védelme okán sokan, sokféle problémát megfogalmaznak joggal, mert valóban számos oldalról terheljük vizünket. A humán terhelések és károkozások mellett talán eltörpülhet egy-egy állatfaj expanzív előretörésével fellépő károkozás, amire jó példa a kárókatona: gyérítésük nehézsége elsősorban nem akarati, hanem természetvédelmi megfontolások miatt nehézkes. Függetlenül a gazdasági károkozástól, a fokozottan védett halfajok fogyasztásával, pihenőhelyének tönkretételével nagyon komoly természetvédelmi károkat is okoz.

A kérdés most már csak az, hogy hol a határ…

Forrás: Balatonihal.hu

Horgászat

Orvhalászok a rendőrök hálójában

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket…

Rendőrség: Az ügy adatai alapján az 52 éves férfi és 31 éves társa 2022. május 26-ára virradóan a Marcali-víztárolónál eresztőhálót jogosulatlanul használva fogtak pontyokat és harcsákat. A halászati őrök tetten érték őket, majd értesítették a marcali rendőröket.

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket… (Kép: Rendőrség)

Az egyenruhások a feltételezett elkövetőket a helyszín közelében elfogták és előállították a Marcali Rendőrkapitányságra. A nyomozók a két férfit orvhalászat és lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki.

Eresztőhálóval lopták a halat. (Kép: Rendőrség)

Természetes vízi halállományunk nemzeti kincs, így annak védelme mindannyiunk kötelessége. Ha halászattal, horgászattal kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, minden esetben jelezzék a hatóság felé!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Horgászat

Az elektronikusan megváltott területi horgászjegyet is be kell mutatni a vízparton

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat

A Nébih Állami Halőri Szolgálatának halőrei az elmúlt időszakban az ország több ellenőrzött vízterületén tapasztalták, hogy az elektronikusan értékesített területi horgászjegyeket nem nyomtatják ki a horgászok, de még egy elektronikus eszközön bemutatható másolattal sem rendelkeznek arról a horgászat közben. A Nébih fokozottan felhívja a horgászok figyelmét, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően, tartsák maguknál a területi horgászjegyeket akár papírra nyomtatva, akár elektronikus eszközön bemutatható módon! Ezzel számos kellemetlenségtől, például a horgászattól való eltiltástól is megkímélhetik magukat.

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat. (Kép: T.P. – Agro Jager News)

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a magyar élelmiszerlánc biztonságának felügyeletéért felelős országos hatáskörű állami szervezet (Ábra: Nébih)

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény* úgy rendelkezik, hogy a halfogási tevékenységet végző személy a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen folytatott horgászat során köteles magánál tartani a horgászegyesületi tagságot igazoló, a horgászszövetség által kiadott Magyar Horgászkártyát, a papíralapú állami horgászjegyet vagy a turista állami horgászjegyet, a területi jegyet és a horgász fogási naplót (a továbbiakban együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a halgazdálkodási hatóság, a halgazdálkodásra jogosult, a mezőőr, a természetvédelmi őr, az állami halőr, a hivatásos halőr, a társadalmi halőr és a rendvédelmi hatóság ellenőrzésre felhatalmazott képviselőjének felhívására bemutatni és átadni.

Elektronikus formában kiadott halfogásra jogosító okmányok esetében a halfogásra irányuló tevékenység jogosultságának igazolását az érintett személy a horgászhelyen és a horgászat teljes ideje alatt – a fentiektől eltérően – informatikai eszközén keresztül köteles biztosítani.

Az előírások szerint a horgásznak a területi jegyet a horgászat teljes ideje alatt be kell tudnia mutatni az ellenőrző hatóság kérésére.

A horgászok körében elterjedt tévhit alapja az lehet, hogy a HORINFO rendszerben értékesített területi horgászjegyekkel rendelkező horgászvizeken a halgazdálkodásra jogosult hivatásos halőrei hozzáféréssel rendelkeznek a kiadott területi jegyek adatbázisához, azaz a MOHOSZ által üzemeltett halőri applikációval vagy mobilalkalmazás segítségével ki tudják keresni a szükséges információkat.

Ugyanakkor a fent idézett jogszabályban olvasható, hogy a területileg illetékes hivatásos halőrökön kívül számos más szervezet (pl. a halgazdálkodási hatóság, az Állami Halőri Szolgálat, a természetvédelmi őri szolgálat, valamint a rendőrhatóság) felhatalmazott munkatársai szintén ellenőrizhetik a horgászokat, akik a legtöbb esetben nem rendelkeznek hozzáféréssel a MOHOSZ által kezelt területi jegyek adatbázisához. Mivel ők ellenőrzés alkalmával csupán azt tudják megállapítani, hogy a horgászatot végző személy nem tudja bemutatni a területi engedélyét, a jogosulatlan horgászat miatt eljárást kell kezdeményezniük vele szemben. Ilyen esetben a horgász állami jegyét bevonják legalább addig, amíg a halvédelmi eljárást a hatóság lefolytatja, és a horgász tisztázza a területi engedélyének meglétét. A hatósági eljárás befejezése több napot is igénybe vehet.

A Nébih továbbra is kéri, hogy amennyiben halászattal, horgászattal, halkereskedelemmel kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, jelezzék azt az allamihalor@nebih.gov.hu e-mail címen!

Forrás: Nébih

Tovább olvasom

Horgászat

Genetikai vizsgálatok a hatékonyabb pontytermelésért

A Debreceni Egyetem szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

Debreceni Egyetem: Hazánk őshonos pontytájfajtái jelentős genetikai tartalékokkal rendelkeznek – derült ki a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ kutatóinak vizsgálatából. A DE szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

A Debreceni Egyetem szakemberei őshonos pontytájfajtáit vizsgáltak. Az  eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak. (Kép: Debreceni Egyetem)

A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (DE-MÉK) címere (Ábra: DE)

A Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ (AGBK) kutatói a Tiszántúli régió pontyfajtáinak genetikai sokféleségét tanulmányozták. A kutatási eredményeik alapján, a biodiverzitás fenntartása érdekében az őshonos magyar pontytájfajták kiemelt figyelmet érdemelnek.

A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében fontos lépés a fajban rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Hazánk halgazdaságaiban a pontyállományokat külön tájfajtaként tartják számon, azonban genetikai sokféleségük, valamint a földrajzilag hozzájuk legközelebb álló pontyállományokhoz való kapcsolatuk tudományos alapon nem tisztázott. Az állományok genetikai adatai hiányosak, a tájfajták nincsenek folyamatosan monitorozva – mondta el Kusza Szilvia, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.

A kutatók  vizsgálatainak célja egyebek mellett a hazánkban kiemelkedő gazdasági jelentőségű pontytájfajták anyai ágon való genetikai rokonsági fokának meghatározása, az egyes tájfajták közötti genetikai különbségek felmérése.

Kép: Debreceni Egyetem

A kutatások során a Tiszántúli régió négy halgazdaságának, a DE MÉK Halbiológiai Laboratóriumának és a szarvasi Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet (NAIK HAKI) génbanki egyedeit vizsgálták mitokondriális DNS (mtDNS) markerek segítségével. A mtDNS-ek elemzésének eredményei alapján kiderült, hogy a vizsgált magyar pontytájfajták egyedi szinten jelentős géntartalékkal rendelkeznek, azonban a tájfajták között keveredés figyelhető meg. Ez a folyamat elsősorban antropogén – ember tevékenységéből eredő hatásból adódhat, amelyet a piac határoz meg – fejtette ki a kutatócsoport vezetője.

Hozzátette: a ponty világszerte hatalmas piaci keresletű élelmiszerforrás, a világ lakosságának egészséges élelmiszerekkel történő ellátása és a népesség folyamatos növekedése miatt egyre nagyobb jelentőséggel bír.

A vizsgálati eredményeink nagymértékben támogathatják a biztonságos, fenntartható és versenyképes termelést, mert egy esetleges hirtelen és drámai populációcsökkenés esetén referenciadatokkal szolgálhatnak a magyar pontyállományokban rejlő genetikai potenciált illetően – tette hozzá Tóth Bianka, a DE MÉK PhD-hallgatója.

Kusza Szilvia szerint a magyar pontytájfajták megőrzéséhez és kezeléséhez a genetikai állapot állandó figyelemmel kísérésére van szükség. Ennek egyik lehetősége a molekuláris genetikai információk elemzése.

Eredményeink hatással lehetnek a halgazdálkodási szakemberekre és a haltenyésztőkre, akik részt vesznek a tájfajták keresztezéseiben, tervezésében, fejlesztésében, esetleges helyreállításukban. A tudományos következtetéseink a hazai halgazdálkodás számára egyfajta kitörési lehetőséget jelenthetnek, melynek hatásai túlmutathatnak az országhatáron – összegezte az egyetemi tanár.

A kutatás eredményei a nyílt hozzáférésű, nemzetközi Aquaculture című szakfolyóiratban jelentek meg.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0044848622002320?via%3Dihub

Forrás: Debreceni Egyetem

Tovább olvasom