Bryce Black egy, a súlyos aszálytól megtépázott búzatáblában térdel. Két búzaszálat tart a kezében, és azon morfondírozik, milyen kicsi rajtuk a kalász a megszokotthoz képest.
A tavalyi, október végi esőzések után a negyedik generációs gazda bizakodó volt az 1 800 acre (728 hektár) őszi búzával kapcsolatban. Ám a száraz tél és tavasz akkor hozott rendkívüli aszályt, amikor a búzának nedvességre lett volna szüksége a megerősödéshez. Végül nagyjából 1 500 acre-t (607 hektár) tudott learatni, de a hozam a legalacsonyabb volt, amióta 2017-ben átvette a családi gazdaságot.
„Ez olyan volt, hogy összeszorítja az ember a fogát, és valahogy túlteszi magát rajta” – mondja Black, aki a család 4 500 acre (1 821 hektár) nagyságú földjén kukoricát, szóját és cirokot is termeszt. „Elkeserítő, tudja? És az embernek szinte fogalma sincs, mit tegyen.”
Ilyen időjárási szélsőségek idején a gazdák gyakran keresnek új módszereket, hogy megóvják terményeiket és a jövedelmüket.
Mi az az évelő gabona?
Néhány gazda már beilleszti az évelő gabonaféléket a vetésforgóba, hogy ellenállóbbá tegye gazdaságát az olyan szélsőséges időjárással szemben, mint az aszály vagy a heves esőzések. Kutatók azon dolgoznak, hogy a ma elterjedt, egyéves gabonák – például a búza, a cirok és a rizs – évelő változatait fejlesszék ki, de a munka lassan halad. Az elterjedt alkalmazás a gazdák körében azért is nehéz, mert az évelő növények kevesebbet teremnek, a betakarításuk problémás, és a piac is még csak formálódik.
A nehézségek ellenére Blacket izgatja a lehetőség. „Túlélő üzemmódban vagyok” – mondja. „Ha el tud vetni valamit, és aztán négy-öt évig nem kell hozzányúlnia… az rengeteg pénzt, rengeteg munkaerőt, mindent megspórolna. Ez teszi vonzóvá az egészet.”
David Mueller öt éve vetett be egy 12 acre (5 hektár) nagyságú táblát Kernzával, egy évelő gabonafélével, amely hasonlít Európa és Nyugat-Ázsia egyes részein honos füvekhez.
Az évelő gabonákat nem kell minden évben újra vetni, betakarítani, majd ismét elvetni. Ehelyett csak néhány évente egyszer kerülnek a földbe.
A kutatók szerint gyökérzetük, amely akár több láb mélyre is lenyúlhat, mélyebbről is képes vizet felvenni a talajból. Ez segít abban, hogy jobban átvészeljék a rövid ideig tartó aszályokat. Heves esőzések idején pedig a nagyobb gyökérstruktúrák képesek felszívni azt a felesleges vizet, amely különben lefolyna és erodálná a talajt. A mélyebb gyökerek több szenet is képesek megkötni, csökkentve a légkört terhelő szennyezést.
Az intézet, ahol az évelő növényeket fejlesztik
A Kernza azon több évelő gabonaféle egyike, amelyet a Kansas állambeli Salinában működő The Land Institute (forrás: angol) fejleszt; az intézet Mueller farmjától körülbelül egyórányi autóútra, északra található. Az intézet 2001-ben kezdte meg hivatalosan a Kernza háziasítását, és világszerte kutatókkal és gazdákkal dolgozik együtt azon, hogy a búza, a rizs, a cirok és más gabona- és olajnövények évelő változatait fejlessze ki.
Délkelet-Ázsiában és Afrika egyes részein már vannak gazdák, akik évelő rizst vetnek és aratnak a földjeiken. A Kernza azonban áll a legelőrébb: az első termést 2010-ben takarították be egy gazdaságban.
Az Egyesült Államokban tavaly 3 511 acre (1 421 hektár) területen termesztettek Kernzát, szemben a 2025–26-os szezonban betakarított vagy bevetett 37,2 millió acre (15,1 millió hektár) őszi, tavaszi és durum búzával.
Mueller Kernza-táblája annak a csaknem 100 acre (40 hektár) földnek az egyike, amelyet 2018 óta ezzel a növénnyel vetett be. A család Halsteadben, Kansas államban fekvő farmján olyan területek talajának helyreállítására használja a növényt, ahol gond van a vízelvezetéssel, vagy ahol újra kell építeni a szervesanyag-tartalmat; emellett mintegy 600 acre (243 hektár) kukoricát és ugyanennyi szóját is termesztenek.
Azt is mondja, hogy a Kernza körülbelül a búza műtrágyaigényének egyharmadát használja, és mivel csak néhány évente kell elvetni, ritkábban kell beindítania a benzint fogyasztó mezőgazdasági gépeket.
„Nemcsak nyereségesen tudjuk hasznosítani ezeket a területeket, hanem közben építjük is a talajt, és olyan előnyökön dolgozunk, amelyek remélhetőleg később más növények termesztését is jövedelmezővé teszik ezeken a földeken” – mondta Mueller.
A talajromlás súlyos fenyegetés
Az ENSZ 2024-es jelentése szerint 2050-re a talajromlás több mint 20 billió dolláros veszteséget okozhat a világgazdaságnak. Az évelő növények termesztése kevésbé zavarja meg azt a szenet megkötő talajt.
A talaj egyfajta tározóként működik: a szakértők szerint elnyeli az éghajlatváltozásban szerepet játszó, a légkört melegítő szén-dioxidot. Az éves művelés – az ekézés, vetés, betakarítás és ismétlés ciklusa – megterheli a talajképződést, amely évezredeket vesz igénybe, és gyorsan lerontja a termőföld állapotát. Az évelő növények gyökerei a szenet mélyebbre is bevihetik a talajba, ahol kisebb az esélye, hogy bolygassák – mondja Laura van der Pol, a The Land Institute vezető talajökológusa.
A több szenet tartalmazó talaj ráadásul általában kedvezőbb a növények számára.
„Úgy tűnik, az évelő növények bevonása a mezőgazdaságba gyakorlatilag az egyetlen út ahhoz, hogy még nemzedékeken át legyen termőtalajunk, ha továbbra is élelmiszert akarunk termelni” – mondta van der Pol. „Nehezen elképzelhető, hogy eljussunk oda, ahol egyszerre van talajunk és bőséges élelmünk évelő növények nélkül.”
Alacsonyabb hozamok, nehezebb betakarítás
Kísérleti programokban világszerte tesztelik az évelő gabonákat: azt vizsgálják, hogyan termeszthetők különböző térségekben, éghajlaton és talajon, de a kutatás még kezdeti szakaszban van, és lassan halad.
A legfőbb kihívást a terméshozam jelenti – mondja Lee DeHaan, az intézet Kernza-háziasítási programjának vezetője. A Kernzát termesztő gazdák a környékbeli búzatermésnek nagyjából 20–40 százalékának megfelelő hozamot érnek el. Ennek oka, hogy az évelő növénynek nemcsak a maghozó kalászokra, hanem a talaj mélyébe hatoló gyökerek növesztésére is energiát kell fordítania, hogy több mint egy évig életben maradjon. Ez szöges ellentétben áll az egyéves növényekkel, amelyeket úgy nemesítettek, hogy egyetlen tenyészidőszak alatt a lehető legtöbb energiát fordítsák minél több mag képzésére.
A Cornell Egyetem kutatói azt is megállapították, hogy a Kernza-tábla létrehozása nehéz, mert az első évben komoly versenyt vív a gyomokkal. Az optimális vetésmennyiség meghatározása, amellyel a hozam maximalizálható, szintén folyamatban lévő kutatás – teszi hozzá Matthew Ryan, a Cornell Egyetem fenntartható növénytermesztéssel foglalkozó professzora.
Mueller szerint az új Kernza-fajták már többet teremnek, mint a korábbiak, de ahogy a növény öregszik, a hozam visszaeshet. Az évelő rizs hozamai viszont hasonlóak az egyéves fajtákéhoz – közlik a The Land Institute szakemberei.
Kifejezetten a Kernza betakarítása is problémás lehet. A szem például kisebb, mint a búzáé, és a gazdák, illetve a kutatók még keresik a legjobb módját annak, hogyan alakítsák át a mezőgazdasági gépeket úgy, hogy a mag ne sérüljön a betakarítás során.
Ryan szerint ugyanakkor azok a gazdák, akik aszály vagy nagy árvíz miatt veszteséget szenvednek a termésben, gyakran kezdenek el azon gondolkodni, hogyan tehetnék ellenállóbbá a gazdaságukat.
„Úgy vélem, a gazdák másoknál jobban érzékelik, hogy változik az éghajlat” – mondja. „Ezek az események gondolkodásra késztetik az embereket, és úgy érzem, arra ösztönzik a gazdákat, hogy ilyen gyakorlatokat vezessenek be.”
Forrás: Euronews
