Keressen minket

Vadászat

Vendégségben Derecskén: Barátság Vadásztársaság

Derecskéről már több ízben hírt adtunk, hiszen az itteni vadászok igen büszkék lehetnek közösségi életükre, társadalmi szerepvállalásukra. Érthető, hogy szívesen jön erre vadászni az ember. A várost hajdúk leszármazottjai lakják, ma is. Történelme minden évszázadban viharos volt, miközben a városban lakó emberek békességben éltek egymás mellett. Lakossága sokszínű volt, virágzott a kereskedelem és a mezőgazdaság fontos szerepet kapott régen is. Debrecentől délre járunk, a Barátság Vadásztársaság udvarán fogad a Szőllősi család, régi ismerősök, becsületes hajdú emberek. Jó itt lenni, kicsit haza is jöttem.

Hajtás indul, megérkeztünk a Telek területrészre

Sokan vagyunk. A vadászház udvarán előbb az elnök, Balogh Sándor, majd a vadászmester, Kiss Imre köszönti a tagtársait és az ismeretlen ismerősöket: a vendégeket.  Nincs mellébeszélés: nyugodt, határozott, érthető eligazítást tart. Ez nem az első mezei nyúl vadászat, de fő az óvatosság, mert a megszokásból, a rutinból lehet a baj! Tudja ezt a vadászmester, nem ma kezdte a szakmát és három hivatásos vadásza, szép magyar szavunkkal, vadőre, fegyelmezetten hallgatja.

Az esőt, aztán a napsütés váltotta fel

Országosan viszonylatban is kijelenthetjük, hogy a mezei nyúl állományai gyarapodnak. Sokan dolgoztak ezen, állattenyésztők, vadgazdák és bekapcsolódtak a kutatók is. Különféle tudományterületek kapcsolódtak össze, ma használatos szóval: interdiszciplináris kutatások indultak, többek között itt a Debreceni Egyetemen is. Az eredményt láthatja mindenki, még az is, aki nem gazdálkodik, hiszen az utak mentén, ha nyitott szemmel járunk, az országos aszály ellenére is megelevenedett a határ.

No meg eredmény, hogy így januárban is vadászhatunk nyúlra, mert december 31-ig az ország számos vadászterületén, ahogy nálunk Szeged-Kiskundorozsmán is még tarthattunk egy-egy vadászatot. Így történt ez most Derecskén is.

Az idő forgott és se ő, se mi nem tudtuk eldönteni, hogy ránk szakad-e az ég? Ennek fele sem tréfa és még volt idő, hogy visszalépjek az autóhoz. Tudtam, hogy hátul kell lenni egy esőkabátnak és egy gumis nadrágnak is. A barátaim szoktak ugratni, hogy még lakodalomba is mehetnék, annyi holmi van az autóban! Itt, errefelé nagyon szeretek vadászni, mert az erdőben, a vadrózsán kívül, ritkán találkozunk szúrós, tövises cserjével, fával. Ha van is, akkor az csak a kökény, de az inkább az árkok szélén, az erdők körül bozontoskodik. Itt nincsenek olyan rettenetes, kabátszaggató sűrűk, mint a nálunk Kiskundorozsmán, ahol teljesen felesleges jó ruhát, szép csizmát felvenni, mert egyetlenegy hajtás és leszaggat mindent az erdő. Aki rendesen bent jár a hajtásderékban, hamar azon kapja magát, hogy pontosan úgy fog kinézni, mint a legkeményebb hegyvidéki vagy dunántúli hajtók. Nekem is a legolcsóbb csizma van a lábamon, annyi kitétellel, hogy egy speciális talpbetétet vettem bele. Nagyapám mindig mondta, hogy nem a szára felől fázik meg az ember, hanem a talpa felől. Milyen igaza volt, de megtanította őket a front, például a keleti front.

Balról Balogh Sándor a Barátság Vadásztársaság elnöke

Persze Ottokárnak az volt az első lépése, miután látta, hogy sehol sem vagyok, hogy meglépett a pótkocsiról, úgyhogy kutyával, kabáttal kapaszkodtunk vissza. Nagyon sokan voltunk, ezért néhány terepjárónak is el kellett indulni. Minden kutya a saját gazdája lábánál. Persze egyiket, másikat hol a gazdája, hol egy-egy vadásztárs figyelmeztette, hogy jobb lesz a békesség. A gazdák komolyabban, míg mások udvariasabban nevelgették. Tudományos szóval élve zajlott a szocializáció! Egy hétpróbás vadász aztán csak megszólalt, nem állhatta, hogy szó nélkül maradjanak a dolgok, mert már itt hamar elébe mennek a hajdúk a dolgoknak:

  • Majd mikor jövünk befelé, még a sáros padlóra is lefekszenek! Meglátjátok!

Na, ezzel aztán el is rendezte a dolgokat. Harag nincs és ebből már nem is lesz. Gyorsan letörtük a kutyák szarvát!

Idegen helyen, vendégségben, sose tudja az ember, hogy milyen terepre számíthat. Ha otthon vadászunk, tudjuk már, hol ugrik a róka, mikor röppenek a fácánok, meddig tart a sűrű és persze ismerjük egymást is. Ki hol szeret menni, melyik a kedvenc erdeje, ösvénye. Nekem is van, a másiknak is. Na, emlékszem, egyszer-egyszer mikor elharapódzott a helyzet, sorszámot húzatott a vadászmester, aztán aszerint kellett beállni. Aki legelől volt a hajtásban, az a kettő a következőben a hajtásderékba került és így forgatta a leállókat is, ha éppen nem abban a tisztes korban voltak, ami minden vadász előtt szent! Na, de ez nem volt elég! Fel is írta. És mit adott a Jóisten, a kis papír a következő vadászatra is előkerült. Na, akkor aztán lett csend. Így eltelt néhány vadászat és a karikára aztán visszakerültek a sorszámok, de a vadászmester irodájában figyelmeztetés gyanánt úgy voltak felakasztva, hogy aki belépett láthatta. Olyan hatásos dolog ám az, hogy tíz év alatt egyszer került rá sor! Mindenkinek van valami kötődése, no, tudod, tavaly itt lőttem a rókámat, persze én is emlékszem rá. Apámmal mindig erre cserkeltünk és történetek százai, amiből mindenkinek van egy csokorral.

Olyan sokan vagyunk most Derecskén, hogy nem is látom a hajtás jobb és balszárnyát, de hozzászokott az itteni ember, hogy aki a szárnyakat viszi, kilép, hogy aki a hajtásderékban marad, ne várjon sokat, bár most nincs hideg. Szalad már a szó felénk, messze a távolból hallom és egyre hangosabban, hogy:

  • A bal szárny kiért! Kiért – és még egyszer – Kiéééért!

A vadászmester pontosan középen áll. Belemegy ő is a sűrűbe. Ezt vállalta és most úgy látom, hogy neki is kijut a legkeményebb terepből. Szó nem lehet, hogy arrébb álljon, de ahogy látom, meg se fordul a fejében. Összeért, kiért a baloldal. Mindenki vár és figyel, hogy mi fog történni. Na mégis?

  • Indul! – adta ki a vezényszót és elnézett jobb oldalra, hogy vajon arról is hallották-e, hogy elindult a hajtás vagy még szöszmötölnek egy kicsit?

Megfutották a réteket a vizek

Ottokár, mint akit a puskából lőttek ki, úgy ugrott elém a sűrűbe. Kis távolság után éppen szólnék, hogy illő lenne oldalra is keresni, de fordul a német vizslám. Szimatol, orra a föld felett, farka jár. Dolgozik. Mellettem egy helyi srác, Attila, éppen olyan német vizslával vadászik, mint az enyém. Még a nyakörve is hasonló, csak a kutya farka kurtított. Na, majd erre figyelünk, nehogy összekeverjem őket.

Kiss Imre vadászmester mindig előljárt

Balról szajkó érkezik. Lövések kísérik, de hozzám csak egy fekete harkály jut el. Lélekszakadva repül a fadoktorok professzora. A nagy fekete madár lomha, nem lenne nehéz meglőni, de kinek jutna eszébe egy ilyen különleges madárra puskát emelni? A legnagyobb harkályunk. Teljesen fekete és feje tetején egy piros sapkát visel. Mikor átér felettem, akkor egy fa törzsére kapaszkodik. Figyel, majd elhaladunk alatta. Visszafelé néz, de a szajkó már nincs mögötte…

A derecskei határban

Óvatos vagyok. Pattan előttünk mezei nyúl is, arrébb fácán emelkedik a magasba, de a hajtóm felett nem lövök át a szomszéd kakasára, aki a duplázása után már csak nézi – mi is. Egyébként is, a másik irányba fordul. Majd legközelebb találkozunk. Aligha… nevetem el.

Az eső aztán alábbhagyott és a száraz, keleti szél arrébb tessékelte a felhőket. Nem igen bírt a nyugati felhőkkel, de majd a hideg megválasztja és ha így megy, ebből esés lesz. Hűlni fog az idő és lesz itt olyan köd, hogy tapogatva megyünk vissza Szegedig. Nem baj, majd Békéscsabán megállunk, ott úgy is jó kávét főznek és majd ugrálsz egyet – nézek a vizslámra, aki épp az imént szaladt vissza mellém: akkor megyünk vagy mi történt?

Semmi. Várunk, mert amarra egy nyulat keresnek. Több kutya is visszafelé indult. Keresik, aztán a hang felé kapja a kutyám is a fejét. Szinte lobognak a fülei. Megvan. Megfogták.

Ha van disznó a derecskei határban, itt biztos megfordul..

Felújítások. Igen, itt erdőt telepítenek. Kocsányos tölgyet. Itt volt a régi fácánnevelője a társaságnak, még a kémény látszódik, mutatják páran. A rétet megfutotta a víz és egy régi fakitermelés nyomairól árulkodik a gyep. A bakháton egy kis fa nőtt és az mutatja, hogy ha régen is volt, nem felejt a táj és benne az ember sem…

A hajdú ember ma is szókimondó, nyílt tekintetű. Nem sumákol, kerüli az ilyen fajta embert. Sokat nem beszél az idegennel, de nem is ellenséges. A barátaival, mikor maga marad, azonban beszédes. A mértéket ismeri, a munkában viszont nem ismer határokat. Amibe belefog, azt mindenáron véghez viszi. Barátait megtartja, azok között nincs csere, haverfelvétel viszont nemigen van. Megválogatják. Véleménye sarkos, kíméletlen, őszinte, de igazságos. A békét keresi, de nem mindenáron, ám, ha a másik arra hajlik, akkor nem áll ellen.

  • Pista! Ne haragudjál meg, de menjél már odébb, mert tudod, hogy ott megyen ki a nyúl!
  • Dehogy haragszom komám! Mondjad csak, mert épp a vizet néztem a csatornában, hogyan kéne leereszteni majd.

Előbb vagy utóbb, de minden őzbak megkerül

A derecskeiek és tépeiek összetartoznak. Ha az útról úgy is tűnik, hogy van egy kis távolság köztük, Tépéről az egyik utca szinte beszalad Derecskére, ott a Sátor-dombnál lyukadsz ki, ha onnan jönnél be – mutatja valaki.

A hajtás végére kifejezetten tavaszias időben vadásztunk

Domb, halom van itt egynéhány. Soknak neve is van, így ismerik a Kápolnás-halmot, a Botos-halmot, a Kerekes-dombot, a Kődombot, a Kis Radó-hegyet, a Lyukas-dombot. A Kápolnás-domb Debrecennek, míg a Sátor-domb, amelyhez a helyiek sok legendát fűznek, az itt tőlünk karnyújtásnyira fekszik. Úgy tartják, hogy a törököt itt várták a hajdúk, amit el is hiszek, mert nagyanyám hajdú volt és a rokonság is olyan, hogy szeret az ellenséggel szemközt nézni. Nem nagyon bírják ma se a bujkálást. Úgy látom ezek a népek is efféle hajdúk. A többi domb meg Hajdúszovátnak, meg Földesnek fekszik, de azok inkább Derecskétől délnyugati irányban vannak, mi meg most délkeletre vagyunk.

Vadászok, hajtók a Barátság Vadásztársaságnál

Egyszer csak feltűnik a traktor. Addig, addig forogtunk, kerülgettük az erdőt, benne az ereket, kinti méheseket, amelyeket jobban teszi mindenki, ha elkerül. Ilyen meleg időben meg főleg. Szóval addig-addig, hogy visszakanyarodtunk. A felújításból kihajtottuk a nyulat, a kerítést magunk mögött szépen visszakötötték a helyiek, mert arra vigyázni kell s mi több a tulajdonos is itt van. Na, így megy ez Derecskén…

“Adjátok ide, majd elviszem én a kocsiig!” – mondta Balogh Sándor, a társaság elnöke és már vitte is a nyulat

Édesapám mellett láttam már, hogy reggelinél szokás volt, hogy a kutyákat szépen megkötve, az erdő alján hagyják a gazdáik, de egy-két kutya szabadon van, így Ottokárnak is lehetősége van kéregetni, de csak udvariasan. A Szőllősi család kaskája sok finom falatot rejtett s páran tudták is, hogy a szarvas szalámi már megszikkadt annyira, hogy érdemes sorba állni érte.

A Szőllősi család kaskája sok finomságot rejtett

A hajtás aztán tovább folytatódott és a sarkon már láttam a vadőrt, amikor az egyik elálló rálőtt egy nyúlra, de csak éppen sebezte. Elengedem a kutyám, de csak Ákos, a vadőr látja az erdő sarkáról!

Mi legyen? Visszahívjam? Beéri? – kérdezem aggódva.

  • Ne hívd! Fogy a távolság!

Mire kiérek a kutya már szinte a szomszéd határban repül a nyúl után és tényleg beérte. Ha nem a vadőr mondja, visszahívom, gondoltam magamban, de csak jól látta, hittem neki. Kifutotta magát és a hosszú nyelvét több száz méter messziről is látom. Felém néz, megyek elé…Kölyök még, kicsivel több, mint egy éves. Sajnálom, hogy vége lesz a vadászidénynek, igazán sajnálom…

Ha lehet, akkor eső után inkább a gyepen menjünk!

Az öreg vizslám után magyar agaram volt, nekem is tanulni kell a kutyás vadászatot. Izgalmas. Sokat dolgozik, sok mindent észrevesz és nekünk is alaposabban kell figyelni az erdőt, a sűrűt. Igen, a kutyára is vigyázni kell, itt meg Derecskén különösen, mert megannyi kolléga fitet mellettünk. Kinek a kutyája ment be a hajtásba? Na, vegye pórázra! – hallom amonnan. Szegény pára…

Az év utolsó mezei nyúl vadászatát rendezték meg Derecskén

Nyúlvadászaton, meg ahol sakál, róka is lehet, igen figyelni kell a kutyát, a másét is. Fél szemünk, mindig a kutyán legyen, de cserébe szép futásoktól ment meg bennünket és gazdagabb a teríték, gazdagabb a vadászat is velük.

Teríték a Barátság Vadásztársaság udvarán Fotó: Szőllősi Gréta

Odabent nyúlpaprikással várnak bennünket. Stílszerűen, ahogy Derecskén szokás, üstben fő az étel. Nem könnyű mesterség, mert aki főzött már üstben, tudja, hogy annak is éppen úgy megvannak a praktikái, trükkjei, mint a bográcsnak. Magam úgy gondolom, hogy nehezebb, mert a bográcsban megforgatom s már látom, hogy áll a paprikás vagy éppen a pörkölt. Itt meg óvatosan kell játszani a tűzzel, mert, ha egyedül van az ember, ekkora üstöt nem lehet egyik pillanatról a másikra lekapni a tűzről…

Balogh Sándor elnöke avatja az új vadászt Derecskén

37 mezei nyúl és három fácán, valamint egy szajkó esett – jelentette meg a vadászmester az elnöknek. Az új vadásznak meg súgtak a jólelkű tagok, hogy ne várja meg a keresztapja után a további avatókat, hanem pattanjon fel és vigye a vadászrészét, de nyomban! Azért az elnök gyorsabb volt és ezt azért nevetjük!

Terített asztallal fogadtak bennünket a vadászat végén

Nyergelj! Fordulj! Esteledett, mikor kifordultama vadászháztól és ráfordultam a Szegedre vezető útra. Véget ért a 2022/2023-as vadászati idény, legalábbis a mezei nyúl vonatkozásában biztosan. Furcsa dolog ez a Hajdúság! Gyereknek sose értettem, hogy lehet egy olyan városban élni, ahol se hegy, se folyó nincs. Nem értettem nagyszüleimet, hogy miért olyan nagy dolog, ha valaki bemegy Debrecenbe, ha valaki hajdú, ha valaki itt Hajdúságban, a Biharban él. Nehéz ezt szavakba önteni ma is, de érzi az itt élő ember, hogy ha el is, el is vágyik innen, a hazája csak itt van: Biharországban, mert ez egy külön világ. Egy különleges világ…

Kép és szöveg: Dr. Szilágyi Bay Péter

 

 

Kiemelt cikk

Hagyomány és haladás: vadászat közben vizsgáztatták a kutyákat Siófokon – Interjú Pomázi Ágostonnal – GALÉRIA

Pomázi Ágoston jól ismert vadászkutyás bíró Somogy megyében, akit nagy tisztelet övez nemcsak a Sióvölgye Vadász Egyesületnél, hanem megyeszerte is. Sőt! Országosan ismert és elismert szakember. A vadgazdálkodásunk egyik doyenje, akinek hitvallása, hogy a vadászkutyákat vadászat közben kell minősíteni, ahol persze a kutyavezetők is mérlegre kerülnek. Az Agro Jager News őt kísérte el Siófokra, ahol a nagy tapasztalatú szakember a vadászati alkalmassági vizsgára jelentkező kutyák mellett, két bírójelöltjét is vizsgáztatta, hogy a kutyák mellett ízleljék meg az efféle munkavizsgákat, mert különleges szegmense az ágazatunknak: a kutyásvilág.

Középen Pomázi Ágoston, vezető VAV bíró, míg a képen bal oldalon Gáspár Tibor, míg jobb oldalon Szabó Krisztián bírójelöltek. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Pár szóban mesélnél arról, hogyan csöppentél a vadászatba? Itt vannak annyira fiatal hajtók, vadászok, akik már úgy nőttek föl, hogy te Guszti bácsi vagy, a Somogy megyei kynológus. Sok időt megéltél, kérlek mesélj egy kicsit magadról – miattuk is, ha kérhetlek!

Rákosligeten születtem, ott nőttem fel. Ma Budapesthez tartozik. Nagyon szerettem volna Sopronban tanulni, de helyhiány miatt nem vettek fel. Ez akkoriban így ment, ha nem volt az embernek hátszele, akkor nem sikerült. Márpedig nekem nem voltak politikai kapcsolataim. A családban egyébként senki nem volt vadász. Gimnáziumban érettségiztem, aztán elektrotechnikusként indultam el. Élni kellett, de mindig bennem volt valami hiányérzet. A kettes Metrót építettük akkor és én jelentkeztem Óladra vadász, vadtenyésztő levelező képzésre. Sokat utaztam és a mai napig hálás vagyok azoknak a srácoknak, akikkel együtt dolgoztam, mert segítettek, pedig mindenki tudta, hogy ott fogom hagyni őket. Mikor meglettek a papírjaim, beballagtam az Attila útra és kerestem az erdészet igazgatóját. Fogadott. Meghallgatott, de állást nem tudott adni, azonban nem eresztett el. Telefonált és így kerültem az Ikarus Gyári Dolgozók Vadásztársaságához, vadőrnek. Akkor eldőlt a sorsom. Rendes ember volt. Segített. Sosem felejtem el.

Siófokon, a Sióvölgye Vadász Egyesületnél változatos a vadászterület Fotó: Trencsényi zoltán

Meddig dolgoztál vadőrként? Milyen kutyáid voltak?

A kutyások német juhásszal kezdtek, nekem is az volt. Aztán jöttek a vizslák, a magyarok, a németek, sőt magyar agaram is volt. Az első kutyám 1965-ben került hozzám. hivatásos vadászként vagy szebben, vadőrként 1974-ben kezdtem. Ecser, Maglód, Gyömrő, Vecsés tartozott hozzám. Úgy hatezer hektáros volt vadászterület. Nyolc évet húztam le. Aztán jött a nagy kiugrás, mert a Felsőbabádi Állami Gazdaság Főágazatához kerültem és a MAVAD élővad telepén dolgoztam. Ott koncentrálódott az ország mezei nyúl exportja és ott készítettük elő a szállítmányokat, indítottuk a mezei nyulat és persze a fácánt, nyugatra. Onnan csoportvezetőként átkerültem Üllőre és az idegenforgalmi és élővad telep vezetőjének neveztek ki. Mikor ezt felszámolták, akkor a MAVAD vadászati és vadgazdálkodási szakértőjeként és a kynológia bizottság tagjaként dolgoztam. Akkor még csak a MAVOSZ, azaz a Magyar Vadászok Országos Szövetsége létezett és elindítottuk egy korszakokat megelőző vadászkutyás programot. Engedték, mert kellettek a jó kutyák, hiszen a külföldi vendégek a teríték után fizettek és országos viszonylatban szükség volt a jól képzett, igazi munkakutyákra, amelyek lehettek családi kedvencek, de alapvetően munkakutyák voltak!

Munka közben egy magyar vizsla Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Milyen program volt ez pontosan?

A Vadászszövetség, amely a kamara mellett ma is létezik, felvette és kiépítette Gödöllővel a kapcsolatot és egy egyedülálló, ma is kuriózumnak számító pályát épített. Gödöllőn kotorékebeket, vaddisznóhajtásokra és apróvadvadászatokra készítettük fel a kutyákat és persze a kutyavezetőket. Úgy 1985. körül lehetett. Hatalmas igény jelentkezett, hiszen az 1970-es évek közepére elhatározták, hogy visszahozzák a nagyterítékű apróvadvadászatokat, ami sikerült is, de ahhoz a szakszemélyzet mellett a kutyásokat is képezni kellett. Támogatókra talált és a vadászat mindenen felülemelkedett. Összefogást hozott és sikerült megoldani a felmerülő kérdéseket és elindultak a tanfolyamok, no meg persze a vizsgák. A régi MAVOSZ szabályzatot akkor írtuk meg, akkor született meg az ötlet, hogy vadászatok közben kell értékelni a kutyákat. Az ötletemet elfogadták, bevezetésre került.

Balról Teplán László barna színű labradorjával Daisyvel, és Missyvel, középen, ifj. Skerlecz Tamás, míg a kép jobb oldalán Szabó Krisztián VAV bírójelölt Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Hogyan képezték a kutyákat, hogy kellett változtatni a szabályzaton?

Társasvadászatokra kellett kutya, megkerülhetetlen volt, de a vadászokban az alakult ki, hogy a társasvadászat elrontja a kutyát. Ez nem volt így igaz és meg kellett tanítani, hogy a kutya a többi kutyával közösen, akár 10-20-30 kutyával együtt dolgozzon. A régi tanítási technikák között ez nem szerepelt, akkor kezdődött ez a munka. A nyitás a vadászatban hamar elkezdődött és egyszer csak megjelentek a retrieverek. Teljesen más a vadászati stílusok. A vizsláktól elvárták, hogy a standon nyugodtan üljenek, de erre nem igen alkalmasak, mert bennük van egy olyan attitűd, hogy kicsit maguknak is vadásznak! A vizsla szeret vadászni, össze is szedi a vadat, de a retriever képes egész nap fáradhatatlanul ezt egyforma tempóban produkálni. Megismertük ezeket a kutyákat és azóta is kedvelt vadászkutya-fajták. Tehát a külföldi vadászok számára rendezett vadászatokra készítettük fel a kutyákat. Felsőbabádon, majd a Balatonfenyvesi Állami Gazdaságban. Barátom, Szénási János közreműködésével nagy port vert fel. Jól sikerült!

Gáspár Tibor VAV bírójelölt Siófokon, a Sióvölgye Vadász Egyesület területén Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A rendszerváltás után eltelt 10 év és 2000-ben új szabályzatot adtatok ki! Mi változott, mi történt?

Megszületett a kamarai törvény és felállt a vadászatra jogosultak mellett, a sportvadászok érdekképviselete is. Szakbizottságok alakultak és 1998 és 2002 között belevághattunk egy reformmunkába, amely ma is hatással van a szakmára. Mikor Pest megyei fővadász voltam, hatalmas rálátást kaptam a megyére, a társaságokra és olyan területeket kerestem, ahol a terítékadatokból kitűnt, hogy ott nem csak vadásznak, hanem a kutyás élet is erős. Nekem nem arra volt szükségem, hogy a vezetés támogassa, hogy vadászatokon összejöhessenek a kutyások, hanem arra, hogy a tagság is élvezze a kutyások munkáját a vadászatokon és a terület alkalmas legyen arra, hogy a hajtások között, változatos terepen ismerjük meg a kutyákat. Az érdemi munka akkor indult be. Hatalmas egyeztetések, harcok, érvek emelkedtek felénk, de összefogott a szakma és a kamara felállította a saját vizsgarendszerét: így csak az lehet ma is VAV vizsgabíró, aki maga is vadászik. Ezt nehezményezte az FCI és a MEOE, de szerencsére ma sem változott. Persze, a soraink között vannak ilyen területen dolgozó kollégák is, csakhogy érvényes vadászjeggyel is rendelkeznek!

Ferenczi Zsombor indítja magyar vizsláját: a kutyáknak vízből is vissza kellett hozni a lőtt vadat.  Fotó: Teplán László

Ismert tény, hogy a hivatalos kamarai bírálati lapon túl „Guszti bácsinak” egyedi pontrendszere is van! Számodra mi a legfontosabb?

A lőtt vadat a kutya hozza vissza, de a lövés, a vad kelése előtt és a visszahozás során különféle szabályoknak kell megfelelnie egy jó kutyának. A behozás vagy a visszahozás a kutyánál ösztönszerű, ezt használjuk ki, de ahhoz, hogy a kutya ne tegye tönkre a vadászatot, fegyelmezettnek kell lennie. Ez az igény különösen akkor jelentkezett, amikor a nagyterítékű vadászatokat szervezték. Ahol nagyon sokszor a hajtósornak meg kell állni, mert a leálló sor nem képes még újratölteni. Ha ilyenkor beugrik egy kutya és azt nem tudjuk visszahívni, az egész éves munka kárba veszhet. A kritériumrendszer összetett, ahogyan egy kutyának is összetett feladatokat kell végrehajtani és egy jó vadászkutyának feladatokat kell megoldania, gyorsan kell eldöntenie, mit és hogyan csináljon. Mindezeket együttesen kell vizsgálni!

A szajkó mindig becses vadja az elejtőnek Fotó: Trencsényi Zoltán

Ragaszkodásod miből fakad, hogy a vadászaton akarod vizsgálni a kutyákat?

Különféle szempontokat határoztam meg, hiszen az egész napi munka alapján tudjuk csak eldönteni, hogy valóban alkalmas-e vadászatra egy-egy kutya? Mesterséges körülmények között feladatokat, részfeladatokként hajtatunk végre a kutyával. Ott hibázni nem lehet. Egész nap azonban előfordul, hogy a kutya hibázik, de azt bíráljuk, milyen rendszereséggel vét? Mesterséges körülmények között nem tudom megítélni a kondícióját, hogy különféle terepen, hogy viselkedik. Mondok egy példát. A nádban előfordul, hogy elveszti a vezetőjét, de vajon megkeresi-e? A vizsgán a gáton haladva ráláttam a teljes hajtásra és figyeltem a kutyák mozgását s persze kiemelten fontos, hogy miként viselkedik a többi kutyával, és a többi vadásszal.

A vadászterületek megannyi helyen utakkal, sokszor vasúttal is szabdaltak. Fontos, hogy a kutyák visszahívhatók legyenek Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Honnan indultunk, merre tartunk?

Volt olyan idő, amikor a kutyavezetőknek felszerelése sem volt. Még pórázt sem hozott. Láttam olyat, hogy madzagon voltak a kutyák. Ezt meg kellett szüntetni. Ma már kulturáltan jelennek a vadászok, a hajtók. Azonban nem mindig teszik vezetékre az ebeket. Elveimmel ez ellentétes: a hajtás szüneteiben vegyük pórázra, mert a több kutyával ilyenkor vesznek fel olyan rossz szokásokat, amelyek nem valók a vadászatra. Ma már az is kikopott, hogy kutyák döntsék el a rangsort egymás között. Nem engedjük ezt és ez is ritkán tűnik fel. Vadászatban, a kutyák között nincs rangsor, nem ők döntenek, hanem mi és rangsor helyett a feladatra szükséges koncentrálniuk. 2000-ben indítottunk bíróképzést is és 2001-ben 42 bírónk dolgozott, ma 200, de a szakmai értékek nem veszhetnek el. Azt nemcsak szinten kell tartani, hanem törekedni kell, hogy ne csak szélesítsük, hanem erősítsük is a szakmai alapjainkat. Kikopnak azok a formációk, amikor 10 kutya ugrik a vadért. Ne menjen, csak kettő. A többit hívjuk vissza! Nem baj, ha ugrik, de tudjuk visszahívni! Az őzzel szemben közömbös legyen. Minden apróvadvadászaton látunk őzet, de a kutya ne űzze. Ha a kutya hívásra nem jön vissza, azt ki kell zárni. S persze vadászaton ne fegyelmezzük a kutyát és ne is rugdossuk. Ott elsősorban a vadásztársat kell kizárni vagy éppen a hajtót. Ezek ma már nagyon ritka jelenségek. Határozottan és jó irányba változott a vadgazdálkodás, de a szakmaiság, a követelmény rendszer nem változik. A vadászkutyák alkalmasságát csakis természetes körülmények között, azaz vadászatokon lehet mérni. Egy kutya vonatkozásában nemcsak én, hanem a gyakorlat és a vadászatokon résztvevők szoktak a legkritikusabban ítélkezni. Az építő jellegű, korrekt vélemény és a kritika nélkül nem lehet továbbfejlődni. Képzett, iskolázott szakemberek kellenek, ahogyan a kutyáinktól is ezt várjuk el. Kinőttük már azt a világot, hogy majd megtanulja. Ez ma már kevés. Ha hibázott az ember, ha hibázott a kutya, azt nem megmagyarázni kell. Úgy kell jönni a vadászatokra, hogy minden jól működjön és persze tanulni, gyakorolni – szoktam mondani, nem csak a kutyának.

Szépen, takarosan felkerülnek a kakasok az UAZ oldalára Fotó: Teplán László

Vadászaton mit figyeltek még?

Mesterséges körülmények között a kondíciót nem tudjuk vizsgálni, de egy egész napos vadászaton, a kutya állóképessége megmutatkozik. Általában a délelőtti órák jól telnek, de délután előfordul, hogy nógatni kell a kutyát. Egyforma lendületet, egyforma hozzáállást várok el, stabil kiegyensúlyozott munkát. Szenvedéllyel vadásszon a kutya és jókedvű legyen, hogy a gazdájával, a többi kutyával lehet. Élvezze a sikereit és ezt mi értékeljük, amit a kutya megért. Legyen kapcsolat az ember és a kutya között. Előfordul, hogy a kutyáknak szorosan együtt kell lenni. Tanulják meg egymás közelségét és azt, hogy több kutya is van, mindegyik fontos.

Lőállásban idősebb Teplán László  Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Két bírójelölted is veled tartott, őket is értékelted?

A bíróink magasan képzettek. Ismerniük kell az összes vadászkutyafajtát, a vadászati stílusokat és a fajtákra jellemző keresési szokásokat. Elvártam tőlük, hogy egész nap figyeljék a kutyákat s egész nap a hajtósoron, a vadászatvezető engedélyével változtassák a pozíciójukat. Figyelték a kutyákat. Örültem neki, hogy egymás között is kommunikáltak és hozzá kell tennem, hogy maguk is hosszú évtizedeket töltöttek el a vadászatban a vadgazdálkodásban. Jó szakemberek. Kellenek a vadászkutyás bírói karba.

A Bakonyból hideg szél érkezett, örültünk, ha a sűrűkbe keveredtünk! Fotó: Trencsényi Zoltán

Mindig van egy-egy különleges élménye a bíróknak is. Siófokon volt-e ilyen?

Természetesen! Sok kutya jelentkezett vizsgára, sokan voltunk és a bírójelöltek jelezték, hogy akadt egy, talán lövésfélő, vagy lövésgyenge kutya. az első hajtás szünetében kiderült, hogy a kutyával nem vettek még részt vadászaton, de rendkívül érdekes helyzet állt elő, hogy minden feladatot végrehajtott. Így engedtük tovább a hajtót, aki egyébként ráadásul nem is vadászik és figyeltük, az egyébként rendkívül értelmesen viselkedő, német vizslát. A vadászat okozta rengeteg új élmény és a rengeteg impulzus megzavarta az elején, de látta a körülötte dolgozó kutyákat és felvette a ritmust. Figyeltük, hogy összeköti a durranást a madár leesésével és a nap végére a kutya tökéletesen dolgozott. A kutyához türelem kell és lehet, hogy mesterséges körülmények között egy jó adottságú kutya pályáját megtörtük volna, kizártuk volna a tenyésztésből. Ehelyett a vadászatvezető felajánlotta, hogy a következő vadászatokon is csatlakozhat hozzájuk, hiszen jól felkészített, jól dresszírozott kutyával érkezett. Ezek az élmények azok, amelyekért érdemes ebben a szakmában dolgozni.

Trencsényi Zoltán: “Csak hajtó vagyok, ne lőjetek!” Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Sokan kérdeztek tőled, most én is kérdezek? Sokszor hosszú utak után érkezünk meg egy-egy vadászterületre, ahol jó esetben ismerik egymást a kutyák, sőt látom, hogy örülnek is egymásnak, mikor találkoznak. Szabad-e engedni ilyenkor az ugrálást vagy pórázra kell venni?

Természetesen igen. Nekünk is kell mozogni, hiszen meglátogatjuk a konyhát, iszunk egy kávét. A kutyának is jár. Kiugrálja magát, körbeszaladja a vadászházat. Nyilván a kutya is örül, de 10-15 perc után vegyük pórázra és az eligazításon már minden kutya a gazdája mellett legyen.

Ifj. Kersák György, akit a társaságban mindenki csak Gyurcinak szólít, rendszeresen három magyar vizslával érkezik vadászni Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Mit ajánlasz azoknak a vadászkutyásoknak, akik városban élnek, ők mire figyeljenek, hogyan képezzék a kutyáikat?

A kutya felkészítése sokféle módon történhet. Ezek közül egyet nem ajánlok, mert az a kutya életében törést jelent, hogy bentlakásos intézménybe adjuk. Munkakutya kell, ez megkerülhetetlen, de látjuk, hogy megviseli, rosszul éli meg, bizalomvesztésnek fogja fel. A Vadászati törvény egyértelműen rendelkezik, hogy lakott területen kívül a kutyát pórázon kell tartani. Hogy mi a megoldás? Tapasztalataim azt mutatják, hogy vegyük fel a kapcsolatot a helyi vadászatra jogosulttal és ők általában ki szoktak jelölni egy-egy olyan területet, ahol a vadászkutyások kijárhatnak, de javaslom, hogy akkor is megkülönböztető nyakörvet helyezzünk fel a kutyára! Ez kell a jó viszonyhoz is, mindannyian vadászunk, tiszteljük meg egymást, hogy a szabályokat, a törvényeket magunkra vonatkozóan is kötelező érvényűnek vesszük.

Hagyomány és haladás: Siófok, vadászati alkamassági vizsga Fotó: Teplán László

Hogyan értékeled a siófoki vizsgát?

Az elnökkel, Skerlecz Tamással és Kersák Györggyel, a vadászmesterrel régi jó kapcsolatban állunk. Itt tagság is elkötelezett a kutyák mellett és amúgy is sok kutya dolgozik, egy-egy családnál kettő, három is! A Sióvölgye Vadász Egyesület ilyenkor mindig olyan területeket jelöl ki, hogy a fasoroktól a nádasig, az erdőn át, a vizes feladatokat is tudjuk teljesíteni. Fontos, hogy őzzel is találkozzunk a hajtásban. Jól dolgoztak a kutyák, láttunk mezei nyúl megállását is és visszahívásokat. Fiatal kutyákat és rengeteg fajtát. Persze a vadászkutyások mind ismeretlenek voltak és ilyenkor a kutyavezetőket is bíráljuk. Fújt a szél, így szél alatt és széllel szemben is jól dolgoztak. Láttunk ragyogó visszahozásokat, például egy kutya a Sión túlra eső fácánt kutatta fel a szemközt lévő gyékényesben, majd úgy hozta át, hogy a fácán szárnya takarta a szemét, de ennek ellenére nem tette le. Izgalmas vizsgapillanatok voltak mindannyiunknak. Szállingózott a hó, fújt a szél, már-már nehéz körülmények alakultak ki. A délutánig tartó vadászaton minden kutya eredményesen dolgozott és teljesítették a vizsgát.

A Vadászati alkalmassági vizsga végén, terítéknél. Fotó: Teplán László

Megkerülhetetlen, hogy egyes megyékben rendszeressé vált a reggeli rendőrségi ellenőrzéseken a VAV munkavizsgák ellenőrzése is. Értékelnéd ezt?

Két éves kor felett kötelező, hogy a vadászatra jelentkező vadászkutya VAV munkavizsgával rendelkezzen. Somogy vármegyében együttműködési megállapodást kötöttünk a Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitánysággal és ők rendszeresen elkérik a vadászkutyák papírjait is. Az eljáró hatóság azonban nem ők, csak értesítenek bennünket.  Ezt az irányt nagyon helyesnek tartom és egy-két megyében határozottan működik is. Hozzá kell tenni, hogy nem a kutyavezetőt fogják szankcionálni, hanem a vadászatra jogosultat, amelynek a mértékét 100 000 forintban maximalizálták. Úgy gondolom, hogy egy jól felkészített vadászkutyának ez nem jelenhet gondot és elvárható követelmény, mi több az értékét, különösen a tenyészértékét sokszorozzuk meg a kutyáinknak. 50 év vadászati múlttal jószívvel ajánlom mindenkinek…

Dr. Szilágyi Bay Péter

Fényképezte: Teplán László, Trencsényi Zoltán, Dr. Szilágyi Bay Péter

Tovább olvasom

Vadászat

Franchi Horizon Wood a tökéletes ismétlőfegyver

A tusra felvitt időjárásálló felületkezelés javítja a fa, légköri hatásokkal szembeni ellenállását. Cserkelésen, hajtásban és lesvadászaton is, mindig tökéletes teljesítményt garantál könnyedségének és kiemelkedő ergonómiájának köszönhetően.

Fotó: Frommer Kft.

Mint minden Horizon puska, a Horizon Wood is az Evolved Ergonom-X fejlesztői platform jelzései alapján készült, amely több mint ezer európai vadász vadászati szokásainak megfigyelésén alapszik, ennek köszönhetően a tus kialakítása ergonomikus és anatomiailag is tökéletes fogást biztosít. A Horizon Wood a Franchira jellemzően a pisztolymarkolaton és a tus elején Allround Interlacement recézéssel rendelkezik.

Kattints> Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

Letisztult és innovatív kialakításával. 308 WIN,. 30-06 SPRG és. 300 WIN MAG kaliberben elérhető, könnyített zárkarral és hosszbordázott zárdugattyúval. A 60°fokos nyitásnak köszönhetően, akár nagyobb méretű optikával is könnyen használható.

Minden golyós fegyver, kivehető, 3 lőszer befogadására alkalmas tárral felszerelt, állítható sütéssel rendelkezik, ami a nagy sátorvasnak köszönhetően, akár kesztyűben is könnyű kezelést biztosít.
Mint minden Horizon puska, ez is tanúsítvánnyal rendelkezik, ami garantálja az 1 M.O.A pontosságot három lövésből, és 7 év garanciával rendelkezik. A legjobb a kategóriájában.

ADATLAP
• KALIBER
.308 WIN / .30-06 SPRG / .300 WM
• LOP (MM)  355
• HOSSZ (MM)
1075 (.308 WIN, .30-06 SPRG); 1125 (.300 WM)
• SÚLY ( KG)
2990 (.300 WM); 2,950 (.308 WIN, .30-06 SPRG)
• TÁR KAPACITÁS
4 (.308 WIN, .30-06 SPRG);   3  (.300 WM)
• HUZAG MENETSZÁM 11

A Franchi Horizon Wood megvásárolható a Frommer Fegyverbolt üzletében. 

Kattintson és töltse be a térképnézetet!

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

FEGYVERMESTER: Lövedékek

Különböző gyártók megannyi lövedékkel gyártanak lőszert. A piaci kínálat szinte végeláthatatlan. De akkor mégis, hogyan döntsek és válasszam ki, a számomra legjobban megfelelő lövedékkel szerelt, lőszert. Milyen szempontokat követve válasszam ki a vélhetően jó és megbízható magot. Mert igazából, maga a mag lesz a döntő. Tibori Ádám, a budapesti FROMMER Fegyverbolt fegyvermesterének, fegyverművesének az írása következik.

Tibori Ádám, a Frommer Fegyverbolt fegyverművese.

Most kezdhetném felsorolni a gyártókat és annak az összes magtípusát, de nem látom értelmét. Részemről azt az elvet vallom, hogy mindenes lőszer nincs. Olyan értelemben mondom, hogy amit minden évszakban és időjárási körülményben tudok használni. Ezalatt azt értem, hogy a lövedék az ugyanúgy viselkedik a vadban és fordítva. Én két fajtáját különböztetem meg: vannak a zártabb és ezáltal keményebb magok és a nyitott, vagy soft pointos lágyabb magok.

Mivel a téli szőrme vastag és a zsírréteg is akadályt jelent, ezért itt a kötöttebb magot ajánlom.
A lövedék a becsapódást követően nem, vagy kevésbé kezdi meg a gombásodást és könnyebben hatol keresztül a vadon.

Kattints> Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

A kimeneten bő vérzést okoz és a lágyabb magokkal szemben, nem szakad szét.

Fotó: Metszet egy Hornady márkájú TAP lőszerről.  Forrás: Tibori Ádám – Agro Jager News

A fenti képen látható lövedék metszett, egy Hornady TAP. Nem teljes réz a belseje, de ha jól megnézzük, akkor látható, hogy a mag kiképzése eltér a rég megszokott alaktól. A csónak formájú lövedék nagyobb felületet biztosít, a gáznak a csőből való kipréselésére. Az elejébe helyezett műanyag tipp, a gombásodás idézi elő. Így becsapódáskor nem torzul szabálytalanul, mert a tipp fokozatosan feszíti szét belülről a magot. Persze a nyáron történő használata során előfordulhat, hogy lágylövés esetén átszalad szinte a vadon. De meg kell jegyezni azt is, hogy ha sikerül tüdőt érnie, akkor a mögötte keletkező vákuum hatására a tüdő összeesik és egy kevés utánkereső munkával megtaláljuk a vadat! Fotó: Tibori Ádám – Agro Jager News

Egy nem elhanyagolható tulajdonsága, hogy az ólomvégű lövedékekkel szemben, nem tud deformálódni a mag vége, ha esetleg zsebre tesszük.

Fotó: Metszet egy Remington Express Core-Lokt. típusú lőszerről. Forrás: Tibori Ádám – Agro Jager News

A másik lőszer egy Remington Express Core-Lokt, ami a képen is jól láthatóan, egy softpoint maggal ellátott lágyabb lövedék. Bár tudom, hogy nyáron, de már tavasszal is nagyobb a takarás, még is jobban szeretem. Itt a lövedék feneke normál kialakítású. A hegyén kilátszik az ólom, ami kisebb ellenállásba ütközve, azonnal gombásodásnak indul. Itt nem irányítja semmi a lövedék deformálódását és szabálytalanabb ezáltal a szétnyílása is. Ezért fordulhat elő, hogy becsapódás után szétszakad és szilánkokra eshet szét egy nagyobb vad esetén.

Fotó: Tibori Ádám – Agro Jager News

Előnye viszont, hogy lágylövésnél is igen nagy roncsolással dolgozik a vadban.

Fotó: Tibori Ádám – Agro Jager News

Természetesen nem minden esetben megoldható, az, hogy a lőszereket évszakoknak megfelelően cserélgessük. De ha valaki mégis szeretne mindenre felkészülni, akkor ez egy jó megoldás lehet a számára – bátran ajánlom, próbálják ki.

A lőszereket üzletünkben megvásárolhatják! Keressenek bizalommal az üzletből nyíló fegyverműhelyben!

Kattintson és töltse be a térképnézetet!

Vadász üdvözlettel: Tibori Ádám fegyverműves

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom