Hart Lala magyarajkúként látta meg a napvilágot a Partiumban, a magyar határtól mindösszesen négy kilométerre a román oldalon. Gyerekként a Kraszna folyóra szeretett lejárni horgászni a kisbarátaival, majd ahogy teltek az évek, egyre jobban tágult a világ: újabb és újabb helyeket ismert meg. Felkereste az összes tavat, ahol horgászhatott, a határokra pedig inkább lehetőségként tekintett, nem pedig korlátozó tényezőre.

Hart Lala Angliában is megtalálta a számítását a horgászatban. A horgászat egy olyan szenvedély amit Angliában is jól lehet gyakorolni (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)

Teltek múltak az évek és párjával, aki Nagykárolyba nőtt fel, úgy döntöttek, hogy magyarként Angliában és azon belül is Londonban kezdenek új életet. Mint minden új változás, ez sem volt egyszerű feladat. Lala három évig nem tudott kint horgászni. Nyaranként vissza-visszatérve az ősi földre, próbálta bepótolni a kiesést. Születésnapja alkalmából 2018-ban azonban Kinga egy horgászbottal ajándékozta meg a Partiumban nevelkedett párját, és bíztatta hogy járjon utána az „itteni” horgászatnak. Innentől már minden könnyebben ment, csak az elhatározás kellett és a támogatás Kinga részéről. Egy horgász akkor is horgász marad, ha se engedélye, se botja, se egy szereléke sincs. Anglia a különleges helyek egyike a Földön, mert itt a horgászok szeretnek beszélgetni egymással és segítenek a másiknak is. Ebbe a szakmai titkok is beletartoznak, még ismeretlenül is. Így kezdődött el Lala története is Londonban. A munkája miatt már ismert pár angolt és barátokat is talált, akik tudtak segíteni, mit, hogyan kell elkezdenie a horgászat megkezdéséhez legális keretek között. Magyarországgal ellentétben, itt nem kell vizsgázni, azonban fontos tisztában lenni a szabályokkal. Elsőként fontos eldönteni, hogy hány darab bottal szeretnénk horgászni: ami lehet, kettő, három, vagy akár négy készség is. Két bot esetén évi 30 fontba kerül az engedély, amihez vizsga nem szükségeltetik, de fontos azt megjegyezni, hogy csak oda ülhetünk le horgászni, ami „szabad víznek” számít. Ez azt jelenti, hogy nem klubtagság, azaz egyesület kezelésében van az adott vízterület. Például a Temze esetében a víz nagy részét a különböző klubok felügyelik.

Kinga nélkül nem ment volna ilyen zökkenőmentesen az angliai élet. Időnként Kinga is elkíséri a párját a családdal közösen (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)

Belépni ezekbe csak pénz kérdése, ami éves szinten körülbelül 150 fontba kerül. Szankcionálhatják a horgászt abban az esetben is, ha ezekkel nincs tisztában. Súlyos szabálysértési esetekben akár börtönbüntetést is kiszabhat a halászati hatóság, de ahhoz súlyosabb vétségeket kell egyszerre elkövetni. Angliában a szabályok betartását nagyon szigorúan veszik. Senkit ne tévesszen meg a látszólagos nyugalom, az önkormányzati tisztviselők előszeretettel ellenőrzik a horgászokat. Van néhány szabály, ami eltér a Magyarországon gyakorlattól: szakáll nélküli horgokat, vagy csak mikrohorgokat lehet használni. Halat nem lehet elvinni, sem egyik helyről áttelepíteni a másikba, és mindenkinek  rendelkeznie kell halmatraccal azért, hogy a halakkal kíméletesen bánjanak a horgászok. Magyarországgal szemben itt csak a legnagyobb halszákot fogadják el, ami 42 inch-nek felel meg: ez körülbelül 106 centiméter szélességű. Ami számomra meglepő volt, hogy minden horgásztó be van kamerázva, és ha bárki megszegi a szabályokat, azonnal elcsíphetik. Minden klubtagsági tónak saját ellenőre van, aki belépteti a horgászt és a végén kiengedi. A kamerák miatt oda se mennek a horgászhoz, feleslegesen senkit nem zavarnak a hobbijában. Itt Angliában viszont nincs horgászverseny, egyszer találkoztam egy ilyen eseménnyel. Akkor is egy elhunyt horgász tiszteletére gyűlt össze egy teljes klubtagság, de normális keretek között itt sajnos nincs ilyen. Pedig jó lenne összemérni a képességeinket egymással itt Angliában is. Örömteli hír, hogy Angliában, – hála felsőbb égi hatalmaknak -, nincs törpeharcsa, ami úgy megtrollkodná a horgászatokat mint Magyarországon, vagy Partiumban .

 Tudnál mesélni pár szót a kedvenc helyeidről és az eddigi tapasztalatokról?

 Hivatalosan három éve horgászom itt Londonban. Ezalatt több helyen jártam horgásztavakon és vadvízen is, ami átfolyik Dél-Londonon is. Pontyhorgászatban tavak esetében semmi olyan újdonság nincs, amit a magyar horgászok nem ismernének Egy dolgot kell megtanulni, az a felkínált bojlik ízesítése. Követve az angliai tudástranszfert én sem csinálok ebből titkot. Az angliai pontyok a kókuszos, a tutti fruttis, az ananászos, füstös kolbászos és a power smoke névre keresztelt bojlikért rajonganak. Lehet mással is próbálkozni, de ez biztos eredményt hoz(hat).

Bármennyire is furcsa, a Wandle is vadvíznek számít. A Colliers Wood buszmegállója híres az Dél-Londonban élő horgászok között. Valaki itt buszra száll, más pedig élete domolykóit, és márnáit tudja megfogni akár magyarként is (Kép: Google – Agro Jager News)

Ha rákanyarodunk a vadvízi horgászatra, már felpezsdül bennem az igazi horgászszenvedély, mert ez nem a gyors sikerekről szólt nálam sem, amíg nem kértem segítséget másoktól. Dél-Londonban lakom a családommal, és ugye sokszor meglepődve láttam azt, hogy egy buszmegállóban mintha horgászokat látnék a víz fele meredni. Amikor pedig jött a busz rezignált arccal várják az utasok le-, és felszállását. Semmi nem történik, kezükben a horgászbot és úgy állnak ott mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a Földön. Egyik alkalommal a kíváncsiságom nagyobb volt és egy hangos köszönéssel oda léptem a két horgászhoz, akik angolok voltak. Elkezdtünk úgy beszélgetni, mintha a legjobb barátok lennénk: meséltek a domolykókról márnákról és a híres koi pontyról, ami időnként náluk is feltűnik.

Az angliai tapasztalatok alapján a nagy márnák éjszaka szeretnék járni a Wandle folyón is (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)

A két fiatal srác pedig csak mesélt és mesélt. Nem szabad a horgászatot túldimenzifikálni. Az alapfelszerelésen túl, ha tudjuk mit, mikor hogyan kell felkínálni, nyert ügyünk van… Sajnos otthon ez a fajta segítség nincs meg. Ha valaki tud valami bevált technikát, nem szereti csak úgy átadni, a titok akár a sírba is alászállhat… Ez az angoloknál nincs így, ami a szívükön az a szájukon. Elmondtak mindent, és még azt is, hogy Dél-Londonban miért a Colliers Wood buszmegálló a legjobb hely horgászni a Wandle-nevű folyón…

A helyiek valahogy kifürkészték a halak viselkedését. Ebben a buszmegállóban, vélhetően a növényzet miatt, egy halparadicsom született meg. Más helyeken akár órákat is lehet eltölteni, még egy kapásunk se lesz. Az angolok, mivel szeretik kenyérrel a kacsákat etetni, ezért a csali is főleg kenyér. Ha nem megy a kenyér, akkor próbálkozhatunk csontival és löncshússal is… Ez megint angol specialitás, és ki is jelenthetem, hogy nagyon bevált nekem is. A felszerelésem egy 3,9 méter hosszú feeder botból áll, amivel „helikopterezni” szoktam, vagy úszózok. A helikopteres feeder végszerelék egy angol találmány, a szerelék végén egy „distance kosár” található és efölött a horog. Ha úszózok, akkor annak a tömege nem több mint 1,5 gramm, általában fonott előkét használok. Ha nagyon tiszta a víz akkor cserélek vékonyabbra és áttetszőre, a szerelék hosszúsága nem több mint 15-20 centiméter. A főzsinórom a pontyok miatt általában 0,33 mm nagyságú zsinórból áll. A horog mérete 6-os vagy 8-as és a jól bevált úsztatást alkalmazom. Az úszó 5-7 métert megtesz, majd kiveszem és újra bedobom. Ez az igazán sportos horgászatok egyike, de itt nagyon eredményes is, mivel senki nem hozhat el halat, ezért bőven van hal.

 Ez mit jelent számokban kifejezve?

A Colliers Wood buszmegálló egyik lakója, aki a fogást követően azonnal fojtathatta az életét. Angliában halat nem lehet elhozni, minden esetben vissza kell engedni őket fogást követően (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)

Ha minden feltétel adott és a halak is éhesebbek, 1-2 óra leforgása alatt akár 15-20 darab kiló körüli halat tudok horogra csalni, aminek a 40%-a körülbelül márna, durván a fele domolykó és vörösszárnyú keszeg. A legnagyobb márna, amit eddig sikerült megfognom 2,5 kilogramm méretű volt. Vélhetően vannak ennél nagyobbak is, de a mostani technikámmal idáig ennél kisebbeket fogtam. Itt Angliában mindig meglepődök a helyi embereken, mert odalépnek hozzám, amíg a járdán álldogálok és megkérdezik, milyen halat fogtam, gratulálnak! Sokszor édesanyák megkérnek arra, hogy készíthetnének-e fényképet a halról amíg a kisfiúk megtartja a kezükben. Erre természetesen mindig igent mondok, mert mintha a fiatalkori magamat látnám ezekben a gyerekekben. A halakra visszatérve, sokan inkább éjszakai horgászokká váltak, mert akor nagyobb halakat lehet fogni. Valamiért itt Angliában is, a nagyobb márnák csak éjszaka mutatkoznak… Lehet hogy megtanulták fiatalabb korukban azt, hogy horgászokkal nem érdemes nappal találkozni? Nem tudom, de nem is tartom kizártnak. Angliában is hasonló szabályok működnek, mint Magyarországon. Reggel 5 óra és 11 óra között érdemes próbálkozni, utána semmi, még a csalit se kóstolja meg semmi. Késő délutánra az éhségtől vezérelve újra megindulnak a halak és megy a fogás. A Wandle ezen szakaszán él egy termetes koi ponty, amit már sokan szeretnénk horogra csalni, de eddig mindenkit sikerült becsapnia. Rajtam kívül sokan vadászunk rá, egyelőre kevés sikerrel.

 Milyen üzenetet szeretnél átadni a magyar horgásztársadalomnak Londonban, vagy éppen a magyaroknak?

 Mindenki törekedjen arra, hogy óvja-, védje a környezetét horgászat közben. Itt Angliában sajnos ennek nincs akkora kultúrája, mint Magyarországon. Bármennyire is hihetetlen, de már fogtam a Wandléből bevásárlókocsit, biciklit és mindent, amit el lehet képzelni. Persze nem szívesen, mert a szerelékem és a horgom, ugye ezekbe beleakadt és a kényszerűség vezérelt. Ezért, ha valaki ki akar dobni valamit élővízbe, szépen kérem, ne tegye. Városokban ezt nem érezzük, de mi is a körforgás részesei vagyunk, az ökológiai lábnyomunk akkor is megmarad, ha mi már régen nem tudunk ilyen-olyan okból horgászni a vízpart mellett.

Fontosnak tartom kiemelni a szemetelés mellett a horgászati kultúra alakítását. Egy pici kis faluból származom, össze tudom hasonlítani hogyan viszonyulnak egymáshoz horgászok otthon és itt külföldön, ahol már jó ideje élek. Nagyon kevés azon napok vagy órák száma, amikor tudunk ennek a szenvedélynek hódolni. Család, munka és az egyéni problémák miatt általában idő hiányában szenvedünk, éppen ezért tanuljunk az angol horgászoktól, akik készségesen elmondanak a másiknak mindent, hogy avval egy teljesen kezdő is azonnal sikeressé válhat, megspórolva rengeteg sok időt és bosszúságot. A lemorzsolódás éppen ezért olyan nagy a magyarországi vadvizeken, nem úgy, mint itt, Angliában. Próbáljunk meg távolabb látni az orrunk hegyénél, és ha találkozunk valakivel, aki segítséget kér tőlünk, ne legyünk restek segíteni a másikon. Ne féljünk mások sikerétől, mert az a miénk is lesz – és ha egy picit is, de jobbá tettük a világot magunk körül, már megérte horgászni a vízpart mellett – legyen az Dél-London, Magyarország, vagy éppen Börvely, a magyar határtól 4 kilométerre, nem messze Szathmárnémetitől.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News

Képek: Hart Lala