Forrás: Nimród Vadászújság Facebook oldala – Szilágyi Bay Péter
Vadászat
Szigetvári aranysakálok
A Szigetvári Déli Zselic Vadásztársaság területén ejtette el Kovács Tibor, a fényképen látható aranysakált.
A Szigetvári Déli Zselic Vadásztársaság területén ejtette el Kovács Tibor, a fényképen látható aranysakált.

Kovács Tibor terítékre hozott aranysakála a Szigetvári Déli Zselic Vadásztársaság területén (Kép: Nimród Vadászújság)
Az őszi kalászosok közül leghamarabb az őszi árpát vágják s egy ilyen tarlóra ült ki, ahol egércincogást utánzott. Hamarosan a szomszédos, még lábon lévő őszi káposztarepcéből egy aranysakál ugrott be, amelyet 70 méterre bevárt. Egy pontos lövéssel helyben is marasztalta – tájékoztatta vadászkalandjáról lapunkat Kovács Tibor.
Vadászat
Beszámoló a 2026. évi Őzgida – és fészekalj – mentési programról
Az Alpokaljai, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben őzgida- és fészekaljmentést végeztek.
Az Alpokaljai-, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben 2026-ban az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottságának szervezésében ismét részt vettünk az Őzgida – és fészekalj – mentési programban. A program megyei koordinátora Kenesei István. Idén már három drónpilóta, Bodorics Balázs, Fukszberger Szabolocs és Pukánszki Zoltán voltak a segítségünkre. A terepi mentési munkák szervezését, lebonyolítását, dokumentálását a tájegységi fővadászok Bokányi Gábor, és Radics András végezték.

Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység 22 vadászatra jogosultja közül 8, a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegység 31 vadászatra jogosultja közül 5 vett részt a programban. Az idei évben a megmentett őzgidák jobb fülbe került piros színű, sorszámmal ellátott azonosító jel.
Az első hőkamerás drónos keresések május elején, a lucerna első kaszálásának megkezdésével kezdődtek, mivel ebben az időszakban a vadászatra jogosultak már jelezték 1-1 gida észlelését. A terepi tapasztalataink alapján elmondható, hogy lucernában egyszer se találtunk gidát. A lucernák kaszálását követően következett két hetet felölelő szünet a rétek kaszálásáig, amikor május 21-én újra kezdtük a hőkamerás drónos kereséseket. Ekkor már az előző év tapasztalatai alapján még nagyobb sikerrel végeztük a feladatot. A kereséseket hajnalban, még napfelkelte előtt kezdtük. Az aznap kaszálni tervezett réteket először lerepültük, a megtalált gidák, és fészekaljak pozícióját megjelöltük, majd ezt követően a hivatásos vadászok segítségével elkezdtük összeszedni, megjelölni, és a kaszáló területéről a legközelebbi fasorba, erdőbe, nádasba a gidákat bevinni.

Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
A hajnali őzgida mentéseken két alkalommal a Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egy-egy érdeklődő hallgatója is részt vett.
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 8 jogosult közül 4-nél sikerült összesen 34 db őzgidát megjelölni. Voltak olyan hajnalok, amikor 5-6 gidát is meg tudtunk menteni. A Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 5 jogosult közül 3-nál sikerült összesen 8 db őzgidát megjelölni. Ez Vas vármegyében összesen 42 megjelölt példányt jelentett, amiből 23 suta gida, és 19 bak gida volt.
A terepi munka folyamán több alkalommal is értékes megfigyeléseket tudtunk tenni. Egy árkokkal, és fasorokkal tagolt több részletben kaszált réten megjelölt egyik őzgidát a jelölés után 10 nappal a szomszédos réten kaszálás előtt újból megtaláltunk, és a rétről sikeresen kitereltük, így ez volt az első hiteles észlelése. Egy másik alkalommal a megfogott, megjelölt, elengedett őzgidát az elengedést követően 5 perc múlva a drónnal újból észleltük, ekkor már ismételten együtt volt a sutával.
Négy esetben észleltünk a réten fácán fészekaljat. Ebből két esetben a fácántyúk már a kikelt csibékkel volt, két fészken pedig még kotlott. Mindkét kotló tyúk fészke meg lett jelölve, majd 10 méter sugarú körben körbekaszálva. Az egyik fészeknél megfigyeltük, hogy a körbekaszált foltot a falu lakosságának egy része rekreációs tevékenysége, sétálás, kutyasétáltatás közben kíváncsisággal vizsgálgatta annak ellenére, hogy ekkor már a fészek elhelyezkedését jelölő zászlós karót is eltávolítottuk a területről. Ezt a fészket a negyedik napon a dolmányos varjak kifosztották.
Végeredményként a 42 megjelölt, és megmentett őzgidán túl 39 őzgida, és 5 gímborjú lett jelölés nélkül kiterelve a kaszálók területéről. A megmentéseken túl az őzgidák jelölésének vadbiológiai, kutatási jelentősége sem elhanyagolható különös tekintettel az így pontosan azonosítható bakok territórium foglalására, az agancsfejlődés figyelemmel követése, valamint a valós kor meghatározása szempontjából.
Szombathely 2026. június 22.
Radics András
tájegységi fővadász
Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium
Vadgazdálkodási Főosztály
Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység (503)
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László





