Keressen minket

Természetvédelem

Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról

Print Friendly, PDF & Email

A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

A monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást és a genetikai elemzést. Magyarországon a WWF Magyarország vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték, a Bükk területén pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folytatták a terepi megfigyeléseket.
„A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztet Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.”
A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó visszaesését ebben a régióban.
„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen olyan nyomot – még közvetetett sem, például prédamaradványt, lábnyomot – nem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.
Az eurázsiai hiúz közép- és kelet-európai állományait elsősorban az orvvadászat és élőhelyeinek feldarabolódása veszélyezteti. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra-fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.
Az ökológiai szempontból kiemelten fontos közép- és kelet-európai térségben tapasztalható riasztó helyzet egyértelműen rámutat a nemzetközi együttműködés szükségességére. „A nagyragadozók nem ismerik az országhatárokat. Ha hatékonyan akarjuk megvédeni őket, együtt kell működnünk, és meg kell osztanunk tudásunkat a teljes Kárpát-régióban” – hangsúlyozta Martin Duľa, a brnói Mendel Egyetem munkatársa, a LECA projektkoordinátora.
A hiúzmonitoring eredményei
A hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. A hiúzállomány vizsgálatához a szakemberek vadkamerákat és genetikai vizsgálatot alkalmaztak. A hiúzok bundájának mintázata ugyanis az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan minden állat esetében egyedi, ez pedig lehetővé teszi a megfelelő vizsgálati módszertan mellett, hogy az állatokat kameracsapdák segítségével egyedileg azonosítsuk. Ennek eredményeként a monitoring során az Északkeleti-Kárpátokban[1] 17, a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység mintaterületen[2] pedig mindössze 2 kifejlett egyedet tudtak azonosítani. Utóbbi mintaterületen ez csak a határtól északra, a szlovák oldalon sikerült.  Az összegyűjtött adatok értékes információkat szolgáltatnak a hiúzok állományainak méretéről, az állatok mozgásáról, viselkedéséről és területhasználatáról.

Fotó: WWF

A tévhitek veszélyeztetik a természetvédelmet
A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya 0 és 0,03% között mozog, Norvégiában pedig 0,70%[3]. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh. De gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget, konfliktusokat szülhet a ragadozó jelenléte körül.
A nagyragadozókkal kapcsolatos tévhiteknek a WWF Magyarország kétrészes cikksorozatot szentelt. A cikksorozat első részében azt vizsgálja, hogyan és miért terjedtek el a nagyragadozókat övező tévhitek, a második részben pedig végig veszi a leggyakoribb tévhiteket, és a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva igyekszik árnyalni a nagyragadozókról festett gyakran negatív képet.
A blogposztok elolvashatók a WWF Magyarország honlapján:
Amit a nagyragadozókról hiszünk – és amit tudnunk kellene 1. rész – Honnan jönnek a tévhitek, és miért ilyen nehéz megszabadulni tőlük?
Amit a nagyragadozókról hiszünk – és amit tudnunk kellene 2. rész – 12 állítás a nagyragadozókról, amit ideje újragondolni – WWF Magyarország
Forrás: WWF
Címkék:

Természetvédelem

Új kerecsensólyom párok a Dél-Borsodi Tájegységben

Print Friendly, PDF & Email

Egyre több kerecsensólyom költ a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységében

Published

21 óra

on

2026.07.09.

By

Print Friendly, PDF & Email

A 2026. évi kerecsensólyom szaporulat reménykeltő a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységének területén. Még nem teljesen föltárt, hogy ennek mi lehet az oka, de mindenképpen közrejátszhattak benne a LIFE SakerRoads – „A kerecsensólyom védelme az Észak-alföldi régióban” pályázat keretében megvalósult, a MAVIR nagyfeszültségű oszlophálózatára kihelyezett új kerecsensólyom költőládák, a nagyrészt mezei pocokból álló táplálékbőség, vagy a fiókanevelés időszakát átfogó, számukra kedvező, nagy esőzésektől mentes időjárás.

Fotó: Barati Sándor – BNPI

Amíg a Dél-Borsodi Tájegységben a 2025 évben a nagyfeszültségű vezetékhálózat tartóoszlopain a kerecsenek számára kihelyezett költőládákban 7 sikeres fészkelés történt, 2026-ban ez már 11 költőpárt jelentett és jelenlegi megfigyeléseink szerint a költő és fiókáikat nevelő kerecsenpárok az idén 44 fiókát röptettek ki.

Fotó: Barati Sándor – BNPI

Nem ismeretlen a kerecsensólymoknál sem a késői revírfoglalás és párbaállás. Erre az idei költési időszakban is láttunk példát. Hejőbába térségében a MAVIR szakemberei február végén cserélték ki a magasfeszültségű oszlopon a korábbi kerecsen költőtálcát. Az új költőládát csak április végén foglalta el a sólyompár. Ekkor a tájegység többi költőládájában már javában kotlottak a kerecsensólyom tojók. Ennek ellenére az évek óta üres revírben újra volt költés és fiókanevelés. Az Igazgatóság, a MAVIR és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei által közösen gyűrűzött fiatal madarak a napokban repültek ki és egyelőre még a fészek közelében készülnek az önálló életükre.

A potenciális kerecsensólyom élőhelyeken 2024-2025-ben kihelyezett fa kerecsensólyom költőtálcákban egy kerecsensólyompár foglalt fészket Mezőnagymihály térségében, de itt nem volt sikeres a költés. Figyelemre méltó azonban az is, hogy a Mezőkeresztes térségében kihelyezett kerecsensólyom tálcában egy egerészölyv – pusztai ölyv hibridpár költött sikeresen.

Forrás: BNPI

Tovább olvasom

Természetvédelem

A hosszúcsőrű cankógoda újabb előfordulása a Dél-Alföldön

Print Friendly, PDF & Email

Rendkívül ritka kóborló partimadárfajt figyeltek meg Pusztaszeren

Published

3 nap

on

2026.07.07.

By

Print Friendly, PDF & Email

A hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) rendkívül ritka kóborló partimadárfaj Magyarországon, a 2026.július 4.-én megfigyelt egyed mindössze az 5. bizonyított előfordulása lesz a fajnak hazánkban. Ezúttal a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet Vesszős-szék nevű vizes élőhely-rekonstrukcióján került a faj első nászruhás egyede. 

Hosszúcsőrű cankógoda réti cankóval ( Fotó: Mészáros Csaba)

Hazánkban a hosszúcsőrű cankógoda rendkívül ritka kóborló, eddig mindössze 4 bizonyított előfordulása volt ismert.
2026. július 4-én hajnalban egy nászruhás példányt figyeltek meg a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben található, Vesszős-szék elnevezésű, bivalyokkal kezelt vizes élőhely-rekonstrukcióján.

A madár réti cankók és egy nagy goda társaságában táplálkozott a tó keleti oldalán. A cankógoda kifejezetten kisméretű madár, a hazánkban jól ismert sárszalonkára emlékeztet az alakja; zömök test, kissé púpos hát, nagyon hosszú, a végén kissé lefelé hajló, tompa csőr jellemzi. Nászruhában az alsótest rozsdás narancsvörös, a nyak elülső és a mell felső része sűrűn pettyezett. A nagyon erős szemöldöksáv messziről is feltűnő.

A hosszúcsőrű cankógoda elterjedése ( Forrás: BirdLife Datazone)

Táplálkozás közbeni viselkedése nagyon jellemző; csőrét gyors, fel-le mozgással, „varrógépszerűen” szurkálja az iszapba, gyakran szinte teljes hosszában a víz alá merítve.
A hosszúcsőrű cankógoda Alaszka nyugati és északi területein, illetve Észak-Kelet Szibéria tundráin elterjedt partimadárfaj. A fátlan tundrán fészkel, a tojó 4 tojását egyszerűen egy talajmélyedésbe rakja le. Kezdetben ő is részt vesz a kotlásban, azonban egy ponton a hímet magára hagyja: a kotlás befejezése és a fiókák nevelése már rá marad.

A ritka észak- amerikai kóborló fajok úgy kerülnek Európába, hogy erős szelek, sokszor hurrikánok „dobják át” őket a kontinensre, ahol a különböző frontok- mint például a június végén tapasztalt kánikulát enyhítő, nyugatról érkező hidegfrontok sodorják őket a Kárpát-medencébe.
Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy a cankógodáknak egy másik faja is előfordul Európában, a rövidcsőrű cankógoda (Limnodromus griseus), amely azonban Európában az egyik legritkábban előforduló partimadár faj, ráadásul nagyon nehéz is elkülöníteni   hosszúcsőrű rokonától, mivel a legtöbb madár nyugalmi tollruhában kerül elő. A két fajt 1950-ig egy fajnak tekintették, a határozásukra a legjobb bélyeg a hang, mivel a csőrhossz, az alak esetében nagyok lehetnek az átfedések. A nászruhás madarak szerencsére könnyebben határozhatóak.
Európában 20-30 hiteles adata van mindössze, nagyon sok régi adatát visszavonták Angliában is; ott mindössze 4 elfogadott adata maradt.

A pusztaszeri madarat még aznap, illetve másnap is több megfigyelő visszatalálta. Miután az MME Nomenclator Bizottsága a megfigyelést hitelesíti, ez lesz a hosszúcsőrű cankógoda 5. hazai előfordulása.

Forrás: Mészáros Csaba – Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Cristiano Ronaldo becenevét, a CR7-et viseli már egy parlagi sas fióka is

Print Friendly, PDF & Email

Hazánkban minden év június 10. és 30. között ellenőrzik a parlagi sasok fészkeit, hogy felmérjék az adott évi szaporulatot.

Published

1 hét

on

2026.07.03.

By

Print Friendly, PDF & Email

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei, a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálatával együttműködésben minden év június 10. és 30. között ellenőrzik végig a parlagi sas-fészkeket, hogy megállapítsák az adott évi szaporulatot. A legjobb élőhelyeken kijelölt mintaterületeken, mintegy 100 sasfészekben, a fiókák is egyedi gyűrűket kapnak, így később a mozgásuk és a túlélésük is monitorozhatová válik.

A véletlen folytán az egyik sasfióka a CR7 számozást kapta, ami a világklasszis focista, Cristiano Ronaldo beceneve is egyben. Fotó: MME

A 2026. évben a parlagi sasok esetében átlag alatti költési sikerrel találkoztak a madarászok, de így is sikerült 122 fiókát meggyűrűzni az ország különböző élőhelyein. Külön érdekesség, hogy idén is előkerült egy négyfiókás parlagi sas-fészekalj a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén, amely a világon mindössze a negyedik ilyen dokumentált költése a fajnak.
Véletlen egybeesés a labdarúgó világbajnoksággal, hogy egy másik fészeknél az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság területén, pedig az egyik fióka pont a CR7-es* kóddal ellátott színes gyűrűt kapta.

A világviszonylatban veszélyeztetett parlagi sas európai uniós állományának közel kétharmada hazánkban él, ezért a magyar természetvédelem egyik kiemelt feladata a faj megőrzése. A parlagi sasok a 70-es években a kipusztulás szélére kerültek Közép-Európában, de a fél évszázados természetvédelmi munka eredményeképpen ma már a hazai populáció meghaladja az 500 költő párat, amely a világ legnagyobb egybefüggő ismert állományává vált.

* Annak aki nem jártas a labdarúgásban: A CR7 egy közismert becenév és márkajelzés, amely a világhírű portugál labdarúgó, Cristiano Ronaldo nevének kezdőbetűiből (CR) és a karrierje során szinte végig viselt, ikonikus mezszámából (7) áll össze.

Forrás: MME

Tovább olvasom
Cart
Pénztár - 0 Ft
  • 0
  • 1