Vadászat
Egy felvidéki olvasónk tollából: A mecseki őzbak
Mindig, mikor papírra kellene vetnem egy vadász élményem, nagyon nehezen tudom el kezdeni, de hivatalos voltam július utolsó hetében a Mecsekbe. Négy éve ígérem, hogy meglátogatom a barátaimat. Lévén, hogy Szlovákiában lakunk és nagyon sokat dolgozik a párom is, nehezen tudunk elszabadulni. Az internet miatt persze tartjuk a barátságot, a kapcsolatot és látszik, hogy ők is olyan komolyan gondolták ezt, mint mi. Sem ők, sem mi nem tettünk le róla. Így végre összejött a közös vadászat. László Béla gyerekori barátom és Plachý Márk várt Magyarországra. A meghívás a Mecseki Aranybika Vadásztársasághoz szólt, amely tőlünk nincs is olyan messze, hiszen 320 kilométerre fekszik a vadászterület Jókától.
Terítéken Patócsné-Khern Mónika mecseki őzbakja
Jóka Felvidéken, ma Szlovákiában található – innen származom, itt él a családom és az egész rokonságom. Kerültünk egyet, az ilyen első estés vadászat erről is szól. Megnézzük a területet, beszélgetünk. Persze, ha olyat lát az ember, ami különleges, ami a vadgazda számára is fontos lehet – lévén, hogy tényleg jóbarátok vagyunk, azt bizonyosan elejtjük. Vadászok vagyunk. Nagyon hoszú ideig dolgoztam Szlovákiában járási, majd országos szinten a vadászati érdekképviseletben, szóval pontosan tudom, hogy a dúvad apasztása és a beteg, sérült állat megváltása sohasem kerülhet a második helyre. Tudjuk miről szól a vadászat.
Aznap este szép számban láttunk tarvadat. Béla és Márk tudta, jól ismerte a területet, az őzbakokat is, de a szerencse úgy hozta, hogy ami lőhető lett volna, vagy nem találtuk, vagy láttuk és elugrott. Máskülönben fiatal, ígéretes, jó adottságú vagy éppen erős őzbakot is láttunk. Próbálkoztunk cserkeléssel, aztán felültünk lesre, mert a síp sem hozta meg a várt eredményt. Néha úgy van véle az ember, hogy elgondolkozik rajta, hogy szerencsétlen vagyok én? – de bizony, nem csak a vadászatokon tesszük fel a kérdést. Nagyon jó volt már régi barátokkal, messze mindentől, az öreg Mecsek oldalában cserkelni. Úgy hiszem, hogy ez azonban nem a szerencsén múlik hanem, ha Diana úgy akarja akkor megadatik s ha nem vagyunk még ott, akkor rónunk kell az utunkat még egy kicsit… Persze, Béla barátom bizakodó volt és kitartott. Béla hitt benne, hogy meglesz és megmutatkozik nekünk a mecseki őzbakom.
Őzbakjával Patócsné-Khern Mónika
Így történt, hogy Bélával már a harmadik este indultunk el, ugrattuk is szegényt eleget. Szerda délután volt, már százszor mindent leforgattam a fejemben. Igen, jó volt már a Mecsekben lenni, az ellátás, a barátok, a nyugalom kezdte visszahozni a régi formánkat. Láttam a barátokon, hogy ők is élvezik és nem kell megfelelni egy-egy vendégnek, hanem minden természetesen megy a maga útján. Ennyi idő már elég volt ahhoz, hogy kipihenten induljunk neki az esti vadászatnak. Én minden vadászatom előtt kérem Dianát, Szent Hubertszut és Istent, hogy legyenek mellettem. Mi vallásosak vagyunk és Jóka főként római katolikusok lakta vidék. Csendben felültünk egy lesre, amit Béla gondolt, hogy beválhat. Mindent átnéztünk, leellenőriztünk. Béla mindent megtett és annyira aggódott, hogy mikor felültünk a lesre megszólat: „Ma meglesz, én tudom, hisz a szerencse trikóm is rajtam van!“. Mondom is neki: csak úgy legyen!
László Béla gratulációját fogadja Patócsné-Khern Mónika
Szürkült, mikor egyszer csak megjelent egy suta a gidájával. Alig telt el egy gondolatnyi idő, mikor kilépett a sűrűből egy őzbak is. Mindig, mikor már lőni készülődök, előjön bennem egy kis izgalom, de most? Most nem volt bennem izgalom, még egy rezgés se. Béla elbírálta: lőhető! Nyugodtan megtámasztottam a fegyverem és megkerestem a távcsőben az őzbakot. Vettem egy mély levegőt és vártam az ideális pillanatot: aztán eldördült a fegyverem. Egyáltalán nem siettem és Béla már azt hitte valami baj van és a távcsövet levéve rám nézett. Én pedig pont akkor adtam le a lövést. Meglepődött. Szokásom szerint a távcsőben tovább figyeltem az eseményeket és láttam, hogy tűzben maradt az őzbak. Móni! – mondta Béla. Én meg feleltem neki, hogy ott maradt helyben, nincs gond, nem kell keresni. Hitte is meg nem is. De ahogy lementünk a lesről és közelítettünk a rálövés helyére, kezdett kirajzolódni, hogy ott fekszik. A suta elugrott, de a gida még mindig ott állt a fekvő őzbak mellett. Régóta vadászom, de ilyet sohasem láttam még. Mikor elugrott tőlünk, akkor tudtam csak közelebbről is megnézni – hiszen addig csak a gidát néztem.
A Mecsekből szép emlékekkel térek haza Jókára, Felvidékre, Szlovákiába. Egy szeletet magunkkal vittünk Magyarországból, a Mecsekből, ahonnan magunkkal visszük majd a trófeát is. Hálát adok ma is a Jóistennek, hogy ilyen vadászbarátokat kaptam, hogy ilyen barátaim lehetnek.
Kívánom, hogy tartsa meg őket egészségben, szeretetben a Jóisten!
Jókáról, Patócsné-Khern Monika
Demeter Attila őzbakra vadászott a Velencei-tavi Vadásztársaság területén. Élményeiről számolt be lapunknak:
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Egy ismert bakot sikerült vasárnap hajnalban terítékre hozni a Velencei-tavi Vt területén. Varga Mihály hivatásos vadász kolléga, már márciusban lefotózta a már teljesen letisztított és kifent agancsú őzbakot.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Már akkor is feltűnt az agancson lévő két dudor, vagy pukli, “gombóc” – ezért el is neveztük két kisgombócosnak a bakot. A vadat középkorú baknak tippeltük, súlyban körülbelül 360 gr + – gondoltuk. Egy hármas kereszteződésben jól tartotta a helyét, folyamatosan négy sutával tartózkodott a búzatábla közepén.
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Vasárnap is ugyanitt találtuk meg. A szeles idő miatt, a nagy üres placcon, a három kilométerre lévő őzeket, csak a földön kúszva, mászva tudtuk belopni.
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Órákig négykézláb araszoltunk feléjük. 170 méternél közelebb nem sikerült belopni a távolságot. Guggoló helyzetből, lőbotról sikerült lövést tenni a vadra. A találatot jól jelezte a bak. Körülbelül 40 méteres halálvágta után végleg elnyugodott.
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Kaliber: 8*57 Geco – teilmantel
Az őzbak korban körülbelül 6-7 éves. A trófea súlya 350 gr alatt lesz.
Írta: Demeter Attila
Fényképek: Varga Mihály, Velencei-tavi Vadásztársaság hivatásos vadásza
Vadászat
A kitartás jutalma
Major Tamás aranysakált hozott terítékre. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Szeretek úgy vadászni,hogy egy konkrét egyedet keresek és hozok terítékre. Amikor így vadászom, azok az eredmények mindíg többet jelentenek számomra. A legnagyobb sakálomat is egy ilyen vadászat során sikerült meglőni, nem várt ajándékként. Egy íjászvendéget kísértem tavasszal őzbakra, amikor először megláttuk.
Fotó: Major Tamás – Agro Jager News
Épp, egy Diána által utunkba terelt, disznókondából szerettünk volna egy malacot elejteni, két árok közé ékelődött kukorica vetésről,amikor a sikertelen lövés okait magyarázva, vizsgáltuk a vesszőt. Tőlünk, kényelmes golyólövésre, kilépett a takarásból, új izgalmat adva az amúgy is csodás hajnalnak. Mivel megbeszéltük, hogy nálam azért lesz puska, gyorsan átnyújtottam azt a vendégemnek. Sajnos a lőbotomat nem tudta gyakorlottan használni, így szabad kézből engedte el a lövést. Sértetlenül tűnt el újból előlünk a nem mindennapi vadászzsákmány.
Mindketten láttuk, hogy a bal első lábát nem használta. A további cserkelés közben már egyre többet gondoltam arra, ha időm engedi, célzottan járok ki rá, pedig csak remélni tudtam, hogy nem hagyja el apró vadászterületünket. Sok eredménytelen hajnal és este után, másodszor augusztus derekán láttam újra, szintén egy vendéget kísérve.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Első bakját szerette volna meglőni – skót származású felesége kíséretében -, amit édesapjától kapott ajándékba. Egy energianyaras és egy középkorú akácos között lévő nyiladékon álló lesre ültünk, ott vártunk egy általam ismert bakra. Párás volt egy kicsit a reggel, ami nagyon szép napindító volt. Valószínűleg azért nem vettem észre először, hogy nem róka, hanem sakál igyekszik felénk, velünk szemben a nyiladékon.
Mikor rájöttem tévedésemre, már azt is láttam, ki is jön felénk. Ő volt az. A bal első lábára sánta sakál. Gyorsan mondtam vendégemnek, hogy ha neki kedvező távolságra ér, lőjön. Meglepetésemre azt kérdezte: és mi lesz a bakkal? Kicsit megszeppentem,de aztán elmondtam neki: Sakált nem mindennap lő az ember,bakot meg keresünk másikat, akár ma is. Rábeszélésemre felemelte a puskát de a vadászláz miatt csak egy hibázásra futotta tőle. Sajnáltam….
De legalább tudtam, hogy itt maradt a keresett sakálom. Ezt el is mondtam neki, így már úgy láttam megértette, miért akartam mindenáron meglövetni vele. Egyébként pár perc múlva ugyan onnan terítékre hozta első őzbakját, egy 220 grammos selejtbakot, ami kiváló első baknak.
Harmadjára egyedül indultam ki bakot figyelni, már a következő bakszezonra készülve. Kicsit megcsúsztam idővel, így szinte futottam a lesre, ahová ki akartam ülni aznap reggel. Az utolsó hibázás melletti energianyaras túlsó oldára akartam ülni, ahol egy öreg akácos kezdődik és arra voltam kíváncsi, hogy van-e jó őzbak a nyarasban, ami esetleg az akácosba vált vissza. Felérve a lesre, letámasztottam a .22-es puskámat és éppen az ülésdeszkát igazgattam, mikor a szemem sarkából mozgást láttam. Azt hittem egy őz jön kifelé, de mivel az utolsó pár soron végig láttam, hamar megismertem, ki is tart kifelé a nyarasból. Mire kilépett a nyiladékra, addig a puskám már a palánkon várta. Kilépett és átfutott a fejemben, hogy hová célozzak.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Valamit meghallhatott, mert felnézett a lesre, de akkor már a szálkereszt biztosan ült a bordáján, a lapockája mögött. Éleset csattant a .22-es és láttam, hogy összerándul. Tehát a lövés jó volt. Láttam odament, ahová szántam. Kifújtam magam és a kötelező várakozás után lemásztam a lesről. A kis .22-es miatt tudtam, hogy nem lesz egyszerű megtalálni, de bíztam a jó tüdőlövésben.
Elsőre nem is sikerült. Már vagy egy félórája kerestem, amikor eszembe jutott a barátom (azóta komám) kutyája, akivel már találtak meg sakált. Telefon és utazás után újból keresés, de sajnos a tacskó sem vette fel a nyomot kellőképpen. Végső próbálkozásomban (ami már számtalanszor bejött) a menekülés vélt irányába, Hubertuszra bízva magam, elindultam vakon. Az erdő zsebkendőnyi tisztására érve, annak túloldalán, aztán pontot tettünk a közel egy év végére. Velem szembefordulva, az oldalán ott feküdt ünnepnapjaim egyik ajándéka, a környék akkori legnagyobb, elejtett sakálja…
Írta és fényképezte: Major Tamás
Vadászat
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
Vadásztársaságok és a szakigazgatás számára fejlesztett vadgazdálkodási statisztikai programjával mutatkozott be Belgrádban, a Szerbiában élő Fenyvesi István. Az alapvégzettségét tekintve a programozó informatikus, de szabadidejében vadászó szakember az Agro Jager Newsnak kiemelte, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy a fővárosban, Szerbia legnagyobb vadászati, horgászati és hajózási kiállításán számolhatott be a fejlesztésekről.
Fenyvesi Istvánnal a nagyközönség két éve, az újvidéki könyvvásáron találkozhatott először, ahol Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője egy standon gyűjtötte össze a tudományos szakembereket. Fenyvesi István elmondta, hogy az adatok feldolgozásának szükségességére és az eredmények statisztikai feldolgozására először a Szenttamási Vadásztársaság elnökeként figyelt fel.
Fenyvesi István Belgrádban. Fotó: Agro Jager News
1981-től informatikai mérnök és szenvedélyes vadász. A legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs adatszinten rögzítve, egy-egy vadászterületen belül, az elejtett vad mennyisége és annak minősége. Ez egy-egy év vonatkozásában, s egy-egy terület életében nem is jelentős, de évtizedes léptékben, úgy, hogy a társaságok vezetősége, munkásai, beosztottai cserélődnek és az információ elveszik, már jelentős veszteség.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A cél tehát az, hogy modernizáljuk a napi munkát és ne csak társasági, hanem régiós, és országos viszonylatban is átlátható adatsorokat kapjunk. Ebbe a munkába csatlakozott be Ristic professzor, aki az Újvidéki Egyetem vadászati professzoraként a trófeaelbírálásról adott ki szakkönyvet Szerbiában. Fenyvesi István ehhez csatlakozva adatbázist épített és mai nyelvezettel élve, megvalósították az interdiszciplináris kutatásokat.
Konkrétan egy trófea elbírálási alapot alkottak. Az adatokat összegyűjtve, a vad elejtésének helyétől kezdve egységesen kezelik. Ezeket az adatokat a szerbiai hiteles törvényes szabályzattal összehangban kitöltik.
Belgrád: Balról Fenyvesi István barátai társaságában. Fotó: Agro Jager News
Ezek után az adatbázisba beviszik a további mérési adatokat, amely automatikusan kitölti és kiszámolja a trófeák pontjait.
Ezzel a programmal nem kell számolni. Amikor tervezik az évi vagy a tízéves stratégia tervet, a vadászatra jogosultak, akkor ebben a táblázatban azonnal látható, hogy melyik határrészekben, milyen eredményeket értek el.
Az egységesítés miatt körzetek szerint is látni lehet, hogy miként alakul az őz állománya és terítékadatai.
Ez a tervezésre kifejezetten jó hatással bír és valós adatokkal dolgoznak. Jó lehetősége a programnak, hogy fényképeket is lehet csatolni. Ma muflonra, szarvasra, vaddisznóra és őzre készítették el a programokat.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Könnyű használni, az adatok átláthatóak.
Fenyvesi István kiemelte, hogy Belgrádban különleges élménynek számított előadást tartani. Nagy megtiszteltetés, abból az aspektusból pedig különösen, hogy olyan, a vadgazdálkodásban – Szerbia szerte – elismert szakember támogatta és használja kutatásaiban a programot, mint Prof. Dr. Zoran Ristic.
Fenyvesi István előadása közben. Fotó: Agro Jager News
Szerbiában a vadászok és a lakosság is rajong a vadászatért. Sokat tesz érte a kormány, összefognak a vadászok, Vajdaságtól egészen Szerbia magashegyi vadászterületéig. A vadászok Szerbiában összetartanak és nagyon sokan ismerik egymást. Gyorsan tájékozódnak és gyorsan terjednek a hírek. Összetartó közösség, akik nemcsak vadászni szeretnek, hanem tesznek is a vadért. Ehhez a munkához lehet segítség ez a program, hogy régiós, avagy ágazati szinten is átlátható lehessen a gyakorlati munka, a gyakorlati eredmény, hiszen a hivatásos vadászok munkáit, eredményeit pontosan ellenőrizni és felügyelni kell. A gyakorlati munka irányítását a mérnökökre, a vadgazdamérnökökre kell bízni, akik meghatározzák a hosszú távú stratégiai irányokat. Ehhez a széles ismeretek mellett pontos adatsorokat kell biztosítani. Ebben a munkában lehet segítség ez a program – tájékoztatta Belgrádból az Agro Jager Newst Fenyvesi István.
Írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
A Velence-tavi őzbak
A kitartás jutalma
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
12 tanács a vadelütések elkerülése érdekében
A magyar fogyasztók aflatoxin terhelését vizsgálták a Nébih szakemberei
Óriási lehetőség előtt áll az agrárium, amire mindenkinek fel kell készülni
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Az EU-ban 10 százalékkal több napraforgótermés várható idén
Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét újra elérte a madárinfluenza
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Újabb eredményes dúvadhét Dél-Hevesben
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
