Vadászat
Aranysakálok Szabolcsban – GALÉRIÁVAL
Aranysakálokat hozott terítékre Kelemen Attila Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tarnai Vadásztársaság területén.
Az Észak-Alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amit keletről Ukrajna és Románia határól egyre több vadász próbálkozik az aranysakál vadászatával. Közülük egyik ilyen vadász Kelemen Attila, aki nyilatkozott lapunknak.
Ukrajna irányából 2018-ban jelentkezett először az afrikai sertéspestis. A régió vaddisznóállománya az egyik pillanatról a másikra összeomlott. A Tarpai Vadásztársaság területén, amely körülbelül nyolcezer hektár nagyságú, korábban évente megközelítőleg 360 egyedet hoztak terítékre. A pestis térnyerésével napjainkra gyakorlatilag megszűnt a vaddisznó vadászata, eltűntek a megszokott vadászati lehetőségek. Eközben az aranysakál állománya egyre nagyobbra nőtt. Mennyi sakál lehet, senki nem tudja pontosan megmondani. Az első egyedeket 2017-ben hozták terítékre, majd az elejtési adatok emelkedni kezdtek.
Először sokan kételkedtek abban, hogy az aranysakál Szabolcsban is stabil populációkat alakíthat ki. Az elmúlt öt évben azonban sok minden megváltozott: a napi rutin részévé vált az aranysakál Szabolcsban is. Vélhetően a sertéspestis pusztítása miatt erősödött meg a jelenléte, mivel dögevőként jelentős mennyiségű táplálékhoz jutott.
Kelemen Attila, a vadásztársaság elnöke több éve vadászik a rendkívül mozaikos, elsősorban nagyvadas területen, aranysakálra. A Tarpai Vadásztársaság területén körülbelül négy-öt falka élhet. Mivel minden irányból jöhet vándorló egyed, nehéz pontosan megbecsülni az állományát. A kezdeti kudarcokat követően egyre nagyobb tapasztalatra tett szert. Felpörgetve az autodidakta tanulását, segítséget kért Horváth Mihály ismert sakálvadásztól, aki az ország másik végéből számos gyakorlati tanáccsal látta el kollégáját.
Aki már vadászott aranysakálra, jól tudja azt, hogy az egyik legnehezebben vadászható fajok egyike. Rendkívül gyorsan tanul. A „lefektetett szabályokat” egyik pillanatról a másikra megváltoztatja. A rutinosabb, sokat megélt egyedek, alig adnak esélyt a lövésre, és ha lebukik a vadász, azonnal eltűnnek.
Egy gyakorlattal rendelkező vadász ott tud könnyebben terítékre hozni aranysakált, ahol eddig még nem zaklatták a fajt. Azokon a helyeken, ahol intenzíven vadásznak rá, az esélyek rendkívül kiegyenlítettek. Ennek ellenére, ha már kitanultak az aranysakálok, még a legjobb vadászok is kevés eredményt tudnak felmutatni. Az aranysakál vadászatakor nagyon fontos a hely kiválasztása, és a várható időjárási körülmények pontos ismerete. Ha váltakozó a szélirány, érdemesebb otthon maradni, mert a sakál orra – a hazai vadfajok között – az egyik legjobb.
Főleg a téli hónapokban a különböző sípokkal és prédaállat hangokkal jól megtéveszthető. Az esetek többségében a sakál szereti körbejárni a területet. Bármerről is várjuk, mindig a szél irányát keresi, „szél alá kerül”. Mindig ez a fő stratégiája. Kelemen Attila több esetben azt is megfigyelte, hogy körbe járta a magaslest, kereste a hang forrását, úgy, hogy közben meggyőződött a biztonságos feltételekről. Ez egy türelemjáték, főleg az öregebb egyedekkel. Azért, hogy növelje az esélyeit, bizonyos helyeken a legolcsóbb kutyakajával szoktató etetéseket végez.
Egyéni vadászata során legtöbbször cserkel, vagy feltelepedve a magaslesre, hív. A csalisípokat mindig az adott helynek megfelelően választja ki, amelyben megérzéseire hallgat. A nyúlsírás mellett a kereső aranysakálhangját utánozza. A magaslesen ülve egyszer megtapasztalta a sakál szokatlan viselkedését is. Négy egyed, érzékelve a nyúlsírást, a magas fűben „vonalhajtást tartott” egymástól bizonyos távolságra.
Nem látták egymást, de ugatással tartották a kapcsolatot, informálva a többieket. Vadgazdaként a látvány fantasztikus volt és egyben rémisztő is, mivel a sakál megjelenése óta kopik az őz-, és nagyvadállomány is. A megyében, ahol rendszeresen vadásszák és az állománya folyamatos nyomás alatt áll, szabályozható. Vadászatához rengeteg idő, szaktudás, lőtudás kell. A megye vadászai, alulról szerveződve, folyamatosan segítik egymást tanácsokkal, trükkökkel. A kommunikáció a szakmában az egyik legfontosabb eszköz, mivel az általános problémák országos szinten mindenkit érintenek.
Messzemenő következtetéseket egy vadásztársaság tapasztalatai alapján még nem lehet levonni, de az aranysakál vélhetően a magyar vadgazdálkodásnak következő évek, évtizedek legnagyobb kihívása lesz– zárta beszámolóját Kelemen Attila, a Tarpai Vadásztársaság elnöke.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Kelemen Attila
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
A szuka
A tegnapi történetnek nem gondoltam hogy lesz folytatása, de lett. Pont végeztem a kan sakál történetének leírásával, amikor nejem invitál, készen van az ebéd. Tálalás közben felolvasom, majd természetesen kikérem a véleményét. Tetszik neki is, bár a babonás részt kicsit furcsálja. Igaza is van, nem nagyon vagyok babonás. Esetleg egy egészen picikét. A leves kanalazgatása közben megemlítem, hogy hajnalban, a hivatásos Józsi cimborám is, terítékre hozott egy sakált, szintén kant.
A jelek szerint most jobban mozognak, ráadásul az enyémnek a párja, a szuka még ott lehet és vissza kellene menni. A kanál megáll a kezében és rámnéz, pont úgy ahogy csak az asszonyok tudnak, amikor fontos mondandójuk van. Belenézek a szemébe és villámokat nem látok, csupán egy huncut mosolyt a szeme sarkában. Hosszúnak tűnő másodperc után megszólal: a zoknid a szárítógépben, nemsokára megszárad.
Elmosolyodom, az engedély tehát megvan.
A terv gyorsan elkészül, ugyanaz a körzet, minden ugyanúgy, csupán egy kicsit közelebb a körzet szélén található csatornához. Szürkületben el is foglalom az előre eltervezett helyet. A hangszórót is kiteszem, azonban nem nagyon készülök használni, csak ha látok valamit. A csendes nézelődés most a taktika és a kocsitól sem megyek túlságosan messze. Úgy 1,5 méterre.
Körben lucernaföldek, vetések a régi rizs kalitkákban. Azokon rengeteg az őz, a nyúl, szinte megszámlálhatatlan. A kis székemen, a gondolataimba merülve, észre sem veszem, hogy teljesen sötét lett. Olyan igazi, ahol még a pitbull is melléharap, ha be akar kapni valamit. Felállok és egyre sűrűbben pásztázom a belátható területet, ragadozóra utaló hőkép azonban nincs.
A balra elterülő lucernaföldön megállt a víz és a tocsogón a libák zsibonganak, egy róka vakog valahol messziről, sakálvokál sincs. Órát nem nézek, így nem tudom mennyi ideig nézelődöm, de a hátam mögött kiszúrok egy hőképet, ami különbözik a többitől. Közeledik a csatornaparton és a mozgásából már tudom, sakál. Csak remélem, hogy a szukát vezeti felém Diana.
Közel van a kocsi, így át kell helyeznem a lőbotot, ami sötétben nem is egyszerű, pláne halkan, úgy, hogy közben Diana a jobb vállamon ül. Azért sikerül, bár pont egy traktornyomban állok. Kicsit olyan vagyok, mint az Eiffel-torony a viharos szélben. A vad ebből nem vett észre semmit, szimatolgatva, de közeledik.
Lőtávon van már, amikor elfordul és a vizes részt kikerülni igyekszik. A keresőt leengedem, bekapcsolom a céltávcsövet. A céltávcsőben látom, amint majdnem szemben áll, én viszont nem vagyok teljesen stabil. Ennek ellenére jónak ítélem a poziciót, így dörren a lövés, amit egy puffanós becsapódás követ. A csikasz forog, nyüszít és kapkodja a hátulját, így ismételek és amikor egy pillanatra megáll, csattan a következő lövés. A becsapódás megint puffan és a toportyán elcsendesedik.
Kiürítem a puskát, előkeresem a fejlámpát és elindulok birtokba venni a zsákmányom. Nehezen mászok át a meredek csatornán (négykézláb) és a vizes részt is kerülnöm kell, így a csatorna partján közelítek. Kisebb, ragaszkodó csipkebokorral történő találkozás után viszont levett kalappal lépek mellé. Elsőnek a nemét nézem meg, szuka sakál a zsákmányom. A találatokat is megnézem, az első lövés egy kicsit hátra csúszott. Kihúzom a csatornapartra és ugyancsak terítéket készítek. Előtte lemérem.
Őt is szépen elfektetem, a szőrét is kisimítom és így fényképezem le. Valami oknál fogva vonzódom minden ragadozóhoz, a sakálhoz pedig különösen. Csodálom megint, hiszen tényleg egy tökéletes ragadozó. Amint visszaérek az autóhoz, pakolok is össze és indulok haza. Otthon elpakolászom, leveszem a bakancsot és a ruháimat, a zoknival együtt, a mosógépbe helyezem. Dianát is eltessékelem a vállamról, bár előtte azért kértem tőle a legnagyobb vágyamat, ha már most ilyen jóban vagyunk. Ha azt teljesíteni szeretné, minimum kettőt húzni kell a nadrágszíjon.
Benézek a hálószobába, oldalbordám összegömbölyödve alszik. Elmosolyodom. Mi is kell az eredményes ragadozó vadászathoz? Egy kabalazokni?? Lehetséges, de nem feltétel. Diana segitsége? Bizonyosan. Leginkább viszont kell egy stabil háttér, ahol támogatják a vadász hobbiját.
Nos, én még ebben is szerencsés vagyok!
Tisztelet a vadnak!
Szuka aranysakál a terítéken.
Kaliber: 243 win.
Lőtáv: 148 m.
Súlya: 10,4 kg.
Írta és fényképezte: Mihály Pál
Kemenszky Péter doktori disszertációjában az alábbi megállapításokat tette az aranysakálról:
T3: A Belső-Somogy/Ormánság vizsgálati területen mind előfordulási gyakoriságát, mind nedves biomasszatömegét tekintve a legfontosabb táplálékalkotó a nagyvad. A sakál nagyvadfogyasztása havi bontásban mind esetszámában, mind biomasszatömegében a teljes
vizsgálati időszakban felülmúlta az összes többi táplálékalkotót. A rágcsálófogyasztás szignifikánsan hónapfüggő, jelentősége egyes tavaszi és nyári hónapokban csekély, ősszel és télen elhanyagolható.
T4: Míg az erdősült, fedett, mozaikosan változatos Belső-Somogy/Ormánság mintaterületen a sakál elsődleges táplálékalkotója a nagyvad volt, addig Bólyban, mezőgazdasági környezetben, nyílt élőhelyen a kisrágcsálók képezték a fő táplálékbázist. Szignifikáns különbség mutatkozott a két élőhely között a fogyasztott táplálékalkotók diverzitásában is, és a kialakított táplálékkategóriák alapján összehasonlítva a két területet, a sakáltáplálék összetétele a rágcsáló esetében szintén szignifikánsan eltért.
T5: A vizsgálati években a vemhesült szukák fekunditása, vagyis az egy szaporodási ciklusban egy nőnemű egyedre eső utódszám növekedett. A szukánkénti potenciális szaporulat a nyolc év alatt mintegy kétszeresére emelkedett, amely tendencia magyarázza a faj robbanásszerű hazai
állománynövekedését és európai diszperzióját.
T6: Az aranysakál táplálkozását tekintve Belső-Somogy/Ormánságban a gímszarvas és a vaddisznó játssza a legfontosabb szerepet. Ez a két nagyvad fordul elő leggyakrabban a sakál táplálékában, s együttesen a nedves biomassza közel felét kitevő kulcsfontosságú táplálékalkotók.
T7: Kutatásom során a leválasztott üres gyomorfalak tömegei között korosztályonként
szignifikáns különbséget mutattam ki, azok tömege a kor előrehaladtával növekszik.
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Soha ne mond, hogy soha!
Mihály Pál aranysakálokra vadászott idén februárban. Tapasztalatait és élményeit osztotta meg lapunkkkal:
Az elmúlt időszakban jutott nekem a rosszból s jóból egyránt. A tavalyi évet kényszerpihenővel zártam, az ideit pedig azzal nyitottam. Februárban viszont a vadászat terén Diána a szárnyai alá vett, bár egy kis fejtörést azért okoztam neki is. Ellátott élményekkel gazdagon, minden második vadásznap különféle disznókat vezetett elém. Biztosan értetlenkedve nézte, amint elengedtem őket. Nem nagyon tudta kitalálni, mit is szeretnék, de tegnap este siker koronázta a próbálkozását.
Igen, egy szép sakált szerettem volna terítékre hozni. Utoljára agusztusban voltam ezen a téren eredményes. Azt tudtam, melyik részeken laknak, így abba az irányba orientálódtam. Láttam is belőlük néhányat, valami miatt lövéshez mégsem jutottam. Volt, hogy vendéggel ültem ki rájuk, láttunk is, azonban lövéshez akkor sem jutottunk. Ez furcsa is lett volna, mert alapból kijelentettem már többször, a sakál az enyém, azt nem engedem át másnak. (Eddig egyetlen egy kivétel volt.) Ezért érdekes lett volna a helyzet, bár a másik kijelentésem a “soha ne mondd, hogy soha.”
A tegnapi napot viszont alaposan megterveztem. A szelet is figyelembe véve, jó előre elterveztem a vadászat helyszínét, egy tartalék tervvel kiegészítve. Már kora délelőtt előkészítettem mindent és elfogott az az érzés, hogy igen, ma meglesz. Szinte tudtam, hogy sikeres leszek.
Az öltözködésnél egy régi “kabalazokni” került a kezembe. Elméletileg már nem hoz szerencsét, de mosolyogva csak felhúzom a lábamra. A bakancs úgyis eltakarja.
Útnak is indulok és hamarosan a kigondolt helytől kicsit messzebb pakolok elő a kocsiból. A járművet beerőszakolom a bokrok közé és magamra aggatom a felszerelést. Stabil tripod, puska és a hátizsák, benne a hívókészülék, szék, valamint a szükséges apróságok. Gyorsan összeadom fejben a súlyukat, nekem 4,9 kg jön ki, bár általanos hetedikben megbuktam matematikából. Cigivel ellenőrzöm a szelet, majd lassan elfoglalom a helyemet. Minden a helyére kerül, a hívó szemben a széllel, úgy 70 méterre. Egyenlőre csupán hasznos vadat látok csak mozogni, viszont az erdőt átszelő csatornától riaszt az őz. Sűrűbben pásztázom azt a részt, de én nem látok semmit. A szürkületet felváltja a sötétség, így elérkezettnek ítélem az időt, az aktívabb vadászat megkezdésére. Elindítom a hívót és a “wild rabbit distress” hangot verik vissza az erdő fái. Pár perc után rágyújtok, ellenőrizni a szelet. Az első slukkot fújom ki, amikor a hőkamerán egy gyorsan mozgó foltot látok, ami kicsit oldalazva, de felém tart. Rögtön felismerem; sakál. A koporsószöget olyan ívben hajítom el, hogy messzebről hullócsillagnak is nézhette valaki,és talán még egy kívánságot is elmormolhatott. Remélem bejön neki. Az én kívánságom viszont teljesülni látszik, határozottan jön a földön keresztben futó árokig. Ott viszont megáll. Nézelődik, forgolódik. A fogaskerekek csikorognak a fejemben, próbálom a legjobb megoldást kitalálni. Menjek én közelebb? Várjak, hátha elindul? Próbáljak másik hangot? Végül a sakál oldja meg a dilemmám, átugrik az árkon és jó tempóval megcélozza a hangot.
A céltávcsőben nézem, pillanatokra néha megáll,de gyors tempóban közeledik. Elkocog pár nyúl mellett is, azonban a bajba jutott jobban érdekli.
Előretolom a biztosítót és készülök a lövésre, amikor a szürkeállományom kisebbik részében megjelenik egy gondolat. Mire viszont ideje lenne elhatalmasodni, cselekszem automatikusan. Bőven lőtávra jött már be és mivel nem áll meg magától, kikapcsolom a hangot. Erre aztán lecövekel és érdeklődve figyeli, hogy hová tűnhetett a vacsora. A kereszt akkor már az oldalán pihent és megérintem a billentyűt. A dörrenés végigzeng az erdőig, viszhangozzák a fák, ezzel adva a világ tudtára, az életét vettem el egy toportyánnak. A csikasz pár ugrás után végleg elcsendesül.
Leülök a székemre és elszívok egy bűzrudat, közben azt a gondolattöredéket próbálom megérteni, ami a fejemben nemrégen megfordult. Sikertelenül. Feltápászkodom és levett kalappal birtokba veszem zsákmányom. Egy nagytestű, egészséges kan aranysakált ejtettem el. Kicipelem a hozzá méltó teríték és fotó elkészítéséhez, közben eszembe jut az orvos utasítása. Március 7-ig 5 kg-nál többet nem emelhetek, nem vadászhatok, nem vezethetek autót. Természetesen dohányozni sem szabad és egészségesen kell hogy étkezzem. Elmosolyodom, ezekből azért legalább egyet tudtam betartani.
A terítékkel kicsit elszöszmötölok, a szőrét is elsimogatom. Készítek jó pár fotot és igen, csodálom. Tényleg tökéletes ragadozó.
Hamarosan feladom mára, így pakolok és amilyen óvatosan érkeztem, ugyanúgy távozom. Igen, ma is elraboltam egy életet az erdőből.
Otthon a fénykép és videó visszanézése közben megint eszembe jut az a kis gondolattöredék. Sok, egyre több vadat engedek el lövés nélkül. Sokszor hangoztattam, hogy ez alól kivételt képez a dolmányos varjú és az aranysakál. Most mégis, egy pillanatra felötlött hogy ezt a gyönyörű ragadozót én csak elengedem. A terítéken látszik hogy nem történt meg, lehet nem is fog.
Azonban a másik kijelentésem is él, miszerint ” soha ne mondd, hogy soha!”
Tisztelet a vadnak!
Kan aranysakál a terítéken.
Kaliber: 243 win.
Lőtáv: 96 m.
Súlya: 12,2 kg.
Ui: reggel a hivatásos cimborámmal visszamentünk lemérni a súlyát, így készült nappali fotó is.
Írta és fényképezte: Mihály Pál
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Sakáldublé esett Görbeházán
Hát nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember eltervezi. Amikor vadász lettem, akkor szinte rögtön jött a vágy, hogy szeretnék egy borzot elejteni…. sajnos több évbe telt, mire ez a vágy beteljesült, mert nálunk nem él nagy tömegben, a szerencse is elkerült, de nehezen összejött!
Azóta fordult a kocka, mert az elmúlt két idényben 11 sikerült! Pár éve ugyanez az érzés fogott el a sakállal kapcsolatban is! Igaz, hogy nem ültem ki hetente 5-6 szor, de ettől függetlenül nem akart megtörni a jég! Ezután tavaly kaptam egy baráti meghívást, ami sajnos nem jött össze különböző okok miatt, több hónapon keresztül sem. Nyáron nem szerettem volna lőni, mert az elsőt preparáltatni szeretném! Így jött el végre ez a bizonyos március 1.!
Nem tudom azóta sem, hogy mi volt az égiek terve, de most valahogy minden összejött! Eljött az idő…. egy felejthetetlen vadászat végén meghatódva álltunk az eljett vadak fölött! Igen, vadak, mert hogy elsőre sakáldublét sikerült lőnöm! Leírhatatlan öröm fogott el….. és talán örökre rabul ejtett ez a vadászati mód is….!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az eredmény nem jöhetett volna létre, ha nincs akkor ott velem Rubos Zoli, aki a sakálvadászat szinte minden csínját-bínját ismeri és aki az utolsó percig nem adta fel a reményt, hogy engem akkor este sakálvadásszá avasson!
Jjjjjjaaa és természetesen köszönettel tartozom “az öreg tyúkanyónak”, most már vadászkeresztanyámnak Polyák Ritanak a meghívásért!
Jól kezdődött az idény……. 😊
Írta és fényképezte: Godó Péter
További részletek a Görbeházi Vadásztársaságról itt érhető el.