Horgászat
Hatalmas szürkeharcsát fogtak Heves-megyében
Potornai Ferenc szenvedélyes szürkeharcsa horgász nemrégiben a nagyrédei tavakhoz látogatott ki, amelyek Heves-megyében Gyöngyös mellett találhatók. A horgászat tudományát még nagypapájától leste el, aki 50 éven keresztül halászként dolgozott Dunaújvárosban.
Potornai Ferenc szenvedélyes szürkeharcsa horgász nemrégiben a nagyrédei tavakhoz látogatott ki, amelyek Heves-megyében Gyöngyös mellett találhatók. A horgászat tudományát még nagypapájától leste el, aki 50 éven keresztül halászként dolgozott Dunaújvárosban.

Annak ellenére, hogy nagyra nőnek a szürkeharcsák, óvni kell a fárasztás-, és a kiemeléskor. Potornai Ferenc élete a szürkeharcsa horgászata. A legkisebbtől a legnagyobbik mindegyikre úgy vigyázz, mintha egy kincset tartana a kezében (Kép: Potornai Ferenc – Agro Jager News)
Akkoriban a nagypapája még jegyzetfüzettel és tollal a kezében hallgatta a Duna vízállásáról szóló híreket. Ha Németországban áradt a Duna, akkor az itteni horgászok már előre két nappal tudták, hogy itt is történni fog valami. A tapasztalt halászok szerint a halak megérzik, ha változni fog a Duna vízállása. A nagy harcsák pedig mozgásba lendülnek, így a horgászoknak is több esélye lehet a kapitális halak kifogására.

A felszerelése túl van méretezve a harcsák védelme érdekében. Lehetőség szerint minél kevesebb ideig szabad fárasztani a halat, amit sokan nem tudnak – összegezte a tapasztalt horgász. Ha valaki nem szépen bánik a halllal, kifogást követően a harmadik napon elpusztulnak ezek a hal matuzsálemek. A nagy kort is megérő szürkeharcsák sokszor okosabbak mint amit tudunk róluk (Kép: Potornai Ferenc – Agro Jager News)
A Gyöngyös melletti víztározón eredményesen lehet horgászni harcsákra, amit a számok bizonyítanak legjobban. A tapasztalt horgász 10 nap intenzív horgászata során körülbelül 600 kilogramm szürkeharcsát tudott kifogni. A víztározóra érve körülbelül délelőtt 10 óra fele azonnal megkezdődött a csalihal intenzív horgászata. Ami annyira jól sikerült, hogy még a szomszédoknak is tudott belőle adni a jószívű horgász. Ferenc minden esetre felkészült, a felszerelése túlméretezett – a halak védelme érdekében.

A tapasztalt szürkeharcsa horgász 10 aktív horgászattal eltöltött nap után körülbelül 600 kilogramm szürkeharcsát fogott ki. Minden halnak sebkezelést alkalmazott, és egytől egyig elengedte őket. A horgász, ha kell derékig gázol a vízben azért, hogy meggyőződjön arról, hogy a hal képes elúszni.
A horgászbot egy német prémium márka, az ehhez tartozó hasonló jó minőségű 9500-as orsó és az 55-ös vastagságú fonott zsinór veszi fel a harcot az emberméretű halakkal. A víztározón csónakot is lehet bérelni, éppen ezért a parttól körülbelül 300 méterre helyezte ki az ezüstkárász csalihalat. Az eddigi tapasztalatok alapján a szürkeharcsa legjobban az ezüstkárászt kedveli. A szakítós módszert használva, a csali bekerült a vízbe körülbelül délután három órakor. Ezt követően csöndes, türelmes órák következtek. Éjfél fele azonban hatalmas kapás rázta meg az addig nyugalmas éjszakát. A szomszéd horgászok még hallották is a rablást és az azt követő csobbanást is a túlparton. Ilyen méretű harcsákat úgy kell megakasztani, hogy mindenképpen felénk nézzen a hal feje, és lehetőség szerint ne engedjük át a halnak az irányítást. Ha a hal megfordul és a feje ellentétes irányba áll, óriási ellenállásra számíthatunk és akár el is veszíthetjük.

Aki megakarja dönteni Potornai Ferenc rekordját Nagyrédén annak egy picivel nagyobb szürkeharcsát kell kifognia mint 70,68 kg…. (Kép: Potornai Ferenc – Agro Jager News)
Feri, miután kapást tapasztal, azonnal bevág, hátra lép két-három lépést és újra bevág. Ilyen méretű halak esetében nagyon fontos, hogy nem szabad elbizonytalanodni, mert ha a hal megérzi ezt, azt követően nem sok esélyünk van vele szemben. Ilyenkor válik fontossá a túlméretezett felszerelés, törekedni kell arra, hogy a halat, amennyire tudjuk, minél hamarabb fogjuk ki. Sajnos sokan nem tudják azt, hogy egy több órás fárasztásba a hal belepusztul(hat), mert akkora energiájába kerül, amit nem képes kiheverni. Ha a felszerelésünk erre képes, jöhet bármekkora hal, a halak egészségi állapotát meg tudjuk őrizni. A szomszéd horgászok is besegítettek az egy órás fárasztás utolsó perceiben. Egyedül nagyon nehéz egy ekkora harcsát épségben, kíméletesen a partra segíteni. Nagyon fontos, hogy a harcsát soha ne a hasán keresztül húzzuk ki a partra, mert belső sérüléseibe a hal belepusztulhat. Legfőképpen az hal epéje tud megsérülni. Ennek elkerülése érdekében a halat mindig az oldalára vagy a hátára fordítva húzzuk ki a partra. A kifogott harcsa 70,68 kilogramm tömegű volt – mesélte el tapasztalatait Potornai Ferenc szürkeharcsa horgász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News
Horgászat
Már 7000 éve halakat telepítettek a norvég hegyvidéki tavakba
A legújabb norvégiai kutatások szerint már Kr. e. 5000 körül halakat telepítettek a magashegyi tavakba.
A tanulmány a norvégiai Jotunheimen hegységben található Tesse-tónál feltárt kőkorszaki halcsapdákat vizsgálja. A kutatók szerint a leletek arra utalnak, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögető közösségek már Kr. e. 5000 körül tudatosan telepítettek halakat, mindenekelőtt sebes pisztrángot a korábban hal nélküli magashegyi tavakba. Ez az emberi környezetalakítás és erőforrás-gazdálkodás egyik rendkívül korai példája lehet.

A norvégiai Jotunheimen hegység. Fotó: Google
A jégkorszak végét követően, körülbelül Kr. e. 8000-re Norvégia középső hegyvidéki területei jégmentessé váltak. A magashegyi vízrendszereket azonban meredek folyószakaszok és vízesések választották el az alacsonyabban fekvő vizektől, ezért a halak természetes úton nem tudtak feljutni ezekbe a tavakba. A Tesse-tó 854 méterrel a tengerszint felett fekszik, és kifolyója, a Tessa folyó több olyan akadályt tartalmazott, amely megakadályozta a halak természetes vándorlását.
A tó medrében 2022-ben négy állandó halcsapda maradványait tárták fel. A szerkezeteket főként vékony erdeifenyő-, kisebb részben nyír- és fűzkarókból építették. A karókon vágásnyomokat, hasításokat és lehetséges kötözési nyomokat azonosítottak. A legjobb állapotban fennmaradt csapda egy körülbelül 3,5 méter átmérőjű kamrából, valamint a halakat abba terelő vezetőkerítésből állhatott. A függőleges karók valószínűleg fonott vagy rácsos falat tartottak, a ferdén levert karók pedig a szerkezet megerősítését szolgálták.
A radiokarbonos és dendrokronológiai vizsgálatok alapján a legrégebbi csapdák Kr. e. 5000 körül készültek. Egy másik csapdát Kr. e. 3850-re, egy továbbit pedig Kr. e. 2700 körülre kelteztek. Bizonyos karókat mintegy tizenkét év különbséggel vágtak ki, ami azt jelzi, hogy a halászati létesítményeket rendszeresen javították és karbantartották. A csapdák használata tehát legalább 2300 éven keresztül folytatódhatott.
A kutatók több érvvel támasztják alá, hogy a pisztrángokat emberek telepítették a hegyi tavakba. A természetes felvándorlást vízesések akadályozták, a madarak általi ikraszállításra pedig nincs meggyőző bizonyíték. Emellett a magashegyi tavakban szinte kizárólag sebes pisztráng fordult elő, miközben az alacsonyabban fekvő vizek jóval fajgazdagabbak voltak. A szerzők szerint ezt az egységes elterjedési mintázatot leginkább a tudatos emberi betelepítés magyarázza.
A halakat feltehetően a folyórendszereken belül, fokozatosan szállították egyre magasabbra. Élő példányaik kifogására a csapdák is alkalmasak lehettek, szállításukhoz pedig állatbőrből készült tömlőket használhattak. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a telepítés komoly ökológiai ismereteket és hosszú távú tervezést igényelt: az új állományoknak akár több évtizedre is szükségük lehetett ahhoz, hogy jelentős mennyiségben halászhatóvá váljanak.
A haltelepítés gyakorlati célja valószínűleg az volt, hogy biztonságos és kiszámítható élelmiszerforrást hozzanak létre a hegyvidéki vadászterületeken. A rénszarvas- és jávorszarvasvadászat eredményessége bizonytalan volt, míg a halak friss, tápláló és viszonylag könnyen megszerezhető táplálékot biztosítottak. Ez lehetővé tehette, hogy nagyobb közösségek hosszabb ideig tartózkodjanak a hegyekben, és közben más nyersanyagokat, például prémeket és kőeszközök készítésére alkalmas anyagokat is gyűjtsenek.
A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögetők nem csupán alkalmazkodtak a természethez, hanem tudatosan és tartósan át is alakították környezetüket. A sebes pisztráng betelepítése a szerzők szerint akár az élelmiszer-termelés egyik korai formájának is tekinthető. A felfedezés ezért megkérdőjelezi azt az egyszerű felosztást, amely szerint csak a földművelő társadalmak voltak képesek összetett erőforrás-gazdálkodásra, míg a vadászó-gyűjtögető közösségek pusztán a természetben rendelkezésre álló javakat használták fel.
Összességében a Tesse-tó halcsapdái és a környező magashegyi lelőhelyeken talált halcsontok egy jól megtervezett, hosszú távú ökológiai beavatkozás bizonyítékai. A kőkorszaki közösségek korábban hal nélküli tavakba telepítették be a pisztrángot, majd tartós halászati rendszereket alakítottak ki az állomány hasznosítására.
A magyar nyelvű összefoglaló az eredeti tudományos közlemény alapján készült. A tanulmány itt érhető el:
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Így horgászom én az Élő Dunán, avagy a 20+-os ponty története.
A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat azzal a férfival szemben, aki a munkájukat végző halőrökkel szemben lépett fel agresszíven.

A vádirat szerint a férfi 2025 októberében egy dunavarsányi stégen horgászott. A halőri feladatokat ellátó sértettek a horgászásra vonatkozó szabályok betartását ellenőrizték, ezért a férfitől elkérték a fogási naplót. Észlelték, hogy a napló üres, azonban a vádlotthoz közeli szákban két ponty volt, és a halfogó eszköz ismét a vízben volt. A közfeladatot ellátó személyek kérdőre vonták a férfit, amely miatt közöttük vita alakult ki.
A vádlott egyre agresszívebb lett, majd a sértetteket fenyegetni és lökdösni kezdte. A férfi az egyik halőrt a ruháját megragadva rángatni kezdte azért, hogy az igazolványát a sértett adja neki vissza. A férfi időközben magához vett egy vasdarabot és azzal a sértettek irányába ütött.
A halőrök rendőrt hívtak a helyszínre, mivel a férfi a jogszerű eljárásukban akadályozta őket, velük szemben erőszakosan lépett fel. A vádlott a rendőrök kiérkezése előtt a helyszínről távozott.
A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség férfit közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével vádolja. A vádlott bűnösségéről a Szigetszentmiklósi Járásbíróság fog dönteni.
Forrás: Ügyészség






